Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
KU ÜNNEPI MELLÉKLET C SIAILIAlt)MPITITlülCIN Világhírű párizsi divatházak A nő és a divat... elszakí ihatatlanok egymástól, mondja Gtíy Laroche, a neves francia divattervező, aki 1957-ben nyitotta meg első divatszalonját. Nagy munkakedvvel dolgozik. Egyik kollekcióját éppen csak befejezte, s máris a másikra gondol és természetesen a vevőire, akik között van a filmcsilag, Mireille Harc. Véleménye szerint a divatra hatással vannak a politikai és társadalmi események is. Amikor nyugtalan a helyzet, a divat sokkal szélsőségesebb, nagyobb jelentőségű. Amikor minden jól megy, a divat kevésbé fontos. A neve ismert Libanontól Japánon át az Egyesült Államokig. Stílusa elegáns és eredeti. Sajátos stílusú csípőt takaró anyagokból készültek. Hordják szűk szoknyákkal és nagyon hosszú, bő nadrágokkal. Könnyebb, lezserebb megoldással kreálta a 3/4-es kabátokat. Ismét divat a tunika, mely a teltebb hölgyeknek is előnyös. A meleg szezonok hangulatának megfelelő öltözetek kihangsúlyozzák az alakot, s valóban cs.ak a nagyon darázsderekú hölgyeknek ajánlhatjuk. Millió ötletes divatjegy, semmi eltúlzott részlet. Egyik-másik ruhát hamis kétrészesnek nevezhetnénk, mert ezt megerősítik a kabátkaszerű beállítások. A gallérok, a zsebek gyakran a ruhához vannak steppelve. Hódít e hazában is a fekete, fehér, s emellett tengerészkék és a napfényes színek. Az estélyi ruhák rejtélyesek, testhez simulnak, pikánsak, soha nem látott szabásmegoldásúk, nyakkivágásuk, redőzé- sük, díszítésük a székhez szögezi a nézőket. A gazdag díszítések, művészi kézimunkáról tanúskodnak, amelyek pehelykönnyű kelmékből készülnek, káprázatos fodor ékszer, gyöngy rátétekkel. G. Laroche hosszú nyújtott szilvettet tervez. A legnagyobb bátorsággal társítja a színeket. A fehér galléros és kézelős úgynevezett Claudine ruhái a nyáron divatosak lesznek. Kovács Mari A vérnyomás mérése „Van egy kis szerencsém is. Betegségem, a hipertónia nem tartozik sem a túl problémátlan, sem a túl sűrű fátyollal fedett betegségek közé, amelyeken vagy kevés a kutatnivaló, vagy az orvostudomány új szakasza pillanthat csak be Lényegébe” — írta Németh László Levelek a hipertóniáról című könyvében. Az Egyesült Államokban az 50 évesnél idősebbeknek fele szenved hipertóniában, magas vérnyomásban. Mindenki ismeri az óra formájú «nanométerrel vagy üvegcsőbe zárt higanyoszloppal összekötött felfújható „mandzsettát”, amelyet a felkarra csavar az orvos, és néhány pillanat múlva megmondja, mekkora nyomás van a kar ütőerében. Az ütőeres nyomást először Hales határozta meg 1733-ban úgy, hogy lúdlég- cső egyik végét egy ló combartériájába kötötte, másik végét 3 méteres függőlegesen álló üvegcsőhöz illesztette. A mindennapi gyakorlatban az ember vérnyomását nem lehet „véres úton” mérni; olyan eljárást kellett kidolgozni, hogy az érben uralkodó nyomást az artéria megnyitása nélkül közvetett módon is meg lehessen határozni. Az első készülékek, az úgynevezett szfigmomanométerek voltak, többnyire a csuklóartéria pulzushullámát rajzolták, és ennek a nagyságából következtettek a vérnyomásra. A ma is használt módszert 1905-ben az orosz Korotkov ismertette. Leírta, hogy ha a felfújt „mandzsetta” a felkar ütőerét teljesen összenyomja, a könyökhaj latban nem hallható a vér áramlását jelző sur- ranás. Amikor a „mandzsetta” feszülését csökkentjük, egyszerre csak halk koppanó hangok jelzik, hogy az ütőeres nyomás már pillanatonként nagyobb, mint a külső szokrítás; ez az érték felel meg az ún. szisztolés nyomásnak. Amint tovább A hagyományos vérnyomásmérő legfontosabb kelléke a „mandzsetta”, a manométer és a hallgató. eresztjük ki a levegőt a gumiabroncsból, a doboló, sistergő zörejek egyszerre csak elhalkulnak, eltűnnek. Ez annyit jelent, hogy az artériát már egyáltalán nem nyomja össze a „mandzsetta”, az áramlás akadálytalan. Ez az alacsonyabb nyomás a diasztolés nyomással egyenlő. Az egyszerű és könnyű módszernek azonban több hibaforrása is van. Németh László is írja (Kórházban, 1957.), hogy a különböző kezelőorvosok és vér- nyomásmérők rossz vagy jó voltából a legkülönfélébb nyomás- értékek kerültek a láztáblájára, és egyszer öt készülékkel vagy hatféle nyomást állapítottak meg. Kétségtelen, hogy minden izgalom, így a beteg számára oly nagy jelentőségű vérnyomásmérés szertartása is emeli a nyomást. Munka közben vagy gyors mozgás után magasabb a vérnyomás, álló helyzetben — főleg a szisztolés érték — nagyobb, mint fekve. A hőség, meleg fürdő értágulatot idéz elő, és alacsonyabb nyomáshoz vezet, a hideg ellenkező hatású. A telt, feszülő húgyhólyag reflexesen emeli a vérnyomást. A túl gyorsan felfújt „mandzsetta” szorítása fájdalmas, és hamis számokat eredményez. Elromolhat, bepiszkolódhat a készülék is, de a téves adatok oka gyakran nem a technikai zavar. Nem kell azonban a régi készülékeket eldobni. Nagy anyagon végzett szűrővizsgálatok igazolták, hogy a lehetőleg azonos vizsgáló által, azonos körülmények között végzett mérés eredményei megbízhatóak. Es a modern csodák, a számjegyes kijelzésű, csipogó elektronikus vérnyomásmérők adatai sem megbízhatóbbak. Elektromos háztartásunk Receptek Átgondoltabban, RAKOTT BURGONYA DARALT HÚSSAL. Hozzávalók: 50 dkg sertés- vagy marhahús, 3 dkg zsír, só, bors, paprika, 2 dl tejföl, 1 kg hámozott burgonya, 4 dkg vaj, 2 db tojás. A húst ledaráljuk. Zsíron só- val, borssal és paprikával puhára pároljuk. Ha puha, hozzákeverjük a tejfölt. A burgonyát sós vízben megfőzzük, áttörjük, hozzáadjuk a 4 dkg vajat, a 2 tojás- sárgáját és a 2 tojásfehérje kemény habját. Kikeverjük. Tűzálló tálba rétegesen lerakjuk a húst és burgonyát. Tetejére burgonyát teszünk. Pirosra sütjük. BUGGYANTOTT TOJÁS. Hozzávalók: fél liter bor, fél liter víz, só, bors, tojások, liszt, vaj, tejföl. A borhoz ugyanannyi vizet adunk, ízlés szerint sózzuk, bor- sozzuk, felforraljuk. Beleeresztjük az egész tojásokat, ügyelve arra, hogy a fehérje ne szaladjon szét, hanem a sárgája körül álljon ősze. Amikor a tojások megfőttek, kiszedjük egy tálba. A boros levet liszttel, tejföllel, kevés vajjal besűrítjük, egyet forralva. Kitűnő mártás a tojásokhoz. POZSONYI KIFLI Hozzávalók: 25 dkg liszt, 10 dkg margarin, só, 1 db tojás, 1 dl tej, 2 dkg élesztő, 1 evőkanál kristálycukor. Töltelékhez: 15 dkg dió, 10 dkg porcukor, 1 evőkanál rum, kevés tej. A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk, hozzáadjuk a tojás fehérjét, kevés sót, a tejben felfuttatott élesztőt és a cukrot, összegyúrjuk. Fél centiméter vastagságúra nyújtjuk. Fánkszaggatóval kiszaggatjuk. Minden kerek lapocska -közepébe egy kiskanál diótölteléket teszünk. Betekerjük, kifliformára hajtjuk. Sütőlemezre rakjuk. Tojással megkenjük. Középmeleg sütőben sütjük. Legutoljára a hetvenes évek közepéről van adatunk arról, milyen értékű háztartási készülék van a lakosság birtokában. Akkor nagyjában 50 milliárdot ért az elektromos háztartási és híradástechnikai berendezések összege. Ez a szám azóta folyamatosan növekszik, mert az akkori három helyett ma legalább öt elektromos cikkről beszélhetünk családonként — átlagos felmérésre támaszkodva. A villany — az egészen kieső tanyai településeket nem számítva — ma már általános hazánk területén. Ahol áram folyik a vezetékben, ott van rádió, tv. Lakások százezreiben működik villanytűzhely, radiátor, meleg- vízboyler, és a hétvégi házak tízezreiben az átfolyós vízmelegítő. A házimunkát is ma már, szinte magától értetődően, vasaló, porszívó, mosógépek, frizsiderek segítik. De sorakoznak tízezerszám a kávéfőzők, a darálók, a mixerek, a konyhai robotgépek. A testápoláshoz a kvarclámpák, a hajszárítók, a sütővasak, a villanyborötvák. Mind többen varrnak villany- varrógéppel; terjed az elektromos fűtésű pámák-takarók használata, sőt már kapható mosogatóberendezés is. Ezek a készülékek könnyebbé teszik az életünket, de tény, hogy sok pénzbe kerülnek. S nemcsak akkor, amikor a boltban megvesszük őket, hanem használat közben, miután árammal működnek, amiért fizetünk — nem is keveset. Érdemes tehát azzal is törődni: miképpen lehet gazdaságosabb az üzemelésük? Bármilyen elektromos berendezést vásárolunk, nem csak szavatossági papírt mellékelnek a számla mellé, de használati utasítást is. Ezeket az előírásokat igazán érdemes gondosan áttakarékosabban tanulmányozni. Ez az első lépés a gép megbízható működéséhez és takarékos használatához. Az automata mosógépet példá- ul akkor gazdaságos üzemeltetni, ha egy-egy ruhafajtából megvárjuk, amíg összejön a négykilós adag. A kevesebb ruha- mennyiséghez ugyanannyi mosóanyag kell, és a program is ugyanúgy végig lefut, mint az optimális terhelésnél. Tekintélyes mennyiségű áramot fogyaszt az üresen járó porszívó, s jóval kevesebbe kerül egy adag étel elkészítése a villanytűzhelyen, ha a főzés befejezte előtt néhány perccel már kikapcsolják a főzőlapot. Ugyanis a samottba ágyazott vasfűtő- lap még hosszú ideig forrásban tartja az edény tartalmát. Az étel levétele után a kikapcsolt főzőlapon még vizet is érdemes melegíteni. Háztartási gépeink közül a frizsider ugyancsak sokat fogyaszt. Különösen akkor, ha hetekig nincs leolvasztva, és a megvastagodott jégréteg a mélyhűtőn inkább szigetel, mintsem hűt, tehát a kisebb hatásfokhoz jóval több áram kell. Rossz szokás, ha minduntalan nyitogatják a készülék ajtaját, mert a betóduló meleg levegőt a szabályozó automatikusan utánahűti, tehát jelentősen több energiát használ. Az már szinte elcsépelt tanács, hogy szükségtelen íény- özönbe borítani a lakásunkat, mindenütt világítani, ott is, ahol nem tartózkodunk. Ne sajnáljuk megtenni azt az egy mozdulatot a kapcsolón, amikor elhagyjuk a helyiséget. Ha különböző jó megvilágítású helyre van szükség a szobában, nem fontos, hogy egyetlen erős központi fényforrást használjunk. Célszerűbb és főleg olcsóbb a koncentrált helyi világítás. A fogágybetegség A betegek gyakran keresik fel a fogorvost fogínyük égető vagy feszítő fájdalmára, vérzésére, duzzanatára panaszkodva. Sajnos, még gyakoribb, hogy csupán akkor fordulnak orvoshoz, amikor fogaik már meglazultak, s a helyükről elmozdultak, mert ez nemcsak a rágásban zavarja őket, hanem esztétikai hátránynyal is jár. A fogakat tartó szövetek károsodása, az úgynevezett fogágybetegség népbetegség, amely a felnőtt lakosságnak csaknem száz százalékát sújtja, s negyvenéves koruk után több fogat veszítünk el miatta, mint a fogszuvasodás következtében. Pedig a fogágybetegség az Idejében kezdett kezeléssel gyógyítható. A fogágy betegségeivel foglalkozó tan, a paradontológia, mint tudomány viszonylag fiatal ága a fogászatnak. Nehéz lenne megmondani, a kutatói vannak-e többen, vagy a művelői, mert összesen is kevesen vannak, pedig a paradontológia művelése — bizonyos fokig — minden fogorvos feladata. A fogakkal együtt kifejlődő fogágynak azokat a szöveteket — a fogínyt, a foggyökér hártyáját, a fogcementet és a fogmedernyúlványt — nevezzük, amelyek fontos kellékei a fogak rögzítésének. A fog idővel magától is meglazul. Ennek az az oka, hogy a fogágy szövetei — a szervezet többi szövetéhez hasonlóan — az életkor előrehaladásával elhasználódnak, s eképp az ilyen foglazulást nem tekinthetjük kóros jelenségnek. De annál inkább az a fiatalkori foglazulás, hiszen ezt a fogágy szöveteinek gyulladásából eredő károsodása, pusztulása: a fogágybetegség okozza. Ez a baj rend- szerint az Ínyszél gyulladásával kezdődik már a gyermekkorban, s kezelés nélkül 40—50 éves korra a fogágy teljes pusztulására és a fogak elvesztésére vezet. Az ínygyulladást a helytelen táplálkozás és szájápolás miatt a fog felszínén elszaporodó baktériumok okozzák. Ha néhány napig nem mosunk fogat, a fog felszínére vékony, fehér színű lepedék rakódik le, ott egyre vastagabbá válik, s egyre szorosabban tapad a foghoz. A fog- ágybetegséget tehát helyi ok. az elhanyagolt szájhigiénia okozza. Ez ideig nem ismerünk olyan betegséget, amely egymagában, a fog környékén megtelepedő baktériumok nélkül keltene fog- ágybetegséget. Természetesen a szervezet általános állapota és bizonyos betegségek szintén hajlamosítanak a fogágybetegségre. Hozzájárul a betegség súlyosbodásához a cukorbaj, a terhesség, és a fogazat túlzott megterhelése: a fogak éjszakai cslkor- gatása, és a nagyon erős rágás, amely újabban mind gyakoribb baj a rágógumi elterjedése mi- ött. A tapasztalat azt mutatja, hogy sokkal könnyebb az első fogínygyulladás kialakulását megelőzni, mint a meggyógyult gyulladás kiújulását megakadályozKépünknn olyan műszer látható, amely a fog harapásra bekövetkező mozgását százezred milliméter pontossággal méri. 1986. április 4. 0
