Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-10 / 109. szám
1986. május 10. Kelet-Magyarország 3 /-------------------------------------------------------------------------\ Gondolatok egy gyermektenyérről A megélt öröm A GYEREKEK MOST SZEBBEK, mint máskor. A fehér ingeken virító kék és piros nyakkendők sokasága olyan, mint egy virágoskert. Azt hiszem, hogy mi idősebbek sohase voltunk, lehettünk olyan szépek, mint ők, a mai gyerekek. Jóltápláltak és jólöltözöt- tek. Egészségesek és vidámak. Holnap, holnapután felnőttek lesznek. Az eltartóink, akiken majd akkor múlik az, ahogyan élünk. A munkáról beszélgettem velük. Mit idéz bennük ez az öt hangos szó. Azt írja egy riportnak szánt tudósításában az én tizenkét éves kis riporter- szakkörös gyerekem, Simon Sándor: „A szünet is elmúlt. Hosszú volt. Előbb a kertben kellett dolgozni, aztán egy rokonom szőlőjében. Hordtuk a venyigéi. A kertben ásóztunk is, de úgy, hogy hólyagos lett a tenyerem. A rokon aztán a segítségért felvitt minket Pestre. Amikor hazajöttünk, már megint volt munka. Alig vártam a szüne* végét... az iskolában majd kipihenjük magunkat.” MIT LEHET TENNI egy mai parasztgyerek vallomás értékű néhány mondatához? Talán annyit, hogy ennek a gyereknek erről a szünetről, nemcsak a pesti kirándulásról, hanem a venyigehordásról is élménye marad. Másképp meg se tudta volna írni. Kérdeztem a többieket. Ki mit csinált? Sanyi élményéhez hasonló annak a nagykislánynak a néhány mondata, aki a tavaszi nagytakarítások otthoni főszereplője volt. Nyolc gyerekből négynek volt otthoni szerepe, vagy főszerepe, négynek; nem. Melyjk négy gyerek a boldogabb? Játszottunk mást is. Ugyanez a nyolc gyerek beszélgetett, és írt is arról, hogy milyenek voltak a nyári táboraik. Ki hol nyaralt, merre járt, mit csinált? Ha térképre rajzolnám, akkor legalábbis Kö- zép-Európa térképe lenne a falon, mert ezek a gyerekek fél Európát bejárták. Ki itt volt, ki ott. Úttörőtáborokban viszont voltak valamennyien. Volt olyan gyerek, aki akadozva sorolta fel a táborokat, a kirándulásokat. Ami érdekes és izgalmas: egy kislány, aki eddig háromszor járt a Balatonnál, aki belekóstolt Zánka és Csillebérc összkomfortjába, járt a szüleivel három szomszédos országban is, eddigi alig tizenöt éves élete legnagyobb emlékeként egy sátoros táborról mesélt és írt. ahol nekik maguknak kellett cipelni. felverni, lebontani, majd a hátukon újra cipelni a sátrakat. Igaz itt nem volt hideg és meleg víz, de még az összkomfortdk nyoma sem, viszont az egész nap eltelhetett játékként végzett kemény munkával. <_______________________ Hasonlóképpen ehhez: ezek a gyerekek, akiket jószerével ismerek, jobban emlékeznek egy fizikailag nehéz kerékpártúrára, és a közben látottakra is, mint akármelyik kényelmesebb országjáró kirándulásra. MESSZIRE ÉRTEM Sanyikétól, aki nem titkolt ibüszkeséggel megmutatta tenyerén az ásótörte hólyagok nyomát. Ha ennek a gyereknek a büszkeségét összevetem az úgynevezett „kulcsos” gyerekek szünetvégi fanyalgásával, akkor egyszeriben kiderül, hogy nem feltétlenül a könnyebb sorsú gyerekeink a boldogabbak, hanem azok, akiket így vagy úgy, szerencsés esetben megtervezetten, a saját életrendjébe, feladatrendszerebe tudott beépíteni a család. Ugyanígy a kiránduló gyerek is akkor volt boldogabb, ha azért a bizonyos kirándulásért, a fedélért a feje felett, a derékaljért, a bográcsban főzött ételért megdolgozott. Nem engedi meg ez a terjedelem, hogy erről a témáról szakírókat idézzek. Engedtessék meg azért valami: néhány évtizedváltás- sal visszafelé, ha találkozunk az akkor élt gyerekekkel, akkor akár városon, akár falun, kiderül, hogy a gyerekek a családi munka- megosztás aktív részesei voltak. Mesterségeket, felnőtt magatartásokat, együttélési normákat tanultak és ismertek meg a többnyire játszva végzett munka mellett. Tévedés ne essék, nemcsak arról van szó, hogy az ács vagy a kovács fia a műhelyben megtanulhatta egy- egy mesterség alapjait, hanem arról, hogy tizenéves korban megtanulhatták és megélvezhették a gyerekek a munkát. Az ebben lelhető örömet. Még akkor is, ha ez fáradtsággal, törődéssel járt. Nem azt az időszakot sírom vissza, amikor a gyerekeknek iskolán kívül is dolgoznia kellett. Visszasírom viszont azokat az éveket, amikor egy-egy családban még természetes volt, hogy a gyermeket értelme kinyílásától az önállóságig munkára tanítsák. Legyen akárhány autónk, külföldi utunk, nyaralónk, összkomfortos táborunk, nem adunk és nem adhatunk ezzel any- nyit, amennyit az én kis barátom elmondott az örömből hólyagos tenyerével. A GYEREKEK MOST az ünnepen szebbek mint máskor. Azt hiszem, hogy mi mai felnőttek sohase lehettünk ennyire szépek. Holnap ők lesznek a felnőttek. A társadalom dolga, hogy már gyerekkorban gazdaggá is tegyük őket. A tíz ujj, az értelmes élet, a teljesítmény, a munka gyermekkorban megélt ezerarcú örömével. Bartha Gábor NEPTUN. A Nyírteleki AGROGÉP Vállalat a Skála- Coop-pal és a Sió Áruházzal kötött megállapodás alapján 300 darab Neptun szabadtéri zuhanyzót gyárt. A napokban megkezdték a kis típusú Neptun sorozatgyártását, s még ebben a hónapban szállítanak is a megrendelőknek, (elek) fij házak Nyírteleken Nyíregyházától alig 10 kilométerre van Nyírtelek. A megyeszékhely közelsége, a kialakított telkek egyre inkább vonzóvá teszik a nagyközséget az építkezni kívánói: részére. (Elek Emil felvétele) o (---------------------------------\ Erdőháti színes Erősödő gyökerek Az életben ritkán történnek nagy dolgok. Bár, hogy kinek mi a kicsi és kinek mi a jelentős, az attól függ, miként szól bele az emberek életébe. Amiről most szó lesz, látszólag sok apróság. — Elmentek a gépek pénzesebb munkára — magyarázza Balogh Sándor tanácselnök Tiszabecsen —, de azért mi’ reménykedünk, hogv időben kész lesz a vízmű. A hi- droglóbusz már ott van a milotai útfélen, Tiszakóródon már áll, őszre lesz jó vizünk — teszi hozzá nem minden lelkesedés nélkül. 3ut bőven Nézem az árkokat, az úl mentén lévő csöveket, a régi iskola mellett már kiemelt nyomóskutat, s együtt örven- dek a falubeliekkel. De van más jó hír is innen, a megye keleti szegletéből. Már készül a 300 adagos konyha isi ahonnan az iskolákba és az öregek napközijébe is jut bőven a jó ebédből. Milotától Uszkáig várják, hogy elkészüljön. — Ügy vagyunk ezzel is, mint sok mással — toldja meg a nagyközségi pártbizottság titkára, Gyulai Gáspár. — Volt idő, amikor mindenki arról beszélt, jön a közöskonyhás világ. Mos: meg. alig győzzük kielégíteni az igényeket. Kis vita is kerekedik arról, hogy sok az idős, de hát van olyan, aki nem is szorul rá mégis jelentkezik. A konfliktus azonban hamar feloldódik, hiszen az öregekről történő gondoskodásnál régen nem azt nézik, hogy mi lenne ha. hanem azt, hogy mi van. Közben megjön a tsz elnöke, Engi Zsigmond. Nem gondtalan az élete, errefelé nem győzelmi menet a gazdasági vezetés. Hogy mosi mégis mosolyog, annak oka van. Úgy tűnik, megtört a jég. A faluban egyre többen várják a kihelyezhető pecsenyebárányt, s ha nem is könnyen, de a szarvasmarhatartás új módija is divatba jön. — Talán azért megy olyan nehezen, mert több figyelem, több fegyelem, s még több kockázat is van a dologban. Az, hogy kihelyezzük az állatot, az jó pénzt ígér, de csak annak, aki oda is figyel. Vállalják az újat Hogy van-e odafigyelni akaró? Szabó Gusztáv gátőr konyhájában éppen most folyik a gát elosztása. Lehel lógni pár száz métertől kilométerig, kiváló kaszáló ez, s az se baj, ha a birka tapossa. Ott ülnek, álldogálnak a leendő bérlők, fizetnek is. Náluk már eldőlt, hogy vállalják az újat, s vele a várható hasznot. — Nekünk is van 47 ju- hunk — így Jolika, a gátőr felesége, — meg van hat tehenünk. Kell a pénz, nő a gyerek. — Csak a víz nem keli senkinek — kesereg a vízkivételi mű vezetője, Kálnási József. — Pedig csökkent az ára a víznek, van is. De hát a leromlott terület javítására nincsen pénz, a halastó se lett meg, a rizs megszűnt, így csak várjuk, hogy valaki rendeljen, de azzal se járunk jól. Mindenki esőztet, s ehhez sok víz kell, de kevés jelentkezik a felhasználáskor. Palántára vár a föld Közben Adorján Béla, a gépész helyesel, s csak nézi a ragyogó tiszta gépeket, s a Tiszát, mely bőven hömpölyög lefelé. Ö is fogott kaszálónak valót, boldogan mondja: kertjében sze;> az alma. — Iparkodik itt mindenki a környéken — fűzi a szót Gyulai Gáspár. — A kóródi- ak idecsalták a csányi diny- nyéseket, s a Túr mentén már palántára vár a föld. Ma már siratja mindenki a régi dióst, s várja, forduljon termőre az új. Folyik is a csata, hogy az ártéren se vágják ki ami van, mert ilyen jó piaca régen volt a dióbélnek. Tegyük hozzá: kapcsolatban vannak a Skála Zöldérttel. Nem is akármilyenek a kilátások, ha Kóród, Becs, meg Milota összefog, még feldolgozó üzemre is kilátás van 87-re. Munkába állhat majd a sok ügyes asszony és lány, s azt csinálhatja, amihez a legjobban ért. Mert tudnak itt lekvárt főzni, uborkát berakni, diót pucolni... — De ne feledjük, beletanultak a harisnyába is — mondja a tsz-elnök. Itt nem számolja i‘el a gyár a kis üzemet, mi több, úgy néz ki, hogy Uszkára is jut egy kis műhely. Ha nem több, vagy 40 asszony találhat itt munkát — De mozdult itt más is — folytatja a tanácselnök, Balogh Sándor. — Nem hagytuk szó nélkül, hogy az újság megírta: nincs anyakönyv. csak egy. Gondoskodtunk arról, hogy a társközségeknek is legyen, mert való igaz: matrikula nélkül könnyebben szakad a gyökér. A „kocsi" kenyér — Meg a telefonügy is halad. Igaz. a posta pénzt kér, de valahogy csak megoldódik. Két képviselőnek is szívügye, a posta se ódzkodik. Hogy mikorra? Reméljük, nem messze az idő, s innen is gyorsan hívható lesz az ország bármely része. — Matat már — szól rám Kovács Sanyi bácsi a postás, amikor belenézek a nagy táskájába. Viszi az újságokat, portáról portára haladva. — Ne is számolja, a Kelet a legtöbb. Főleg, ha írnak rólunk, akkor szeretjük ... Elbeszélgetünk arról, ki. halt meg, kit vitt el a szíve, kinek a háza eladó, hogy kevés a tanító, hogy a szanáláskor pórul járt a tsz, hogy ígérték, lesz mezőgazdasági bolt is a faluban, hogy öcsi, a boltos ugyancsak ügyesen gondoskodik a mindennapiról, hogy a „kocsi” kenyér ma is jobb. mint a szálkái. Bürget Lajos A melyik vallalat ad magára — számítógépet vásárol. A számítógép státusszimbólum lett. Nem mondom: a video se kutya — de ki hiszi el, hogy a cég működéséhez feltétlenül szükséges, mikor annyi rosszat lehet hallani róla. Hogy horrorfilm ..., meg pornó ..., meg nyugati ellenpropaganda... Ki hiszi el, hogy a munkafényképezéshez kell, és hogy oktatófilmet játszanak rajta az új technológiákról. Viszont a számítógépet még nem kezdjék ki a rossz nyelvek. A bűvös gép, a nagy varázsló a misztikumok ködében trónol. Minden problémát orvosol — vegyünk egyet. Szak- emberhiány van? majd a számítógép pótolja. Létszámcsökkentést kéne végrehajtani? Majd a számítógép kiváltja őket. Rossz a termelékenység — majd a gép megjavítja. Akadozik a könyvelés, az adminisztráció? Majd a gép memóriája mindent megőriz. Csökken az árbevétel — rossz a munkaidő-kihasználás — majd a Commodore megmondja mit tegyünk. Nosza vesznek egy száSzámítógép mítógépet. Az SLK—80 típus magyarul is kapható. Teletexes tv-t, sornyomtatót, mágneslemez-tárolót — mindent ami kell hozzá, és hamarosan felállítják a lépcsőforaulóban — mert nem találtak más helyet neki. Tanfolyamot szerveznek — túljelentkezés van. Egy dolgozó megtanulja a kezelését — már tud vele játszani. De neki sincs ideje. Fel kell venni egy szakembert — pedig arról volt szó, hogy a létszámot lehet majd csökkenteni, ha a számítógép beindul. Lassan kiderül, hogy a gép nem ír ki több üdülőbeutalót a dolgozóknak, nem emelkedik a fizetés; és a nyilvántartás megjavul ugyan, de kiderülnek a hiányok és a felesleges készletek. A szakszervezeti bízott - ság zúgolódni kezd, hogy a százezer .forintos beruházásból a dolgozók életkörülményei nem javultak, és nincs biztosítva az esély- egyenlőség a számítógéphez jutáshoz. Ez a felvetés jogos, pedig nincs megfelelően kihasználva a drága jószág. Határozat születik, hogy hétvégeken bárki hazaviheti — csak írja be a nevét a vállalati füzetbe. Most már mindenki elégedett — és viszik, mint a cukrot. A tanfolyamot végzettek játékprogramokat játszanak vele otthon. A kiskerttulajdonosok a rotációs kapa után kötik — boronánál^. Ha a gyerek dolgozatot ír hétfőn a kettes számrendszerből — majd a számítógép megoldja a házi feladatot. Lakodalomban minden ülőalkalmatosságra szükség van. Gyerekek a sornyomtatóra, felnőttek a tv-készülékre ülhetnek. Persze le kell takarni viaszos vászonnal. Hát ilyen karriert futott be nálunk is a számítógép — de most már mindenki szereti, tudja mire való — és arra is használjuk. Kulcsár Attila
