Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-14 / 139. szám

t 1 1 ^ Kovács Mari párizsi divatlevele Nyári gyermekviselet A folklorisztikus irányzat és a westernstí- lus kombinálásából született ez az ötletes együttes. 2-től 15 éves korig viselhetik a leánykák. (Melagaya) Sportos karakterű tengerészviselet ruszti kus alapanyagokból, divatos kiegészítők­kel. (Klimagers garcon) A párizsi tervezők játékos, kényelmes, sportos gyermekruhadivatot terveztek az idei meleg évszakra. Terep- és trópusi mintás kartonok egé­szítik ki az egyszínű vásznakat. Gyakori a különböző színű és minőségű textíliák kombinálása. A kollekciókban felismerhetők a népies viseletekból származó ötletek is. Az atlétairányzatok — tréning, pólóru­hák, pamuttrikók minden színárnyalat­ban szerepelnek. Az egyszínű lenvászonnadrágok a far­mer- és a tengerészstílus jellegzetes kép­viselői. A formák és színek humoros párosítása szokatlanná, vidámmá, szélsőségessé teszi a szabadidő-öltözeteket. Atlétastilusban készült divatos összeállí­tás — feliratos pólóval (Nomitenr) Könnyed csíkos, mintás vékony puplin- nadrágok, ingecskék a szabad idő népsze­rű ruhadarabjai. (Klimagers baby) Á szépítő áram ElekMtznetika és lézersugár a fiatalítás szelgálatábaa A modern arc- és testápo­lásban egyre inkább helyet kapnak az elektromos gépek is. E korszerű masinákkal fogyasztani, tornázni lehet, de sok más célra is alkal­mazható a „szépítő áram”. Az áram munkára készteti az izmokat. Ha a másodper­cenkénti frekvenciaszám 50 és 100 Hertz között van, pi­hentet, nyugtat. Alacsonyabb értéknél vibrálást vált ki, öt és tíz Hertz között lüktető összehúzódást érez, aki fogy­ni kíván. Ha a másodpercen­kénti frekvenciaszám mind­össze nulla és öt között van, gyúró- és masszírozó érzetet idéz elő az izmokban, nö­vekszik az izomtónus, a szö­vetek telítődnek vérrel és nyiroknedvekkel. A gyógyá­szat és a kozmetika jóformán egyszerre kezdte el használ­ni a jótékony elektromos ke­zelést. Elektromosság működteti az utóbbi időben a kozmeti­ka szolgálatába állított lézer­sugaras készülékeket is. A lézerkozmetika-kezelés a fá­radt, ráncos, öregedő bőrt megfiatalítja, kisimítja, fel­üdíti, puhává és rugalmassá teszi. A változás — néhány kezelés után a szem, a nyak, a homlok és száj körüli rán­cok halványodásával — szemmel látható. A biológiai hatás pedig műszerekkel is kimutatható. A lézer kozme­tikai alkalmazása ezzel azon­ban korántsem merül ki. Kedvező hatást gyakorol például a kéz öregedését mu­tató foltokra, elhalványítja a műtéti hegeket, sőt, a friss műtétek utáni 5—6 héten ki­fejezetten ajánlják alkalma­zását a gyorsabb, és szinte nyom nélküli gyógyulás ér­dekében. A lézer a herpesz gyógyulását is meggyorsítja, az átlagos 10 nap helyett 3 nap alatt eltünteti a száj kellemetlen sebét. A lézer al­kalmas a hajhullás, hajzsíro- sodás csökkentésére. És si­mára varázsolja a fiatalok pattanásos arcbőrét (persze csak több kezelésből álló kú­ra esetén). Orvosi szemmel A strandról A szaoad idő eltöltésének népszerű színtere nyáron a strand. Sokan a mozgás, so­kan a termálvíz gyógyhatása miatt keresik fel strandjain­kat. Kevesen gondolnak arra, hogy a nem megfelelően vég­zett fürdőzés veszélyeket rejt magában. Jelentős létszámú, esetleg több ezer ember egy­idejű jelenléte, közös fürdő- ződése megsokszorozza a ve­szélyt. A fürdővíz ugyanis elősegítheti egyes fertőző be­tegségek terjedését, így egy­szerre sok ember betegedhet meg. A felüdülést kereső embe­rek különböző higiénés kör­nyezetből, eltérő szokásokkal és egészségkultúrával rendel­kezve látogatják a strando­kat. Különböző egészségi ál­lapotú emberek — esetleg fertőző betegségben szenve­dők is — találkoznak a hű­sítő vízben, vagy a termál­vízben. Lappangó vagy is­mert betegségben szenvedők — gombás bőrfertőzéssel, fer­tőző bélgyulladással — meg­gondolatlanul veszélyeztetik embertársaink egészségét a strandon. Különösen azért fontos be­szélni ezekről a gondokról, mert az országban olyan jár­ványok fordultak elő, me­lyeket bizonyítottan a fürdő- zők figyelmetlensége, ha­nyagsága okozott. Ilyen jár­vány volt megyénkben a múlt évben a tiszavasvári strandon. A szabolcs-szatmá- ri strandfürdők korszerű fel­szereléssel, megfelelő vízke­zelési technológiával, szociá­lis és kommunális ellátott­sággal rendelkeznek. Az üze­meltető mindent megtesz a higiénés előírások betartásá­ra, a veszélyek elhárítására. Csakhogy a fürdőzők gyak­ran nem tesznek eleget az alapvető tisztasági és visel­kedési szabályoknak, és ez­zel veszélyeztetik embertár­saik egészségét. Melyek ezek a szabályok? Legfontosabb szempontunk az legyen, hogy a fürdőme­dencék nem a tisztasági für­dés célját szolgálják. Az öl­tözőkben és a fürdőmedencék mellett zuhanyozók vannak, ahol testünkről lemoshatjuk, sőt le kell mosni az izzadsá­got, valamint az esetlegesen jelenlévő kórokozók túlnyo­mó többségét. A medencéket csakis alapos tisztálkodás és nem felületes zuhanyozás után lehet használni. Igen ajánlatos a fürdősapka vise­lése. Gyermekeinket kezdet­től arra kell nevelni, hogy alapvető szükségleteiket ne a medence vizébe végezzék el. A pancsolómedencébe pedig csak két évnél idősebb szo­batiszta gyermeket vihetünk. Hasmenéses beteg soha ne látogassa a strandot! Tiszteletben kell tartani a medencék használatára fel­hívó, a korosztályokra vonat­kozó utasításokat. Éppúgy helytelen, ha a gyermekek a felnőttek részére szolgáló termálmedencét használják, mint .az, ha a gyermek- és pancsolómedencében felnőt­tek fürdőznek. Az emberek többsége haj­lamos arra, hogy a népbeteg­ségnek számító lábgombáso­dást ne tekintse betegségnek, pedig nélkülözhetetlen, hogy az emberek önmagukat ellen­őrizzék a különféle gombáso­dások meglétéről. Enyhébb esetekben a közforgalomban kapható gombaölő szerek használatával, súlyosabb ese­tekben orvosi segítséggel ke­ressenek gyógyulást. Minder­re azért van szükség, mivel a medencék környékén a nedves kövezet, talaj segíti a gombásodás terjedését. A helyes viselkedésformák az emberi közösségek egész­ségkultúrájának követelmé­nyei nyári pihenésünk, szó­rakozásunk idején. Dr. Házi Erzsébet Sóról szóló szóbeszéd A só nem tartozik a számon tartott élelmiszerek közé. Csak akkor vesszük észre, hogy van, vagy kellene — amikor nincs. Kifogyott. Olcsó, szerény, de nélkülözhetetlen eleme az étke­zésnek. Ősidők óta az. Az ókori cserekereskedelem idején a sót karavánok hordták földrészeken, országokon át. Ak­kori ritkasága, nélkülözhetetlen­sége és súlya, még az arany megjelenése előtt „arannyá”, ér­tékmérővé, pénzzé tette. Már az ókori államok felismerték a só különleges értékét, ezért adóval terhelték előállítását, államilag kisajátították árusítását. Athén­ban néphatározattal érték el a só árának leszállítását. A közép­kori Franciaországban viszont kötelezték a lakosságot bizonyos mennyiségű drága só megvásár­lására. A gabelle-nek nevezett sóadó végül is akkora teherré vált, hogy a nagy francia for­radalom első intézkedései között szerepelt a magas sóadó eltörlé­se. Angliában 1825-ben a parla­ment szavazta meg a sóadó el­törlését. Magyarországon először az Aranybulla említi a sóadót. A konyhában használatos só, kémiai összetételét illetően egy­nemű, származását tekintve le­het kősó, tengeri só és főtt só. Hosszadalmas volna elmagyaráz­ni, miféle különbségek vannak a kitermelésben. Az azonban bizo­nyos, hogy az élelmiszer tartósí­tásának a só az egyik legősibb eljárása, s ma is helye van a konzerválásban. A só ugyanis el­vonja a vizet a romlást okozó mikróbáktól, így gátolja élette­vékenységüket. A sajtoknak ízt ad, elősegíti kérgesedésüket, se­gíti érlelődésüket. Lisztjavító sze­repe van a sütőiparban. Mind­ezen kívül élelmiszerek sorának nélkülözhetetlen eleme. Főzni sem igen lehet só nélkül, noha több-kevesebb sót tartalmaznak maguk a nyersanyagok is. Az ízek mégis a további sózástól teljesednek ki. Sózás nélkül — többnyire — nem érvényesül a nyersanyag eredeti íze sem. A sózással azonban bajok van­nak. A kelleténél magasabb ha­zai sóforgalom arra utal, hogy a konyhákon túlzott mértékben használnak sót; naponta és fe­jenként mintegy 2,5 dekát, és ebben még nincs benne a hús- készítményekkel, sajtokkal el­fogyasztott só mennyisége. A túl sok só fogyasztásán változ­tatni kellene. A szervezetnek ugyanis szüksége van a külön­böző ásványi anyagokra, így a só alkotóelemeire; a nátriumra és a klórra is. A kellemes ízha­táson kívül a só közrejátszik a gyomorsav képződésében, szere­pe van a vérnyomás alakulásá­ban. Ahhoz, hogy a szervezet egyensúlya fel ne billenjen, mindössze napi 4—6 gramm az a mennyiség, amely nem okoz za­varokat a szervezet só-víz ház­tartásában. Az elégtelen sófo­gyasztás a gyomorsavképződést csökkentheti, a túlzott sózás oka lehet a magas vérnyomás­nak. Miután a só könnyen vesz fel vizet, és ilyenkor összetapad, ajánlatos száraz helyen tartani. Összetapadását azonban úgy is meg lehet előzni, hogy a sószó­róba néhány szem rizst teszünk. A nedvet még könnyebben fel­szívó rizs felveszi a vizet a só elől, és így a só szemcsés ma­rad. Végül megemlítjük a sóban sü­tést, mint az ételkészítés egy idehaza kevéssé ismert módsze­rét. Kivált az 1—1,5 kg-os szál­kanélküli halak és az ugyan­csak nem túl nagyméretű vad­madarak válnak különlegesen zamatossá sókéregben elkészítve. A tennivaló annyi, hogy a gon­dosan megtisztított, kibelezett halat vagy madarat a nyílások­nál tűvel „bezárjuk”. Kb. 1 kg sót tálba töltve 1—1,5 dl vízzel üveges, vastag masszává nedve­sítünk és az ujjbögyünkkel vé­konyan megolajozott hús (hal, madár) bőrét a sópéppel, mint­egy centi vastagon beburkoljuk az edény felett, amelyben a sü­tőbe tesszük. Először nagyobb lánggal —, hogy a sóból a víz minél előbb elpárologjon — majd kis lángra állítva a sütőt — a madár vagy hal nagyságától függően — 60—70 percig sütjük, majd a barnára sült sókérget kalapácsai megrepeszti ük, a hús­ról lefejtjük, és körettel tálal­juk. Érdekes, hogy a sóból a hús csak annyit szív magába, amennyitől ízes lesz, de még csak nem is túl sós, viszont a sókéreg alatt megrekednek az ízek, zamatok, így különlegesen finom ételt tálalhatunk. Jogi tanáosok Elismerési díj „örökzöld” téma. Évente szá­míthat a negyvenesek derékha­dának érdeklődésére. Ezért visz- sza-vissza kell térnünk rá. Tehát főként a negyvenes éveik közepén-végén járó asz- szonyokat érinti, akik túl van­nak a gyerekszülésen, és most már unokáik nem kis gondját is átveszik. Akik 30 év körüli szolgálati viszonyukkal a hátuk mögött munka után idős szüle­ikhez rohannak, mert azok kö­zül sokan már ellátni is képte­lenek önmagukat. Szóval a leg­inkább igénybe vett korosztály tagjai azok, akik úgy érzik, nem bírják tovább a terhelést min­den fronton. Orvosi vizsgálatok során kimutatható szervi beteg­ségük nincs. Legalábbis akkora, hogy az rokkantnyugdíjra jogo­sítaná őket. A kifáradt szervezet ideig-óráig regenerálódhat a táp­pénzes napok alatt. Aztán ki-ki újra nyúzza magát a szövőgép, az eladópult mellett, vagy éppen a katedrán. Mert annyi jogismerete ma már mindenkinek van, hogy is­meri a „megszakítás! idő” fo­galmát. Vagyis azt, hogy akinek a szolgálati Idejében egyhuzam­ban 5 évnél hosszabb megszakí­tása van, csak akkor számíthat arra, hogy a korábban megszer­zett ideit beszámítják nyugdíjá­nak megállapításakor, ha újabb ötévi szolgálati időt szerez. Az egyhuzamban hosszabb ki­fejezésre érdemes odafigyelni. Ugyanis, ha valaki akármilyen rövid időre is, de vállal olyan munkát, ami szolgálati időnek számít, már elölről kezdheti szá­molni az öt évet. Érdemes felsorolni azt is. me­lyek azok az idők, amelyek nem számítanak megszakítás! időnek, bár ezalatt nincs szolgá­lati időre jogosító jogviszony. Figyelembe veszik a szolgálati idejét annak, aki a megszakítás előtt a nyugdíjjogosultságához szükséges szolgálati időt megsze­rezte, és az azt követő öt éven belül az öregségi nyugdíjra jo­got adó életkort betöltötte, meg­rokkant, és a rokkantsága a nyugdíj igényléséig fennáll. Nem számít be a megszakítás idejébe az az idő, amely alatt az igénylő a szolgálati idő megszű­nését követő öt éven belül kez­dődő: öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyug­díjban, átmeneti segélyben, rend­szeres szociális járadékban vagy rendszeres szociális segélyben részesült; 1952. január 1-ét meg­előzően legalább 20 százalékos, azt követően pedig legalább 50 százalékos munkaképesség-csök­kenése alapján baleseti járadék­ban részesült; kórházi ápolás alatt állt. 1945. január 1-e és a tanácsok megalakulása között eltelt időben községi bíró volt, diplomáciai mentességet élvező szervnél vagy személynél olyan munkaviszonyban állott, amelyet szolgálati időként figyelembe venni nem lehet; az 1952. janu­ár l-e előtt érvényben volt jog­szabályok alapján betegség ese­tére önkéntesen vagy önkéntes továbbfizetéssel biztosított volt. Sokan kérdezik, lehet-e ma „önkéntes fizetéssel” szolgálati éveket szerezni. A válasz egy­értelmű nem. Az elismerési díj fizetése ugyanúgy nem szolgá­lati idő szerzésére jogosító le­hetőség, mint az imént felsorol­tak. Mindezeknek csak abból a szempontból van jelentősége, hogy ezek az idők leszámítan- dók a megszakítás szempontjá­ból. Tehát nézzük, mit kell tenniük azoknak a megfáradt asszonyok­nak, akiknek több mint öt évük van a nyugdíjuk eléréséig. Fel kell keresniük a lakóhelyük sze­rint illetékes társadalombiztosí­tási igazgatóságot, ahol be kell adniuk az elismerési díj fizetése iránti kérelmüket. Mégpedig a „megszakítás” kezdetétől, rok­kantsági nyugdíjban részesülők­nek a rokkantnyugdíj megszűné- ' sétől számított egy éven belül. A kérelem benyújtásakor igazol­ni kell a szolgálati idő, illetőleg a rokkantsági nyugdíj megszű­nésének az időpontját, és az el­ismerési díj összegének szem­pontjából irányadó utolsó 3 havi keresetet. (A rokkantnyugdíj havi összegét.) Az elismerési dí­jat a szolgálati idő, illetőleg a rokkantsági nyugdíj megszűné­sét követő hónap első napjától kell fizetni. Ha az elismerési díj fizetője egy hónapnál hosz- szabb időn át keresőképtelen beteg, és ezt igazolja, kérelmé­re a társadalombiztosítási igaz­gatóság (kirendeltség) a kereső- képtelenséget okozó betegség egy hónapot meghaladó tarta­mára az elismerési díj fizetése alól mentesíti. Dr. K. É. I CI§IAILI AIDMCITITIHICIN 1936. június 14. KM HÉTVÉGI melléklet

Next

/
Thumbnails
Contents