Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-14 / 139. szám
1986. június 14. O O "S / éreztem — mint hosszú éveken át mindig — hogy a szű- kebb haza figyelme és megbecsülése erőt ad az embernek ... MÉSZÁROS LAJOS EGRI ÉRSEKI HELY NŐK: . . . Megtiszteltetésnek veszem, hogy mind a Megyénkből indultak sorozatban, mind pedig az említett könyvbe szerény személyemet is felvenni, s rólam megemlékezni szívesek voltak. Amint eddigi munkámban, úgy ezután is arra törekszem, hogy együtt dolgozzunk népünk, hazánk és közös ügyeink javán, előrehaladásán ... ERDÉLYI TIBOR NEPTANCOS: ... Számomra nagyon megtisztelő, hogy igazi hírességekkel egy könyvben vagyok található. Az ötletet kitűnőnek tartom, hiszen a mi megyénket elég sokszor illetik sötét jelzővel. Nos ez a könyv is bizonyítja, hogy érdemte-. lenül teszik ezt. Sok hasonló ötletet és jó egészséget kívánok ... SEBESTYÉN ARP AD A KLTE TANSZÉKVEZETŐ TANÁRA: ... A szép kötetet lapozva látom, mennyi kitűnő sza- bolcs-szatmári kortársunk dolgozik szerte az országban, köztük olyanok is, akiket jól ismertem, csak odatartozá- sukról nem -volt tudomásom. A velük való kapcsolat most új megvilágításba kerülhet, így a kötetszervező, összehozó szerepet is betölt. ígérhetem, hogy a szülőföld iránti szeretet és buzgalom ápolását továbbra is elsőrendű lelkiismereti kérdésként fogom kezelni... DOHY JÁNOS, TANSZÉKVEZETŐ TANÁR: ... Külföldi utamról hazatérve vettem kézhez a „Szülőhelyük Szabolcs-Szatmár” című kötetet. Ebből a szép és nagyon tanulságos gyűjteményes műből — meggyőződésem — nagyon sokan sokat meríthetnek. Ügy tekintem ezt a könyvet, mint újabb kapcsot Szabolcs-Szatmár megyei barátaim és szerény személyem között... _____ J Lengyel alkotóművészek Világszerte ismerik és elismerik a lengyel irodalmi és művészeti élet magas színvonalát. Hazánkban is keresettek a lengyel írók művei, színdarabjai, ismerjük a lengyel színházak kimagasló értékeit, szeretjük a lengyel filmeket, sok magyar film főszereplői között találhatunk lengyel művészeket. Az alábbiakban három kiemelkedő lengyel alkotót mutatunk be olvasóinknak. ^a r AZ IRÖ Az 1916-ban született Woj- ciech Zukrowski az egyik legkiemelkedőbb mai lengyel író. Több művét a magyar olvasóknak is alkalmuk volt megismerni. 1936-ban debütált egy verskötettel, további alkotói útja a próza felé vezetett. Legismertebb művei közé tartoznak az irodalmi riportok a vietnami és laoszi háborúk időszakából: „A hallgatás országából", valamint a „Ház falak nélkül”, a második világháború emlékeit feldolgozó „Tűzkeresztség” című regény, valamint mai tárgyú regényei: a „Kő- táblák”, a „Plázs a Styx partján” és „A kutyaszőr illata”. A gyermekeknek szánta „A tyutyurlisztáni rablás” és a „Kincskeresők” című mesés elbeszéléseit. Wojciech Zukrowski számos filmforgatókönyv és irodalmi esszé szerzője. 1986-ban az írókongresszus megválasztotta a Lengyel írószövetség elnökévé. (1. kép) A ZENESZERZŐ Krzysztof Penderecki az egyik legkiválóbb mai lengyel zeneszerző, pedagógus (tízegynéhány éve a krakkói Zeneakadémia rektora), számos lengyel és külföldi verseny díjnyertese. 