Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-12 / 86. szám
1986. április 12. Kelet-Magyarország 3 Tiszavasvári: Nemcsak szántani... Nem igaz a mondás, miszerint a tiszavasvári jó minőségű földeken elég szántani és vetni a jó eredmények eléréséhez — vallják a helyi Zöld Mező Termelőszövetkezet szakemberei. A termékeny talaj valóban jó alap, de egyúttal sarkall is a mind magasabb átlagok és a jobb minőség elérésére. Tavaly például nagy torsgombafertőzés lépett fel és ennek az volt az oka, hogy sok táblán került ismét búza saját maga után. Ennek elkerülése érdekében nemcsak a technológiai fegyelmet javítják, hanem nagyon szigorúan betartják az optimális vetésidőt és tovább csökkentik a visszavetést ugyanabból a kultúrából. Három új búzafajtát vettek be a vetés- szerkezetbe, amelytől biztonságos termést várnak. A technológia szigorításával el kívánják érni, hogy a termelés magasiskolájába lépjenek, vagyis vetőmagot fémzároljanak a termésből. Amennyiben eredményes és sikeres lesz a vetőmag-előállítás, úgy a búza vetésterületét a gazdaság területének 30—40 százalékára szeretnék kiterjeszteni. Ehhez persze meg kell teremteniük a megfelelő műszaki hátteret, be kell szerezni a tisztítóberendezéseket. Annál is inkább, mivelhogy az őszi árpából is legalább 70—80 hektár terület terméséből vetőmagot szeretnének fémzároltatni. Szovjet exportra készítenek kétezer bélelt női kiskabátot a nagydobosi Petőfi Termelőszövetkezet varrodájában, j Puskás Ferencné a kiskabá- 1 tokba varrja a bélést. A FEJLŐDÉS KÉNYSZERE: A KORSZERŰ TERMÉK ÉRTÉKÉBEN NÖ A SZELLEMI, S TETEMESEN CSÖKKEN A FIZIKAI MUNKA HÄNYADA. A prognózistól az értékesítésig Oknyomozás változó értékrendek ügyében A Szatmár Bútorgyárban, Mátészalkán, Kun István igazgató, valamint két helyettese tömören fogalmaz: — A tétel igaz. A tervezéstől, a piac felderítésétől a reklámon át, beleértve a gyártás folyamatát, mind több olyan elem jelenik meg, ami a termékben manifesztálódó szellemi munka növekedését igazolja. De — s ez a bútoripar sajátja — miután minden termékben az anyagköltség 70 százalékot képvisel, a növekedés legfeljebb egy-két százalékban fejezhető ki. Nem kétséges, ez is milliókat jelenthet. A kötekedő újságíró azonnal felveti a kérdést: mi lesz, ha megjelenik a csúcstechnológia? Mi történik, ha a jelenleginél korszerűbb berendezések lépnek munkába. A válasz újra nagyon gyors, átgondolt, láthatóan nem egyszer megvitatott: — Mi most is fejlesztünk, korszerűsítünk. Ezek a modernizálások azonban csak mérsékeltnek nevezhető felfutást eredményeznek. Ha itt a csúcstechnológia azonnal belépne, igazán bajban lennénk. Mert az legalább kétszeres növekedést eredményezne. Márpedig ehhez piac nincs. A bútoripar akár válságágazatnak is felfogható. Nem is olyan egyszerű! A bútorgyári példából kiderül, nem is olyan egyszerű a fejlesztés, a magas tudást követelő technológia bevezetése. így az agyakra olyan körülmények között van szükség, amelyek adottak. Vagyis: gyors reagálás az igényekre; az újszerű azonnali felfedezése; a lehetőség szerinti gyors átállás; a meglévő tapasztalat kimerítő hasznosítása; a kereskedelmi szférában történő gyors áttörés. — Mindez egyszerűen hangzik — így Kun István —, de tegyük ehhez a realitást: a lakások zöme názgyá- ri, ez behatárolja a hazai típusokat ; a kereskedelem nem túl rugalmas és nem kockázatvállaló; az árpolitikában nem értékelik a mást, az újat, a modernet -— márpedig ez mind-mind szellemi befektetés. A helyzet izgalmas. Ha a szögletesből kerek lesz, az korszerűbb, jobb, szebb, bal- esetveszélytelenebb. Ha a reklám átütő, népszerű, akkor a kereslet nő. Az erre reagálás lassú. A helyzet reménytelen ? — Nem — mondják Mátészalkán —, hiszen a fejlődés, ha lassúbb is, de ténykérdés. A vevő azt honorálja, ha valami jobb. A vásárlóerő ott csapódik le, ahol a neki megfelelő, a jó, a jobb jelentkezik. Tehát nem lehet lemondani arról, hogy növeljék a szellemi munka részarányát. A külpiac ítélete is ezt mutatja, csak idő és pénz kérdése, hogy ez lesz általános itthon Is. Stabil Igények Míg a bútorgyár állandóan ki van téve a divat, az igény változásának, addig a konzervgyár akkor dolgozik jól, ha'' terméke mindig egyenletes, azonos minőségű, megfelel a vásárlói igénynek. Ügy tűnhet: itt csak egyszer kell befektetni, a többi jön magától. Ebbéli hitemben Dienes Barna, a fejlesztési osztály vezetője ingat meg. — Nem kétséges: a vevő, ha a termék jó, mindig azoH áh, micsoda tavasz, szalad ki az ember száján, ahogy kikönyököl úgy estejelé az ablakán, és teleszívja tüdejét a tavaszi kánikulától ép- pencsak megnyugodott levegővel. Az alkonyati zsongásban külön kivehető valamennyi madár szava. A ki- zsendült zöld fűben szaladgáló, önfeledten trillázó feketerigóé, a szerelmesen bu- rukkoló, mezeiből városivá vedlett vadgalambé, a szédült örvényben verekedő verebeké, és méq ki tudja hány féle fajú tollas jószágé. Velük tűnik el a nap, és még a behajtó ablakszárny sem zárja ki hangjukat. Eltelik tőlük az ember szíve. Még félálomban is beszüremlik a fáradt tudatba a sárga csőrökből kelt isteni zene. És mivel lehetne álmodni egy ilyen madárdalos este után? Magától értetődik, hogy belép az elfüggönyözött szobába egy jele- nctnyi Shakespeare. Aki I egy kicsit is jártas szerelmi drámáiban, talán mar tudja is, hogy a Rómeó és Júliára célzok, arra a részre, amelyben — miként a madaraknál már említettem — beteljesedett a szerelem Igen, ez az álom szökik be és a párbeszéd, amelyben (rövidítés tőlem) azon vitatkozik a szerelmes pár. hogy itt-e már a hajnal, vagyis csalogány szól-e kinn vagy pacsirta. Szegény Rómeónak ugyebár az élete múlik ornitológiái ismeretein ... A reggel pedig — természete szerint — nem késlekedik. Rómeó jobbra el, Júlia is kísértetté válik. A rózsaujjú hajnal pedig hasadtán a pirkadatnak névsor szerint ébreszti a tegnapról már említett madarakat. A madarak meg engem. Kezdi ez a téli tollazatából éppen megvedlett borzasztó gerlice A város összes ger- licéje az én ablakomon tartja a nászútját Van fogalma '•óla a tisztelt olvasónak, hogy milyen iszonyú az a nesz, amelyet, millió apró karom okoz, amikor a párkány bádog burkolatán ugrándozik? És a világért sem a közeli platánon üvölti, hogy ku-kúúú-kukk, hanem a fülemtől légvonalban hetven centire. A szerelem tárgyiasult valóságát vég- hezvíve pedig képesek az üveget verdesni szárnyukkal. Reggel négytől kezdve. A z ember ébren ál- £\ módik. Rideg Sándor Indul a bak- terház című regényének komisz kölyök hősével, aki mindig addig idegesítette az utcáról a falusi susztert, amíg az hozzá nem, vágta a kezében lévő sámfát. Az ablakon keresztül persze. Aztán, ha víssza- szenderül néhány percre, örömmel riad ismét a tizenkettes busz megváltó dübörgésére, mert. azután már máshová szállnak az ég eme madárkái. Addig is amíg majd estefelé könyöklő emberek fürkészik, honnan száll daluk Esik Sándor nosat vár. De minden termék indul valahol és valamikor. És itt jön az a szellemi többlet, amit a boltban nem, látni. Kérem, gondolkodjék velem: a gyárnak egy sor tudományággal kell együttműködnie. Kell a szociológus, aki az étkezési szokásokat tárja fel; szükséges a táplálkozástudomány megannyi ismerete, tapasztalata; nem nélkülözhető a termelés és ár összefüggésének tanulmányozása; jön ezenkívül a prognózis, a design, a reklám, a szép küllem, a címke, csomagolás *— s ez ma mind tudomány és műTermészetésen a gépnél ott áll a régi szakmunkás, aki tudja az íz, az összetétel minden titkát. De a gép új, abban benne van a feljesztő tudása, a kezelő és javító magas szakismerete. A gép mellett álló tudása forintban ki nem fejezhető. Tapasztalat? Tudás? Mindegy minek nevezzük. Kulcsember, aki a fejével, s uram bocsá’ a nyelvével dolgozik. — Az, hogy a prognózistól a termeltetésen át a szállításig, a piackutatástól minden számítógépen van, bizonyítja: mondjuk a Nagymama lekvárjában már messze ott találjuk az unokák agyának eredményét is. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a nemzetközi kötelezettségek, az export milyen elemzést, gyorsaságot kíván, akkor azt mondhatjuk: az elektronika, az automatika csupán a végrehajtás eszköze marad — gondolkodik Dienes Barna. I Észnél lenni! A bútorgyári példa arról győz meg: a fejlesztés mértéke meggondolandó. Ugyanakkor az is világossá válik: a hatékonyság, a siker nagyban függ a megfogalmazott döntéstől, a fejekben végbemenő folyamatoktól. A konzervgyári tapasztalatok azt mutatják: a dinamikusan fejleszthető ágazatokban mind gyorsabban jelenik meg a Legmodernebb, a csúcstechnológia felé tartó géppark, s vele együtt nő fel a magas tudású emberek sokasága. A korábbi beszélgetésekből eredően mondható: a papíriparban, a húsiparban, a gumigyártásban hasonló a helyzet. A hazai és a külpiac egyaránt érzékenyebb, igényesebb. Márpedig a manufaktúra, a csak erőre és hórukkra alapozott ipar képtelen kielégíteni kívánságait. A fogyasztó viszont csak arra kíváncsi: a vásárolt termék árában milyen arányban jelenik meg az a többlet, amibe a jól kvalifikált munkás, a szellemi dolgozó, a magas technika kerül. Az egybehangzó vélemények úgy summáztak: világszerte minden új, magasabb értékű és rendű termék ára a bevezetés időszakában drágább. De — s ez nálunk még nem jellemző —, siker esetén az ár csökken, hiszen a magas termelékenység, a hatékonyabb munka erre lehetőséget ad. Az olcsó, többnyire túlméretezett munkaerő- szükséglet helyébe lép a modern technika. Aligha vitatható, hogy verseny, jobb ellátás csak ezek nyomán képzelhető el. Bürget Lajos A csengeri cipőgyárban napi két műszakban 2400 pár női és leánykaszandált készítenek. Képünkön: Jónás Attila a kész szandálokat minősíti. (Császár Csaba felvétele) Párbeszédeink SOHASEM VOLTUNK a legszerencsésebb nép Európában. Amikor mások már megtanulták és élték, gyakorolták a demokráciát, akkor mi még csak álmodozhattunk róla. Tudomány pedig ez is, az együttélés tudománya. Ültem a minap, pusztán csak vendégként egy tárgyalóasztal szögletében, hallgattam egy beszélgetést a községi párttitkár, a tanácselnök és egy vállalatigazgató között. Ült ott egy jogtanácsos is, paragrafusokat tudó. Miről is volt szó Nyírlugoson? Egy falugyűlés folytatása volt ez a beszélgetés, a gazdálkodó vállalat és a falu képviselői között. Működik ott egy parányi péküzem. Nem nagy, nem is jó, de a falu lakossága által megszokott. Egy kínálati helyzetben lévő, a megye több mint a fele lakosságát ellátó vállalatnak nyilvánvalóan gazdaságtalan. Kicsi a termelési érték, nem állandó és megbízható a minőség. Másutt 20 termelőmunkásra kell egy adminisztrátor, vagy éppen raktáros, itt két termelőmunkásra kell vagy egy raktáros, vagy egy adminisztrátor. A falu hangulata is megérthető. Ők, ha minőségben nem is jók, de még meleg kenyérhez jutnak naponta. Érdektelenül, pusztán hallgatójaként ennek a beszélgetésnek, egyszeriben megérthetővé vált kétféle szándék, kétféle indulat. Természetes, hogy egy Vállalat felszámolni igyekezne a ráfizetéses, és mert általában kínálati pozícióban van, a felesleges kisüzemeit. Nincs ebben semmi rossz, és meg is tehetné akár egyetlen tollvonással. Abban sincs semmi rossz, hogy a falu védekezik. Csak éppen utalván a közelmúlt magyar történelmére tesse- . nek emlékezni rá, hogy egy elhibázott településfejlesztési koncepció miatt hány vidéki településünk, kis- és közepes községünk szenvedte meg a szegényedés élményét. Innen iskolát, onnan tanácsot, termelőszövetkezeti központot , vittek el. Természetes hát, hogy a nyírlugosiak védik a maguk parányi péküzemét. Védik, még úgy is, hogy községfejlesztési hozzájárulást szavaztak meg csak azért, hogy az üzem megmaradjon, vagy ha más megoldás nincs, a helyi állami gazdaság üzemeként működjék tovább. HEVES VITA VOLT erről egy falugyűlésen. Akkor a vállalat felajánlotta, hogy ennek a hozzájárulásnak a felhasználásával, és saját erőből, egy mintaboltot létesítene a község központjában. Nos, egy ilyen mintabolt, még a töltelékáruk kínálatával is valóságos kis ABC-nek számítana. Nyilvánvaló, hogy a többcsatornás ellátási rendszer miatt képessé lehetne a választék bővítésére, és versenyre tudná kényszeríteni az eddig egyeduralkodó Áfész-boltokat. Az már csak járulékos állítás ehhez, hogy a nagyobb kínálat alkalmasint vásárlói ízlésen is alakíthat, az egészségesebb életmódra nevel. Ültem az asztal szögletében, tudtam, hogy akik beszélgetnek, azok személy szerint majdhogynem barátok, de legalábbis jó ismerősök. Akár ezelőtt öt évvel is öt percig tartott volna ez a vita. Most tartott majdnem két órán át, ugyaniá a vállalat érvei is igazak, de ugyanakkor a párt és a tanács következetesen képviselni tudta, és akarta a közösség kívánságait, a tanácsi testület ezzel kaDcsolatos állásfoglalását. Tizenöt éves moratóriumot kérvén a péküzem fenntartásához, már csak az volt hátra, hogyan születhet meg akkor ez a bizonyos új nyírlugosi mintabolt. LESZ MÉG KONZULTÁCIÓ erről, de semmilyen konzultáció eredménye nem változtathat azon a tényen, hogy egy jó szándékú beszélgetésben, ahol a tanács a maga közösségét, a vállalat a maga érdekét képviseli, igenis lehetséges a megegyezés. Tudom érr, hogy sok helyütt nehezen és nyögve szavazták meg azt a bizonyos „TEHŐ”-t Am amikor megszavazták, akkor a különböző testületek j is elkötelezték magukat. Azt hiszem hogy a viták kulcsa, nyitja is ez. A demokrácia egyre jobban megtanulható tudománya Bartha Gábor j Madárdal-dal-dal
