Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-21 / 118. szám

1986. május 21. 2662 ismert bűneset Biztonság és közérzet Ki ne látott volna az utcán, vendéglátó- helyen verekedést? Sajnos elkövettek már néhányszor fényes nappal rablást is, s a me­gyeszékhely főterén, központjában, jó világí­tás mellett sem ritka, hogy kirakatokat tör­nek be. De azok a családok sem mondják egyharmar jónak közbiztonságunkat, akik elszaladtak a boltba, netán kutyát sétáltat­ni, vagy éppen dolgozni, s mire hazaértek, hűlt helye volt értékeiknek. Mi hát az igazság? Pontos választ a szá­mok adnak, s még akkor is ezt kell elfogad­nunk, ha akit egyszer kizsebeltek, vagy le­ütöttek, nyilvánvalóan rosszabb a vélemé­nye. A számok pedig azt mondják: Nyíregy­házán 2662 bűncselekmény vált ismertté ta­valy, s ez — ha nem is sokkal — kevesebb, mint amennyiről egy évvel hamarabb tudo­mást szerezhettünk. Sajnos nem minden té­ren javult a helyzet. Míg 1980-ban a bűn- cselekmények 61, addig 1985-ben már 68 szá­zalékát tették ki a vagyon elleni bűncselek­mények. Nem kis problémát okozott a rend­őrségnek, hogy a vagyon elleni bűnelköve­tők közel 80 százaléka ismeretlen a feljelen­tés megtételekor. Igen gyakori a lakótelepi tömblakások pin­cerekeszeinek fosztogatása, a parkírozó gép­kocsik feltörése, az őrizetlenül hagyott ke­rékpárok, segédmotoros kerékpárok eltulaj­donítása. Sok bosszúságot okoznak a betörő tolvajok az óvodák, bölcsődék, a víkendhá- zak, áruházak elleni támadásokkal. Az erőszakos, garázda jellegű bűnelköve­tés ugyancsak emelkedő tendenciájú volt. Egyre több útonállásszerű támadás fordult elő a megyeszékhelyen, emelkedett a szán­dékos testi sértések, rablások száma. Több­ször minden ok nélkül, olykor néhány forint megszerzéséért igen durva erőszakot fejtet­tek ki az elkövetők. Az erőszakos, garázda jellegű cselekmények az összes ismertté vált bűnügy 10 százalékát sem érik el. Nem is a nagyságrenddel van baj, hanem az egyes cselekmény konkrét megjelenésével, ami a közhangulatot, köznyugalmat károsan befo­lyásolja. Mindig nagy a visszhangja a lakosság kö­rében annak, ha valaki az intézkedő rendőr­re, hivatalos személyre kezet emel. Rendőr elleni támadás Nyíregyházán és a környező községekben az elmúlt évben 27 esetben for­dult elő! A vagyon elleni körben a társadalmi tu­lajdon elleni támadásokat kell kiemelni, mi­vel azokkal a bűnelkövetők legalapvetőbb érdekeinket, a szocialista termelőmunka bá­zisát veszélyeztetik. Jól bizonyítja ezt, hogy tavaly közel 800 társadalmi tulajdon elleni bűncselekményt követtek el, s ezekkel sok millió forint kárt okoztak. Nagy gond volt, hogy az ilyen károkból a büntetőeljárások során alig harmada-ne- gyede térül meg. (Az elkövetők amilyen gyorsan a pénzhez jutottak, olyan gyorsan el is költötték, többségüknek vagyona sincs, így nem könnyű a milliókat visszaszerezni.) Az utóbbi években az okozott kár összege jelentősen emelkedett, ami azzal is magya­rázható, hogy egyre értékesebbek terméke­ink, egyre nagyobb a rongálásukkal, eltulaj­donításukkal okozható kár. Igen sok bűn- cselekmény fordult elő a gumigyárban, a SZÁÉV-nél, az ÉPSZER-nél, a VAGÉP-nél, a TIGÁZ-nál, a főiskolai tangazdaság üzem­egységeiben. Sok helyen az anyagőrzés és a portai el­lenőrzés lazaságai tették lehetővé a bűnel­követéseket. Elég példaként említeni a gu­migyári készáruraktárban sorozatban történt lopásokat. Hónapokon át szinte minden hé­ten úgy kezdődtek a hétfői ügyeleti beszá­molók a rendőrségen, hogy a vészkijáraton behatoltak a gumigyári készáruraktárba és 20—30 ezer forint értékben gumit, vagy gu­mírozott árut eltulajdonítottak. Gyakran okoztak gondot a városközponti áruházi kirakatbetörések. Sok szabad időt ál­doztak rá a rendőrök, hogy az újabb és újabb tetteseket elfogják. Az OFOTÉRT, a HIREX, az óra-ékszer, valamint a BÁV- áruház kirakatai voltak a célpontok. Nagy­ban elősegítette a bűnelkövetést, hogy nagy értékű műszaki cikkeket hagytak éjszakára a kirakatokban. A különböző építkezési területekről is fo­lyamatosak a szerszám- és szerelvénylopá­sok. Ezek zömét nem idegenek követik el, hanem — sajnos — maguk a dolgozók, s Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 3 Igazoltatás egy Wartburg körül. emiatt a felderítés is rendkívül nehéz. Szin­te kivétel nélkül hét végére esnek ezek a bűncselekmények, amelyeket valószínűleg még az utolsó munkanapon, hazamenetel előtt követnek el a dolgozók, de mert mun­kakezdéskor a következő héten „észlelik”, úgy tüntetik fel, mintha külső behatolásról lenne szó. Csoda-e, ha ilyen események után egyre többször hangzik el kérés, felszólítás a munkahelyi vezetőkhöz: tegyenek többet a biztonságos vagyonőrzésért, szigorítsák a bel­ső ellenőrzést, a bizonylatolási fegyelmet és — természetesen — a portai ellenőrzést. A veszélyeztetett létesítményeket szereltessék fel biztonsági berendezésekkel. Ami a személyi javakat károsító, foszto­gató jellegű bűncselekményeket illeti, ará­nyuk rendkívül magas. Sajnos igen sokat vétünk magunk is saját értékeink ellen az­zal, hogy nem tanúsítunk kellő gondosságot azok kezelésében, őrzésében. Amíg továbbra is közterületeken kell parkolniuk a jármű­veknek, legalább ne hagyjunk azokban jól látható helyen nagyobb értékeket. A vikend- házak elszaporodása, azokban egyre nagyobb értékek felhalmozása is bővíti a bűnelköve­tési lehetőségeket, ennek ellenére nem meg­oldott a víkendtelepek őrzése. Hasonló a helyzet a bérházak, tömblakási pincereke­szek, pincefolyosók és közös tárolókkal is. A kapuk és bejárati ajtók éjjel-nappal őri­zetlenül csábítják az elkövetőket. Szólnunk kell az erőszakos, garázda jel­legű bűncselekmények esetén az italozásról, amikor a pénzét mutogató, idegenekkel le- ittasodó sértett maga teremti meg az elkö­vetési alkalmat. Ugyanez mondható a tel­jesen ismeretlennel erdei sétára induló, s később erőszakos közösülés áldozatává váló nőkről is. És nem szóltunk még a bűncselekmények jelentős részének színteréről, a családról. Igen sokan okoznak gondot a lakóközössé­geknek, de a hatóságoknak is a válás utáni családi perpatvarokkal. Testi sértések, ma­gánlaksértések, kiskorúak veszélyeztetése jel­zi egy-egy brutális ember ilyen irányú tény­kedését. A közbiztonság, a közrend szerves része a közúti közlekedés. Sajnos itt is fegyelme­zetlenek vagyunk. Tavaly 420 ilyen bűncse­lekmény történt útjainkon, s változatlanul sok az ittas vezetés, sokkal több, mint ahány igazoltatáskor a rendőrség tudomására jut, pedig minden ittas vezető nagy veszélyt je­lent autósokra, gyalogosokra. Az utóbbi években emelkedik a fiatalko­rúak által elkövetett bűncselekmények ará­nya. Közismert, hogy ők jelentik a bűnözői utánpótlást. A rossz baráti kör, bűnöző ba­ráti, vagy szülői környezet, az alkoholizálás, a narkotizálás, a pénz hajszolása, a munka nélküli, felelőtlen életre vágyás a legjellem­zőbb a kiváltó okok között. Nyíregyházán néhány gyermekkorú cso­port évek óta megkeseríti sokunk életét. Rendszeresen csavarognak, közben pincéket, gépkocsikat posztogatnak. Sok embert té­vesztettek meg már úgy, hogy újságpapír­gyűjtés, vagy más ok miatt bekéredzkedtek a lakásba, s_ezt az alkalmat lopásra hasz­nálták ki. Autóbuszon, áruházakban sok nőt szabadítottak már meg pénztárcáiktól. Az eddigi hatósági intézkedések csak átmeneti, vagy részeredményt hoztak, mivel bármilyen intézetben helyezik is el őket, gyorsan meg­szöknek. Tehetik, mert nincs következmény, 14 éves korukig ugyanis ezek a gyermekek nem büntethetők. Sajnos egyre több csopor­tos elkövetés tapasztalható a fiatalok köré­ben és egyre gyakoribb a durva erőszak al­kalmazása. A bűnözés, s annak okai sokkal szélesebb körűek, mint amennyi bemutatására e helyen vállalkozhatunk. Épp ez jelzi valamennyi­ünknek, hogy a megelőzés is szélesebb kört kíván. Balogh József Acéltól a Zsuzsannáig Utcanév születik Két nyíregyházi utcanév — Szarvas utca, Sipkay Barna utca — ha úgy tetszik, jel­képesen településtörténetünk alfája s óme­gája lehet: az első elnevezés a városalapító telepesekre, a Szarvasról ideérkezett szlová­kokra, a második — József Attila- és SZOT- díjas írónk, lapunk egykori olvasószerkesz­tője nevét viselő — utcánk a legújabbkori, alig fél esztendeje történt névadás tényére utal. A két utca — micsoda véletlen! — töb- bé-kevésbé még topográfiai szempontból is a város végpontjain helyezkedik el: a régi a város legdélebbi csücske felé tart, az új pedig az észak felé terjeszkedő Jósaváros peremén fészket rakó nyíregyháziaké, a mos­tanában beköltözők utcája. Hogy ki adhatta a Szarvas utca nevét, csak sejteni, alaposan feltételezni lehet: a Szarvas­ról idetelepült városatyák. Sipkay utcáját pedig a pályatársak, nyíregyházi újságírók javasolták a névadások előkészítésére hiva­tott tanácsi bizottságnak. Persze a két elne­vezés között jó kétszáz esztendő alatt meg­született városunkban (csak a hagyományos városhatáron belül) 544 utcanév, mégpedig az ABC sorrendjében az Acél utcától a Zsu­zsanna utcáig tart ez a sor. Az alfabetikus felsorolás érdekességei: „Ty” és „Ü” betűvel kezdődő utcája, tere egyáltalán nincs, „C”- vel mindössze a Cifra sor, „W"-vel csak a Westsik Vilmos utca kezdődik, s a leggaz­dagabb a „K” betűs utcák sora: a Kacagó utcától a Kürt utcáig 64 van belőlük. A félezernél több utca még igen sokféle vizsgálódásra adhat alkalmat akár a hely- történeti kutató, akár a nyelvész számára. Tették is ezt olyan kiváló könyvek, tanul­mányok szerzői, mint Urbán Teréz (Nyíregy­háza utcanevei, Budapest, 1978.) és Margó- csy József (Utcák, terek, emléktáblák — Nyíregyháza Városi Tanács V. B. 1984.). Ez utóbbi könyvet olvasva több régi utca szí­nes története bontakozik ki előttünk, olyan érdekességek is felfedezhetők benne, mint egyes utcáink nevének bonyolult, olykor tör­ténelmi vetületű metamorfózisa. Egyszerű példája ennek a Kótaji utcából lett Vasvári Pál utca vagy a Kállai utcából lett Vörös­hadsereg útja, a Zöldség térből Szabadság térré átkeresztelt terület. Persze a legkifeje­zőbb névcseresornak a Nyírvíz palota kör­nyéke lehetett tanúja egy évszázad során: Szénapiac, Szarvas tér, Fazekas tér, Széche­nyi tér, Horthy Miklós tér, Szabadság tér,, s 1980 óta Lenin tér. Utcáink, tereink át- és visszakeresztelése nálunk is éppúgy, mint más városokban, s nem csupán hazánkban (lásd Katowice len­gyel város Stalinogród vagyis Sztálin-kert elnevezését az ötvenes években) híven kö­vette a történelmi lépésváltásokat. Ennek példája lehet a már említett Horthy Miklós tér, vagy egy másik korszakból: a nyíregy­házi főposta utcája, a Zsdánov utca (ma új­ra Bethlen Gábor nevet viseli). De tudunk olyan érthetetlen módon eltűnt, majd telje­sen érthető módon visszatért nevekről is, mint például Vay Ádámé, a vajai kuruc vezéré. Ha mélyebb elemzésekbe fognánk, össze­számolhatnánk a megye, a város történeté­nek jeles személyiségeiről elnevezett utcákat (Benczúr Gyula, Krúdy Gyula, Esze Tamás, Gádor Béla, Inczédy, Bessenyei...) s kide­rülne, hogy itt még van némi tartozásunk. Számba vehetnénk a régi nyíregyházi fog­lalkozásokat, céheket, szakmákat jelző utcá­kat: Bognár, Csősz, Erdész, Harangozó, Hu­szár, Kalapos, Katona, Kéményseprő, Ser­ház ... Érdekes tény, hogy a legtöbb nyír­egyházi utca a természetből (madarakról, állatokról, növényekről) kapta a nevét: Akácfa, Akácos, Aranykalász, Bodza, Bogyó, Bokréta, Csemete, Cserje, Delicsesz, Fácán, Farkas, Fecske, Fürj, Gém, Gólya, Gyík, Hársfa, Hattyú ... és még hosszan sorolhat­nánk őket. Van egészen fúrcsa név is, pél­dául a Kállói útból balra nyíló Házhelyosz­tás utca neve, ami ugyan egy hatósági cse­lekedetre utal, de az újkisteleki Matróz ut­cából korántsem szabad régi nyíregyházi ten­gerészhagyományokra következtetni... Igen sok jó és egy kevés rossz tapasztalat birtokában születnek városunk új utcane­vei. A „keresztelő” a városi tanács nagyter­mében zajlik valamely tanácsülés napirend­jeként, de ezt a tanácstagi szavazatok össze- számlálása után szentesített névadást rend­kívül sokoldalú előzetes konzultáció, vita előzi meg. Lássuk hát, mi történik, mielőtt egy új nyíregyházi utca házaira kikerül a névtáb­la. A városi tanács vb műszaki osztálya úgy­szólván már a tervezés időszakában hivata­losan értesíti a tanács művelődési bizottsá­gát: itt és itt új utcát nyitnak. (Jobbára nem egyetlen utcáról, térről van szó, hiszen sza­porodó lakónegyedeinkben egyszerre több keletkezik.) A művelődési bizottság — széles körű társadalmi kapcsolatai, mindenekelőtt a tanácstagok útján — javaslatokat, kíván­ságokat, elképzeléseket gyűjt a lakosságtól, a leendő utca, tér majdani lakóitól. Az így beérkező névjavaslatok elbírálásába nyel­vész-történészt is bevonva alakítja ki véle­ményét a művelődési bizottság (legutóbbi, őszi ülésén szenvedélyes, parázs vitában for­málódott tucatnyi új nyíregyházi utcanév). Érdemes megemlíteni azt az esetet is, ami­kor a bizottság többségének véleményével szemben a lakosság, a közvélemény kíván­sága került ki győztesen: a Sóstóhegyen így kapta a Posta nevet az az utca, amelyen már nincs ugyan postahivatal, de a helybé­liek ragaszkodtak ehhez a számukra kedves elnevezéshez. A névadás soron következő eseménye már a tanácsi végrehajtó bizottság üléstermében zajlik, ahol ugyancsak élénk vitában kell a művelődési bizottság javaslatait elfogadtat­nia a névadási napirendre meghívott bizott­sági elnöknek. S hogy ez nem mindig sike­rül — és ez így természetes! —» arra ugyan­csak jó példával szolgál a legutóbbi név­adási vita: a Kállói utca környékére szánt „Pitypang” névjavaslatával a művelődési bi­zottság maradt alul a vb „Kamilla” utca­nevével szemben. A soron következő tanácsülésen azután na­pirendre kerül, immár a vb javaslataként az új utcanevek sora, ahol is a tanácstagok még tovább módosíthatják a javaslatokat, újab­bat, más neveket ajánlhatnak, s e testület szavazatai döntik el a végleges elnevezést, hogy azután elkészülhessenek a táblák, mire az új utca vagy tér lakói beköltöznek. Ezzel le is zárul a névadás körültekintő folyamata, ha csak nem csúszik apró hiba egy utcanév „utóéletébe”. Mert bizony erre is akad egy igencsak friss példa: városunk már említett vadonatúj utcájára kikerültek a névtáblák, a házszámok, de sajnos a táb­lákat készítő vagy készíttető nem nézett utá­na — például a megyei könyvtárban vagy a szerkesztőségünk előterében elhelyezett emléktáblán — annak, hogy Sipkay Barna vezetéknevét y-nal, s nem i-vel kell írni... Házakkal, utcákkal is gyarapodó városunk a jövőben is gazdagodik majd új utcanevek­kel, s a névadás folyamatában az erre hiva­tottak — lakosságunkkal együtt — tudato­san törekszenek őrizni a jó hagyományokat, ezzel az eszközzel is tisztelegni kívánnak a város, a megye legkiválóbb egykori polgá­rainak. Szilágyi Szabolcs A város első utcája. Vastábla a Szarvas „utczán”.

Next

/
Thumbnails
Contents