Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-04 / 79. szám

1986. április 4 Álmási Éva — kiváló művész Almási Éva arra is képes, ami talán a legnehezebb: két órán keresztül egyedül ural­ni a színpadot, leköti a néző figyelmét, ezernyi színt fel­villantani egyetlen nagy — dalokkal megszakított — mo­nológban. Egyedül — annak a drá­mának is ez a címe, amely­ben partnerek nélkül játszik, amelyben torokszorítóan idé­zi fel egy színésznő, egy ma­gányossá vált ember: Dóm­ján Edit portréját. Almási Éva éppen csak érettségiző diáklány volt, amikor Dómján Edittel fel­váltva játszotta el Polly sze­repét a Petőfi színházbeli Koldusoperában. — Még el sem kezdtem főiskolai tanulmányaimat, amikor Szinetár Miklós, a Petőfi Színház alapítója és igazgatója szerződést aján­lott. Melyik tizennyolc éves lány tudna visszautasítani ilyen lehetőséget? Egy há­lyogkovács öntudatával ját­szottam, s tulajdonképpen csak a nyolcadik, tizedik elő­adás után döbbentem rá, hogy odafön vagyok a tra­pézon, de nincs alattam vé­dőháló, hogy mennyire nem tudok mozogni, beszélni, jel­mezt viselni. Égy év múlva vettek fel a főiskolára, Simon Zsuzsa osztályába kerültem, s boldogan ittam magamba a tanárok szavait, örömmel tanultam, készültem a nagy­betűs Pályára. 1965-ben végzett, aztán 4 évadot töltött Angyalföldön, a József Attila Színházban. So­rozatban játszott el kihívó dekoratív nőket, könnyűvé­rű lányokat. A skatulyán ez volt a címker démon. Tizenhat éve, 1970-ben ke­rült jelenlegi munkahelyére, a Madách Színházba. S lett egyik vezető színésze, akire — mint mondani szokás — színházat lehet alapítani. Aki egyforma magas színvonalon játszik Shakespeare-t. musi­calt, mai magyar drámát, akitől nem áll távol a humor, a zene és a tánc sem. Nem panaszkodhat arra, hogy sok a szabadideje, a színházán kívül foglalkoztatja a szink­ron, a rádió, a televízió. — Az évek során sok sze­repet eljátszott. Melyeket tartja fontosnak, emlékeze­tesnek? — A Gellérthegyi álmok lányalakját; azt hiszem ez hozta meg számomra az iga­zi kiugrást. A Vígszínházban vendégként játszottam el a Popfesztivál női főszerepét, nagyon szép feladatnak tar­tom ma is. De említhetném Ibsen Hedda Gablerjét, vagy a Spanyol Izabellát Illés End­re drámájában. S természe­tesen nagyon közel áll a szí­vemhez az Egyedül színész­nőhőse, Zsuzsa, már csak azért is, mert Dómján Edit jó barátom volt. De nem akarom kihagyni a Macská­kat sem, amely talán még húsz év múlva is telt házak­kal menne a Madáchban. — Milyen újabb felada­tokra készül, min dolgozik? — Két filmben kaptam na­gyon szép szerepet, mind­kettő a televízió számára készül. Az egyik a Bánk bán, Szőnyi G. Sándor rendezésé­ben (ebben Gertrudist ját­szom), a másik Kreutzer-szo- náta, amelyet Zsurzs Éva rendez. Tolsztoj híres regé­nyének tévéváltozatában Li­za szerepét alakítom. A színészek közül számosán alig tudják egyeztetni elfoglaltságaikat, melyek hol a rádióba, hol a televízióba vagy a szintkronstúdióba szólítják őket, nem is beszélve a próbákról, egyéb fellépésekről. „De jó lenne egy ügyes menedzser — mond­ják —, aki egyeztetné a munkát, beosztaná az időt”. Egy ilyen menedzser hasznára válna az olyan csendes szavú, visszahúzódó művészek­nek is, akik nem tudják (nem akarják) „ad­minisztrálni”, előtérbe nyomni magukat, akik képtelenek könyökölni, harcolni a szerepekért, címlapfotókért. Mint például Szegedi Erika. Vele alig-alig készül interjú, ő „csak” ját­szik, dolgozik, Ha van mit. Mert a Vígszín­ház — amelynek immár több mint húsz éve tagja — nem kényezteti el őt feladatokkal. Jószerével csak két darabban játszik: a Megtört szívek házában ő Lady Utterwood, s a nemrég bemutatott Kicsengetés című Si­mon Gray színművében Melanie Garth. (Nem túl nagy szerep, de Szegedi Erika oly erővel, szenvedéllyel játssza, hogy fel kell figyelni rá.) Mint ahogy fel kellett figyelni a Léda cí­mű Krleza-darabban a sejtelmes-titokzatos és kicsit közönséges Melittájára, vagy a Farsang vérbő, szenvedélyes Didinájára, melyben groteszk, egyéni humoráról is ta­núbizonyságot tett. Főiskolás korában szinte dúskált a szere­pekben, divatos volt, előfordult, hogy egy­szerre öt filmrendező hívta, valósággal harcoltak érte. (Tegyük hozzá gyorsan: az öt szerep közül négyről lemeradt, s aztán mind ritkábban gondoltak rá a filmgyár­ban.) A televízió sokkal inkább foglalkoztatta, s ezekért a szerepekért (Kényszerzubbony, Őszi versenyek, Férfiak, akiket nem szeret­nek) nívódíjat kapott. A szinkron, a rádió sem kényezteti el, bár ezt nem tőle hallom, ő nemigen szokott panaszkodni, inkább a régebbi kedvenc fel­adatairól beszél. A Platonov-beli munkájá­ról, a Barbárok című Gorkij dráma bol­dogtalan szép asszonyáról, egy-egy régi film­ről, melyet nagyon szeretett, például Makk Károly Az utolsó előtti ember című alkotá­sáról, melyben már főiskolás korában fő­szerepet játszott, vagy a Nappali sötétségről, Fábry Zoltán szép filmjéről, ahol drámai te­hetségét bizonyította. Végül ide kívánkozik egy szubjektív meg­jegyzés: amikor elolvastam a kitüntetett művészek listáját, talán az ő érdemes művé­szi címének örültem legjobban. Mert szá­momra azt jelentette — s bizonyára az ő számára is azt jelenti —, hogy figyelnek rá, számon tartják a munkáját, a tehetségét. Re­mélem ez a kitüntetés erőt ad neki a to­vábbi munkához, szerepekhez, amelyeket — bízom benne — előbb-utóbb eljátszhat. Hogy aztán újra, meg újra felfedezzük sokszínű tehetségét... K. Gy. Szegedi Erika ­érdemes művész Külföldön tanulhatnak nyelveket Nemzetközi kapcselatok a főiskolán Egyre kiterjedtebb nem­zetközi együttműködés jelzi, hogy a nyíregyházi Besse­nyei György Tanárképző Fő­iskola híre-neve ismert a ha­tárokon túl is. Jelenleg ki­lenc külföldi egyetemmel és főiskolával állnak kapcsolat­ban, és van lehetőségük az oktatók és hallgatók kölcsö­nös cseréjére, illetve tanul- mányutakra és kutatómun­kára. Erről kértünk tájékoz­tatást Székely Gábor főigaz­gató-helyettestől. KÖLCSÖNÖS KUTATÓMUNKA A legerősebb szálak a kül­földi felsőoktatási intézmé­nyek közül az Ungvári Álla­mi Egyetemmel szövődtek, több, mint húsz éve alakult ki ez a barátság. Rendszere­sek a kölcsönös cserék, egy- egy alkalommal három-há­rom oktató tanulmányozza a másik intézmény oktatómun­káját és vesz részt a terüle­ten kutatómunkában. Erőtel­jes tevékenység alakult ki a tudományos munka területén, elsősorban a bölcsészet, illet­ve társadalomtudományok körében. Tanulmányozzák a történelmi múltat, a munkás- mozgalom történetét, illetve a magyar nyelvi tanszék köz­reműködésével részt vesznek a Kárpátontúli területen élő magyarok patronálásában nyelvi-kulturális területen. A természettudományok köré­ből biológiából és fizikából alakult ki együttműködés, részben közvetlenül, részben pedig megosztva a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetemmel. Ilyen csereutak alkalmával az oktatók a ven­déglátó intézményben elő­adásokat tartanak, illetve ta­pasztalataikat, kutatómun­kájuk eredményét kölcsönö­sen publikálják. A továbbfej­lődés útja az lenne, ha egy vagy több területen közös kutatómunka alakulna ki. Hagyományosak a hallgatói „terepgyakorlatok”. Húsz­húsz személyes delegáció cse­rél egy-egy alkalommal, a mieinket elviszik egészen a Fekete-tengerig, illetve Ki- jevbe és Lembergbe, az ung­vári egyetemisták pedig a mi főiskolánk segítségével eljut­nak a Balatonhoz és Buda­pestre, azonkívül üzemláto­gatásokon vesznek részt, ta­nulmányaik profiljának meg­felelően. Nagy gondot fordítanak az orosz szakosok nyelvi képzé­sére. Ennek érdekében a ko­rábbi években minden orosz szakos legalább hat hétre ki­jutott a Szovjetunióba, és tanulmányainak kezdetén, az első esztendőben eredeti kör­nyezetben gyakorolhatta a nyelvet. Jelentős változás kö­vetkezett be a közelmúltban: ezután a négy év alatt egy teljes szemesztert tölthetnek kinti nyelvtanulással, és nem csak hosszabb ideig, de több helyen is lehetnek. Az eddi­gi moszkvai és vlagyimiri helyszínek mellett ezután Vo- ronyezsben és Rosztovban is fogadják a magyarokat. Kü­lönösen szerencsés lesz a vo­ronyezsi nyelvi túra, mert ott a kint tanuló egyetemisták­hoz, a magyar kolónia tagjai­hoz csatlakozhatnak. RZESZÓWTÓL ZWICKAUIG Komoly kapcsolatok ala­kultak ki néhány szocialista ország felsőfokú iskoláival, így a lengyel testvérváros, Rzeszów pedagógiai főiskolá­jával, a csehszlovák Usti nad Labem pedagógiai fakultásá­val, a Zwickauban lévő Ernst Schneller pedagógiai főisko­lával és Auerbach tanítókép­ző intézetével. Az együttmű­ködés leggyakoribb formája a kölcsönös tapasztalatcsere a pedagógusképzés módszer­tanáról, de más egyébre is van mód. Ilyen például a kó­rusok cseréje, sportcsapa­tok kölcsönös szereplése. A zwickaui főiskoláról a közel­múltban egy festőművész mu­tatta be képeit a tanárképző főiskolán, ennek viszohzására a közeljövőben egy nyíregy­házi művészpedagógusnak lesz ott kiállítása. Újdonság­nak számít a főiskolán a két új nyelv, a német és a fran­cia oktatása, ami azt is je­lenti, hogy a jövőben mind­két nyelvterületen újabb „gyakorlóhelyek” felkutatá­sára lesz szükség. TÁVOLI TÁRS: BERKERLY EGYETEME Nem hasonlítható ezekhez az együttműködésekhez né­hány lazább kapcsolat, de a jövőbe tekintve meglehet, hogy ezek is megerősödnek. A városi és a megyei vezetők segítségével találtak rá a finnországi Kajani egyik in­tézményére. Ugyanígy jutot­tak el egy olasz intézmény­hez, és szeretnék, ha e kez­deményezésekből eredmények születnének. A Dániában lé­vő Skibe város főiskolája a Művelődési Minisztérium köz­vetítésével lett a nyíregyhá­ziak partnere, ők kerestek cserelehetőséget. A jövőben néhány oktató és hallgató is­merkedhet kölcsönösen a má­sik ország életével. És van még egy távoli társ is, az USA-beli Berkerly egyeteme. A két iskola oktatói, illetve tudósai az állatélettan, az etológia körében végeznek kutatómunkát, s ehhez köl­csönösen felajánlják egymás­nak a laboratóriumokat. Eze­ken kívül a nyíregyházi főis­kolán működő UNÉSCO-köz- pont révén nyílik lehetőség arra, hogy a pedagógushiva­tásra készülő hallgatók köré­ben a megkívánt nemzetközi szemlélet kialakuljon. Baraksó Erzsébet '-----------------------------------------­Családvédelmi tanács alakult Védiáli a neszeivel: elé évszázadokon át koptatott fogalom lett a szeretetteljes családi légkör, ám hogy mégsem dobhatjuk a lomtárba, mint megunt ócskaságot, bizonyítják az utóbbi évek törekvései. Átértékeljük a banálisnak minősített fogalmakat és ismét visszaadjuk a rangját a nemes emberi érzéseknek. Ezekkel a szavakkal kezd­te előadását dr. Gayer Gyuláné, az Országos Családvédelmi Ta­nács titkára a közelmúltban Nyíregyházán megtartott megyei alakuló ülésen. A Hazafias Népfront a leg­szélesebb társadalmi csoporto­kat és rétegeket akarja meg­nyerni a valamennyiünket érintő kérdések megoldásához. Vajon nem vállalkozik-e sokra a két éve megalakult szerve­zet? Sejtek — A családvédelemről Ma­gyarországon annyian beszél­nek, felméréseket készítenek, úgymond jelzik a problémá­kat, de érdemi intézkedés csak kevés születik. A mi mozgal­munk nem felülről jött utasí­tás végrehajtására született, hanem az emberek érezték meg, hogy tenni kell valamit, ha meg akarunk őrizni vala­mit az emberben lakozó alap­vető jó érzésekből. Ha körül­nézünk munkahelyen, szom­szédok, ismerősök körében, igen sok családi problémát lá­tunk. A társadalom egyfelől ezernyi támadást intéz a csa­ládok ellen, a másik oldalról viszont védeni akarja az embe­ri együttélés legkisebb sejtjét. Kötelességünk megvizsgálni, működnek-e olyan védőhálók, amelyek megóvják a családot és benne az embert a kritikus helyzetekben? Mostanában alakulnak a me­gyékben a családvédelmi ta­nács szervezetei. Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy egy újabb bizottsággal ,.gazdagod­tunk”, érdemes felvillantani néhány kezdeményezésüket. Szociálpolitikánk felülvizsgála­tát, a bajok orvoslása helyett az össztársadalmi méretű meg­előzést, a paternalista segé- lyezgetés helyett az öntudatá­ban meg nem sértett embernek az önmagáról gondoskodás le­hetőségét szeretné megvalósí­tani. Válások — összeszámoltuk, ma ná­lunk 71 (!) intézmény foglalko­zik az egyes ember egyes gondjaival. Ehelyett azonban a családok szerepét, funkciójá­nak rangját kell visszaadni, hogy eredményesen működje­nek. Semmi új dolgot nem mondunk — hangoztatta Gayer- né —, legfeljebb a megközelí­tés tűnik újnak, szokatlannak. Világjelenség a válások szá­mának növekedése. Mi is azt mondjuk, nem a rossz pár- kapcsolatot kell mesterségesen konzerválni, hanem azt kell vizsgálni, hogy elhárítható ok miatt ne váljon el a házaspár. Hiszen a két fél nem egyfor­mán sérülten kerü} ki a csőd­be jutott kapcsolatból. Üj megfogalmazás: vannak köztünk érzelmileg veszélyez­tetett gyermekek, akik lehet, hogy jó anyagi körülmények közt élnek. A statisztika 35 ezer állami gondozottat, köz­tük ötezer árvát tart nyilván, de ennél jóval nagyobb az érzelmi sivárság közt csepere­dő gyermekek száma. A ter­mészetes öröm helyett csak gond és veszély forrása a gyermek sok ezer családban. Segélyek Minden életkorban speciális problémákat okoz a szülőknek a gyermekek ellátása. Szolgál­\ tatásokkal lehetne könnyíteni ezen a helyzeten, mindössze azt kell megtalálni, hogy az adott helyen, adott időben mi­re van szükség a normális élet­vitelhez. Ha korrepetálni kell, vagy a nyaralásról kell gon­doskodni, vagy gyermekfel­ügyeletre van szükség, talál­ják meg a szülők az optimális segítséget. Budapesten már kisszövetkezetet alakítottak hu­mán szolgáltatásokra, de ma­gánember vagy gmk is átvál­lalhatná a családok ilyen irá­nyú gondját. — Sokan azt hiszik, a család- védelem csak jó szív kérdése. Pedig szakma ez, amely szer­teágazó ismereteket kíván. Az ösztönös jó érzés kevés, az emberi problémák megoldásá­hoz készséget kell kifejleszte­ni az ezzel foglalkozó aktivis­tákban. Például a szegényösz- szeírás megalázó tortúrája még mindig visszaköszön a segé­lyekhez szükséges környezet­tanulmányok készítésénél. Mi­ért kell például a 75 éves idős embernek évente igazolni, hogy nincs pénze? Vagy a ne­velési segély odaítélésénél is ez a helyzet. Ez a kérdés egyik oldala. A másik az, hogy a fe­lülről jövő atyáskodó, páter- nalista gondoskodás, az az alamizsnaosztás érzetét kelti a rászorulókban. Azt szoktuk mondani, ne halat, hanem há­lót adjanak az embereknek. És még egy aspektus. Ma Ma­gyarországon a szociálpolitikai juttatások zöme adható, vagy­is nem követnek el törvény­sértést, ha nem folyósítják a rászorulónak. Pedig ugyanúgy, mint a családi pótlékot, vagy a gyermekgondozási díjat in­tézményesen adják, ugyanúgy lehetne a többi juttatást is ad­ni az érintetteknek. Kezelés? A családvédelmi tanácsokban az intézmények, vállalatok, szervezetek és az egyház kép­viselői is ott vannak. Azt sze­retnék tudatosítani az embe­rekben, hogy más szemléletet valósítanak meg, mint ez ed­dig a gondoskodási formákban érvényre jutott. A felmérések számának növelése helyett konkrét tetteket akarnak. S mindezt úgy, hogy nem a tü­netet kezelnék, hanem az okot szüntetnék meg " az állami pénzeszközök és a népfront­mozgalom keretében. Tóth Kornélia ■■i»1 ■ '' ' ^ii..írjr MŰVÉSZETI DÍJASOK '86 KM ÜNNEPI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents