Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-08 / 107. szám

1986. május 8. Kelet-Magyarország 3 Iskolák és művelődési házak A diák „kezdősebessége“ ELSŐ HALLÁSRA NEM TŰNHET TŰL IZGALMAS­NAK a téma, amelyet a na­pokban vitatott meg a me­gyei és városi művelődési központ társadalmi vezető­sége. így hangzik: a Váci Mihály Megyei és Városi Mű­velődési Központ kapcsolata a városban lévő közoktatási intézményekkel, az együtt­működés formái. Egy „napirenddel” több vagy kevesebb, gondolná az ember, vajon min változtat. Talán megfiatalodnak a mű­velődési központ programjai, azok hangszerelése, hatókö­re? Vagy netán a diákok je­lenlétére azért van szükség a művelődési ház falai között, hogy egyes rendezvényeknek legyen közönsége? Avagy: nem lehet túl sokáig kitérni az elől: közelebb kell hozni az iskolát és a művelődési házat, ha azt akarjuk, a fia­tal nemzedék szabad idejé­nek egy részét tartalmas el­foglaltságokkal itt töltse ... Sorolhatnánk még a valós, vagy dramatizáltnak tűnő kérdéseket, amelyek csak el­ső hallásra lehetnek a mű­velődési ház, a népművelők „belügyei”. Valójában na­gyon is közügynek tekinthe­tők, fiatalok ezreit, sőt tíz­ezreit érintik. Arról van szó, tud-e. akar-e a fiatal nemze­dék szabadidős-művelődési intézménye is lenni a műve­lődési ház. vagy egy-egy ren­dezvényre. eseményre korlá­tozódik minden. Vagy csupán a könnyűzenei hangverse­nyek. diszkó jelentik a ne­kik szóló kulturális-szóra­koztató szolgáltatások javát. Az említett napirend vitája ezekre a kérdésekre is ke­reste a választ. De sok más­ra is, ami ezzel összefügg. ELŐSZÖR TÁLÁN AZ VAR TISZTÁZÁSRA, vajon a művelődési ház valjék-e, ha igen, mennyiben egyfajta iskolapótló intézménnyé, ahol a fiatalok kiegészíthetik is­kolai ismereteiket, szakkö­rökben. klubokban hódolhat­nak sajátos érdeklődésüknek. Vagy: inkább az a művelő­dési intézmény feladata, hogy a kulturált életvitelhez, a viselkedés és magatartási kultúra alapjaihoz, az önmű­veléshez adjon tippeket, le­hetőségeket a fiataloknak, sok színű programot a sza­bad idő tartalmasabb eltöl­téséhez. S a kérdés újabb kérdést szül, ki mondja meg manapság, van-e és mennyi szabad ideje van egy fiatal­nak .. . ta, meteorológiai, tudomá­nyos-fantasztikus, formációs tánc, matematikus, fotós, csó­nakkészítő, karate — és még számos szakkör, klub talált otthonra a házban. TÖBB EZER NYÍREGY­HÁZI ÉS KÖRNYÉKBELI FIATAL állandó látogatója a háznak, mégis jogos az in­tézmény vezetőinek önkriti­kus megjegyzése; olykor a rendezvénycentrikusság jel­lemzi a tevékenységet és ke­vesebb erő, figyelem jut a mindennapi apró munkára. Nevezetesen, ha diáklátoga­tók érkeznek egy-egy tárlatra, legyen kéznél egy tárlatvezető — vagy legalább egy magnós tárlatvezető — különben a látogatók „végigfutnak” a termeken, és mélyebb élmé­nyek nélkül mennek tovább. Előfordul az is; egy-egy ren­dezvény eredményességét, az iskolákkal való kapcsolatot azzal mérik, az iskola hány diákot „küldött” a művelődé­si házi eseményre. Holott nem feltétlenül ez az irány­adó. Biztató, hogy ezeket a ne­gatív vonásokat felismerték az intézmény népművelői, különben nem szólnának róla ilyen tárgyilagos őszinteség­gel. Az is a felismerések so­rába tartozik, hogy a népmű­velők törekedjenek jobban megismerni az iskolák életét, a diákság művelődési-szóra­kozási igényeit, szokásait. Nem végezhető hát légüres térben ez a munka sem. ezért is hívták meg a közel­múltban a városbeli iskolák szülői munkaközösségeinek vezetőit, hogy tőlük is tájé­kozódjanak, életszerű ötle­teket kapjanak a program- ajánlatokhoz. S VALÓ IGAZ, hogy a mű­velődési ház a saját tenni­valóit igyekezett tisztázni és feltárni, de a siker érdeké­ben szükség van a másik ol­dal, az iskolák ugyanilyen önvizsgálódására is. Ök mit tesznek, mit szeretnének ten­ni, hogy a pedagógusok is közelebb kerüljenek a műve­lődési központhoz, ismerjék az ott zajló életet, segíteni tudják a diákság „beszokta- tását” a művelődési házakba. Páll Géza Elöljárók — nem csak a község élén Szívesen dolgoznak Révész Béla Akkor, amikor tanácstag­gá jelölték őket, nyilván az eddig végzett munkájukat is figyelembe vették. — Szó esett a munkahelyi magatartásukról is — foglal­ja össze Borbély Károly ta­másokért — Bizony olyan a főnökünk, hogy a munkát megköveteli, a határidőit be kell tarta­ni — mondja Medvés László, az egyik szerelő. Ű együtt kezdte a munkát Szűcs Dezsővel, aki a tar­goncaüzemet vezeti. Azzal a fiatalemberrel, aki fizikai dolgozóként kezdte, munka mellett szerzett technikusi minősítést. S még lehetne so­rolni elfoglaltságait, hiszen a hűtőházon belül úgy isme­rik legtöbben, mint a KISZ- bizottság titkárát, a lelkes focistát. Azok azonban, akik hozzá hasonlóan Tiszaszent- mártonból járnak dolgozni, azt is tudják, hogy a két­gyermekes fiatalembert szű- kebb lakóhelyén nemcsak ta­nácstagnak választották, ha­nem a községi elöljáróság vezetőjének is. — Az üzemben nem na­gyon szereti a csellengő em­bereket — jellemzi egy má­sik munkatársa, Hadadi Csa­ba emelőgép-ügyintéző. — Viszont ugyanolyan fiatal, mint mi, ismeri és megérti a problémáinkat is. A Záhonyi Nagyközségi Közös Tanács végrehajtó bi­zottsági ülése előtt mégsem Látszólag nincs mit csinálniuk azoknak, akik a Hungarofruct tu- zséri hűtőházában dolgoznak, hi­szen ilyenkor semmiféle zöldség- gyümölcs export nincs. Ám nem vonatkozik ugyanez a karbantar­tókra, különösen nem a targonca- üzemnél, ahol úgy készülnek ősz­re, hogy a több, mint száz gép egy pillanatra se álljon meg. találkozhattunk Szűcs De­zsővel. Kénytelen volt jelez­ni, hogy nem megy az ülésre, mert a gyereket kellett kór­házba vinnie Kisvárdára. Si­került viszont időt szakítani egy rövid beszélgetésre a má­sik két társközség, Zsurk és Győröcske elöljáróival. Arra voltunk kíváncsiak, milyen a kapcsolat a munkahellyel, mennyire tudják, hogyan is­merik el a másfajta társa­dalmi megbízatást. — Szerencsére a főnökünk hasonló cipőben jár — je­gyezte meg Pócsik Béla, aki a tanács társadalmi elnökhe­lyettese is. — Nálunk, a MÁV Záhonyi Üzemigazgató­ságának gépesített rakodási főnökségen, az olajtelepen, ahol hőközpontkezelő vagyok, tudják, milyen többletelfog­laltságot jelent a tanácsi munka. A főnökség vezetője Bongó Géza, Komorón lakik, ő a tuzséri tanácsnál elnök- helyettes, falujának elöljáró­ja. — Nekem sem volt soha problémám, hogy a munka­helyet és a tanácsi ügyinté­zést összehangoljam — bi­zonygatja, Révész Béla. a győröcskei elöljáró, aki a kö­zeli záhonyi rakodón gep- csoportvezető. Mint a beszélgetésből ki­derül, mindkét elöljárói jól ismerik munkatársai, hiszen ott is élen vannak a társa­dalmi megbízatásokban. So­rolni lehet, hogy Révész Béla a nagyközségi tűzoltó-egyesü­let parancsnoka, munkahe­lyén szocialista brigádvezető, szakszervezeti propagandista. Ugyanezt lehet elmondani Pócsik Béláról, aki önkéntes határőr-csoportvezető, az al­koholizmusellenes bizottság elnöke, az üzemben koráb­ban a pártalapszervezet ve­zetőségi tagja volt. nácselnök. — Állítom, hogy nemcsak a közéletben mu­tatnak mindhárman példát, hanem az üzemben is, ahol dolgoznak. Lányi Botond A Korszerű- technikában fon­tosak a nyomtatott áramkörök, amelyekből a BEAí; Universil nyíregyházi nyarában is sok ké­szül. \ képén: Miskolci István­ná a kész áramköröket ellen­őrzi. (Farkas Zoltán felvétele) — Lehet, hogy úgy lát­szik, aki jól húz, arra töb­bet raknak — egyeznek meg. hallva az elfoglaltságokat. — Azonban szívesen dolgozunk másokért is, szeretnénk töb­bet tenni a falunkért. A szövetkezet elnöke me­séli, Eg.v szép napon beál­lít hozzá a külföldi part­ner, Hollandiából. Megérke­zését követően közli: meg­kezdhetik az ártárgyaláso­kat, hiszen már megérkezett az anyag, amiből a bérvar­rást végzik. Az elnök mond­ja: nem érkezett meg. A holland úr veszi a telefont, s érdeklődik a szállítónál. A vonal túlsó végén mond­ják: későn adták a diszpo­zíciót, az anyag csak most indull útnak. Másik tele­lőn i saját ceghez. Ott mondjuk: X. úr, aki a disz­pozíciót adja, elfeledkezett a dologról, s csak kétnapos késessel értesítette a szállí­tót A holland úr a vonal itteni végén: közöljék X. úrral, el van bocsátva. Nem engedhetem meg magam­nak azt a luxust, hogy cé­gemet lejárassák . .. Mind­ez igen rövid idő alatt, vi­ták nélkül, egyszerű lény- közlésekkel bonyolódott. A szövetkezet elnöke nem lepődött meg. ö már tud­ja, mit jelent a külgazdasá­gi kapcsolatokban a fegye­lem, a határidő, a pontos­ság, az adott szó. Lehet, hogy vad..-cinek a holland úr intézkedése túl kemény­nek tűnik, de hát ott így szokás. Nem magyarázatot keresnek a hibára, hanem megtorolják azt. Mondja az elnök: nem olyan régen va­lakit lopáson kaptak a szö­vetkezetnél. Tetten érték. Közölték vele, hogy eltávo­lítják az üzemhői. Nem olyan soká csengett a ' te- ’ lefon: három gyermeke van, kicsit lehetnének el­nézőbbek, nem kell mind­járt a legszigorúbban kez­deni, végtére van hunnánum is... Mindenféle összehason­lításnak vannak hibás pontjai, nyilván ennek is. Mégis egymás mellé kellett a két dolgot tenni, hiszen mindkét eset a fegyelem­mel, " a renddel?'égy üzem presztízsével függ - össze. Nyilván nem lehet minden esetben a tőkés partner példája a meghatározó. De elgondolkodtató, hogy a hi­ba és bűn fnegideologizálá- sa pótolhatja-e a fegyelme­zést? Jó-e, ha két vezető — egy helyi és egy külföl­di — intézkedési lehetősége ily mértékben eltér egy­mástól? Szeretnénk ver­senyképesek maradni. Mi több, új versenyeket hyéé- ni. Ehhez, viszont áz is keli,' hogy a sportszerűtlent tud­juk diszkvaiifikálni. A tár­sadalommal szemben a bű­nöst védeni, álhümánus do’-“ log. (bürget) A megyei és városi műve­lődési központ vezetői a va­lóság talaján állva adtak ké­pet az intézmény és az isko­lák kapcsolatáról, nem ho- mályosította el őket a sta­tisztika, a számok világa. Érezhetően nem kívánják „második” iskolává alakítani a művelődési házat, nem ez az intézmény funkciója. Ám, az sem mellékes tennivaló, hogy a nevelési területek, a tantervi követelmények is­meretében adjanak segítsé­get a közművelődés sajátos eszközeivel az iskolában el­sajátított tananyag kiegészí­téséhez, bővítéséhez, elmélyí­téséhez. S ami ugyanilyen fontos; a folyamatos műve­lődés szokásainak, a kultu­rált szórakozás igényeinek megalapozásához is. Ez ter­mészetesen úgy lehetséges, ha a2 iskolai és a szülői ház is megadja a diáknak a kez­dő „sebességet" ehhez, s amire ők nem tudnak vállal­kozni, lehetőségeik híján, azt találja meg a fiatal a műve­lődési házban. A Váci Mihály művelődési központban ötvennyolc szak­kör, klub, tanfolyam, amatör művészeti csoport kínál részvételi, szereplési, közös­ségi lehetőséget az általános, közép- és főiskolák fiataljai­nak. A skála igen széles; fa­zekas, játékkészítő, akvaris­Vadvirág a faluszélen F orgat:., a díszes meg­hívót, vajon miért gondolt rá valaki -a messzi fővárosban? Pont őrá. aki a világ végén él és most Pestre hívják az öreg­diákok találkozójára?! Meg- hányták-vetettek az urával, aki kimondta a döntő szót az ügyben: ilyen fontos ira­tot már rég nem .hozott a postás, hát legyen ott az asszony azon a nevezetes eseményen! ölbey Árpádnét nehéz megtalálni. Tudom a dögéi címet, Lenin utca 50, a há­zat mégsem lelem. Megvan az utca. de már elfogytak a házak, legfeljebb a falu ha­tárát jelző táblát nem látom, talán jó irányba jövök. Túl a falu határán, zöld lombsátor alatt, távol az úttól bújik meg egy porta. Jobb napo­kat is megélt a volt papiak, amelyet már Lóri néni szülei vettek meg. Itt él ma a het­venéves néne, urával nagy egyetértésben. Igaz. most csendes a porta, pedig meny­nyi kacagást, gyermekzsiva.il megéltek ezek a falak az el­múlt időkben! Vadvirág terít gyepszőnye­get az érkező lába alá. A tá­gas szobákba nem tűz be a nap. Lóri néni kényelmes fo­telba telepedik. Eres kezét az ölén nyugtatja, mintha imád­kozna, s régmúlt időket idéz emlékezetébe. Csak egyel nem ért, miért kérdezték már tőle annyian, hogy nem f árasztotta a 11 gyerek? Nagycsaládról álmodozott, mert a sok gyermek, szerin­te, közelebb hozza egymás­hoz a lelkeket... Ügy lett, ahogy Lórí néni kívánta. Hiába végezte el a tanítóképzői, helyezkedett el rögtön a dögéi iskolában, az élet mégsem a katedrát szánta a fiatal lánynak. A vízállás kövér jeget hizlalt, ő is korcsolyázni ment. Az egyik fiatalemberrel észre­vették egymást. A röpke is­meretségből barátság lett, najd szerelem és az oltár ele vezette az ifjú tanítónőt a megyei földnyilvántartó. S szinte azonnal újabb fontos döntésre kényszerültek. Hiá­ba szerette rajongásig a pe­dagóguspályát Lóri néni, egymás után születtek a gyerekek. Egy ideig még is­mét tanítani akart, majd bölcsen úgy gondolta, őt más­fajta neveléssel bízta meg a sors... — Nagy örömmel vártuk valamennyi gyerekünket — ráncos arcára mosolyt derít az emlékezés. — A férjemék 14-en voltak testvérek, így egyáltalán nem lepett meg, hogy ő is nagycsaládot sze­retne. Itt, az öreg falak közt születtek a gyermekeink. Biztos kezekben tudtam ma­gamat, élt itt egy bába, aki még a debreceni klinikán tanulta a mesterségét. A ki­lencedikkel történt? Már nem emlékszem pontosan. Mire a bába kiért ide a falu szélire, megszültem. De tud­ja, azért valamit nem értek. bármeddig is éljek. Ma min­denki csak a nehézséget tag­lalja, ami óhatatlan, amíg a gyermek a saját lábára nem áll. De miért nem látják az anyák azt az örömet, amit a gyarapodó értelmű kisember nyújt nekik? Csak az a di­vat, hogy tartsuk a mar­kunkat? Pedig higgye el, semmi mással nem pótolha­tó az öröm, amivel megaján­dékozza a gyermeknevelés az édesanyát. Lehet, hogy véknyabban tudja megkenni a vajas kenyeret, de a lelkét melegítő szeretet kárpótolja u világi hívságokért . . . Lóri néni, aki a kereszt- ségben az Eleonóra nevet kapta, gyermekei, unokái közt is tudhat egy-egy ha­sonló nevűt. A faluszéli kis házból azért messzi földre jutottak el a gyermekek, ki tanulni ment. ki élete párját találta meg a városban. Szak­mát szereztek, de embersé­get a dögéi házban tanul­tak. A gyerekek közt van két óvónő, tanár, tűzrendész, két műszerész, marós, műve­lődési házban dolgozik egy fiuk, műszaki rajzoló egy lá­nyuk. A legkisebbik. Attila most esküdött hűséget egy várdai lánynak. Azt hitte az anya. biztos albérletbe men­nek. Nagy volt az öröm, hogy ebbe a boldog fészekbe hív­ja ifjú feleségét a fia . .. A faragott könyvszekrény­ben a Révai nagylexikon. Apai örökség — mutat kör­be a drága relikviák közt. A szakajtóban kézimunka. Öregségére tanult meg Lóri néni makramézni. A kisuno- kája. a legifjabb Lóri. hom- lokpuntol szeretne. Miért ne csináljak neki? Persze, hogy nem tudtam eddig ezt a cso­mózást, de hát magamtól ta­nultam meg varrni is. A vi­rágok a kedvenceim — kí­sér a rácsos kapuig az öreg néne — nincs az a perzsa­szőnyeg, ami lepipálná a leg­egyszerűbb virágot. A szépet szeretni, a jót akarni — er­re neveltem mindig a gyer­mekeimet. S ha innen a bol­dog családi légkör emlékét vitték magukkal a nagyvi­lágba, hinni szeretném, jó tanító voltam ... Tóth Kornélia Érdekek, értékek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents