Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-04 / 103. szám
4 Kelet-Magyarország 1986. május 4. Egy szép nap Űrhajósokat, magas rangú embereket már látott ez a homokdombok közé ékelődött kis nyírségi falu, de japánok még nem jártak Gyulaházán. így aztán érthető volt a kétszeres izgalom, amellyel május elseje reggelét várta a község apraja- nagyja. A japán óvónőkből és élelmezési szakemberekből álló csoport pillanatok alatt otthon érezte magát. Farkas Bertalan űrhajós szülőházánál, a készülő magyar űrhajósmúzeum épületénél, egy igazi MIG-repülő alatt ropták a helyiekkel a táncot, ismerkedtek a népi játékokkal. A bőséges és tüzes bogMagyar népi játék, japán résztvevőkkel. rácsgulyás, majd a birkapörkölt után az erdei dombon folytatódott a vidám majális. Kodály gyűjtötte magyar népdalokat énekeltek a távol-keleti vendégek és japán népdalt a magyarok. Az óvodai vacsora menüje puliszka volt és töltött káposzta, amit vidám tánc követett. Késő este búcsúzkodtak a japán hölgyek ettől a kis falutól, amely vendégszeretetével, természetes bájával valóban mindent megtett azért, hogy jó hírünk jusson el a világ másik szegletébe, (k) Erzsi-díj- z idei Erzsi-díjat te /I érdemelted ki — w * mondta nagynéném és a kezembe nyomta a bankót. Ugyan, mivel érdemeltem én ki ezt az erkölcsi és anyagi megtiszteltetést? Hivatalos indoklást nem kaptam, de nagynéném hozzátette: sokéves jóságomat jutalmazta a díjjal. Ezzel már kíváncsivá tett, s utána jártam az Erzsi-díjnak. Nem volt nehéz megtudnom. nagynéném alapította. amikor nyugdíjba ment. Akkor határozta el, megtakarított pénzéből minden évben megjutalmaz valakit a család fiatalabb tagjai közül. S mivel neki nem lehetett gyereke. rajongással szeretett engem, bennünket, minden gyereket. Emlékszem rá, könnyes szemekkel örült, amikor a húgommal — úgy kilenc-tiz éves korunkban — egyszeresük keresztmamának szólítottuk. Merthogy minket nem tartottak a keresztvíz alá. így csak később, magunk választotta keresztanyánk lett. Ezek után csodálkozni sem lehet rajta, hogy kölcsönösen szerettük, szeretjük egymást. Mégis, az Erzsi-díj (hogy én kaptam meg elsőként) nagy-nagy boldogsággal tölt el. Öröm nekem és öröm keresztanyámnak. Nekem, hogy kaptam, neki, hogy adhatott. Jóságos szívét pedig csak édesanyáméhoz tudom hasonlítani. Mert nincs az a gond, amelyet édesanyám meg ne oldana, nincs az az öröm, amelyet meg ne osztana velünk. Anyai nagynéném ebben társa édesanyámnak. Anyák napja van ma. Édesanyám csokrából keresztanyámnak is jut egy szál virág. (sípos) Vasárnap, Hétfő este, Sirokkó Rockmajális a várfürdőben Szerencsés húzásnak bizonyult, hogy a megyei amatőrzenekarok versenyét május elsején rendezzék meg. A lehetőségekhez képest meg a helyszín kiválasztása is jól sikerült. Hagyományosan Kis- várda ad otthont ennek a megmérettetésnek, idén azonban a várszínpad életveszélyessé válása miatt máshol kellett kirakni az erősítőket. A kényszerszülte megoldás jól vizsgázott, hiszen a strand területén, az Ámor étterem teraszán igen nagy létszámú nézősereg előtt léphetett fel a tizenhárom zenekar. Többségük meg is érdemelte a figyelmet. A zsűri elnöke, a kitűnő gitáros Babos Gyula minden csapatot személy szerint értékelt, komoly szakmai segítséget nyújtva továbblépésükhöz. A pártatlan közönség akkor is egyetértőleg bólintott, amikor kihirdették a továbbjutókat. Pop-rock kategóriában három nyíregyházi zenekar indulhat a júniusi területi versenyen: a legösz- szeszokottabb Sirokkó és két fiatal együttes, a bluest játszó Hétfő este, valamint az egyéni hangú Vasárnap. Nem juthatott tovább, mert ebben a kategóriában másként szervezték az országos versenyt, de feltétlenül említést érdemel még két magas színvonalú produkció, a tiszavasvári Hógolyó trió eredeti zenéje és Nyíregyházáról a Parafaduó gitárműsora. (Pd) Kilencven gyertya Rajztanár jelöltek vizsgakiállítása toltak — szedem ki belőle nagynehezen a vallomást. Tizenhárom éves korom óta dolgozom egyfolytában látástól vakulásig. Nélkülözni nemigen nélkülöztünk, volt földünk, sőt másnál is vállaltunk munkát. Heten voltunk testvérek, én a hatodik gyerek voltam. Apám parancsa szerint éltünk, a kisebbek a nagyobb testvéreknek fenntartás nélkül szót fogadtak. A férjemmel 1920- ban esküdtünk meg. Negyvenéves koromban távozott a túlvilágra. Azóta özvegyen élek. Kérlelem Huszti nénit, hogy élete derűsebb perceiről is mondjon valamit, de valahányszor erre terelem a szót, csak az unokáiról beszél. Egyre azt hajtogatja, hogy a kisgyerekek odabújó kedvessége sok mindenért kárpótolta őt. Később aztán lánykorából is felelevenedik egy emléke. — Jó volt esténként a fonóban. Minden este fontunk, de közben kicsit elfiguráztuk a dolgot. A legények el-el- lopták az orsót, s ha a lány csókkal nem váltotta ki, bizony befonták éjszaka a kapufélfát. A lányok persze a csókot szívesebben választották. Özvegy Huszti Pálné, született Hegedűs Mária a tiszar berceli öregek napközi otthonának legidősebb lakója. (bodnár) Négy év szorgalmas munkájáról és néhány igazi tehetségről tanúskodik a tanárképző főiskola végzős rajz szakos hallgatóinak immár hagyományos kiállítása, amely a nyíregyházi művelődési központban látható. Számadás ez a tárlat, afféle nyilvános vizsga. Az idén végző főiskolások először szerepelnek így közösen a nagy nyilvánosság előtt, ahol a tanulmányok során szerzett gyakorlati és művészeti ismeretekről tesznek tanúbizonyságot. A látogató először a kiállított művek nagy számán lepődik meg. Huszonöt leendő tanár mintegy 500 műve szorgos műhelymunkáról tanúskodik. De meglepetés a műfajok változatossága is. Térplasztika. textil és mozaik kísérletek, kollázsok, doku- mentfotók, toll- és tusrajzok, rézkarcok és festmények láttán meggyőződhetünk arról, hogy a hallgatók nem csupán a rajz és festészet titkait sajátították el magas színvonalon, hanem a társképzőművészeteket is jól megismerték. A kiállított alkotások színvonala vegyes. Sok a kísérlet, próbálkozás. Néhány gyengébb alkotás mellett viszont igazi tehetségek is felfedezhetők. Bizonyára más kiállításokon is találkozunk majd Pálfi Gyula festményeivel. Bogár László, Sarkadi Mariann és Szoboszlai Anna grafikáival. A május 14-ig nyitva tartó kiállítást érdemes megnézni. Népes diáksereg várta u bebocsátást a tanárképző főiskola be.iarata előtt szombaton kora reggel, hogy megtekinthessék az első Szabolcsban rendezett országos ásványbörzét és kiállítást. Kilenc óra után elragadtatott felkiáltások jelezték a főiskola kerengőjében, hogy nem jöttek hiába. Túlzás nélkül mondhatom, a földkerekség ásványkincsei az ezeregy éjszaka mesevilágát varázsolták néhány órára Nyíregyházára. Látható volt gyönyörűen csiszolt brazil achát, rubin Indiából, ametiszt Uruguayból, pirít Peruból, dioptáz Namíbiából, és nemes opál Ausztriából, hogy csak néhányat említsünk a több száz féle csodálatosabbnál csodálatosabb csillogó ásványból és kristályból. Néhány gyűjtő külföldön is hírét vette a nyíregyházi börzének, gyönyörű csiszolato- kat hoztak magukkal. A kiállítás előcsarnokában elhelyezett vitrinekben^ legszebb ásványokból rendeztek kiállítást. A legnagyobb sikert éppen egy nyíregyházi gyűjtő. Gyirászi Istvánná aratta különlegesen szép és ritka példányaival. Sokan megnézték a miskolci Horváth István mikro ásványait is és Encsy György zempléni kőzetcsiszo- latait. Bartha Lajosnak, a neves ötvös-iparművésznek a féldrág'a kövekből készült ékszereit is bizonyára sokan megirigyelték. Dicséret illeti a művelődési központot és a tanárképző főiskola földrajz tanszékét ezért a rendezvényért, hiszen olyan vidékre hozták el a föld mélyének rejtett kincseit, ahol csak ritkán látható. (bi) Képünkön: a tárlat egy részlete. (Császár Csaba felvétele) Megyei második kategóriás felnőtt kórusok bemutató hangversenyét tartották hét énekkar részvételével május 2-án a mátészalkai művelődési központ nagytermében. Mivel a bemutató nem minősítő, verseny jellegű volt, a zsűri a produkciók színvonala alapján pénzjutalomban részesítette a hét fellépő kórust; a nyírkátai férfikart, a nyírcsaholyi vegyes kart, a nagyecsedi vegyes kart, a tu- zséri művelődési ház női karát, a vakok és gyengénlátók „Landini’’ vegyes karát, a záhonyi vegyes kart és a Nyíregyházi Konzervgyár vegyes karát. Képünkön a tu- zséri női kar. A kétemeletes tortán Kilencven gyertya díszíti majd Huszti Pálné kétemeletes tortáját. Matuzsálemi kornak számító születésnapján a díszes nagy tortával a tisza- berceli öregek napközi otthonában köszöntik néhány nap múlva. De nem csupán a társai és az otthon vezetői ünnepük őt, hanem az életben maradt két gyereke, öt unokája és tizenkét dédunokája is. A község társadalmi szervei és úttörői is készülnek a jeles napra. Mariska nénit az öregek napközi otthonában kerestük fel. Az idő múlása alig fogott rajta, még most is erősszép asszony és idős kora ellenére is irigylésre méltó tartása van. Talán ez a tartás adott neki erőt a történelem 90 I nyi zűrzavarában. — Keserű sorsom volt, amiért némiképp csak a gyermekeim, unokáim kárpóVarázslatos órák Nyíregyházán Brazil achát, hindu rubin k ^ r m I I • I ■ TL M R RjEfa 0^ mw ffi#7 MR MR R R R ■ Ja ^0- | R I Bm I I ip III Rm I I ■
