Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-19 / 116. szám

1986. május 19. Kelet-Magyarország 3 az SZMT politikai munkatársa, K. J.-né a Minőségi Cipőgyár nyírbátori gyáregységéből meni nyugdíjba. Kérdése: a szakszer­vezeti jogsegélyszolgálatot csak „aktív dolgozó** veheti-e igény­be. és a jogsegélyszolgálat a meghatalmazó helyett eljárhat-e a hatóságnál illetve bíróságnál? A jogsegélyszolgálatot a vállalat dolgozóin kívül a gazdálkodó szerv nyugdíja­sa, szakmunkástanulója, ösz­töndíjasa, a jogsegélyszolgá­lat igénybevételére jogosult személy eltartott hozzátarto­zója, özvegye és árvája is igénybe veheti. A jogsegély- szolgálat csak akkor láthat el képviseletet, ha az adott ügy támogatása nem ellenté­tes a szocialista erkölcs kö­vetelményeivel, és ha a dol­gozónak szüksége van a jog­segélyre. A jogsegélyszolgá- latott tevékenysége során az ügyvéd jogállása illeti meg. A tanácsadáson, felvilágosí­táson, iratszerkesztésen túl fokozatosan nő a képviselet­ellátások száma. Az SZMT jogsegélyszolgálata is hatéko­nyan dolgozik, amit az ügy­forgalom és a peres eljárás­ban érvényesített dolgozói igény számának növekedése is bizonyít. (Minden héten kedden 13—16 óráig van ügy- félfogadás az SZMT szék­házában Nyíregyháza, Sza- daság tér 11. sz. alatt.) Kovács Zoltán és felesébe kó- taji lakosok rokantnyútdíjasok, két kiskorú eltartásáról gondos­kodnak, az egy főre jutó havi jövedelmük 2042 forint. Kérdé­sük: milyen társadalmi segít­ségre számíthatnak? — Két lehetőségre hívom fel szíves figyelmüket. Az egyik: nyújtsanak be a helyi tanács vb. szakigazgatási szervéhez rendkívüli szociá­lis segély iránti kérelmet. Ezt még ez évben háromszor meg lehet ismételni, ugyan­is évente 4 alkalommal ad­dr. Hudák László son mindkét felet meghall­gatná a bíróság, javasolná a Családsegítő Szolgálat igény- bevételét. Végül „békülési időt” írna elő, melynek al­só határa 30 nap, felső határa fél év lenne. A mértékében és a teljesítés módjában el­sődlegesen a szülők megegye­zése legyen irányadó. Meg­egyezés hiányában egy gyer­mek esetén a kötelezett jö­vedelmének 25 százalékában lenne célszerű meghatározni a tartásdíj mértékét. — Máté Imre nyíregyházi lakosnak azt javaslom (te­kintettel kérdése jellegére), hogy igénybejelentést nyújt­son be — korkedvezményes szolgálati idő megállapításá­ért — a megyei társadalom- biztosítási igazgatósághoz (4400 Nyíregyháza, Széche­nyi u. 2.) Az egyik kisvárdai gyárból kérdezték, hogy a folyamatos munkarendben dolgozókat a munkaszüneti napon végzett munkájukért milyen juttatás il­leti meg, és hogyan történik a szabadságuk kiadása? — A heti egynél több sza­badnapot biztosító munka­idő-beosztással dolgozók ál­talában munkaszüneti napon (köznyelvi használattal „fi­zetett ünnepen”) is végeznek munkát, ezért a havi munka­bérükön felül megilleti-őket a munkaszüneti napon tény­legesen végzett munka díja­zása is. E munkavégzés cí­mén azonban külön pótlék nem számolható el, mert a munkaszüneti nap díjazását a havi munkabérükben meg­kapják. Ha a dolgozónak a munkaszüneti nap a munka­idő-beosztása szerinti heti pi­henőnapjára esik, és munka­végzés céljából behívják, a munkaszüneti napra vonat­kozó elszámolási szabályok nem alkalmazhatók, ez eset­ben a heti pihenőnapon vég­zett munka díjazására vo­natkozó szabályok érvénye­sülnek. Eszerint: ha a dolgo­zót heti pihenőnapján mun­kára igénybe vették, helyette elsősorban másik pihenőna­pot kell biztosítani. A rende­let további része kimondja: ha a dolgozónak a munkál­tató nem tud másik pihenő­napot adni, a heti pihenőna­pon végzett munka idejére járó munkabéren felül 100 százalékos pótlék jár. Olvasóink további kérdéseire keddi lapunkban közöljük Hu­dák