Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-17 / 115. szám

1986. május 17. Kelet-Magyarország 3 A KISZ kongresszusa előtt Megméretett mondanivaló A BELPOLITIKAI NAPTÁR következő jelentős eseménye a KISZ XI. kongresszu­sa lesz. Az ifjúsági szövetség legfelső fó­ruma május végén tanácskozik. A kong­resszusi felkészülés finiséhez érkezett, A közelmúltban megtartott budapesti és me­gyei KISZ-küldöttgyűiésekkel befejeződött a kongresszus szervezeti előkészítése. Ki­alakult és megmérettetett a politikai mon­danivaló. a KISZ programja. A KISZ tagjainak többsége egyetért a mozgalom továbbfejlesztésének fő irányai­val. Támogatja, hogy a KISZ-nek a mai­nál élesebb politikai arcéle legyen. A poli­tikai jelleg erősítése azt igényli, hogy egv- egy munkahelyen, intézményben, vagy egyetemen a KISZ az eddig is csak látszó­lag, formálisan meglévő monopolhelyzeté­nek görcsös fenntartása helyett valódi he­gemén szerep betöltésére törekedjen a fia­talok körében. Szükségesnek tartják, hogy a KISZ tevé­kenysége jobban irányuljon a fiatalabb korosztályokra. Így a KISZ tevékenységé­ben a mainál minőségileg nagyobb figyel­met fordít a diákokra, a pályakezdőkre, és a családalapitókra. A KISZ-tagok nagyobb hányada úgy ítéli meg, hogy az ifjúsági szövetségnek a jövőben jobban el kell is­mernie és figyelembe kell vennie az egyes ifjúsági rétegek és korosztályok különbsé­geit. AZ ÉLETBEN, A POLITIKAI MUNKÁ­BAN gyakran lehet találkozni határesetek­kel. Ezekre sokszor az indokoltnál és a szükségesnél kevesebb figyelmet fordítunk. Pedig az esetek jelentős részében ezek igen izgalmas kérdések. Én ilyen határesetnek tekintem, ha egy fiatalember még a KISZ tagjaként, de már felnőtt párttagként vesz részt a közéletben. Ezen fiatalemberek szá­ma ma meghaladja a 80 ezret, s közülük sokan már a harmincasok táborába tar­toznak. A KISZ zászlóbontása óta — közel 30 esztendeje — hivatásának eleget téve. kitüntetett szerepet tölt be a párt utánpót­lásának nevelésében. A fiatalok többsége a KISZ tagjaként kéri felvételét a kommu­nisták politikai szervezetébe. Évente mint­egy 18 ezren vannak, s túlnyomó többsé­gük egyik ajánlója a KISZ. A tények azt mutatják, hogy a KISZ-ben felnőtt fiata­lok elkötelezetten, felkészülten, tettrekészen vállalják a párttagsággal járó kötelezettse- geket. A nagy gond inkább az, hogy ez a folyamat indokolatlanul lassú. Sokszor csak harmincas éveik határán túl jutnak el a pártba aktív, a közösségben, a közéletben rátermettségüket bizonyított emberek. Ha a huszonévesek gyakori és törvényszerű életátváltásait (iskola, katonaság, munka­hely) is figyelembe vesszük, még akkor is marad 3—4 év, amit jószerivel várakozási időnek lehet minősíteni. E problémakör ki­fejtése azonban már egy külön cikk témá­ja lehetne. A FIATAL PÁRTTAGNAK, mint min­den párttagnak, van megbízatása. E téren az a jó gyakorlat vált uralkodóvá, hogy a fiatal párttagok továbbra is a KISZ-ben dolgoznak. Vagyis azt a politikai feladatot kapják a párttól, hogy kezdeményezően. példamutatóan tegyenek eleget a KISZ-ben korábban betöltött tisztségüknek. Ez a fel­fogás és gyakorlat ésszerű, megfelel a párt és a KISZ érdekeinek is. A párt érdeke az, hogy a KISZ-ben megfelelő politikai ha­tást érjenek el, és megfelelő példát, vonz­erőt jelentsenek a fiatal párttagok. Várható, hogy az elkövetkező évek során ennek a pártmegbízatási gyakorlatnak bi­zonyos mértékű módosítása, átalakítása szükségessé válik. Ennek két lényegi oka van. Az egyik egy gyakran, s joggal kri­tizált felfogás módosítása, melynek a párt hadat üzent. Tételesen arról a társadalmi gyakorlatról van szó, amely sokszor intéz­ményesítetten kiskorúsít kész, felnőtt em­bereket. Vagyis ifjúságpolitikánk egyik sarkalatos pontjáról van szó: felnőtt em­berek tapasztalatlan ifjúként való kezelése helyett az ifjúságot kell nagykorúsítani a politikában és a közéletben egyaránt. A másik ok szintén egy korábban eléggé el­terjedt rossz ifjúságpolitikai gyakorlat ki­igazítására vezethető vissza. Valódi társa­dalmi munkamegosztást kell a jövőben el­érni a különböző politikai intézmények ak­tív közreműködésével. Nem vállalható to­vább, hogy a felnövekvő nemzedék részé­re lényegében egyetlen politikai-közéleti cselekvési terep van, az pedig a KISZ. Sür­gető szükségszerűség, hogy a szocializmus eszméjének és értékeinek megismerésére és elsajátítására, közös dolgaink felelős inté­zésére, a közéleti szerepvállalásra a KISZ mellett más társadalmi szervek és mozgal­mak is adjanak a fiataloknak — az egyes rétegek helyzetének, sajátosságainak meg­felelő — programot. NÉZZÜK, MI A HELYZET A PÁRT­BAN? A pártcsoportbizalmik, az alap- szervezeti titkárok, vezetőségek és a párt­vezetőségek tagjai között ma a fiatal — tehát a 30 éven aluli — párttagok aránya nem éri el e korosztály párton belüli ré­szesedését. Tehát itt egyfajta alulfoglalkoz­tatás van. A KISZ most egy fiatalabb, fia­talosabb szervezet kíván lenni, fgy a két szándék találkozhat: a párt folyamatosan mind több 30 éven felüli tagját visszahív­hatja, és a párton belül adhat nekik értel­mes, konkrét megbízatást. Ezáltal pártszer­vezeteink jobban hasznosíthatják a külön­böző generációk együttműködésében fel­lelhető előnyöket. A társadalmi szervekben és mozgalmak­ban a saját hivatásukhoz kötődő, de az if­júság közötti munka kibontakoztatásához felkészült fiatal káderek kellenek. Ennek megoldásában elsősorban a pártszervezetek segítségét fogják kérni. A pártnak érdeke, hogy a politikában, a közéletben megfele­lő jártasságot szerzett fiatal tagjait ilyen megbízatással lássa el. Izgalmas, újszerű, valódi politikai feladat a szakszervezetben, a népfrontban, az MTESZ-ben vagy másutt lévő fiatalok közösségének és programjá­nak kialakítása, megszervezése. ★ AZ OLVASÓBAN ESETLEG AZ A BE­NYOMÁS ALAKULHAT KI, hogy ez az írás a címétől eltérően nem is a KISZ-röl. a KISZ-ben dolgozó fiatal kommunisták­ról, szól. Elismerem, könnyen érezheti ígv az olvasó. De ha végigvesszük a párt ifjú­ságpolitikájának fő tételeit, és a KISZ te­vékenysége továbbfejlesztésének lényegi elemeit, akkor könnyen belátható, hogy az ifjúsági szövetség csak akkor tud megújul­ni, ha ennek külső feltételeit kellő időben megteremtik a társadalmi szervek és moz­galmak. Vagyis amikor azt szorgalmazzuk, hogy legyenek változatosabbak, érdemib­bek és színesebbek a fiatal párttagok meg­bízatásai, akkor ezzel egy tagoltabb, jobb politikai hatásfokú ifjúsági munka szemé­lyi feltételeinek megteremtéséért is kiál­lunk. Ennek kiépítése pedig egyaránt célja a pártnak és ifjúsági szervezetének, a KISZ-nek. Tóth András, az MSZMP KB munkatársa Harc a téren Természetvédelem és gazdálkodás Szívügyük a környezet A Túr bukógát, melynek környezetét nem a gazdaság, ha­nem az ember veszélyezteti. A z utca embere a társa­dalom építőköve. Ha ez az ember fittyet hány a zebrának és keresz­tülmegy a vadonatúj par­kon. letaposva a csírázó pá­zsitot — az máshol is meg­keresi a kiskaput, máshol is törvénybe ütközik, ha nem veszik észre. Az ilyen állam­polgárban belül sem áll rend­őr cselekedeteinek ellenőr­zésére. Nyíregyházán- 1985-ben el­készült az „Október 31." ne­vű emlékpark: és egy új közlekedési csomópont. Ez a járműforgalmat és a gyalo­gosokat a megszokottól elté­rő új nyomvonalra terelte — közlekedési lámpával szabá­lyozott szintbeli keresztező­dést hozott létre. Az új gya­logátkelő 30 méterrel eltoló­dott és most már csak a zöld jelzésnél szabad átkelni az úttesten. Ezt a változást a gyalogo­sok egy része nem hajlandó tudomásul venni — hiába a forgalom, a parkosítás — tör előre, mint ama „hadsereg". Pedig rosszalló pillantások, bírságoló ellenőrök és bün­tető rendőrök hadának „össz­tüze” zúdul rájuk. Ez az írás harctéri interjú is lehetne. Megkérdeztem a szembenálló feleket. Íme: — Miért nem a zebrán megy át. miért veszélyezteti életét, miért tapossa le a fü­vet, miért kockáztatja meg a büntetést. — Megszoktam inár, hogy átmegyek mindenkin és min­denen. Én egyenes ember va­gyok. — Rossz helyen van a zebra, nagyot kell kerülni miatta és rövid az élet. — A jó parktervezök úgy alakítják ki a gyalogútokat, ahogy a gyalogosok ösvényt taposnak benne. Ide kell át­helyezni a gyalogátkelőt, ha itt járnak többen. Ez egy de­mokratikus szavazás. — Ne féltsen engem rend­őr elvtárs, tudok én magarrt► ra vigyázni — megjártam én a Don-kanyart is, oszt itt vagyok. — Azt mondta a Sanyi, hogy fussunk át. Edzés az olimpiai ötpróbára. Mi ez ahhoz képest, hogy Dugovits Titusz magával rántotta a törököt. — (Kórházi ágyon.) Én csak annak a volvós úrveze­tőnek szerettem volna alá kerülni.... de elgázolt az átkozott. A másik oldal véleménye: — Ugatják ezek a gyalo­gosok a KRESZ-t. — Én voltam a csomópont tervezője. Eredetileg ide alul­járót terveztem. Örülök, hogy nem épült meg. Senki sem ment volna Le. Látom, a gyalogosokat nem lehet csa­pásaikról leszoktatni. Leg­közelebb a gépkocsiforgalmat viszem le a térszín alá, és a Sorolni Is hosszú lenne milyen értékek találhatók ma is a szatmár-beregi táj­védelmi körzet 22 ezer t>00 hektáros területén. Lónyától Magosligetig a beregi Tisza- hát és az Erdőhát őrzi az alföldi gyertyános tölgyese­ket éppúgy, mint a posztgla­ciális virágokat, található itt ősgyep és tőzegmohaláp, ha­lak, hüllők és madarak né­pesítik be a vizeket, ligete­ket. Csodás élményt jelente­nek az ártéri erdők és gyü­mölcsösök, ritka lepkék röp- dösnek e tájon, melyet építé­szeti, történeti emlékek tesz­nek még becsesebbé. Olyan világ ez, amely mél­tán kapott védelmet, hiszen e kincs soha nem újrateremt­hető. De vajon hogyan ké­pes itt korszerűen gazdálkod­va élni itt az ember, aki mind több ártalmas anyagot használ? Természet és környezet A tájvédelmi körzet cso­dáit magába foglaló fehér- gyarmati kis múzeumban kérdem ezt Nyilas Lászlótól, a körzet vezetőjétől. Többszö­rösen is mértékadó ember, hiszen évekig mint a csekei tsz agronómusa dolgozott, ti- szakóródi, aki nemcsak is­meri, de éli is e táj minden­napjait. — Kezdjük talán azzal, hogy válasszuk ketté a ter­mészetvédelmet és a környe­zetvédelmiét. Mert a kettő nem ugyanaz. Az én dolgom elsősorban az, hogy a termé­szeti értékek megóvására ügyeljek, társaimmal együtt. Rajtam kívül ugyanis Pethe István, Nyilas Kálmán, fél­állásban Kónya József járjuk a körzetet, hogy a mindenkori állapotot figyeljük, s a véde­lemről gondoskodjunk. Ha röviden kellene összegezni több éves tapasztalatomat, akkor azt mondhatom. az egy nábrádi eset kivételével, amikor vétettek a törvény ellen, kirívó gondunk nem voLt.­Aztán megtudom: ma már Tarpán is gondos ütemterv' szerint termelik, ültetik az erdőt. Tiszakerecsenyen a tsz arra is ügyelt, hogy az ártéri erdőben a madarak fészkelő­helyét megkímélje fakiterme­léskor. Igazán jó szemlélet­ről tanúskodik a kisari tsz természetvédelmi munkája. Csaroda határában nagy gonddal alakítanak ki védő- sávot a Bábtava körül. felszínen a gyalogosok ott mennek, ahol á tehéncsorda. — Én vagyok a csomópont forgalomtechnikusa. Még egy zebrát a gyalogosáramlasnál nem lehet kialakítani, mert a gépkocsiforgalom besoroló­osztály ózó sávjait nem sza­bad újabb gyalogátkelővel zavarni és lelassítani — Én állami, közrendör va­gyok. Nekem a bírságolásból semmi hasznom nincs, de ha mi is kiválthatnánk az ipart, én ide kérném a telephelye­met. Itt a saját zsebre való bírságolásból kacsalábon for­gó laktanyát építhetnék ma­gamnak. — A százezredik megbirsá- goltnak a Kelet Áruház szí­nes televíziót ajándékoz. — Büntetésekkel, virágvá­lyúkkal, nyírt sövénnyel, drótsövénnyel, ha kell tapo­só atomaknákkal fogjuk meg­akadályozni a gyalogosok szabálytalan átkelését. — „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál Hát most itt tartunk. Kulcsár Attila — Napi kapcsolatunk van a szövetkezetekkel — mond­ja Nyilas László, — s ma már ott tartunk, hogy egy- egy számukra vitás esetben megkeresnek, mert nekik is szívügyük a környezet meg­óvása. az értékek védelme. Az idősebbekkel könnyebb A tiszaszalkai termelőszö­vetkezetben Gál Endre főag- ronómus meglepődik, amikor azt kérdem, akadályozza-e a gazdálkodást a terület több védett része. — A parasztember és a mezőgazdász is a természet­ben él és dolgozik. Nagy baj lenne, ha valamiféle ellensé­ges viszony alakulna ki a természetet védők és a ter­mészetet művelők között. Igaz. az idősebb nemzedék sokkal jobban becsül egy fa­sort. egy árnyat adó bokrot, ligetet, mint a fiatalok. de hát csak nevelődik az is, aki ma nem sokat törődik azzal, mit is ér a táj szépsége. Mi az ősgyepet már akkor véd- tük, amikor nem volt védett a beregi síkság. Igaz. nem rossz dolog egy-egy építés­nél, művelési váltásnál meg­beszélni a szakemberekkel, mit is enged a szabály, de hát ez soha nem szülhet el­lentétet. Fehérgyarmaton Páti And­rás föágazat-vezető a tsz-ben már több gondról szól. A vá­rosban és határában gazdál­kodó szövetkezet gyakorta összetalálkozik a természet­es a környezetvédelem ket­tősségével. A szemléleten múlik minden — Mi ültetjük a város kö­rül az erdőket. Nekünk se mindegy, hogy az ősgyepen mennyi és milyen ízes takar­mány terem. De nekünk is gondot okoz. hogy különböző forrásokból' sok szennyező anyag, hulladék kerül az er­dőkbe. utak mentére, a kis ligetekbe. Öntik autóról, ki­dobják személykocsiból, el­dobják horgászás után. A mezőgazda sosem ütközik össze a természettel, szégyell­ném. ha így lenne. De sosem értem, miért pufogtat a kedv­telésből lövöldöző vadász vé­dett állatra, miért szennyezi saját és mások környezetét a felelőtlen ember. Nyilas László és Kónya József megerősíti mindezt Beszélnek a Birhó mellett ki­dobált szemétről, gondosan titkolják a ritka madár fész­kelőhelyét, amit hamar fel­fedez a „trófeagyűjtő", de sok szó esik üzemek, egyé­nek. gazdaságok veszélyes hulladékairól is. — Mit tagadjam, mi is vá­gunk sebet a Tisza menti tájba — meditál Engi Zsig- mond. a tiszabecsi tsz elnöke. — Ott a sóderbánya, abból is próbálunk valamivél job­ban élni. Amit nyáron kibá­nyászunk. őszre behordja a folyó. Arra azonban vigyá­zunk, gépet nem hagyunk a talajon, nehogy belemossa a víz az^ olajat a Tiszába. Er­dőt se vágunk a depóniának Szeretném azt is remélni, hogy a melioráció nem tesz kárt a magosligeti Cserköz erdejében. Nem tagadom, néha komoly gond. össze­egyeztetni azt, hogy a gyö­nyörű tájat védjük, s egy időben a bizony vékonyka kenyeret vastagabbra teremt­sük. — Minden a szemléleten múlik — próbálja a sokszálú témát összegezni Nyilas László. Sokszor a pillanatnyi pénz megszerzése kényszeríti a gazdaságot, hogy beavat­kozzék a természet rendjébe. Később aztán fogják a fejü­ket, mint volt a diósok ese­tében. melyeket kivágtak. Gyakorta ott tétováznak, mint most a meliorációnál, melynek távlati következmé­nyeit senki nem ismeri. De hát azért vagyunk, hogy ösz- szedugjuk a fejünket, s meg­találjuk a legjobb megoldást. Biztos, hogy a nem büntetés, a bírság az. Annyit bizton ál­líthatok: ma már a gazdasá­gok vezetői, gazdászai jó partnerek, ★ Persze a természet védel­méhez ezer és tízezer part­ner kell. Olyan emberek, akik nemcsak a védett tájon, de másutt is megértik: a szép környezet is gazdagság, vagyon. Akik gyakorlattá te­szik azt. hogy nap mint nap mérlegelik a gazdálkodás ér­dekét és a holnapot is érté­kessé tevő természet védel­mét. Jó. hogy megyénk egy részében már tudják: a ma megszerzett gyors és pilla­natnyilag fontos pénz sokszo­rosába kerülhet egyszer, hogy tájunk, környezetünk ember­hez méltó, s embert örven­deztető legyen. Bürget Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents