Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-02 / 128. szám

2 Kelet-Magyarország 1986. június 2. Kakasszó helyett — 09 ló reggelt, előfizető! A Gaál-fóle lábhúzó és társai A tunyogmatolcsi ezermester, bejegyzett szabadalommal A nyíregyházi postahiva­taltól naponta 40—50-en kér­nek telefonébresztést, me­lyet a 09-en kell jegyeztet­ni. — Ha valaki telefonébresz­tést kér, a postahivatal meg­kérdi az illető nevét, tele­fonszámát. és azt, hogy az ébresztést mikorra kéri — mondja Salamon Gyözőné osztályvezető. — Ha letette a kagylót, a postahivatal rövid időn belül visszahívja. Ha ez nem történik meg, akkor ajánlatos a 09-et még egy­szer tárcsázni, mert megtör­ténhet, hogy az illető a szá­mot rosszul mondta, vagy a postán rosszul értették, vagy a telefonja nem hívható. — Sokan azt hiszik — mondja Smidt Józsefné —, hogy csak az utazásról való elkésés elkerüléséért kérnek telefonébresztést. — Ez nem így van, mert van, aki gyógy­szert szed, s bizonyos idő­közönként fel kell kelnie. — Előfordul, hogy valaki nem ébresztést kér. csak éb­ren szeretne maradni — folytatja Orbán Borbála. — E célból főként az éjszakás portások szoktak telefonálni, „nem tetszik álmos lenni, csókolom?" — felkiáltással. — Akadnak kedves telefo­nálók is. Nemrégen egy kis­lány azt mondta: az édes­anyját szeretné meglepni, közöljem, hogyan kell borsó­levest főzni? Elmeséltem. Gaál Sándor és találmánya, a lábhúzó, amit hétféleképpen lehet beállítani. — A közelmúltban éjjel egy férfi könyörgött: közöl­jem egy olyan nő telefonszá­mát, aki hajlandó lenne éj­szakai magányát megosztani. Nem tudtam segíteni . .. A telefonébresztést kérők másik csoportja beleszeret a telefonszolgálatot teljesítő hölgyek hangjába és oltha- tatlan vágyat éreznek, hogy személyesen is megismerked­hessenek velük. Megtörtént, hogy a nők egy órát túlósáz- tak, mert a telefonébresztett romantikus férfi kitartóan és rendíthetetlenül várta őket a kapunál. Feleslegesen ... Akadnak, akik a lelki bá­natukat mesélik el. A leg­többen karácsonykor. Arról panaszkodnak, mennyire egyedül vannak. — Nyíregyházán sem ár­tana egy lelki segélyszolgála-. tot létrehozni — jegyzi meg Salamon Gyözőné. — Azt tapasztalom — szól Palicz Éva —, hogy az em­berek modora egyre romlik, durvul. De azért akad még sok intelligens, kedves em­ber is. Főleg ünnepekkor ka­punk jókívánságokat, még dísztáviratot is. De az isko­lai szünidőben megszaporo­dik a telefonnal szórakozó gyerekek száma. Ügyes kezű em­bernek ismerik a környékbeliek a tunyogmatolcsi nyugdíjas lakatost, Gaál Sándort. Folyton a fejét tö­ri, spekulál. Ha valami nem pá­szol neki, addig nincs nyugta. Ta­lálékony ezermes­ter. A műhelyben egy fekvőhely is van, mert a nagy gondolatok bizo­nyára itt a szer­számok mellett születnek. Ott van például a villanyfúrógép. ami ötféle műve­letre alkalmas. Tu­lajdonképpen egy kézi villanyfúró ez, amely felsze­relhető egy tartó- szerkezetre, így er­re sem kell az erőt pazarol­ni, és emellett roppant egye­nesen fúr. De tud ez a szer­kentyű még egyebet is. Né­mi kis variációval diót tör­ni, zsilettel almát hámozni, és még ki tudja, hogy mit nem. Ami éppen megfordul a mester fejében, vagy ami­re éppen szügsége van. Ap­ropó almahámozás! Van egy másik szerkezete is. ami egy mozdulatra kifúrja az alma magházát, és az alma máris négyfelé esik. A falubeliek vitték is a szerkentyűt, mint a cukrot. De az almásoknak ennél bizonyára jóval na­gyobb a haszna, hiszen így gyorsabban hámozzák, szele­telik az almát, amit majd drágábban adhatnak el. Gaál Sándor nem minden­napi ember. Ha például meg­lát egy egeret, ő nem macs­káért kiállt. Elintézi azt egyedül is. Kispekulált egy négylyukú egérfogó masinát, amely az egeret, ha hozzá­lát a csalihoz, felakasztja. Persze Gaál Sándornak, az eszéből ennél jóval komo­lyabb dolgokra is telik. Mostanában a sebész főor­vosok is kezdik megismerni a nevét és az elfogadott sza­badalmát. Háromévi huza­vona után tavasszal jött meg a várva várt levél, amelyben többek között ez áll: „Öröm­mel értesítjük, az Országos Találmányi Hivatal a fenti ügyszámú szabadalmi beje­lentésére 1986. március 28- án szabadalmat adott." De mondjunk el szép sor­jában mindent. Gaál Sándor­Cselényi György Taps a Bancbanusnak Színházi siker Pesten nak öt évvel ezelőtt eltörött a lába. A törött lábat húzni kellett volna, hogy pászoljon minden. Az ezermester beteg kifigyelte, hogy a kórházban nincs erre megfelelő szerke­zet, illetve a meglévőnek bi­zonyos hátrányai vannak. Például nem mozgatható, ál­lítható. Meg is született a fe­jében a gondolat, majd ő megcsinálja. ígéretet is tett erre a főorvosnak. Már a kontrollvizsgálatkor vitte a rajzokat, hogyan is képzeli el. „Az orvosok a gyógyuló lábam mellett ennek örültek csak igazán" — meséli büsz­kén a feltaláló. Ám a dokto­rok hiába mondták ki a bol­dogító igent, bizony a bü­rokrácia útvesztői miatt éve­kig kellett várni, míg az öt­letből hiteles találmány lett. Az Országos Találmányi Hivatal lapjában szabadal­mának a címét így jegyzik: „Gyógyászati segédeszköz traumatológiai betegek, első­sorban alsóvégtag-törést szenvedettek húzókezelésé­re." A Gaál-féle lábhúzóból már húszat el is készítettek. és sikerrel használják több kórházban is ezeket. A mes­ter húszezer forint előleget is kapott. De Gaál Sándor önmagát tagadná meg, ha ezután „nyugton" maradna. Most azon töri a fejét, hogy a sú­lyos fekvőbetegek alá ho­gyan lehetne az ágytálat be­tenni úgy, hogy ne kelljen felemelni őket. Az ápolók tudják, milyen nehéz műve­let ez. Görgőket, vonalakat rajzol Gaál Sándor, így ma­gyarázza. hogyan képzeli ezt. Az ápolókat csak biztatni tu­dom, ahogy őt ismerem, ha­marosan meg is oldja a prob­lémát. Bodnár István Metamorfózis Ezt a két fényképet fotóri­porterünk, Elek Emil készí­tette, mégpedig úgy, hogy amikor gépét először elkat- tintotta (felső felvétele az eredmény) tett egy 180 fokos fordulatot és újra exponált (az alsó kép az eredmény). Persze ebben annyi a túlzás, hogy fotós kollégánknak en­nél a sarkonfordulásnál azért mégis csak többet kellett ten­nie: az első kép elkészítésé­hez a Váci Mihály művelő­dési központ emeletének dél­re néző üvegfalán át kellett fényképeznie, a második fel­vételt pedig egy északra né­ző ablakból készíthette. Természetesen e két fotó­nak nem is riporterünk mun­kamódszerében rejlik a lé­nyege. Az érdekesség az, hogy ma még — s egyre rit­kábban — készíthető Nyír­egyházán ugyanabból a pont­ból két olyan felvétel, mely­nek látványellentéte a régit és az újat kínálja egymás tő- szomszédságában. A napilap hivatása az is, hogy doku­mentálja a városkép sze­münk előtt végbemenő me­tamorfózisát. Talán ezt tesz- szük most e két kép közlésé­vel is... (Sz—) SZOT-üdülök a kollégiumban Kétszer váltandé strandbelépö Az országos színházi talál­kozón az elmúlt két hétben vidéki színházak mutatkoz­tak be Budapesten. Tizenegy vidéki előadásnak tapsolha­tott a közönség. Több egé­szen kiváló produkció is he­lyet kapott: olyanok, melyek magas művészi igényességről tanúskodnak. Egészen színvonalas, stí- lusteremtö előadások is színpadra kerültek, melyek­ben a rendező elképzelése ta­lálkozott a .dráma mondan­dójával és a színészi meg­formálással. Ilyen volt a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Bancbanusa, amely­ben a tragédia jól ötvöző­dött a kissé túlhajtott szatí­rával. Nincs könnyű helyzetben a Ha kicsit értettek volna az elsősegélynyújtáshoz, vagy nem ijedtek volna annyira meg, akkor egy ember élet­ben maradhatott volna, egy másiknak pedig jóval kisebb büntetéssel kellett volna szá­molnia. A vádlottat indulat és félelem vezette, amikor ilyen súlyos tettre ragadtat­ta magát. Utána nagyon meg­ijedt, és mindent megpró­bált, hogy segítséget szerez­zen. (Pechjükre azonban ép­pen szerelték a telefonvona­lakat.) A