1959-ben mutatkozott be a fiatal zeneszerzők lengyelországi versenyén, amelyen a három legmagasabb díjjal jutalmazták műveit. Ez idő óta Krzysztof Penderecki zenéje az egész világon változatlan elismerésnek örvend. Műveit, amelyek közül elég néhányat megemlíteni: az „Anaklasis”-1, a „Gyászének"-et, ..Az idő és csend dimenziói”-1, a „De natura sonoris”-t, a monumentális Lukács-passiót, a LoudUni ördögök című operát, vagy a Rorátét, a világ legnagyobb és legkiemelkedőbb zenekarai játsszák. (2. kép) A SZÍNÉSZNŐ Grazyna Szapolowska a legnépszerűbb lengyel filmszínésznők egyike. A varsói Színművészeti Főiskolán diplomáját 1978-ban kapta kézhez. Azóta tízegynéhány filmben szerepelt. Az első, valóban drámai szerepet Makk Károly magyar rendező bízta rá, az Egymásra nézve című filmben, amely díjat nyert Cannes-ban. A magyar filmművészettel Szapolowska állandó kapcsolatban áll, legutóbb Lugossy László Szirmok, virágok, koszorúk című filmjében szerepelt. Képünkön: Grazyna Szapolowska Janusz Rze- szewski Húszas évek, harmincas évek című filmjében. (3. kép) BÉNYEI JÓZSEF: Fekete kendők Arcodon nem nő szarelem, magadra hagytak. Fekete kendők falain zárva az ablak. Gyászolj fehérben álmokat, hasztalan átkok — könnyed s mosolyod egyként fehér zsarátnok. Áldozz s aláz&odj földig, vesd le a gőgöd. Egy ember a korai csöndbe beletörődött. Fekete kendők fala közt fordulj a fénynek, legyen kezedben zöld ág, szemeden ének. telepek összefogása A művészeti Beszélgetés Kurucz ü. István festőművésszel Kurucz D. István Kossuth-díjas festőmű- /ész képéit nézve akaratlanul is Petőfi-ver- tek jutnak a szemlélő eszébe. Talán nem is /életlenül, hiszen a hatalmas síkság, az Alföld neveltjei mindketten. Indításuk, él- nényviláguk sok tekintetben közös, ezért té- nájuk is sokszor azonos. Természetesen — nivel Kurucz D. István a XX. században ■1 —, másféle világot lát. De a végtelen msztáról és lakóiról mindketten o líra me- eg hangján szólnak. Kurucz D. István képein távolba vesző ta- lyák, elárvult gémeskutak, végtelen .pusz- ák, a parasztok és a falusi élet ezernyi szí- es és színtelen eseménye látható. Egyik kri- ikusa írja róla: ízesen és értőn ábrázoló aódszerrel, új felfogásban mutatja a ma- yar hagyományt és a kortárs európai for- mvívmányokat. Kurucz D. István bár elkö- ílezett, mégis modern művész. A szakmá- an is sokan odafigyelnek a szavára. Szerező egyéniség, közösségi ember. Az újság- •ót is szívesen fogadja, amikor a megyei önyvtárban rendezett kiállítása alkalmával legkeresem. — Hallottam olyan véleményt is, hogy ön magyar festészet „Veres Pétere.” — Ez így túlságosan szép, nem fogadhatom t a megtisztelő összehasonlítást. Veres Pé- ;r szélesebb látókörű volt és magyarságtu- atával imponálóan tudta a nemzetet szólalni. Bár igaz, hogy sok területen hasonló- k az élményeink és nézeteink. Az én éleim szintén az Alföldhöz kötődik. Ifjúságom :erves kapcsolatban volt a parasztvilággal. Festészetemet is meghatározza, végigkíséri ez az élmény. Nosztalgiával gondolok a régi életformára, aminek ma már csak nyomai találhatók. Kialakult egy új mezőgazda- sági dolgozóréteg, amely már másképpen viselkedik, öltözködik mint a régi. Ennek a megfogalmazása átértékelést kívánt. Ám a régi hangulatok és színek újra és újra eszembe jutnak. Ifjúkoromban én még láttam is az utolsó alföldi betyárt, aki sarkan- tyús csizmában kéregetett. Tartása volt. A varkocsos pásztorokat megcsodáltam. Emlékszem gyermekkoromban, amikor egyszer aratás közben levettem az ingemet, rám szóltak: „ne dísztelenkedj, vedd fel az inged”. Ilyenek voltak a régi parasztok. Kurucz D. István robusztus egyéniség. Hatalmas termetű, szálfaegyenes ember. Tartása, megjelenése tekintélyparancsoló. Elkötelezettsége, kimagasló tehetsége mellett talán ez is segített neki abban, hogy szavára odafigyeljenek. Nem véletlen tehát, hogy tehetsége a művészeti élet szervezésében is megnyilvánult. Egy ideig a képzőművészeti szövetség titkára. De emellett a híres vásárhelyi művésztelep egyik újjászervezője is. Aktívan vesz részt a Hódmezővásárhelyen élő művészek szervezetének kialakításában és a későbbi munkájukat ebben minden lehetséges eszközzel segíti. E célból még a saját lakását is felajánlotta 1953-ban. Neki köszönhető, hogy a vásárhelyi iskola visz- szaszerezte régi rangját. Erejéből sok mindenre telik. Tizenöt éve vezetője a hajdúböszörményi nemzetközi művésztelepnek is. A továbbiakban közös gondjainkról beszélgetünk elsősorban a vidéki művésztelepek elszigeteltségéről, az útkeresés és a kilábolás lehetőségeiről. — Az ilyen művésztelepek azért is hasznosak, mert a művészek gondjaikat, problémáikat otthonhagyva az alkotásnak szentelhetik az itt töltött időt. A festők igyekeznek meghálálni a vendéglátó városnak ezt a lehetőséget. A tábor végeztével böszörményben a művész a legjobb képét — amelyet a zsűri gyűjt össze, választ ki — ott hagyja a városnak. Hatalmas anyaga gyűlt így össze a városi képtárnak. Nem kapják meg viszont ezek az alkotó- műhelyek azt az országos szintű támogatást és figyelmet, amit megérdemelnének. Ki kell mondani egyszer, ezek a táborok magukra vannak hagyatva! Pedig olyan szellemi erő forgácsolódik így szét, ami pocsékolás, amely esetleg serkentőleg hathatna képzőművészeti eleiünkre. Meg kellene találni a megoldást, hogy ezek a táborok alkotásaikkal bemutatkozhassanak egy közös kiállításon, akár Budapesten is, mondjuk az Ernst Múzeumban, vagy a Műcsarnokban. Miért is ne? A sóstói éremművészeti alkotótelepnek is egyre nagyobb a rangja, híre. De jeles alkotások születnek például a kecskeméti zománc, a nagyatádi plasztika és szerénytelenség nélkül mondhatom a mi böszörményi telepünkön is. Jó lenne együtt látni ezt az anyagot, és persze a többi művésztelepekét is. Sajnos a táborok szellemi kisugárzása így kicsi és tiszavirág-életű marad. Tulajdonképpen csak addig hat, ameddig tart a tábor, aztán 10—11 hónapig ismét csipkerózsika álmát alussza. A sajtó, tömegkommunikáció is többet foglalkozhat velük. A táboroknak is jobban kellene igyekezniük, hogy megismerjék egymás műhelymunkáját. Mi is például szívesen vennénk, ha a nyíregyháziak ellátogatnának hozzánk, és közös kiállításokat szervezhetnénk. Nyíregyházán, Böszörményben és esetleg Debrecenben is. Talán az ilyen kisebbnek tűnő lépések is eredményesek lehetnek. Kurucz D. István hisz a művészet emberformáló erejében.* Meggyőződése, hogy a képzőművészet agitatív szerepkört is betölt. Nemcsak gyönyörködtet a jó kép — vallja —, hanem elbeszél. Talán ezért is kezdett néhány alkotótársával hatalmas vállalkozásba. Afféle történelmi képeskönyvet készítenek. Történelmünk eseményeit szeretnék megfesteni a letelepüléstől a napjainkig. Ennek egyik aktuális darabja Budavár visszavétele, amely Budapesten a Történeti Múzeum E épületében tekinthető meg. Bodnár István
