Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-28 / 99. szám

1986. április 28 Kelet-Magyarország 7 Huszonöt éves az HGFSC Sport a város peremén f o K M [SPORTJ Kijelelték a lovasterna VB-csapafot A hét végén a Nemzeti Lovar­dában rendezték meg a lovas tornasport második válogató ver­senyét a július második felében Svájcban sorra kerülő világbaj­nokságra. Ezúttal az első viadal után „állva maradt” 16 verseny­ző mérte össze tudását. Közülük Jármi (OSC) bizonyult a legjobb­nak Tatár és Major (mindkettő BLK előtt). A VB-re ez a csapat utazik: Sudár, Tóth (mindkettő Kapos­vár), Major, Nizák, Tálasi, Tatár (valamennyien a BLK sportolói), Jármi, Tarpataki, Vastagh (mind­három OSC). E zekben a napokban ün­nepli fennállásának 25. évfordulóját a Nyír­egyházi Mezőgazdasági Főiskola Sport Club. 1961—1988. Az okmány, amely magában foglalja az alapítás szövegét, magán viseli az idők múlásának csalhatatlan jeleit. Nem csoda. Kerek negyedszá­zad halványította szürkére az Írást és az eltűnt évek sárgá­ra vénítették a jegyzőkönyv papírjait. A régi dokumentum nem más, mint a Sport Club szüle­tési bizonyítványa. Az alapí­tás dátuma: 1961. Közben ge­nerációk nőttek, emberek szü­lettek, éltek, haltak. 1961. ok­tóber 1. Történeti dátum a klub életében. E napon hátá­vá ___________________________________ A márlapócsi Rákóczi Mgtsz jubileumi emlékzászlaját Pasz­ternák József tsz-elnök adta át a Mezőgazdasági Főiskola sportkörének. roztáik el sportbarátok, az egyesület megalakítását, ki­mondva : ..........neve, MGFSC lesz ...” Az ünnepi eseményen meg­jelentek a klub mai és régi tagjai, alapitói. Eljöttek azok, akik ott voltak születésénél és egykor ringatták bölcsőjét. Hajdani barátok, sporttársak találkoztak, régi emlékeket hívtak életre. Jubileumi közgyűlés — 1986. Dr. Pintér István a klub tár­sadalmi elnökének megnyitó szavai után, Pénzes József az egyesület elnöke, beszédében megemlékezett az alapítás ne­gyedszázados jubileumáról. Számot adott a sportkör két és fél évtizedének eredményeiről, s méltatta a főiskola sportjá­nak, az ország sportéletében betöltött szerepét. Majd Így folytatta: „... a klub számos kiváló embert, jó sportolót ne­velt, közülük sokan az élet különböző területén kamatoz­tatják tudásukat, amelyet a jubiláló főiskolán a korábbi években szereztek. Ha a fa­lak mesélni tudnának. A zöld- fehér színeket viselő sportkör huszonöt esztendeje alatt any- nyi minden történt gyepén, sa­lakján, pályáin, hogy valósá­gos regényt lehetne írni a for­ró összecsapásokról, a rekor­dok és győzelmek emberi hát­teréről, a nézőket szórakozta­tó együttesekről, a nagy egyé­niségekről ...” Egyesület a város peremén. A főiskolások nagyszabású pályaépítési akciót kezdtek, s hogy derekas munkát végez­tek, arról a szép sportkombi­nát árulkodik. Az évfordulón, elégedett örömmel nézhettek vissza. Hogy eredményes te­vékenység folyt ez idő alatt a sportkörben, számos tény bi­zonyítja. Az „emgé” színeiben kezdett sportolni a tájfutó or­szágos bajnok Oláh Katalin és Hren/kő József, az elmúlt évek kitűnő labdarúgója Szekrényes András, a sokszoros válogatott kosárlabdázó Szűcs József . . . A megyeileg kiemelt sport­egyesület hét szakosztályában négyszázötvenen sportolnak. Elsőrendű céljuk, a sportot szerető Jó szakemberek képzé­se a magyar mezőgazdaság számára. A megemlékezés záró akkordjaként kitüntetéseket és jutalmakat adtak át a negyed­század során kiemelkedő tel­jesítményt elért egykori és mai sportolóknak, társadalmi aktí­váknak és edzőknek. A Takács Erzsébet-, Munkácsy- és SZOT- díjas szobrászművész, erre az alkalomra készített szépmlvű emlékplakettjét húszán kap­ták. 1961—1986. Nehéz és szép évek. Diadalok, fényes ered­mények — kudarcok, fájdal­mas vereségek. Nevetés, öröm, könny és bánat... Megannyi emlék. A Nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskola SC sikerei — a magyar sport sikerei. K. Gy. J Sportágat teremtett Nyíregyházán Lovász Mihály három arca Ha is focistákat nevel Két, a Nyírségben addig szin­te ismeretlen sportágat hozott útítársul Lovász Mihály, amikor 1939-ben, 24 évesen, át képzős ka­tonaként Kassáról Nyíregyházára került. De mielőtt ezt a két sport­ágat, amelyről még írunk, meg­szerettette volna a megyeszékhe­lyiekkel, egy harmadikkal je­gyezte el magát egész életre. Ugyanis a fiatalember beállt az udvaron focizó katonák közé, akik egy idő után nem győzték bedeszkázni a lábukat, annyi kötényt kaptak. És ezt ráadásul végignézte a laktanya sport­tisztje, labdarúgóedző, aki előbb bosszankodva figyelte fiai ügyet­lenkedéseit, majd annál nagyobb örömmel szemlélte a vékonydon- gájú legény cseleit. Rövid kér- dezősfcödés után Lovász Mihály az NB H-es NYETVE (Nyíregy­házi Torsa és Vívó Egylet) lab­darúgócsapatának játékosa lett, vasárnap pedig már pályára is léphetett bajnoki mérkőzésen, így napról napra halogatta visz- szautazását, végül maradt Nyír­egyházán. A felszabadulás után Matyi bá­csi (a becenevet a katonaságnál kapta, azóta a Mihály keresztnév csak papíron létezik) a MADISZ- ban, az Elektromosban, majd az Építőkben játszott, ha kellett csatárt, ha kellett középpályást, egy alkalommal még a kapuba is beállt. A másodosztályban még 38 éves korában is rúgta a bőrt, pedig ilyen korban már minden­ki a búcsúra gondol, ő azonban 1953-ban még három évre átiga­zolt a Nyíregyházi Dózsába já- tékosedzáként. A szikár, alacsony, 70-es éveinek elejét taposó szakember kassai évei alatt a foci mellett télen, ki­egészítő sportként röplabdázott és jégkorongozott... Ez a két sport­ág szegődött útitársául, ame­lyek közül a röplabdát először a szovjet katonák játszották a me­gyeszékhelyen. Őket próbálták utánozni Bársony Sándor testne­velő tanítványai, akik rögby mód­jára megfogták a labdát, úgy dobták egymásnak. Matyi bácsi helyesbítette a labdaérintésüket, majd ő is beállt közibük. Oly annyira, hogy a labdarúgás mel­lett a városi tanácsnál 1948-ban egy női és egy férficsapatot ala­kított meg és vállalta edzéseik irányítását. Akkoriban a megyék csapatait öt csoportra osztották és a legjobbak vívták a döntőt Budapesten, amelyen egyszer a nyíregyházi lányok is részt vet­tek. Ennél sokkal nagyobb ered­ményt könyvelhetett el a sport­ág, hiszen csak Nyíregyházán gomba módra szaporodtak a röp- labdaegyüttesek, számuk az öt­venes évek közepére elérte a 30- at (női és férfigárdák), míg a megyében Tiszalökön, Nyírbátor­ban és Nagykállóban is megsze­rették a röplabdázást. Télen természetesen tdvábbra is kijárt korcsolyázni a stadion­ba, ahol 1961-ben ügyes gyere­kekből összeverbuvált egy jég­korongcsapatot. A palánkot tár­sadalmi munkában készítették el, a felszerelést a BVSC-től kapták, ami ugyan kiselejtezett volt, de a célnak tökéletesen megfelelt. A fiatalokat Matyi bácsi benevezte a vidékbajnokságba, és vállalta az edződ szerepet. Debrecen, Győr, Keszthely csapatai ellen léptek jégre a nyíregyházi fiata­lok, és mindjárt az első évben ezüstérmesek lettek. Ezután — sajnos — mindig a legfontosabb hiányzott, a jég. Ojra a foci maradt a szakem­ber számára, de most már csak egy egyesület, az NYVSSC alkal­mazásában áll 1965-től. A 21 év alatt Matyi bácsi a serdülőktől a felnőtt első csapatig valamennyi­nél edzősködött. A másodosztá­lyú gárdát 1969-ben vette át, ak­kor az együttes a negyedik helyen állt, rövid idő alatt a csapat fel­kapaszkodott az élre, majd visz- szazuhant az ötödik helyre. Ez a helyezés búcsút jelentett a szak­vezetőnek, aki néhány éve a te­rületi bajnokságban szereplő ifjú­sági második csapatot irányítja. A 21 év alatt olyan játékosok ke­rültek ki a keze alól, mint Nagy Anti, Kanyári, Szikszai, Gáspár, Kléninger, Farkas, Neumann, de sorolhatnánk a neveket, hiszen a megyében alig van olyan csapat, amelynek ne lenne olyan játé­kosa, akit Matyi bácsi tanított a labdarúgás fortélyaira. — Sajnos, nincs akarat, szor­galom a mai fiatalokban — mond­ta szomorúan. — De annál in­kább igényesek, a legjobb mezt, labdát is kifogásolják. Búcsúzóul megmutatja két fiú unokájának a fényképét, akik szintén fociznak, majd indul a vasútpályára, ahol 71 évesen tré­ningruhában minden gyakorlatot bemutat játékosainak. Máthé Csaba Lovász Mihály edző csapatával 1957-ben. A Nyíregyházi VSC gárdá­ja, állnak balról jobbra: Dékány intéző. Sárvári szakosztályvezető, Kun, Glncsai, Tóth G., B. Tóth, Puskás, Kaskötő, Román Hl., Lo­vász edző. Guggolnak: Katona, Petrusák, Bíró, Román I„ Román II. 1961. Üj előírások léptek életbe, mi­nimum 1300 és maximum 1500 köbcentiméteres motorokkal le­hetett indulni a versenyeken, és legkevesebb 450 kilót kellett nyomniuk a kocsiknak vízzel és olajjal feltöltve, üzemanyag nél­kül. Argentínában nem volt futam, ezért csak májusban Monacóban rajtolt a mezőny. Volt Idő meg­konstruálni és kipróbálni az új versenygépeket. Az edzést Moss nyerte. A versenyt Is. Ezúttal Lotust vezetett, méghozzá csodá­latosan. A korabeli sajtó sze­rint élete csúcsformáját nyújtot­ta, és egyben bebizonyította, hogy az autó és a versenyző kö­zül az utóbbi a meghatározó. Zandvoort, a Holland Nagydíj következett, igazán parádés sze­reposztásban, a befutó is csupa világnagyság küzdelmét hozta, s így festett a végső sorrend: 1. Von Trips (Ferrari), 2. Phil HIÚ (Ferrari), 3. Clark (Lotus), 4. Moss (Lotus), 5. Ginther (Ferra­ri) és 6. Brabham (Cooper). Ezen a versenyen győzött először né­met versenyző a Forma—1 kez­dete óta, Berghe von Trips gróf személyében. Belgiumban, Spában Phil Hill volt az élen, a német gróf má­sodik lett. Reims következett, és egy igazán ritka bemutatkozás. Giancarlo Baghetti a tizenkette­dik helyről rajtolva elsőként szá­guldott át a célvonalon. Élete első versenyén! A Forma—1 történetéből (7.) Phil Hill és Graham Hill Angliában megint Aintree volt a színhely, és helyreállt a rend, von Trips nyert Phil Hill előtt. Az NSZK Nagydíjon, a Nürbur- gringen is ez volt a sorrend. A második és harmadik helyen, mert a győzelmet Moss szállí­totta a Lotusnak. Ez volt az egyetlen márka, amelyiknek majdnem sikerült lépést tartani a Ferrarival. A negyedik Clark lett Lotus-szal, és két Cooper következeit, Surteesé és McLa- rené. Mire Monzába költözött a me­zőny, kétesélyessé vált a világ­bajnokság, von Tripsnek 33, Phll Hillnek 29 pontja volt. A máso­dik körben Clark egy picit meg­lökte von Trips kocsiját, s a Fer­rari a nézők közé vágódott. Ti­zennégyen vesztették életüket, és meghalt a német versenyző is. A versenyt nem állították le, Ph;l Hill győzött, és ő lett a világbaj­nok. Sokak szerint ekkor bizo­nyosodott be, hogy az angolok kifogásai a pálya biztonsága mi­att, s előző évi távolmaradásuk jogos volt. Máig is ez a legsú­lyosabb baleset, ami Forma—l világbajnokságon valaha is elő­fordult! Még egy futamra került sor. az USA-ban, Watkins Glenben. Ire­land győzött, s mivel nem indul­tak Ferrarik, Phil Hill fotóripor­terként vett részt a versenyen. 