László válaszait. B. J. Ugyan, mikor jut nekünk abból — gondolta a nyíregyházi állampolgár, ami­kor meglátta a tévében a Kanári szigetekről importált olcsó Skála-paradicsomot és más primőröket. Nos, ha paradicsom nem is, uborka hamarosan feltűnt a Zöldért-üzletekben. Akkor száz forinton felüli árakat tört le. Anna Pankó kötényében paradicsom. Mi fán terem az olcsó uborka? A 49 forintos uborka fe­ledtette a nyírségi emberrel, 'hogy nem mindig részesül ázokban a jótéteményekben, amelyek a fővárosinak már- már természetesek. Mi fán terem az olcsó uborka? — Mi .nem mentünk a tró­pusokra, nekünk közelebb is van jó kapcsolatunk — mondja Zádor Gyula, a nyír­egyházi Zöldért osztályveze­tője. — Különben pedig nem függ össze a pestiek akció­jával a mienk. Fontos az eredmény A titok: a kishatármenti kapcsolat Kárpát-Ukrajná- val. így aztán még azt is hozzátehetnénk Zádor Gyula szavaihoz, hogy talán a pes­tiek lesték el a módszert, de hát minek keresni az elsőbb­séget? Az eredmény a fon­tos. Az, hogy két-három na­ponként fordultak meg a Volán kamionjai az Ungvár melletti Császló község és Nyíregyháza között. Maradt még egy szépség­hibája az ügynek, mégpedig az, hogy az olcsó primőr csak az uborkára terjedt ki. Nem lett Volna rossz, ha más vitaminforrás is jobban idomult volna a vékonyabb pénztárcához. Lehet, hogy az óhajtás nyitott kapukat dön­get? Ügy gondoltuk, legcél­szerűbb a helyszínen meg­győződni arról, milyen lehe­tőségek vannak a kishatár­menti export-import válasz­tékának bővítésére. Császló, vagy ahogy az ukránok hívják, Csaszlovce körülbelül tíz kilométerre fekszik Ungvártól. Már messziről feltűnik a hatal­mas, 12 hektáros üvegház. Itt terem az olcsó uborka, és még huszonegyféle zöldség. Hogy milyenek, azt most nem soroljuk el, elég annyi, hogy a teljes skála, amihez éghajlatunkon az ember szo­kott. Vendéglátónk, Román Iván, Misán Viktor főmér­nök és Sztancsák Alexander párttiitkár társaságában kísér - bennünket végig a lenyűgöző nagyságú komplexumon. Utcák az üvegházban Évi háromezer tonna a termés, amit itt szüretelnek — sorolják a számokat. „A párt elvárja tőlünk, hogy a 15 ungvári zöldségesboltban a dolgozók mindig elegendő árut találjanak” — fogal­mazza meg a terv alapját Sztancsák Alexander. Az üvegházi hajók közötti utcákban normális méretű traktorok jönnek-mennek, a munka csak a nagy hőség te­kintetében különbözik attól, ami a szántóföldön lehetne. Az uborkás után a paradi­csomtáblákhoz érkezünk. Ja­vában tart a szüret, egy szép fiatalasszony, Anna Pankó a kötényéből kínál meg ben­nünket a frissen szedett gyö­nyörű gyümölcsből. — Amint végigérünk, kezd­hetjük elölről — ad számot az érés üteméről. Innen a tárolóba visszük, de ott sem áll sokáig. Viszik, mert sze­retik. Mi is szeretnénk — gon­doltam magamban, és a ke­reskedés részletei felől ér­deklődtem. Az uborka egy rubel nyolcvanban van an­nak, aki megveszi az üveg­ház üzemeltetőjétől. A para­dicsom sem sokkal drágább. A császl ólaknak tulajdon­képpen mindegy, ki veszi meg tőlük, nekik az évi négymillió rubel körüli be­vétel a fontos. Kellene tehát tenni valamit, hogy a többi zöldségből is kapjunk. Ilyen üvegházi komplexum ugyan­is legközelebb hozzánk csak a termálvizes Szentes kör­nyékén van Csak a lépcső sok... — Elég körülményes a kis­határmenti kereskedelem — ezt már itthon hozza tudo­másunkra Bajnai Zsigmond, a Zöldért igazgatóhelyettese. — A távolság nem nagy, csak a lépcső sok. Részt vesz a lebonyolításban a Kelet- Szövker. és egy pesti szék­helyű szövetkezeti külker.- vállalat is. Igen, valamennyien a megfelelő jogosítványukkal — tehetjük hozzá. A zöldér- tesek láthatóan nagyon óva­tosan kezelik a témát, ne­hogy valakit is megbántsa­nak a partnereik közül. (Le­het, hogy már ennyivel is sikerült.) No de sértődés ide, megbántódás oda, tavasz jö­vőre is lesz, és az árakat nézve, ismét őszig fog tarta­ni. Olcsó primőröket szeret­ne a vásárló, ehhez pedig szélesíteni kellene ezt a ke­reskedelmet, amit magyar áruval ellentételezünk, tehát mindkét félnek kedvező. Csík Sándor SZERKESZTŐI OOOOOOOQ ] toted? ^ Házunktija nem először kerül terí­tékre lapunkban. Nemcsak szükségesnek, de egyene­sen üdvösnek tartjuk, hogy olvasóink közül mind többen veszik a fá­radtságot, és telefonon vagy levélben közlik ész­revételüket. Figyelmeztet­nek minket egy-egy név vagy beosztás elírására, s mint legutóbb történt, ne­ves országos vezetőnk lá­togatásáról készült képek összecserélésére. A mai lapban is találni egy ol­vasói véleményt, amely különbözik az újságíróé­tól. És ez így van rendjén, hiszen nem tarthatjuk magunkat tévedhetetle­neknek, a zsebünkben bölcsek kövét hordozónak. Teljesen helyénvaló, hogy immár 93 ezer pél­dányban megjelenő lapun­kat naponta számosán bí­rálják felül, és mondanak róla egyetértő, kételkedő vagy éppen elítélő szava­kat. Az pedig végképp nem sorscsapás, ha az általunk tegnap leírtakat holnap tőlünk is számon kérik., hasonlóan ahhoz a pap­hoz, aki híveinek a vizet javasolja, miközben maga a bort részesíti előnyben. Mostanában a munkaidő védelmében tettünk má­soknak javaslatokat. S ha viszontjavasolnak ol- vdsóink, mégpedig saját, tég kialakított (és észre sem vettük, de megköve­sedett) hirdetési-szolgál­tatási szokásainkat téve bírálat tárgyává, első pil­lanatra felkapjuk a fe­jünket. Aztán rá kell jön­nünk, hogy most az olva­sónak van igaza, hiszen mi vagyunk ő érte és nem fordítva. Alaposan el kell gondolkodnunk ezen, mi több, a kor igényeihez — az ügyfelek szabadidejé­hez — kell igazítani kiadó vállalatunk hirdetési rendjét. Egyáltalán, ala­posabban informálni e területen is az embereket. A téma itt hever a há­zunkon belül. Nekünk is lehet okulni érdekeltség­ből, munkaszervezésből, hozzájárulni mások mun­kaidejének védelméhez. Ezért külön is köszön­jük a figyelmeztetést. Kopka János k ______________ J ható rendkívüli szociális se­gély (alkalmanként maxi­mum 2200 forint). A másik lehetőség: kérelmével for­duljon a megyei társadalom- biztosítási tanácshoz (Nyír­egyháza, Széchenyi u. 2. sz.) nyugdíjuk emeléséért. A tes­tületnek jogköre van arra, hogy a 3500 forint alatti nyugdíjuk emelésére javas­latot tehet a Nyugdíjfolyósí­tó Főigazgatóságnak. 1985- ben az érintett nyugdíjakat átlagosan 235 forinttal nö­velték. Több olvasó nie „hallott róla”, hogy mée ax idén módosítják a családjogi törvényt. Kérdésük: milyen változások várhatók? — A nők jelenleg 16 éves korukban köthetnek házassá­got. A jogszabálytervezet a korhatár felemelését 18 évre javasolja. A módosítási terv­ben szerepel a Családsegítő Szolgálat megszervezése. A bírósági eljárást korszerűsí­teni kell, mert a javaslat két­szakaszos első fokú eljárást tartalmaz. Az első tárgyalá­V olt, aki Szombathely­ről érkezett, mások azon a kisvasúton utaztak a szabolcsi megye- székhelyre, mely vasútnak mozdonyait, kocsijait évtize­deken át maguk is javítot­ták. Május 17-én, szombaton sajátos találkozónak lehet­tünk tanúi, mert a legöre­gebb hajdani diák 1930-ban, a „legfiatalabb” 1950-bén kapott a Nyíregyháza Vidéki Kisvasút nyíregyházi főmű­helyében szakmunkás-bizo­nyítványt. A találkozó gondolata egy esti baráti beszélgetésen merült fel: jó lenne ismét Összetalálkozni a volt inas- társakkal. Az ötletet tett kö­vette, több mint hetven cí- jnet kutattak fel. Végül fél­száznál többen jöttek el fele­ségükkel, családtagjukkal. A fűtőházi emlékek idézését Balázs Pál kezdte, aki nyug­díjazása