húszéves kispaládi Ber­ki Jenő egyszer már állt bí­róság előtt lopásokért, s ta­valy decemberben, amikor az eset történt, csak feltételesen volt itthon a börtönből. A sértett, L. György REF-es volt, munkahelye egy sem, élettársa viszont több is volt. zsűri. Hiszen meg kell vonni a mérleget, s megjutalmazni a neki tetsző produkciót, kollektív munkát, színészt, rendezőt, díszlettervezőt. A fesztiválról persze nemcsak a zsűri, hanem a közönség is ítéletet mond: a művészi igényességről, a választékos­ságról, a kivitelezés színvo­naláról. A vidéki társulatok törekvéseiről kapott kép alapján fontos tanulság: van mire odafigyelnie a szakmá­nak, érdemes beülni a pro­dukciókra. A titok talán nem több. minthogy jó színházat, jó előadást csak összeková- csolódott, nem széteső társu­latok képesek produkálni. Egyszer megszöktette Berki tizenöt éves húgát is, akivel nagyon rosszul bánt, kínoz­ta, bezárva tartotta. Két napja tudott hazamenekülni a lány, amikor L. érte jött. Berki nem volt otthon, tévét nézett a szomszédban, így azt sem tudta, hogy előtte ölessel fenyegette a húgát és családját, ha nem tér vissza hozzá. Amikor Berki a ház­hoz ért, észrevette a gyenge fényben, hogy L. megy utá­na, kezében egy késsel. Jobb­nak látta, ha felszed valami­lyen szerszámot a földről vé­dekezésképpen, s megpróbál­ja kituszkolni az udvarról. Egy másfél méteres karó akadt a keze ügyébe. Előbb két kézzel fogva böködte L. Györgyöt, tuszkolta volna ki­felé, amikor pedig ellensze­gült, különösebb irányítás A tanárképző főiskolán is három hét múlva véget ér a tanév. A kívülálló úgy gon­dolja. hogy utána elcsende­sül a főiskola környéke. Mó­ré Istvánné. a főiskola kol­légiumának egyik gondnoka arról tájékoztat, hogy a kol­légium nyáron is telt házzal üzemel: — Tulajdonképpen 50—60 tanuló nyáron is itt marad gyakorlaton. Június 22-én kezdődnek a felvételik és ak­nélkül ráütött vele. L. György hátratántorodott, ösz- szeesett. Berki ezután igye­kezett segítséget szerezni, de arra nem gondolt, hogy meg kellene fordítani a sérültet. Emiatt aztán, mire végül or­vos érkezett, addigra bele­helt sok vért, s emiatt meg­fulladt. A megyei bíróság halált okozó testi sértésben találta bűnösnek Berki Győzőt, s ezért hat év és hat hónap szabadságvesztésre ítélte. A határozat nem jogerős, vég­érvényesen a Legfelsőbb Bí­róság dönt majd az ügyben. (A megállapított tényállás azonban valószínűleg válto­zatlan marad, hiszen döntő­en a vádlott őszinte beisme­rő vallomására alapozta a bíróság.) kor az ország különböző tá­jairól ideérkező ötszáz érett­ségizett diák is a kollégium­ban száll meg. Már hagyo­mány. hogy nyáron is igen sok rendezvény van a főis­kolán. A június 28-án kezdő­dő anyanyelvi napokra 150 vendéget várunk, majd a matematikai vándorgyűlésre 550-en látogatnak ide. Sokan vesznek részt a Magyar Vö­röskereszt konferenciáján és a TIT nyári egyetemén is. Augusztusban folytatódnak a rendezvények, legalább öt lesz belőlük. A két és fél hónap alatt a kollégiumnak háromszor annyi lakója lesz mint év közben. (A kollégium több mint tíz éve SZOT-üdülőket is fo­gad. Négy turnusban mintegy 1200 üdülővendég foglalja el július 7-től augusztus 23-ig a főiskolások szobáit. A szak- szervezeti csereüdültetés ke­retében az NDK-ból, Cseh­szlovákiából és Lengyelor­szágból is jön vendég.) — Sok házaspár évek óta visszatér hozzánk. Változatos programokat szervezünk szá­mukra, megismertetjük ve­lük például Szatmár neveze­tességeit, Sárospatakra, To­kajba is elvisszük őket. A fürdővendégeink visszatérő panasza, hogy a víz- és csa­tornamű strandja nem ad ne­kik kilépőt, így ha hazajön­nek ebédelni, délután újra meg kell venniük a drága je­gyet. (A SZOT-üdültetés kifize­tődő a főiskola számára, hi­szen a bevétel egy részét a kollégium felújítására fordít­hatjuk.) (A Vasárnapi Hírek nyomán) A tárgyalóteremből Megmenekülhetett volna

Next

/
Thumbnails
Contents