Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-16 / 140. szám

2 Kelet-Magyarország 1936. június 16. összefogás Baktalórántházán Cseburaska és Matrjoska Start a pecaralin Jó ideje keresik már a le­hetőséget a községben e gond megoldására. Ez már legalább a harmadik-negye­dik nekifutás. Több terv is készült, de mindegyik meg­hiúsult, mert nem állt ren­delkezésre elegendő pénz. A végleges terv szerint há­rom szakaszban történik meg a közművesítés. Az első üte­met még márciusban, a tisz­títótelep alapozásával kezd­ték. Ezzel párhuzamosan fogtak hozzá a KEVIÉP szakemberei a gerincvezeték építéséhez. A teleptől a fa­luközpontig 6 kilométer hosz- szon készül el a hálózat. Érinti a Vertikal Ipari Szö­vetkezetei, a malmot, az áfészt, jó néhány tanácsi in­tézményt és több üzletet — valamint 60 családi portát. A munka másik két szakaszá­ban a község többi utcáját, intézményét is bekapcsolják majd a hálózatba. — Egy biztos: még az idén befejeződnek az első ütem munkálatai — folytatja a vb- titkár. — Tény az is, hogy folyamatosan szeretnék foly­tatni a munkát — fedezet vi­szont csak az első szakasz kiadásaira van. Ha nem sikerül társulatot szervezni, még most is csak merész álom lenne a közmű­vesítés, hiszen ebben az esz­tendőben mintegy 30 millió forintra van szükség. Ennyi­be kerül a telep és a gerinc­vezeték létrehozása. — A megyei tanács 2 mil­lió 600 ezer forint céltámo­Mit tegyünk a bűnözés ellen? Itt a nyár, sokan mennek szabadságra, kirándulni, nö­vekszik az idegenforgalom, ami sok tekintetben meg­könnyíti a bűncselekmények elkövetését. Ilyenkor általá­ban felszökik a járműlopá­sok és -feltörések, a lakás- betörések, a nemi erőszak és más bűncselekmények szá­ma. — A tapasztalataink sze­rint a. bűncselekmények nagy része alkalmi és eseti — mondja dr. Vasas Szilárd rendőr százados, a Szabol cs- Szatmár megyei Rendőr-fő­kapitányság bűnüldözési osz­tályának vezetője. — Azok elkövetését sok esetben az emberek felelőtlen magatar­tása is megkönnyíti. A szakember elmondja, hogy körültekintő magatar­tással a bűncselekmények je­lentős része megelőzhető, megakadályozható. Hogyan? Nézzünk — csupán felsoro­lásszerűen — néhány alap­vető tudnivalót. — Az idegenekkel legyünk elővigyázatosak — említi az osztályvezető. — A bűnözők többsége nem dolgozik, vagy gyakran változtatja munka­helyét. Csavargó, vagy alkal­mi munkát végző, italozó emberekkel kerüljük a kap­csolatot. Züllött személyeket ne szoktassunk otthonunkba. Óvakodjunk az árukat ille­gálisan értékesítőktől, mert például megtörténhet, hogy selejtes kvarcórát, vagy arany ékszer helyett bizsut veszünk. Győződjünk meg arról: a lakásunkat jól bezártuk-e? Az ablakokat se felejtsük nyitva. A kulcsot ne tegyük a lábtörlő alá. Az ajtóra sze­reltessünk biztosítóláncot. Nem ajánlatos a lakásajtóra, vagy a postaládára kiírni: „Nyaralni mentünk”. A pénztárcánkat ne a bevásár­lószatyor tetején helyezzük el. A strandon és másutt az értéktárgyainkat ne hagyjuk őrizetlenül, vagy ne bízzuk alkalmi ismerősre. — Sokan az autóban felej­tik a táskájukat, fényképe­zőgépüket — folytatja dr. Vasas Szilárd. — Az autó­ajtót ne hagyjuk nyitva, il­letve a forgalmi engedélyt és más fontos iratokat ne hagyjuk a kocsiban, mert azok megkönnyítik a jármű eladását. Az autó ellopását kormányzárral akadályozhat­juk meg. A riasztóberendezések is haszontalanok, ha azokat el­felejtjük bekapcsolni. Hiába zárjuk értékeinket páncél- szekrénybe, ha annak kul­csát a közeli, könnyen hozzá­férhető íróasztalban helyez­zük el. Nem érünk célt az ajtóra felszerelt vasráccsal, ha az ablakon csak szúnyog­háló van. Az elveszett tárgyak visz- szaszerzését megkönnyítheti, ha a háztartási gépek, közle­kedési eszközök gyártási szá­mát felírjuk. A garanciapa­pírt a lejárta után is jó meg­őrizni, mert azon rajta van­nak a körözéshez szükséges adatok. A betétkönyvek szá­mát is ajánlatos felírni, mert annak elveszítése, vagy ello­pása után áz OTP-nél intéz­kedni lehet a letiltásáról. Nem árt, ha az értéktárgya­kat lefényképezzük, vagy csak a tulajdonosa által is­mert helyen és módon meg­jelöljük. — Fontos, hogy ne csak a saját, hanem a szomszéda­ink, munkatársaink vagyon­tárgyaira is figyeljünk. A szomszédokkal például meg lehet beszélni, hogy amíg tá­völ vagyunk, nézzenek át a mi víkend házunkba, tel­künkre is. Figyeljünk a há­zunkban, lépcsőházunkban csellengő idegenekre. Az el­hanyagolt lakókörnyezet, a megfelelő világítás hiánya, vagy a romos épületek meg­könnyítik a bűnözők „dol­gát”. Lényeges dolog, hogy a gyermekeinket a kellő anya­gi és személyi feltételek nél­kül ne engedjük el a Bala­tonhoz vagy máshová, mert ez már sokszor vezetett bűn- cselekmények elkövetéséhez. Cselényi György Az ifjúsági korosztály ver­senyével szombaton Tiszalö- kön a kenyérgyári holtág partján megkezdődött a XXIII. országos másodosztá­lyú horgász csapatbajnokság. Ekkor versenyeztek a női pecások is, közöttük a képen látható Balkányi Csilla, aki a nyíregyházi Krúdy gimná­zium ősztől negyedikes tanu­lója. Ö a szabolcsi csapat egyetlen női versenyzője. A kétnapos verseny érde­kességei közül néhány: a résztvevők fejenként 15—20 kilogramm etetőanyaggal — kiváló minőségű takarmány­nyal — csalogatták horguk­hoz a verseny tárgyát képe­ző halállományt. Mivel negy­venen indultak, ez felért a holtág alapos takarmányozá­sával. A halakban egyébként kevés kár esett: a mérlegelés után valamennyit visszaen­gedték éltető elemükbe. A verseny lapzártánk ide­jén még tartott. kék. A tábor életét 14 peda­gógus és öt zrínyis diák irá­nyítja. Vannak, akik a tava­lyi sikeren felbuzdulva az idén is részt vesznek e nép­szerű táborozáson. Tóthné Szarka Edit az 5-ös iskolából, Konyári Gézáné a nyírszőlő- siből, Váradiné Simon Zsu­zsa a 14-esből, valamint Var- jasi Csilla harmadikos zrí­nyis diák most is eljött. Mi hát a megkapó ebben a táborban? Mindenekelőtt a játékosság: körjátékkal kez­dik a foglalkozást, sok dalt tanulnak, az orosz népzene ismert és értékes darabjait. Mesélnek, bábot készítenek, esténként a nagy hálóban a saját maguk által írt darabo­kat adják elő, természetesen oroszul. Kis jelvényt rajzol­nak, amely a csoporthoz tar­tozást jelzi. Ha pedig belefá­radtak volna a játékos nyelv- tanulásba, sportolnak, gya­logtúrát tesznek Sóstóra, és már az első naptól készülnek a zárófoglalkozásra, amelyre meghívják szüleiket is. (tk) Épül a Az első ütem: novemberre Sok baktalórántházi édes­anya emlékezik még azokra az évekre, amikor nem győz­ték orvoshoz hordani a kis­gyermekeket az egészségte­len víz miatt. A köznyelv­ben kékesszürke betegségnek nevezett mérgezés évtizedek­kel ezelőtt bőven szedett ál­dozatokat a megyében. Érthetően nagy örömmel fogadták a községben a ve­zetékes ivóvízhálózat építé­sének hírét. Szívesen adták családonként a több, mint 5 ezer forintos hozzájárulást is. Ennek már tizenöt éve. Azóta új gond nyomasztja a lakosságot: a növekvő meny- nyiségű szennyvíz elhelyezé­se. Elázott a lakás — Egy-egy eső után az ud­varon színültig telítődik az akna. Szinte mindennapos eset, hogy a kád visszabugy­borékol. Feljött a fürdőszo­bában a víz, befolyt a szo­bába és föláztatta a parket­tát. Hegedüsné Nedeczky Má­ria — két kisgyermek anyu­kája — még hosszan sorolja, mennyi bosszúságot okozott neki a szennyvíz. A legtöbb portán hasonló a helyzet. A családok nem győzik taka- ríttatni az emésztőgödröket, ami nemcsak utánajárásba, de pénzbe is kerül. — Manapság már több, mint 15 ezer köbméter szennyvíz elszállítását kell naponta megoldani. Ez dup­lája a tíz évvel ezelőtti mennyiségnek — sorolja a tényeket Riczu András, a ta­nács műszaki csoportvezető­je. — Sajnos, az elhelyezés sem egyszerű. Jelenleg a szeméttelepen kijelölt hely­re, egy árokrendszerbe ürí­tik a szippantókocsik tartal­mát. Ekkora terhelést már alig képes elviselni a talaj. Veszélybe kerülhet a vizek tisztasága — vélekedik Tóth Ferenc vb-titkár. — Vagyis egyszerűen elkerülhetetlen­né vált az elvezető hálózat és a tisztítótelep megépítése Baktalórántházán. Építés: társulásban Kulcs a lábtörlő alatt... szennyvízhálózat Épül a baktalórántházi szennyvíztelep. gatást adott. Az érintett in­tézmények, gazdálkodó szer­vek 6 millióval járultak a kiadásokhoz, a tanács továb­bi 9 milliót bocsátott ren­delkezésre. A hiányzó össze­get a lakosság fizeti. Ez — a készülő vezeték mellett la­kóknak — portánként 20 ezer forint kiadást jelent, amit tíz év alatt kell leróni — tájékoztat a műszaki cso­portvezető. Jövőre rákötés Igazán egyszerűnek tűnik a feltételek megteremtése. Pedig nem volt az. Hiszen egyidőben kellett keresztül­vinni a közművesítés és a településfejlesztési hozzájáru­lás ügyét. Baktalórántházán első ne­kifutásra a lakosság 64 szá­zaléka szavazta meg a tehát: évi 800 forintot. A pénzt az egészségügyi komplexum épí­tésére költik. Nem kellett so­káig győzködni a szennyvíz- hálózat fontosságáról sem az embereket. Sok pénz a 20 ezer forint. De ha azt számítjuk, hogy tíz év alatt kell kifizetni — vagyis esztendőnként 2 ezer forinttal terheli a családi kasszákat a hozzájárulás — elviselhetőnek tűnik. Ennél jóval többe kerül az emész­tőgödrök rendbentartása. Számos portára már kéthe­tenként hívni kell a szippan­tókocsit. Egy szállítás díja pedig átlagosan száz-kétszáz forint. A vezetékes szenny­vízelvezetés olyan kényelem és biztonság, hogy megéri a zsebbe nyúlni — vélekedtek a baktaiak. Könnyebbséget jelent, hogy a közművesítés­ben érdekelt családoknak csupán a tehó felét kell be­fizetniük. Március óta a község szé­lén már a motorház alapo­zásán dolgoznak a szakem­berek a leendő szennyvízte­lepen. Napról napra közelebb érnek a központhoz azok a munkagépek, amelyek a ve­zeték árkát ássák. Mindez biztosíték rá, hogy az ígért határidőre: november végére elkészül az első ütem. ’87 elején pedig hozzáfoghatnak a rákötésekhez is a helybe­liek. Házi Zsuzsa Konzervipar: Miskolc-Tapolcán saját fa­házakban, Fonyódon, Szent­endrén, Hajdúszoboszlón és L akitelek-Tőserdöben bérelt üdülőkben pihenhetnek a Nyírségi Konzervipari Válla­lat dolgozói. A hagyományos SZOT-beutalókból csak ke­veset kap a gyár, ezért a szakszervezet jóléti alapjából ebben az esztendőben kilenc- százezer forintot fordítanak üdülési célokra. Várhatóan ebben az esztendőben is száznál több család jut ilyen pihenési lehetőséghez. Egyre több olyan dolgozó szánja el magát, aki korábban még soha nem üdült. Orosz nyelvi tábor Nyírszőlősön Életre kelt a Matrjoska ba­ba és a nagyfülű, kedves ál­latfigura, Cseburaska; a ci- pócska, Kolobok és az orosz mese- és mondavilág sok is­mert alakja. Ám nem orosz földön vagyunk, hanem a nyírszőlősi iskolában, ahol szombaton nyitotta meg ka­puját az általános iskolások­nak szervezett orosz nyelvi tábor. — Hallatlanul nagy érdek­lődés nyilvánult meg a nyír­egyházi iskolások körében a tábor iránt — hallottuk Búr Ildikó táborvezetőtől, aki magyar—orosz szakos tanár és orosz szakfelügyelő. — Ta­valy az első táborba kilenc- venen jöttek el, most közel háromszázan jelentkeztek! A nagy érdeklődésnek persze oka van — magyarázza a fia­tal pedagógus —, mert itt nem tanteremben, nem nyelvtani ragozások bevésé­se mellett és nem házi fel­adatokkal igyekszünk biztos lexikai ismeretekkel felvér­tezni a táborozókat, akik közt a harmadiktól nyolca­dik osztályosig megtalálni minden korosztályt. A nyírszőlősi diákotthon két turnusban fogadja az orosz nyelvi tábor lakóit, az elsőben június 14—18-a, a másodikban június 18—22-e között táboroznak a gyere­Kínálni, ami van Idegenforgalmunk nagysza­bású« terveiről, a stratégiáról olvashattunk bőven. Nyilat­kozatot, információt, ki-ki tetszése szerint. Ebben tehát nincsen hiány. Annál égetőbb viszont az, hogy a hétközna­pi ezernyi apró lépés hiány­zik. Mert kétségtelen, a szál­lás, a koszt a fő. De mennyi mindentől függ még az, hogy valaki jól is érezze magát! Se Nyíregyházán, se másutt nem láttam egyetlen boltot sem, melyen például azt ten­nék közhírré, hogy bent va­laki, valamilyen nyelven be­szél. De legalábbis ért. Pe­dig ez így szokás világszer­te, bár az is igaz, hogy vi­lágszerte tanítják a kereske­dőket nyelvekre. Gondolom, nálunk ez nem éppen a fő tantárgy. A másik: a váro­sok és falvak, utak és utcák nagy hiánycikke az érthető eligazítás. Mert az, hogy Sós­tógyógyfürdő lehet érdekes, hosszú és kimondhatatlan egy németnek, de az biztos, hogy fogalma sincs, mi rej­lik mögötte. Jó lenne, ha az állomások környékén, a tő központokban lenne eligazító, több nyelvű feliratos térkép, a gócpontokban segítő-irá­nyító tábla. De nem rossz a piktogram se, amit nyelvtu­dás nélküli idegenforgalmi ember is tervezhet. Fura, de a nyírbátori és a máriapócsi templomban több nyelvű szöveg tájékoztat a látnivalókról, történetükről. De se múzeumban, se mű­emlék közelében ilyet nem találok. Ne gondoljuk, hogy mindenki útikönyvvel, pros­pektussal a zsebében járja országunkat, megyénket. Így aztán nem rossz, ha megtud­ja, hogy mi is a Tisza, hogy mi egy városka, egy temető rövid története és így tovább. Az idegenforgalom üzlet. A látnivaló: áru. Amit kínálni kell. Kulturáltan, szakszerű­en, érthetően. Boltban, táj­ban, utcán egyaránt. Ha eh­hez még a lakos, mint házi­gazda kedvesen tud is né­hány idegen szót fűzni, ak­kor teljes a siker. Addig: van stratégia, de nincsen taktika. A csatákat pedig mindig az első vonalakban vívják, nye­rik, vagy vesztik el. (bürget) Biztonságunk, nyugalmunk a tét

Next

/
Thumbnails
Contents