előtt maga is a vasútnál dolgozott, és egyik szervezője volt a baráti ösz- szejövetelnek. Felidézte a kisvasút történetét, a nehéz munkát, aminek a színhelye Nyíregyházán a Huszár so­ÖREG ÍRÁSOK ron ma is látható. A mozdo­nyok, motorok főjavítását, felújítását, a személy- és te­herkocsik javítását abban a főműhelyben végezték. — A három-négy év ta- noncidő alatt szinte mindent kötelezően előírtak számunk­ra — mondta Balázs Pál. — Az oktatáson való pontos megjelenést épp úgy, mint a vasárnapi ügyeletet, a reg­geli munkakezdés előtti so- rakozót, vagy a kora esti ta­karódét. A fűtőházi főnökség gondoskodott azonban arról is, hogy a szakmát, melyre szerződtünk, teljes mérték­ben elsajátítsuk. Tudásunkat gazdagították azzal, hogy a lakatosság mellett több hó­napon át motorszerelői, te­kercselőműhelyi, esztergá­lyos és kovács gyakorlatra is jártunk. — Nem vettek fel akárkit tanoncnak, komoly felvéte­lin válogattak a jelentkezők közül — magyarázta Kordo­ván Mihály, aki nem hazud­tolta meg tréfás kedvű ön­magát, és a találkozóra ál­hajjal és álszemüvegben ér­kezett. Hiába, mindenki azonnal felismerte. Pedig év­tizedekkel ezelőtt elköltözött Nyíregyházáról, a dunántúli kisvasutaknál dolgozott. — Tekintélye, rangja volt a két világháború között a vasutas pályának, felnéztünk arra, akiből mozdonyvezető lett. A tanoncoknak is járt né­mi kedvezmény. Például az egyik cipőboltban a műhely­főnök igazolására hathavi részletre (!) lábbelit vásárol­hattak. Vagy ami szintén nagy dolognak számított ak­koriban: az idősebb tanon­coknak. illetve a segédeknek a vasutas kultúrotthonban tánctanfolyamot szerveztek. Az emlékezők nem feledték el azt a kegyetlen szigort sem, ami megkeserítette a tanoncok életét. Az egyik fűtőházi lakatos mesélte, egyik alkalommal azért bün­tette meg főnöke, mert lány­nyal moziban találta, és előtte erre nem kért enge­délyt. Behívta az egyik ka­pualjba, két nagy pofont ka­pott a fegyelemsértésért. A lány azután hiába várta, hogy hazakísérje, az ellen­kező irányba indult, megcsú­folt lángoló arcát ne láthas­sa senki. Benkei András nyugalmazott belügyminisz­ter — aki szintén a nyíregy­házi fűtőházban inaskodott — azért hagyta ott a kis­vasutak mert embertelennek tartotta a bánásmódot.* A szakma oktatói között voltak olyanok is, akikre ma is szeretettel emlékeznek. Mint a baráti találkozón megjelent Hernádfői József­re. Főfelügyelőként ment nyugdíjba, 92 évesen Mis­kolcról útra kelt azért, hogy egykori tanítványaival talál­kozzon. A felszabadulás után gyökeresen megváltozott a fűtőháznál tanulók helyzete. Ezt tükrözték azok a doku­mentumok, egykori fényké­pek, megsárgult papírlapok, amiket az összejövetelre ma­gukkal hoztak a résztvevők. A harmincas, negyvenes években nem tömörülhettek szervezetekbe a tanoncok. Egy megőrzött jegyzőkönyv­ből kiderült, hogy Nyíregy­házán 1948-ban teremtették meg a Szakszervezeti Ifjúsá­gi és Tanoncmozgalom mű­ködési feltételeit. A régi ira­tok között előkerült egy „Vizsgálati bizonyítvány”, amely szerint. Béres Géza 1936 decemberében eredmé­nyesen tette le a villamos motorkocsi-vezetői vizsgát. Igaz, a villamosokat már ré­gen kivonták a nyíregyházi forgalomból, a jó hangulatú találkozón az okmányt át­nyújtották jogos tulajdono­sának. S hogy mit jelentett a kis­vasút a romjaiból 1944—45- ben újjászülető Szabolcs me­gyének, arról a kótaji Ron­csol József beszélt. A sóstói kishídhoz a csavarokat az akkori szakmunkástanulók készítették. Nem törődve a nélkülözéssel, kézzel hajtot­ták az esztergapadot. Amikor végre kigördülhetett az első szerelvény az állomásról, kendőt lobogtatva hosszan futottak mellette... Reszler Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents