Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-30 / 101. szám

1986. április 30. Kelet-Magyarország 3 Toll­párbaj ? A z igazgató tolla erőseb­ben fogott, mint a mű­vezetőé. Az esetből va­lóságos tolipárbaj ke­rekedett, mely azóta szóbe­széd tárgya Tiszalökön, és szinte mindenki — vérmér­séklettől árnyalt szavakkal — kifejtette véleményét az ügyről. A „nevezetes” tollvonás előzményéhez tartozik, hogy január derekán a Tiszalöki Faipari Vállalat kisfástanyai telepére délutános műszakra két dolgozó ittasan érkezett. Miután erről a művezető meggyőződött, hazaküldte őket, és a jelenléti füzetbe „nem igazolt távollétet” jegyzett be. Ittasságuk miatt mindkét dolgozó — egyikük brigádvezető — igazgatói fi­gyelmeztetést kapott. Pár nappal később kérésükre (kérlelésükre). a vállalat igaz­gatója az igazolatlan távollé­tet fizetett szabadságra javí­totta át. Hogy mi lehet a döntés mögött? Talán az, hogy kevés a szakember a telepen, és mindenáron, min­dent elnézően ragaszkodnak a fegyelmezetlenkedő dolgo­zókhoz is. Hogy ez a tollvonás meny­nyit ártott, az már a követ­kezményekhez tartozik. A két italozó dolgozó ismét emelt fejjel járhat, igényt tarthat a törzsgárdajutalom- ra, és a nyereségükből sem csípnek le mulasztásuk mi­att. Csorbát szenvedett ellen­ben a művezető tekintélye, akinek el kell tűrnie az olyan megjegyzéseket, hogy teljesen felesleges a nagy szigora, az irodában úgy is kijavítanak mindent. A kér­dés többek között az, hogy a faipari vállalatnál a jövő­ben miként kívánnak érvényt szerezni a megyei tanács ipari osztálya körlevelének, mely kimondja, a munka­helyre senki nem vihet be értékesítésre és fogyasztásra szeszes italt, valamint min­den munkahelyi vezető gon­doskodjon arról, hogy itta­san senki se állhasson mun­kába. Ügy hírlik, most a vállalati tanács elé kerül az ügy. A tanács tagjain múlik, vissza­állítják-e az igazgatói tollvo­nás előtti állapotot, és az al­koholizmus ellen ismét élén­külni látszó küzdelemmel összhangban kimondják a végső szót a tiszalöki „toll- párbajban”. <r> Nehéz lenne eligazodni, kivéve amikor az esemé­nyek ezt diktálják, me­lyik hétfőn van, melyiken nincs adás. De tény, hogy egyre több a hétfői tévés­nap. Legutóbb egy meg­rázó dokumentumfilmet láthattunk az 1-es műsor­ban „Együttélés” címmel. Emlékezetes élmény volt a nézőnek, olyan tör­ténelmi és egyben embe­ri problémákról szólt, amelyekről keveset vagy nem mindig jó hangsúly- lyal beszélünk. Egy Buko­vinából a háborús idő­szakban elűzött székely család életsorsáról készüli a film, miközben egy má­sik, sőt több más család tragédiája is megelevene­dett, a magyarrá vált sváb családé, akiket erőszakkal akartak visszanémetesíte- ni, másokat kitelepítet­tek, sok faluban pedig együtt kellett élni magyar­nak, svábnak. Nem dramatizált, nem idealizált a dokumentum­film, egyszerűen beszél­tette az embereket, akik a legművészibb hatásnál is erősebb élményeket raj­zoltak elénk saját életük­ből. Kiválóan sikerült szerkesztéssel, képtechni­kával, minden bravúr nél­kül, helyenként az archív filmek egy-egy kockáját is felhasználva, emléke­zetes élményben részesí­tettek bennünket a film alkotói. A film 1981-ben készült, s legfeljebb azt sajnálhatjuk, miért csak öt év múlva, most láhat- tuk. De a fontos, hogy láttuk. P. G. Tasak készül Étkezési túró csomagolására szolgáló tasakot készítenek a szabolcsbákai Búzakalász Ter­melőszövetkezet mfianyagfize- mében. Az ügyes kezű asz- szonyok a szí­nes nyomású tasakokat mé­retre vágját és csomagolják (Elek Emil fel­vétele) Jó szimat, kapcsolati érdekeltség? Kurrens áru — a „semmiből” Hajnali negyed négy. Arra való idő. hogy az ember még a másik oldalára forduljon az ágyban. — Legkésőbb négy órakor el kell indulni — mondja Balsai István, a nagyecsedi II. Rákóczi Ferenc Termelőszö­vetkezet anyagbeszerzője. — Csak így lehet elkerülni a csúcsforgalmat... Az útirány Budapest. Két és fél oldalnyi lista sorolja a keresett árukat. Elvileg há­rom üzletbe kellene elmenni Budapesten. Ez az elvileg vi­szont sohasem igaz. Havi 6 ezer kilométer — Ügy készültem, hogy ma este haza is jövök, de majd meglátjuk. Ketten vagyunk anyagbeszerzők a szövetke­zetnél. Enyém az összes mel­léküzemág. Az, hogy hány ezer féle cikket kerestem ed­dig, meg se tudnám monda­ni. Nem hiszem, hogy bár­melyikünk statisztikát vezet­ne erről. A megtett útról persze ké­szül kimutatás. Az anyagbe­szerző havi 5—6 ezer kilo­métert utazik. Ez az átlag. Néha többet megy, máskor kevesebbet... — Tudja, az a fontos, hogy az ember sohase jöjjön haza üres kézzel. Gyakorlat kell ehhez a munkához. A szak­mám szerint mezőgazdasági gépszerelő vagyok, de lega­lább harmincféle mesterség­ben kellene otthon lennem. Más kell a Medicornak, és megint más az asztalosüzem­nek. Én 1982 óta csinálom ezt. A lényeg, hogy valami­féle alapismeretem minden­ről legyen, hogy tudjam, mit mivel lehet esetleg helyette­síteni, ha arra van szük­ség ... Hajnali négykor néptelen még az út. Szembe jövő for­galom szinte nincs is. In­nen, Szabolcs-Szatmárból egy irányba, Budapest felé men­nek az autók. — Nem is tudom, hogy van ez. Mitől lesz valaki jó vagy rossz anyagbeszerző? Múlhat ez a szerencsén is. Egy biz­tos: én aligha tudnék meg­ülni nyolc órát egy irodában. Vérévé lesz az embernek, hogy menjen. Aki nem sze­ret menni, az akár bedobhat­ja a törülközőt. Az utasnak könnyű. Bóbis­kolhat. Az autópálya mellett egyre több a csárda. A vál­lalati és magán személyautók meg-megállnak. A mi kis te­herautónk nem. Mindössze egyszer. Balsai István ki­nyújtóztatja a lábát, vesz né­hány süteményt, kakaót, vagy tejet. — Ilyenkor sohase regge­lizem. Igazság szerint sajná­lom az időt. Pesten most há­rom helyre megyünk. Aki jókor érkezik, az többet talál. Szerencsére ismerem Pestet. Tíz évig voltam rendőr, eb­ből öt évig járőröztem ott. Ki tudom kerülni a nagy dugó­kat. Különben is megígértem a Bajcsy-Zsilinszky utcában, hogy korán jövök ... Budapest. Az addig kedé­lyes gépkocsivezető arcot vált. Három helyett négy üz­letben járunk. Olyan fele si­kerrel. Van ahol az eladó­kislánynak mond kedveset, van, ahol a Fradi legutóbbi győzelmét ünnepli az üzlet­vezetővel, jóllehet sohasem volt Fradi-drukker. — Ez nem megy másképp. A mi mesterségünk alapsza­bálya, hogy ha kirúgnak va­lahonnan, akkor mosolyogva megyünk ugyanoda újra. Még akkor is, ha tudjuk, hogj amit mi nem kapunk meg, azt egy maszek ládaszám kapja a raktárból. Nem, nem mondok üzletet, mert akkor én oda be se tehetném a lá­bamat többet. A raktárakba ugyanis mi nem mehetünk be. A kereskedő azt mond, amit éppen akar... Jobb ároterítést! Pesten módosul a program. Az anyagbeszerzők hadserege is közösség. „Drót"-ot ka­punk arról, hogy Székesfe­hérvárott egy kicsi boltban kapható olyan hőtárolós kály­ha, amiből négy kell a szö­vetkezetnek. Délután van, de azért irány Székesfehérvár, és ha már ott vagyunk, akkor még két üzlet, még néhány megszerzett tétel. Pestről indulunk másnap. Jöhettünk volna haza még aznap este, de a hazafelé jö­vő út kacskaringós. Megfor­dulunk Kecskeméten és Bé­késcsabán, és lassan megtelik az autó. Egy r ívid időre EXPORTRA ÉS BELFÖLDRE. A MEZŐGÉP baktalóránt- házi gyáregységének közel 70 millió forintos árbevétele voll az elmúlt negyedévben. A 40 T.íjga—II. lakókocsi mellett 340 MBP—6,5 típusú pótkocsit készítettek. Gondoskodtak 220 féle pótalkatrészről is. (m. k.) még megállunk Debrecenben, majd Nyíregyházán keresz­tül kerülünk Mátészalkára, illetve Nagyecsed felé. Este van. Másnap este. Kérdeztem az anyagbeszer­zőt, hogy hány kilométerünk volt felesleges. Nos. felesle­ges nem volt, de ha jobb az áruterítés, az alkatrészellá­tás, magyarán, ha jobb a kereskedelem, akkor mindaz amit vettünk, beszerezhető lett volna egy 100 kilométer sugarú körben. Az üzletek viszont szakosodnak. Kínála­tuk a tájban honos iparhoz kötődik. Egy-egy termelőszö­vetkezet melléküzemágai vi­szont elszakadnak a tájban honos ipartól. A kereskedőnek sem mindegy — Hallgatom itt reggel a kocsiban a rádiót, és nincs olyan hét, hogy kétszer-há- romszór ne beszélnének az alkatrészhiányról. Mit mond­hatok? Valamelyest javult az ellátás, és nem feltétlenül azért, mert több az anyag, hanem azért, mert szeren­csénkre egyre profibbak a kereskedők. Egyre nagyobb értéke van az ismeretségnek. Hogy nagyon közeli példát mondjak. Itt Szálkán Szabó Gábor, a Vasvill Depó veze­tője például már utazott ve­lem. Vagyis a kereskedő is lehet érdekelt a jobb ellátás­ban. Márpedig ha minden kereskedő ilyen lenne, akkor lehet, hogy nem volnék most ilyen fáradt, hogy nem tizen­négy, hanem csak hét helyen tárgyaltam, és fele ennyi ki­lométert vezettem volna. Az újságíró mondata: le­gyen így egyszer. Bartha Gábor B ocsáss meg. amiért ilyen különös módon háborgatlak, de mert — fájdalom — nem nyújt­hatok át csokrétát neked, hálámat színes szirmok szépségébe rejtve, így va­gyok kénytelen megköszön­ni a varázslatot, amit raj­tam tettél. Hogy is kezdjem? Ne­héz helyzetben vagyok, mert te biztosan nem is tudsz csodatéteményedröl — olyaténképpen, mint né­mely szent, akiknek puszta látása gyógyuláshoz segí­tett nem egy beteg csoda­várót. Elmondom hát az ele­jétől. Aznap gondok és kétsé­gek árnyékával terítette el kedvemet a reggel. Min­dennapjaim keserű horda­léka váratlanul és alatto­mosan zúdult rám az ébre­déssel. S tovább: meg­vágtam az arcomat borot­válkozás közben, a buszon ráléptek a lábamra, a mun­kámat valóságos kínnak éreztem, sőt a kollégáim­mal is összeszólalkoztam — szóval minden összejött. Művelődési házak kínálatából Ha hétvége — akkor művelődés? Milyen kulturális „étla­pot” kínálnak a hétvégén a megye művelődési házai? Ha hétvége — akkor egy­fajta reflex szerint tódul­nak az emberek a művelő­dési házakba, klubokba? Ennek igyekeztünk utána­járni néhány településün­kön. Nagykállóban Gelsiné Úri Valéria, a művelődési ház népművelője mondta: — A hétvégén az egyik legnagyobb eseményünk egy házasságkötés. Mióta szép termünk van, lassan divatba jön, hogy itt tart­ják a fiatalok az esküvőt. Ez is népszerűsíti talán a művelődési házat, ahol a hétvégén még egy zenei előadás lesz, a Kóló együt­tes ad műsort. Próbálnak a színjátszók, népesnek ígérkezik szombaton az öregek játékklubja is. Va­sárnap délelőtt sakkver­seny, este pedig filmvetítés lesz, a kuriózumnak szá­mító „Elfújta a szél” című amerikai filmet kaptuk meg, ugyanis a mozi is a művelődési házban van ... Továbbhaladva a nyír­bátori városi művelődési házban Szabóné Pénzes Éva igazgatóhelyettes sorol­ta a nagyjából tipikus, de most nem túl mozgalmas hétvégi kulturális kínála­tot. Mivel nagyon helyszű­kében van a városi műve­lődési ház, pontos, „menet­rendet” készítenek a helyi­ségek kihasználására. A Kossuth utcai klubházban zajlik leginkább a hétvégi kulturális élet... — Itt felváltva két klu­bunk tartja az összejövete­leit, az egyik az úgyneve­zett értelmiségi szülők gyermekeiből alakult klub, a másik pedig az ifjúmun­kásklub. De ugyancsak a klubházban van a kisma­ma- és a nyugdíjasklub is. S mivel kevés a helyisé­günk, két illetve három he­lyen van a művelődési ház. a városi tanács nagytermét is felhasználjuk különböző előadásokra a pszichológiá­tól a szexológiáig, a na­gyabb közönséget vonzó rendezvényeket itt tartjuk. — Ezen a hét végén a 4-es' iskolában is lesz egy rendezvényünk, az általá­nos iskolai körzeti énekka­ri bemutatóra kerül sor. Vasárnap a klubokban lesz élet, jórészt szabad prog­ram, játéklehetőség, hét­főn pedig Hajdúszoboszlóra megyünk tapasztalatcseré­re... Egyébként igyekszünk a hétfői napokra szoktatni a közönséget, amikor nincs tévéadás, mert az a tapasz­talatunk: hétvégeken na­gyon meggondolják az em­berek, milyen rendezvény miatt érdemes eljönni ott­honról, a tévé mellől... Munka után nem indul­tam azonnal haza, gondol­tam sétálok egyet a város­ban. hátha sikerül elűzni nyomasztó hangulatomat. Aznap a nyár melegét idéz­te meg az április — a sétá­lóutcán a nap ölelő mele­gétől eltelt emberek anda- logtak. Vihogó, csitri diák­lányok, gyermeküket sétál­tató kismamák, süti. erező nyugdíjasok jöttek szembe velem. És te. Nem voltál feltűnő jelenség, legalábbis abban az értelemben nem, hogy magadra vontad vol­na a férfitekinteteket, mint az a sok-sok személytelen szépség, akibe lépten-nyo- mon belebotlik az ember, és akik tüntetőén viselik nőiességük jeleit. Csak ak­kor figyeltem fel rád, ami­Folytatva útunkat Nyír­meggyesen is bekopogtunk a 2800 lakosú község mű­velődési házába, ahol éppen véradáshoz készítették dó az egyik helyiséget, hiszen akárcsak más helyeken, a tüdőszűréstől a véradásig sok minden zajlik a művelő­dés hajlékában. Szondi Sándorné tanítónő, tiszte­letdíjas müvelődésiház- igazgató azonban változatos programokról adott számot: — Nemrég járt a község­ben Bodrogi, Kibédy. Ko­ntár László, Zorán és a többiek. Nagyon meg vol­tak elégedve a környezettel, a közönséggel. Azt mond­ták, ritka jó közönség a nyírmeggyesi. S ami szin­tén nem mellékes, alig két- háromezer forint ráfize­téssel sikerült a népszerű művészeket helybe hozni. Nem így jártunk viszont egy vándorcirkusz társaság­gal, akik igen magas jegyért akartak fellépni. S még valamit elmondanék. ná­lunk továbbra is a bálok hozzák a pénzt, a bevételt Végül Mátészalkán ér­deklődtünk, ahol szintén helyhiánnyal küszködnek, bár 'megkapták a volt járá­si tanács épületét is műve­lődési célra. Programjaikat plakátokon hirdetik és a hat-nyolc munkahelyi kö­zönségszervező ismeri a programokat — tudtuk meg Szamosi Istvántól, a mű­velődési ház előadójától, aki főként a szervezéssel foglalkozik. A hétvégi listáról aztán kiderül, hogy a modern táncok kedvelői éppúgy ta­lálnak itt elfoglaltságot, szórakozási lehetőséget, mint a különböző közhasz­nú tanfolyamok résztvevői. Találkozót tart a tiniklub, délelőtt a gyermekklub ve­szi birtokba az egyik ter­met, vasárnap általában a kötetlen, játékos hajlamú vendégek találnak a házban időtöltést lehetőséget, hét­főn pedig Dinnyés József érdekes műsorát hallhatják az érdeklődők. Itt is sze­retnék a hétfőre irányítani a figyelmet, mert a hétvé­geken csak az igazában ní­vós, kuriózumnak számító rendezvények ígérnek kö­zönségsikert ... Üj társas művelődési szokások vannak kialakuló­ban, még együtt él a hét­végi reflex, amely ekkor szereti a művelődési házak — színházi, zenei és egyéb — eseményeit elérni, de már formálódik egy másként szelektáló közönségréteg is, amely szeretné a hétfőre áttenn. az ilyen alkalma­kat. S ebben a népművelők is mindinkább partnerei akarnak lenni a közönség­nek. Páll Géza kor néhány lépésnyire ér­tünk egymáshoz. Szomorú szemekkel pillanthattam fe­léd — talán megsejthettem valamit a lényedből — mert észrevetted tekintetemet, és egy kedves, melegséggel teli mosolyt küldtél felém. Nem kacéran, barátsággal — mintha azt mondanád : Fel a fejjel! S már el is tűntél, hiába fordultam utánad — beolvadt alakod a tarka sokaságba. S egy csapásra jókedv és élet­öröm birodalmává lett ke­délyem. Könnyűvé és gond­talanná váltam, összes bosszúságom elillant. E nnyi történt. Nem nagy dolog, sokan talán legyintenek is: semmiség. De eljátszva a gondolattal: ha mi vala­mennyien — a dühösek, buslakodók, mogorvák — megtanulnánk azt, amit te tudsz, vagy csak észreven- i a hozzád hasonlókat, tá­lán másképpen telnének napjaink. Czine Gáspár ^’Tv-jegyzet" Együttélés Egy mosoly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents