Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-31 / 127. szám
1986. május 31. Kelet-Magyaronság 3 Sxámítógép a mezőgazdaságban Gyors, pontos, naprakész IMA MÁR OTT TARTUNK. hogy mezőgazdaságunk műszaki kultúráját hovatovább nem a szántás, vetés és betakarítás gépellátottsága határozza meg, hanem ezekkel együtt az alkalmazott számítástechnika. Számítógépek nélkül nem komplett a technológia. De nem csupán a termelés tervezése, szervezése, költségkalkulációja kívánja meg a gyors, pontos számítást, hanem a végeredmények adminisztrációja is. A fent közölt vélemények és megállapítások azon a kétnapos tanácskozáson hangzottak el, amelyet a közelmúltban rendezett a Számítógép-tudományi Társaság megyei szervezete. Az érdeklődés hallatlanul nagy volt. bizonyítékaként annak, hogy a számítógépek fogadókészsége már megvan — meg lenne. Ami ettől kevesebb, az csak a pénz. Ez utóbbi tükröződik abban is, hogy Szafoolcs-Szatmárban mindössze 12 termelőszövetkezetben dolgoznak az úgynevezett mikrogépekkel. Az ország más területein ettől jóval előbbre tartanak. Szó esett arról is, hogy társulás alakult egy olyan vállalati információs rendszer kifejlesztésére, ami mindent tud, de megyei termelőszövetkezet ilyen társulásban nincs. A MIKROSZÁMÍTÓGÉPEK országosan a 80-as évek elején kezdték meg pályafutásukat, de ezt megelőzően is már dolgoztak központosított komputerek. A fejlődés a kínálatban hallatlanul gyors, három évvel ezelőtt már nem az volt a gond, hogy nehéz hozzájutni egy- egy mikrogéphez, inkább azon meditáltak, hogy melyiket válasszák a 73 típus közül. Ebben már rend van, a műszaki szervezési intézet szakemberei vizsgálataik alapján a céloknak és felhasználási területeknek megfelelően tudnak ajánlást tenni. Ezek után nem lenne más feladat, csak gépeket vásárolni és kiképezni a számítógépekkel bánni tudó szakembereket. E két dolog a nehezebb. Mindenesetre a tudomány újabb kihívását visszautasítani, vagy kikerülni nem lehet. Itt a megyében is lépést kell tartani azzal a programmal, amely a számítógépes termelésre, termelésirányításra és termelésszervezésre vonatkozik. Ennek nem feltétlenül úgy kell történnie, hogy minden gazdaság saját szűkös forrásaira támaszkodva egyedül próbálkozzék. Szükségszerűen létrejöhet ebben a témában is az együttműködés, a kooperáció, hiszen szomszédok, térségek, főként azonos termelési szerkezet mellett, közösen fejleszthetnek. AMI A SZAKEMBEREK KÉPZÉSÉT és továbbképzését illeti, annak már megteremtődött egy hasznos fóruma: megalakult a Számítógép-tudományi Társaság oldalágaként a mezőgazdasági szakosztály. Egyelőre 32 tagja van. A közelmúltban már tartottak egy olyan konzultációt, amely több volt tapasztalatcserétől, hiszen nevelt és oktatott. Ez persze nem elég, szükség lenne olyan tanfolyamra (tanfolyamokra) is, ahol nemcsak számvitelieket képeznének, mondjuk egy Commodore— 64 kezelésére, alkalmazására, de szakirányítókat, gaz- dászokat is. Az ilyen befektetés és minden, ami a számítógépekkel kapcsolatos, a jövőben kamatos kamattal megtérül. (seres) Hin múlhat a terv? Arokásás és a jövő ÉRDEKLŐDÉSSEL OLVASTAM egy nagyközségünk 2000-ig szóló tervét, .amely egyértelműen azt tükrözte, van jövője a falunak és a kapcsolt részeknek. T. kedves hely, szurkolok is, hogy így legyen. De bizony az optimisztikus előrejelzés, amely csupa várható jóra forduló eseményre épült, kevéssé volt meggyőző. Egy ici-pici ok rendítette meg hitemet. Nem is az adott pillanatban, hanem később, amikor T. sorsáról másokkal is beszélgettem. A történet röviden. T.-ben épül a vízvezeték. Azaz nem épül, mert a gépet más munkára vitték el. Így az őszre ígért bevezetés veszélybe került. Jó, mondhatja valaki, ha évszázadokig kibírták vezetékes víz nélkül, akkor egy-két hónap késés nem sojcat jelent. Talán ez igaz is lenne, ha ... Ha a helyi tsz a fejlesztendő állattenyésztést nem arra építi, hogy lesz folyóvíz. Márpedig az állattenyésztés fejlesztése létkérdés, hiszen a veszteség felszámolásakor arra kaptak ígéretet, hogy nyereséges állattenyésztés esetén olyan állami pénzt kapnak, ami lehetővé teszi a gyorsítást. Lévén a tsz a község egyetlen termelőüzeme, annak fejlődése alapvetően meghatározza: 1. Az ott maradó munkaerőt; 2. a befolyó pénzt; 3. a közhangulatot; 4. a térség egész fejlesztésének jövőjét. KI HINNÉ, hogy egy árokásó berendezés elvonulása mit rejteget magában. A terv most a levegőben lóg, s bár mindent elkövetnek, hogy kivédjék a bajt, garantálni a sikert senki nem meri. Így aztán gondolkodóba estem, mi mindeneit múlhat egy szép, derűlátó, az embereknek távlatot adó községi terv. Lehet, hogy mindez így túlságosan is egyszerűnek, mi több, leegyszerűsítettnek tűnik. Ennek ellenére ott a figyelmeztetés r a rendetlenség, az össze nem hangoltság, az egymás érdekét nem tisztelés a napi bosszúságon kívül sokkal nagyobb következményeket is tartogat. Nemcsak T. esetében. Lehet, országosan is találhatnánk hasonló példákat. (bürget) abits Bihály soha sem költött, ám Ka rinthy által zseniálisan kitalált paródiájában, az ez alkalomra két „B”-s- re keresztelt író a következő szavakat használja egy illető jellemzésére: „maga mély mívű marha’’. A jellemzett (ki tudja miért?) megsértődik, pedig hát „mondotta mindezt a széphangzás mián” az alli- terációt nagyon kedvelő Babits (helyett Karinthy). Én eme kis dolgozatomban szeretném új megvilágításba helyezni egykori igavonónk, mai szorgalmas tejelőnkkel kapcsolatban néhány dolgot. A marha igenis mély mívű, nagyon intelligens és tanulékony állat. A minap is amikor a legelőn közöttük (társaságukban?) sétáltam, megfigyeltem tanulságos viselkedésüket. Villanypásztor őrizte őket, amelyről tudnivaló, hogy egy szál drót szutyakmagas- ságban és benne annyi áram, ami még nem ártalmas, viszont felér egy lórúgással. Már majdnem megfogtam (szidtam is magam: mit csinálsz te mély mivű ...) de idejében észbekaptam. A kíséretemben „Mi nem bocsátottunk el senkit” Válhat-e egy sofőrből szövőnő? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseken kellett elgondolkodni mintegy 80 embernek a Gyapjúfonó- és Szövőgyár demecseri gyáregységében a közelmúltban. Közülük hatvanan már nem a gyár dolgozói. A mély mívű marha lévő föagronómus megnyugtatott: ezt ugyan markolhatod, nem ráz. Hát igen: békésen kérődző vendéglátóinknak már nem kell a drótba áram. Elég az a néhány keserű tapasztalat, amelyet memóriájukba véstek. Ezzel aztán vissza is él gazdája, az ember. Drót fogytával már egyszerű bálazsineget húz a legeltetési szakasz határára. A hatás ugyanaz. Ma már kevés a tanultnak mondható tinó, mert ökrökre nincs szükség. Ennek ellenére én az említett példán keresztül úgy érzem, világosan megmutattam, hogy mennyire hiábavaló módon szerepel a szarvasmarha annyi rossz hangulatú jelzős szerkezetben. Inkább türelmüket kellene közmondásainkba szőni, egyszerű gazdasági haszna amúgy is nyilvánvaló. Ma azt mondjuk, báLétszám és végösszeg — Mi nem bocsátottunk el senkit — mondta a nagy- vállalati vezérigazgató, Varga Attila. — Felajánlottuk mindenkinek a gépek melletti munkát. Mi több, szerettük volna, ha azok is maradnak, akik végül elmentek, hiszen a közvetlen termelésben Szabolcsban is munkaerőhiánnyal küszködünk. — Fel van ez az ügy egy kicsit fújva — vélekedett Sorost István gyári főmérnök. — Egy teljesen ésszerű átszervezést, illetve leépítést hajtottunk végre a gyárban nemrég. Hatvan dolgozó nem vállalta az új, kijelölt munkahelyét. Elmentek. Nem hiányoznak. Sőt... Az átszervezés jogosságához aligha férhet kétség, hiszen olyan üzemről van szó, amelyik messze elmaradt a saját lehetőségeitől. Deme- csernek mindennap közel 130 vég szövetet kellett volna gyártani, ehelyett 70-et csináltak. Mindezt olyan bérköltségek mellett, amely a 130 vég előállítását indokolta volna. Az év első hónapjaiban a helyzet annyira kritikussá vált, hogy a vállalati központ egy válságstábot állított fel. A válságcsapat javaslatai alapján tett intézkedések — amelyek sorába tartoztak a létszám-leépítések — az egyéni és gyári teljesítmények látványos javulását eredményezték az utóbbi időben. Műszaki-gazdasági szükségszerűségeket nézve azokon a területeken, ahol a hatékonyság javulásához kc.,Dolgozni mindenütt kell.. vésfoé tudnak hozzájárulni, a dolgozók számának csökkentése több mint kívánatos. Egy nyitott kérdés Más dolog, miként állhatott elő az a helyzet, hogy Demecserben ilyen sok „felesleges” ember volt (van) munkaviszonyban. Nem valószínű, hogy ebben a témában csakis a gyáregység vezetése marasztalható el. Meg nem erősített források szerint például tavaly a központ „le-- adott” ide egy nagy létszámú fuvarozóbrigádot, leányvállalatot, amellyel sem a központ, sem a szabolcsiak nem tudtak mit kezdeni. — Lehet, hogy több diszpécserünk volt, mint a Volánnak — mondják a gyáregységiek. múl, mint borjú az új kapura. Ezeket a szemeket a görögök még kedvesükéhez hasonlították. Vagy gondoljunk a hindukra: ott vallásháború tör ki, ha valaki ellenkező hitű egy újjal hozzámerészel nyúlni a szentként tisztelt állathoz. Bezzeg mi! Szemrebbenés nélkül élvezzük tejét, húsát, bőrét, közben pedig szemforgató módon a legostobábbak között tartjuk nyilván és elmondjuk mindennek. Ebbe a hibába egyébként e dolgozat szerzője is beleesett, amint nemrég egy szatmári falun belekeveredett egy hazafelé tartó csordába. Hát igen, ezen a téren még lenne mit nevelni eme mély mívű állaton. Nem elég, hogy összerondította a flasztert, de még az elsőbbséget sem adta meg. De hát ez is nézőpont kérdése. ök otthon voltak, ők voltak a csorda, „aki” jön és tejet ád, vajat ád. Így aztán maradtam jóindulatú pártfogója ennek a mély mívűnek, még akkor is, ha néhányon azt mondják rá: micsoda mély mívű marhaság. Esik Sándor — További 40 dolgozó átirányítását tervezzük, illetve, ha nem vállalják a gépre való áthelyezést, akkor az eltanácsolásuk mellett döntünk — közli Márton Csaba gyárigazgató. — Az érintettek szinte kizárólag a kiszolgáló személyzethez, az adminisztrációhoz tartoznak. Említést érdemel: míg önmagukban a leépítések növelik egy egység eredményességét, a gyáriak bére — pusztán attól, hogy kevesebben vannak — nem emelkedik. A megtakarított pénzeket nem osztják szét a bennmaradok között (ésszerűségi meggondolások miatt talán nem is oszthatják). Hozzávetőlegesen 900-an dolgoznak a demecseri gyapjúi on óban. A létszám egészét nézve nem túl sokuknak került veszélybe az eddigi munkahelye. És bár választhattuk: maradnak vagy mennek, mégis megkérdezik azok, akiket az intézkedés sújt: vajon igazi választás-e egy kőművesnek, adminisztrátornak, sofőrnek a fonodában felajánlott fizikai munka? Á többség érdeke Mit szól mindehhez a szak- szervezet? Halinda Tibor, a szakszervezetek megyei tanácsának titkára: — Amellett állunk ki: a hatékonyság javítását ne azzal kezdjék a vállalatok, hogy elbocsátanak. Ami Demecsert illeti. ott egyszerre kell képviselnünk a 900 fős kollektíva és a kérdéses 60—100 ember érdekeit. Ez meglehetősen kénves probléma. A többség érdeke mégis azt kívánja: aki nem vállalja az üzemen belüli átirányítást, az másutt találjon munkahelyet. Amiből viszont nem engedünk: az intézés módja csakis humánus lehet. Gombos Józsefné betanított fonónő: — Itt a gépek mellett semmi változás nem történt, alig látni új arcot. Az a véleményem, dolgozni mindenütt kell. A fonónő véleményével egyetérthetünk. És megjegyezzük: a bújtatott állások, alibi munkahelyek nyomasztó terhétől előbb-utóbb meg kell szabadulni az országnak. És ha lehet minél előbb. Ez mindnyájunk érdeke. Sztancs János Úttörőjubileum Jubileumot ünnepel a gyermekmozgalom: június 2-án lesz 40 esztendeje, hogy megalakult a Magyar Üttörők Szövetsége. Az évforduló jegyében megyénkben is sor került úttörők találkozójára, randevút adtak egymásnak alapító és mai úttörők, tanácskoztak a megye úttörővezetői. Hernádi Katalin megyei úttörőtitkárt kérdeztük: milyen érzelmi pluszt ad a gyermekeknek az úttörőmozgalom születésnapja? — Már a mozgalmi év feladatait a napokban lebonyolításra kerülő ünnepségek jegyében állították össze a közösségek. Ügy tűnik, végre sikerült oldani a túlszervezettsé- get. A legfőbb jellemzője a jubileum tiszteletére elindított országos játéknak, hogy a kisdobos és úttörőközösségek maguk találták ki a feladatokat társaiknak és természetesen az értékelést is ők végezték el. Régi gondja az úttörő- mozgalomnak a tanári példa másolása, az agyonszervezett és magyarázott mozgalmi élet. A születés- napi staféta ebből a szempontból végre felüdülést jelentett úttörőnek és vezetőjének egyaránt. Mert senki nem gondolhatja komolyan, hogy az egyébként is leterhelt pedagógus ugyanolyan lelkesedéssel tudta vacsorakészítés után a mozgalmi élet dolgait papírra vetni, mint azt a gyermekek fantáziadúsan kitervelték. — Nem nélkülözheti a gyermekmozgalom a tudatos tevékenységet, de ez most háttérirányítással valósult meg — folytatta Hernádi Katalin. — Igen sok játékos elemet vittek be egész év során az addig túlzottan komolykodó úttörőéletbe. És ez nem ment a tartalmi munka rovására, sőt! Tanúi lehetünk, hogy a gyermekek óriási lelkesedéssel vettek részt a társaiktól kapóit feladatok megoldásában. A 40 éves jubileum ma nemcsak a gyermekek ünnepe. A társadalom támogatását élvezi a gyermekmozgalom, s ez azért is lényeges, mert régi törekvés, hogy az úttörők nyerjék meg akcióikhoz a felnőtt patronálok, szülők, szocialista brigádok, fegyveres testületek és a KISZ segítségét. Megyénkben — állapították meg örömmel a közelmúltban tartott emlékülésen — cselekvő részesei a felnőttek a gyermekmozgalom eseményeinek. Elkísérik őket táborozni, kirándulni, vendégül látják az őrsi foglalkozás résztvevőit, felkutatják velük a környék növény- és állatvilágát, szülők és gyermekek sportversenyének hagyományait ápolják több helyen. — Az évforduló alkalmat adott arra, hogy az úttörőközösségek felkutassák múltjukat. Megkeresték az egykori alapítókat, elbeszélgettek a régi mozgalmi akciókról, élményeikről. A hagyományőrzés szép példáit láthatták az úttörővezetők megyeszerte. A történeti pályázatokra szép számban érkeztek a színvonalas úttörőmunkák, s dicséretes, hogy a felnőttek is felelevenítették mozgalmi élményeiket egy pályázatra. Érzelmileg közelebb kerültek a gyerekek az úttörőmozgalomhoz, ez talán a legfontosabb eredménye a jubileumnak. T. K. „Fel van / r ■ il fújva...