1962. Hollandiában kezdett a me­zőny. Graham Hill, aki angol lé­vén sem honfitársa, sem rokona nem volt az előző évi világbaj­nok amerikai Phil Hillnek, nyert a tulipánok hazájában. Aztán ha­todik lett Monacóban, ahol McLaren győzött Cooper-Climax- szal. Belgiumban második volt Clark mögött, és máris benne látta mindenki 1962 világbajno­kát, s Graham Hill nem is cáfolt rá erre. Rouenben Porsche (!) győze­lem született Gurney jóvoltából, miközben sok esélyes kiesett. Aintreeben Clark volt a nyerő Sylvester Norris a MAFC NB I-es csapatának amerikai kosár­labdázója. Magassága 214 centi­méter, súlya 115 kg. Az Egyesült Államok Jackson városához kö­tődik, ahol „civilben” testnevelő tanár. Szerződéssel egy évig tartózkodik Magyarországon, Polard nevű társával. Nyíregyháza. — Helló, Norris. — Helló .. . — Mi újság odafenn? — Hm... — Megenged néhány kérdést? Hallgatás a válasz. — Nem szívesen ad interjút? — Nem, hogy őszinte legyek. — Miért? — Idegesítenek az újságírók, mást közölnek, furcsát kérdez­nek. — Próbáljuk meg. — Oké! — Szereti a magyar lányokat? — Tessék, már kezdi is. Egyéb­ként szeretem, csinosak, szé­pek .... — Járt már itt? Mit gondol hány ember lakik Nyíregyhá­zán? — Nem, még nem jártam eb­ben a városban, azt sem tudom hányán élnek Itt. — Hány éves korban kell el­kezdeni a kosárlabdát? — Ügy nyolc—kilencéves kor­ban a legcélszerűbb. — ön is így kezdte? — Én kivétel vagyok, tízéves koromban ismerkedtem meg a játékkal. — Ha van ideje, még mivel foglalkozik szívesen. — Itt Budapesten nyelvet ta­nítok, zenét hallgatok és ro­hanok a lányok után ... — Van példaképe? — Ha arra gondol, hogy Ma­gyarországon van-e olyan Játé­kos, akinek tetszik a játéka, akkor elárulom, hogy a zala­egerszegi Szűcs Jóska az. — Ideális kosárlabda-magas­— Nem tudom, ez nézőpont kérdése. Az autogramgyűjtők gyűrűjé­ben ... (Elek Emil felvételei) — Kiegészítő sportja? — A boksz és a karate. — Legjobb magyar étele? — A gulyás. — Ki a legjobb barátja? — Bryan Pollard. — Mikor nyer magyar bajnok­ságot a MAFC együttese? Rövid ideig várt a válasszal, nagyot húzott a kólásüvegböl. — Könnyebbet kérdezzen. — Melyik a világ legjobb ko­sárlabdacsapata? — A Los Angeles Lakers! — Szeretne köztük játszani? — Ott minden néger fiú szeret­ne kosarazni. — Kedvenc itala? — A víz . . . — Hol töltené legszívesebben a szabadságát? — Otthon, Jacksonban. — Kivel? — A család körében, apuval, anyuval... — Mennyi lesz az eredmény a mai mérkőzésen? Norris, az amerikai óriás kosár­ra dob. Keményen szemembe nézett, mint aki nem érti a kérdést. — Uram, egy néger kosárlab­dázó mindig győzni akar, ezt jó megjegyezni. — Tud sakkozni? — Még nem próbáltam, lus- tít. — KI merne ugrani ejtőernyő­vel? — Nem hiszem, talán ha ösz- szekötöznének és kidobnának. — Ha átvenné a magyar ko­sárlabda-válogatott szövetségi kapitányi tiszségét, mit csinálna másképp? — Hagyjuk ezt a kérdést __ — Mi a véleménye a magya­rokról? — Meleg szívű, udvarias em­berek. — Egyszer volt afférja edző­jével. Nemde? — Elmúlt, talán igaz sem volt. — Szeret „zsákolni”? — Ezt a dobásmódot játékos­társam Pollard kedveli. — Hogy érzi magát a MAFC- ban? — Jól. de kérdezzen érdekeseb­bet. mert elalszanak az olvasók. Általános derültség a jelenlé­vők részéről. — Mennyi pénze van most a zsebében? — Szegény vagyok, mint a templom egere. — Hányas cipőt visel? — ötvenkettes méret az enyém. — Mit jelent trikóján a sok felirat? — Nem tudom, még nem fordí­totta le senki. — Mikor verekedett utoljára? — Ne gyötörjön, nagyon ké­rem. — Milyen előnnyel jár, ha ma­gas az ember? — Hamarabb észreveszik a tö­megben. — Kit csopott be utoljára? — A kollégiumban az ajtót. . . — Norris úr! Árulja el hány éves? — Huszonkilenc múltam. — Kártyázik néha? — Mikor?! — Folytassuk az interjút, vagy ... ? — Fejezzük be, mert kezdődik a mérkőzés. — Egy utolsó kérdés. Meny­nyit kérne, ha Nyíregyházára hívnák kosárlabdázni? Az ajtóból válaszol: — Szívesen eljövök, de felté­teleim vannak. Kell egy Merce­des Benz autó sofőrrel együtt, egy-két millió forint, saját lakás, s természetesen szép lányok. Szőkék... — Thank you. Köszönöm! Kovács György Lotus-szal, Graham Hill negye­dik helyre hozta BRM-jét, Nür- burgringen viszont ő volt az élen a verseny végén. Olaszországban, Monzában sem volt ez másképp. Márkatársa, Ginther tudott csak lépést tartani vele, verhetetlenek voltak azon a szeptemberi va­sárnapon a BRM-ek. Ojra Watkins Glen volt az USA Nagydíj színhelye. Clark nyert, Graham Hill előtt. Dét- Afrikában, East Londonban megint Graham Hill végzett az élen, és ezzel tizenkét pont előnnyel lett világbajnok Jim Clark előtt. Neki 42, vetélytársá- nak 30 pontja volt. A konstruktőrök világbajnok­ságának dobogóján csak britek álltak, az első a BRM, második a Lotus, és harmadik a Cooper lett. A Ferrarik sehol sem vol­tak. Már az idény előtt látszott, hogy válságban van az ágasko­dó lovas gárda. Sok mérnök el­ment Enzo Ferraritől, ráadásul az angolok egészen kitűnő kocsi­kat építettek. Egyre jobban bele­jött a korábban repülőgépeket tervező Colin Chapman, a Lotus legendás főnöke. Ron Tauranae a kétszeres világbajnok Jack Brabhamnek épített egy kocsit Climax-motorral. Annyira testre szabottat, hogy a versenyzőről nevezte el. így történhetett meg, hogy az idényzárón Brabham lett a negyedik Brabhamben. (A Pest megyei Hírlap Nyomán) (Folytatjuk) 1992 előtt: nem lesz „nyitott” olimpia Pénteken Szöulban, a Nemzeti Olimpiai Bizottságok Szövetségé­nek (ANOC) közgyűlésén Juan Antonio Samaranch, a NOB el­nöke megerősítette: 1992 előtt nem lesz „nyitott” olimpia. Samaranch a jelenlevő 152 tag­ország képviselője előtt hangsú­lyozta, hogy végleges döntést a profi sportolók olimpiai szerep­léséről csak a nemzeti olimpiai bizottságoktól beérkezett vélemé­nyek kiértékelése után hoznak. A NOB eredeti tervét — hogy már 1988-ra, a szöuli olimpiára változtatnak a részvételi szabály­zaton — az ANOC megvétózta, pontosabban ragaszkodott az ala­posabb tanulmányozáshoz, és eh­hez több gondolkodási időt kért. A kérdéssel a testület 1988-ban foglalkozik újból azt követően, hogy a 161 tagállam részletesen Ismerteti álláspontját. A közgyűlésen Samaranch meg­ismételte a NOB állásfoglalását az apartheid politikát folytató Dél-Afrikáról: „Véleményünk ugyanaz, mint 1970-ben. amikor elítéltük a fajgyűlölő rezsim po­litikáját és Dél-Afríkát kizártuk az olimpiai mozgalomból.” _Helló, Norris!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents