Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-04 / 103. szám

4 Kelet-Magyarország 1986. május 4. Egy szép nap Űrhajósokat, magas rangú embereket már látott ez a homokdombok közé ékelő­dött kis nyírségi falu, de ja­pánok még nem jártak Gyu­laházán. így aztán érthető volt a kétszeres izgalom, amellyel május elseje regge­lét várta a község apraja- nagyja. A japán óvónőkből és élel­mezési szakemberekből álló csoport pillanatok alatt ott­hon érezte magát. Farkas Bertalan űrhajós szülőházá­nál, a készülő magyar űrha­jósmúzeum épületénél, egy igazi MIG-repülő alatt rop­ták a helyiekkel a táncot, ismerkedtek a népi játékok­kal. A bőséges és tüzes bog­Magyar népi játék, japán résztvevőkkel. rácsgulyás, majd a birkapör­költ után az erdei dombon folytatódott a vidám majális. Kodály gyűjtötte magyar népdalokat énekeltek a tá­vol-keleti vendégek és japán népdalt a magyarok. Az óvo­dai vacsora menüje puliszka volt és töltött káposzta, amit vidám tánc követett. Késő este búcsúzkodtak a japán hölgyek ettől a kis falutól, amely vendégszeretetével, természetes bájával valóban mindent megtett azért, hogy jó hírünk jusson el a világ másik szegletébe, (k) Erzsi-díj- z idei Erzsi-díjat te /I érdemelted ki — w * mondta nagynéném és a kezembe nyomta a bankót. Ugyan, mivel ér­demeltem én ki ezt az er­kölcsi és anyagi megtisz­teltetést? Hivatalos indok­lást nem kaptam, de nagy­néném hozzátette: sokéves jóságomat jutalmazta a díjjal. Ezzel már kíván­csivá tett, s utána jártam az Erzsi-díjnak. Nem volt nehéz megtud­nom. nagynéném alapítot­ta. amikor nyugdíjba ment. Akkor határozta el, megtakarított pénzéből minden évben megjutal­maz valakit a család fia­talabb tagjai közül. S mi­vel neki nem lehetett gye­reke. rajongással szeretett engem, bennünket, min­den gyereket. Emlékszem rá, könnyes szemekkel örült, amikor a húgommal — úgy kilenc-tiz éves ko­runkban — egyszeresük keresztmamának szólítot­tuk. Merthogy minket nem tartottak a keresztvíz alá. így csak később, magunk választotta keresztanyánk lett. Ezek után csodálkozni sem lehet rajta, hogy köl­csönösen szerettük, szeret­jük egymást. Mégis, az Er­zsi-díj (hogy én kaptam meg elsőként) nagy-nagy boldogsággal tölt el. Öröm nekem és öröm kereszt­anyámnak. Nekem, hogy kaptam, neki, hogy adha­tott. Jóságos szívét pedig csak édesanyáméhoz tu­dom hasonlítani. Mert nincs az a gond, amelyet édesanyám meg ne oldana, nincs az az öröm, amelyet meg ne osztana velünk. Anyai nagynéném ebben társa édesanyámnak. Anyák napja van ma. Édesanyám csokrából ke­resztanyámnak is jut egy szál virág. (sípos) Vasárnap, Hétfő este, Sirokkó Rockmajális a várfürdőben Szerencsés húzásnak bizo­nyult, hogy a megyei amatőr­zenekarok versenyét május elsején rendezzék meg. A le­hetőségekhez képest meg a helyszín kiválasztása is jól sikerült. Hagyományosan Kis- várda ad otthont ennek a megmérettetésnek, idén azon­ban a várszínpad életveszé­lyessé válása miatt máshol kellett kirakni az erősítőket. A kényszerszülte megoldás jól vizsgázott, hiszen a strand területén, az Ámor étterem teraszán igen nagy létszámú nézősereg előtt léphetett fel a tizenhárom zenekar. Több­ségük meg is érdemelte a fi­gyelmet. A zsűri elnöke, a kitűnő gi­táros Babos Gyula minden csapatot személy szerint érté­kelt, komoly szakmai segítsé­get nyújtva továbblépésük­höz. A pártatlan közönség akkor is egyetértőleg bólin­tott, amikor kihirdették a to­vábbjutókat. Pop-rock kate­góriában három nyíregyházi zenekar indulhat a júniusi területi versenyen: a legösz- szeszokottabb Sirokkó és két fiatal együttes, a bluest ját­szó Hétfő este, valamint az egyéni hangú Vasárnap. Nem juthatott tovább, mert ebben a kategóriában másként szer­vezték az országos versenyt, de feltétlenül említést érde­mel még két magas színvona­lú produkció, a tiszavasvári Hógolyó trió eredeti zenéje és Nyíregyházáról a Parafaduó gitárműsora. (Pd) Kilencven gyertya Rajztanár jelöltek vizsgakiállítása toltak — szedem ki belőle nagynehezen a vallomást. Ti­zenhárom éves korom óta dolgozom egyfolytában látás­tól vakulásig. Nélkülözni nemigen nélkülöztünk, volt földünk, sőt másnál is vál­laltunk munkát. Heten vol­tunk testvérek, én a hatodik gyerek voltam. Apám pa­rancsa szerint éltünk, a ki­sebbek a nagyobb testvérek­nek fenntartás nélkül szót fogadtak. A férjemmel 1920- ban esküdtünk meg. Negy­venéves koromban távozott a túlvilágra. Azóta özvegyen élek. Kérlelem Huszti nénit, hogy élete derűsebb perceiről is mondjon valamit, de vala­hányszor erre terelem a szót, csak az unokáiról be­szél. Egyre azt hajtogatja, hogy a kisgyerekek odabújó kedvessége sok mindenért kárpótolta őt. Később aztán lánykorából is felelevenedik egy emléke. — Jó volt esténként a fo­nóban. Minden este fontunk, de közben kicsit elfiguráztuk a dolgot. A legények el-el- lopták az orsót, s ha a lány csókkal nem váltotta ki, bi­zony befonták éjszaka a ka­pufélfát. A lányok persze a csókot szívesebben választot­ták. Özvegy Huszti Pálné, szü­letett Hegedűs Mária a tiszar berceli öregek napközi ott­honának legidősebb lakója. (bodnár) Négy év szorgalmas mun­kájáról és néhány igazi te­hetségről tanúskodik a tanár­képző főiskola végzős rajz szakos hallgatóinak immár hagyományos kiállítása, amely a nyíregyházi műve­lődési központban látható. Számadás ez a tárlat, afféle nyilvános vizsga. Az idén végző főiskolások először sze­repelnek így közösen a nagy nyilvánosság előtt, ahol a ta­nulmányok során szerzett gyakorlati és művészeti is­meretekről tesznek tanúbi­zonyságot. A látogató először a kiállí­tott művek nagy számán le­pődik meg. Huszonöt leendő tanár mintegy 500 műve szor­gos műhelymunkáról tanús­kodik. De meglepetés a mű­fajok változatossága is. Tér­plasztika. textil és mozaik kísérletek, kollázsok, doku- mentfotók, toll- és tusrajzok, rézkarcok és festmények lát­tán meggyőződhetünk arról, hogy a hallgatók nem csupán a rajz és festészet titkait sa­játították el magas színvo­nalon, hanem a társképzőmű­vészeteket is jól megismer­ték. A kiállított alkotások szín­vonala vegyes. Sok a kísér­let, próbálkozás. Néhány gyengébb alkotás mellett vi­szont igazi tehetségek is fel­fedezhetők. Bizonyára más kiállításokon is találkozunk majd Pálfi Gyula festményei­vel. Bogár László, Sarkadi Mariann és Szoboszlai Anna grafikáival. A május 14-ig nyitva tartó kiállítást érde­mes megnézni. Népes diáksereg várta u bebocsátást a tanárképző fő­iskola be.iarata előtt szomba­ton kora reggel, hogy megte­kinthessék az első Szabolcs­ban rendezett országos ás­ványbörzét és kiállítást. Ki­lenc óra után elragadtatott felkiáltások jelezték a főisko­la kerengőjében, hogy nem jöttek hiába. Túlzás nélkül mondhatom, a földkerekség ásványkincsei az ezeregy éjszaka mesevilá­gát varázsolták néhány órá­ra Nyíregyházára. Látható volt gyönyörűen csiszolt bra­zil achát, rubin Indiából, ametiszt Uruguayból, pirít Peruból, dioptáz Namíbiából, és nemes opál Ausztriából, hogy csak néhányat említ­sünk a több száz féle csodá­latosabbnál csodálatosabb csillogó ásványból és kris­tályból. Néhány gyűjtő külföldön is hírét vette a nyíregyházi bör­zének, gyönyörű csiszolato- kat hoztak magukkal. A ki­állítás előcsarnokában elhe­lyezett vitrinekben^ legszebb ásványokból rendeztek kiállí­tást. A legnagyobb sikert ép­pen egy nyíregyházi gyűjtő. Gyirászi Istvánná aratta kü­lönlegesen szép és ritka pél­dányaival. Sokan megnézték a miskolci Horváth István mikro ásványait is és Encsy György zempléni kőzetcsiszo- latait. Bartha Lajosnak, a neves ötvös-iparművésznek a féldrág'a kövekből készült ék­szereit is bizonyára sokan megirigyelték. Dicséret illeti a művelődé­si központot és a tanárképző főiskola földrajz tanszékét ezért a rendezvényért, hi­szen olyan vidékre hozták el a föld mélyének rejtett kin­cseit, ahol csak ritkán lát­ható. (bi) Képünkön: a tárlat egy részlete. (Császár Csaba felvétele) Megyei második kategóriás felnőtt kórusok bemutató hangversenyét tartották hét énekkar részvételével május 2-án a mátészalkai művelő­dési központ nagytermében. Mivel a bemutató nem mi­nősítő, verseny jellegű volt, a zsűri a produkciók színvo­nala alapján pénzjutalomban részesítette a hét fellépő kó­rust; a nyírkátai férfikart, a nyírcsaholyi vegyes kart, a nagyecsedi vegyes kart, a tu- zséri művelődési ház női ka­rát, a vakok és gyengénlátók „Landini’’ vegyes karát, a záhonyi vegyes kart és a Nyíregyházi Konzervgyár ve­gyes karát. Képünkön a tu- zséri női kar. A kétemeletes tortán Kilencven gyertya díszíti majd Huszti Pálné kétemele­tes tortáját. Matuzsálemi kor­nak számító születésnapján a díszes nagy tortával a tisza- berceli öregek napközi ott­honában köszöntik néhány nap múlva. De nem csupán a társai és az otthon vezetői ünnepük őt, hanem az élet­ben maradt két gyereke, öt unokája és tizenkét déduno­kája is. A község társadalmi szervei és úttörői is készülnek a jeles napra. Mariska nénit az öregek napközi otthonában kerestük fel. Az idő múlása alig fo­gott rajta, még most is erős­szép asszony és idős kora el­lenére is irigylésre méltó tartása van. Talán ez a tar­tás adott neki erőt a törté­nelem 90 I nyi zűrzavará­ban. — Keserű sorsom volt, amiért némiképp csak a gyermekeim, unokáim kárpó­Varázslatos órák Nyíregyházán Brazil achát, hindu rubin k ^ r m I I • I ■ TL M R RjEfa 0^ mw ffi#7 MR MR R R R ■ Ja ^0- | R I Bm I I ip III Rm I I ■

Next

/
Thumbnails
Contents