Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-26 / 98. szám
1986. április 26. K|f HÉTVÉGI MELLÉKLET C S AILIAIDMCIT T ti C N ( Bemutatjuki D Világhírű párizsi divatházak A Dior-cég Hosszú estélyi modell zöld taftból. Fekete alapon fehér csíkos galardin blézer fehér szoknyával. Aristian Dior tervezői, alkotói tehetsége méltán vívott ki jó hírnevet. Profi volt a divatszakmában, vagy ahogy hivatalosan is elismerik: „művész”. Munkásságának hírét, névéit, rangját őrzik az elegáns ruha- költemények, a Louvre-ban most megnyílt ruhamúzeumban. A mester halála után a Dior-márka értékét az a 'kis csoport őrzi, amelynek művészeti igazgatója és tervezője Marc Boham, aki 1958-ban lépett tbe a Dior-házba. Óriási méretű munkálatok folynak a cég felújítására, s megnagyobbítására, mert 1987 a Dior-ház fennállásának 50. évfordulója lesz. Marc Boham szerint a divatnak mulatságosnak és iagatónak kell lenni, nem hisz a „praktikus” vagy az ún. „felszabadult” stílusokban. A ház szigorú szépséggel készült klasszikus kosztümjei fekete-fehér színösszeállításban csíkos, skótkockás, tyúklábmintás nyári szövetekből készültek. A gallér nélküli rövid kosztümök mellett divatosak még a 7/8-as hosszúságú — öves — blézerek, melyek alatt kerek, nagy kivágásé selyempólókat viselnek a manekenek, vagy csak a saját bőrüket, azaz semmit. A nyáron a nők körvonalai kirajzolódnak, kacér, térdig érő vagy azt éppen takaró — sokszor nagyon szűkre szabott — szoknyát öltenek magukra. A divatholmik többsége vállbán széles, lefelé keskenye- dik. A tökéletes kidolgozású, szép, nemes kelmékből testre szabott öltözeteken nincs bizsu, hogy a figyelem a ruha vonalán legyen. A rugalmas, testre simuló egyszínű és mintás selymek, taftok, szaténok, gyapjú- krappek és más damasztos anyagok fontos szerepet kapnak. A nyár aktív változatos színei: barack, muskátli, zsád, méz, pasz- tellsérga, matrózkék, korall, rózsaszín, vörös. Nagyon nőiesek az estélyi ruhák vagy koktélruhák. A divatosan megformált bő taftszoknyákhoz pl. azonos anyagból készült a felsőrész is, egyik-másik gyönyörű gyöngyhímzéssel. A kiegészítők elegánsak, harmonikusak, az öv elmaradhatatlan. Kovács Mari Teltkarcsúaknak A bemutatott modellek a ka- zakos. tunikás megoldások, az optikailag karcsúsító hosszanti tűzések — ügyesen rejtik, illetve kendőzik fölösleges kilóinkat. 1. A levendulakék Chanel-fa- zonú buküékosztümöt fekete-fo- naflszerű díszítés teszi előnyössé. A magas kézelűjü fehér-fekete pettyes selyemblúz gallérja masnira kötött. 2. A hétnyolcados kazakos fel- őrész szoknyához, nadrághoz gyaránt illik. A rövid kimonó jjja mandzsettában végződik, a kivágást és a old a! hasítékot kétsoros érdekes tűzés díszíti. A vékony övét laza csomóra kötjük. 3. Sötétkék jerseyből varrt pantallós együttes háromnegyedes ujjakkal. A hegyes és mély kivágást, valamint a magas oldalhasítékot fehér négysoros tressz-zsinór hangsúlyozza. Jól illik hozzá a kihajtott gallérú, fiatalos, rózsaszín-fehér kockás (blúz. 4. Vékonyabb, puha szövetből készült a fazonos, bevágott zse- bü tunika. A hosszanti gomboláspánt és a függőleges tűzés a zseben jól karcsúsít. Alája pulóver, blúz egyaránt viselhető. Nyakra va ló Amit minden nő viselhet, és szinte pénz nélkül divatossá válik, az a nyaknavaló, amit hívnak nyakkendőnek, sőt kravátlinak. .. A női módi egy kicsit más. mint a férfi-, a női nyakkendő keskenyebb, rövidebb. és harsogó, erős, de a blúzzal harmonizáló színű, főleg durva szövésű vászon alapanyagból készül, gyakran selyemfonalból horgolják. A megkötési módot az 1—4. ábrán mutatjuk, tessék gyakorolni. A blúz, a ruha gallérja alatt, látszólag rendetlen hatással, hat centiméter mélyen ül a csomó. Az új divat szerint a derékon húsz centiméter széles bőröv fogja össze a szoknyát. Meddig tart a serdülőkor? nehet-e valaki ma önálló személyiség — mondjuk húszéves korára, és képes-e önálló döntéseikre, önálló életvitelre? Számtalan tizenhat, -nyolc éves fiatal családot alapit, és meg is állja a helyét. A közvélemény mégis úgy véli, hogy a korán kötött házasságok elhamarkodottak. Fiaink, lányaink — kétségtelen — korán érnek, tizenhárom-ti- zeinnégy éves korban mind a lányoknál, mind a fiúknál a nemi érettség jelei már mutatkoznak. A fiziológiai, biológiai érés felgyorsult, és ilyen értelemben egy fiatal „kész ember” tizenhat- tizennyolc éves korára. De nem felkészült az életre. A társadalom — beleértve a családot — nem készíti fel időre a fiatalt, tehát a biológiai érés és a társadalmi alkalmasság nem egy- Időben következik be, és ez számos zavart okoz egyrészt a fiatalok testi-lelki fejlődésében, másrészt magában a társadalomban. Az egyik példa: a válások magas száma, vagy a fiatal lányok felelőtlenül vállalt anyasága. Úgy gondolkodhatnak ezek a fiatalok, mint az az ember, aki hogy megtanuljon úszni, rögtön a vízbe ugrik, ahelyett, hogy lépésről lépésre tanulná. A zavar talán súlyosabb változata, hogy a fiatal egy bizonyos Idő után valóban nem képes kilépni az életbe. Nem szülőkhöz való kötődésre gondolunk itt, hanem egyfajta furcsa életképtelenségre. Ahhoz a sajátos érzéshez lehetne ezt hasonlítani, amikor nézünk, nézünk ki az ablakon, de jó volna odakinn lenni az emberek között, és képtelenek vagyunk rászánni magunkat, hogy kilépjünk a kapun. Az ilyenfajta életképtelenség sajnos nagyon gyakori a fiataloknál, és sok esetben lelki egyensúlyvesztéshez vezethet. Az elhamarkodott családalapításnak és az ezt követő válásnak többnyire azonos okai vannak: zavaros családi háttér, amelyből menekül a fiatal, vagy az általános kulturálatlanság, beleértve a szexualitást Is; végül, hogy a fiatalok egyéb kapaszkodó híján egymásba kapaszkodnak. A felnőtté válás elhúzódásának, az egyfajta életképtelenségnek az okait nehezebb feltárni. Gazdasági oka is lehet: a fiatal kénytelen otthon maradni mert egyszerűen képtelen önállóságát megfizetni. A félreértés elkerülése végett hangsúlyozzuk, hogy bárki lehet önálló családi körben is, és az anyagi függőség mellett is. A másik vélt ok, hogy a szülők gyakran szinte prolongálják saját szülőszerepüket. Valószínű, hogy a külső bizonytalanságok, és az ebből következő belső bizonytalanság a felnőtt embernél Is valamilyen kapaszkodót igényelnek. A legtermészetesebb pedig az, hogy szükség van rám, fontos vagyok valaki számára, sőt nélkülem tehetetlen lenne az a másik. Így akarva, nem akarva a szülő a gyermek függő állapotát még akkor Is fenntartja, amikor azon már lazítani kellene. A prolongált szülőszerep kialakulásának másik oka a szülői felsőbbrendűség. Nevelési szokásaink hagyományosan is a pa- rancssuralmi jelleget viselik. A szülő dönt mindenben, és e döntéseibe nem hagy beleszólást éppen attól, akire a döntések vonatkoznak. Tenát a gyermek egyértelműen függő és alárendelt, amit — bármilyen furcsának tűnik — meg lehet szokni. Az a gyerek, aki nem tud harcolni, aki inkább meghúzza magát, az előbb kényszeredetten, majd a függőségi állapot jó oldalát, a kényelmet, a felelőtlenséget nézve, megszokja azt. A szülő talán egyáltalán nincs tudatában, hogy gondoskodása révéin egy kényelmes, nem érdeklődő, de követelődző, függő gyereket nevelt fel, aki esetleg nem képes felelős felnőtté válni, és aki mindig talál magyarázatot, bűnbakot saját viselkedésére. Hogy milyen következménye lehet ennek a nevelési szemléletnek? Az érdektelenség az első lépcső, azt követheti az a magatartás, amikor a gyerek mindent lebecsül, megtagad, értéktelenit, végül a szabados, önkényes viselkedés. Valamilyen „más” értékrend felállítására törekszik, valamire, amiért harcolnia kell, hiszen ez közös emberi tulajdonságunk. Ezt az életérzést Salinger a Zabhegyezőben igy fogalmazza meg: „Nagyon sokan, főleg ez a pszichoanalitikus pofa itt, azt kérdezik, lgyekszem-e beiUeszkedni az ottani rendbe, ha jövő szeptemberben visszamegyek az iskolába. Ez olyan hülye kérdés szerintem. Mert honnan tudná az ember, mit fog csinálni, amíg meg nem csinálta? A válasz: sehonnan. Én azt hiszem, igyekszem majd, de honnan tudjam? Esküszöm, hülye kérdés.” És bekövetkezhet az a maga- tartás is, amikor a fiatal fölös- 1 eg esnek, hibásnak, tehetetlen- inek, lehetetlennek tartja magát. Az „én nem vagyok fontos’* életérzés nem vezet sehová. Miután képtelen volt belépni az életbe, kilép abból és ennek mindnyájunkra háruló felelősségét nem lehet elégszer önisme- réti táblánkra fel vésni. összefoglalva: a prolongá’t serdülőkor a gazdasági okokon túl egy mai életérzés következménye is. A felnőtt bizonytalansága: megkapaszkodik a gyermekben, akinek a bizonytalan- ságát csak bizonyos korig tartja egyensúlyban a gondoskodás, aztán pánikba esik. Mindez olyan tulajdonságokat fejleszt ki a gyermekben, ami a társadalmi beilleszkedést veszélyezteti. Az iskolai nevelés is gyakran csökkenti annak az esélyét, hogy a gyermek kipróbálja magát: mit érek? A jelenlegi mércéink nem mindig megfelelőek. Az irkafirkától a rajzig Postairól! vagy zsírkréta. Ez a két írószerszám a legalkalmasabb arra hogy segítségükkel a kicsi gyerek igazi élményhez jusson Már nyugodtan odaadhatjuk őket a 13— 14 hónapos gyermeknek is. Marokra fogva a színest, felt*, fedezi, hogy az nyomot hagy az írólapon. az újságon. Aztán megszületnek az első irkafirkák, mert bizony eleinte nem lehet rajzolásnak nevezni azt, amit gyermekünk a papírral és az Írószerrel művel. Első alkotásai az úgynevezett lengő firkák Ezek készítésekor a gyermek egész karja, válla mozog, és ezekből a mozgásokból születnek az első ábrák. Jellemző hogy formájuk hosz- szú ideig visszavisszatér. Hasonló visszatérő alkotás a fanalgómbólyag is: az egymás mellett sorakozó köröket, ováli- sokat minden gyerekes szülő jó) ismeri. 18—20 hónapos korában a gyermek az anyagokkal is ismerkedik a rajzolgatás során Rájön, mire jó a papír, az írószer. Használatuk közben természetesen néhány alapszabályra is meg kell tanítanunk őt. Például arra, hogy az irónokat ne vegye a szájába, azt a papírt, amire rajzolt, ne tépje szét, ne gyűrje össze, azaz vigyázzon rá. Türelmesen a rendrakásra is szoktathatjuk közben. Az irka- firkálás közben tulajdonképpen a gyerek tevékenységi köre bővül, kár lenne megfosztani ettől a lehetőségtől. Ezenkívül jó elő- iskolája a majdani írástanulásnak, s fokozatosan megismerkedik a színekkel, a formákkal és a vizuális kultúra, az esztétikum alapjaival. Mit rajzoltál? — kérdezzük gyakran gyermekünket, és eleinte Legtöbbször nem tud válaszolni. Később valamit belelát irkafirkáiba, s csak aztán kezd tudatosan, eleve eltökélt szándékkal vonatot, házat, vagy bármi mást rajzolni. Ez általában hároméves kor körül következik be. Ekkor már állandó felügyelet nélkül tudja hasznáLni a postairánt, a zsír- vagy a táblák rátáikat. Csak néha-néha kell .ránéznünk, fokozatosan bővíthetjük tehát az eszközök tárát. Adjunk neki színest, grafitceruzát. Mivel az óvodában is feste- getnek a kiscsoportosok, a hároméves gyerek otthon is kaphat ecsetet, festéket. Először célszerűbb a tempera — nem ázik át a papír — és a lapos végű ecset. Ez ugyanis szélesebb nyomot hagy, mint a hegyes, vékony ecset. A festéshez a gyereket „öltöztessük be”, és az asztalt borítsuk le nylonterítovel vagy viaszkos vászonnal. Fontos szem előtt tartanunk, hogy a gyerekek rajzfejlődési készsége eltérő. Általában az a gyerek ügyesebb, akinek már jól rajzoló nagytestvére van. Mi, szülők is sokat segíthetünk azzal, ha nem rajzolunk elő gyerekeinknek, a saját munkánk le másolását követelve. A gyerekeknek ugyan nagyon tetszik, ha rajzolunk nekik. Tegyük ezt, d* ne azért, hogy kész formák utánzását várjuk el tőlük. Így ugyanis nem fejlődnek tovább Ne a cicát tanítsuk meg rajzolni, hanem figyeltessük meg a cica mozgását, és mondjuk el rajzolás közben, mi ilyennek látjuk. Ez célravezetőbb és hasznosabb módszer, hiszen a későbbiekben is nagy szükség lesz arra, hogy a gyerek maga figyeljen meg sok mindent, és képes legyen a tanulságok levonására. A kifestő könyvek éppen emiatt nem a legjobbak. A mechanikus gyakorlás a legtöbb gyereknek kis korban még nem is okoz örömet, inkább összefirkálják a drága pénzen vásárolt kifestőket. Az igazi ihlető az üres Lap és az Írón, és a rajzolást elismerő felnőtt. A beszélgetések, a kérdések, a megfigyeltetések, no és az alkalom meg az anyag nyújtása révén válik lehetővé hogy a rajzban a gyerek a saját érzéseit, elképzeléseit, gondolatait fejezze ki, és ne egy kiala- kult sémát ismételgessen. Ismételgetnek gyerekeink a rajzban maguktól is. Igaz, ez másfajta ismétlés — voltaképpen gyakorlás. Egy-egy típusból Jó néhány rajzot elkészítenek, míg megint új megoldást keresnek. Ha megfigyeljük a gyermeki rajzfejlődést például az egyik kedvenc ábrázolási témánál, a virágok rajzolásánál, akkor azt tapasztaljuk, hogy ezek rendszerint a körből bontakoznak ki. Kör és egyenes jelzi az első virágformákat. Hosszú gyakorlás után alkotja meg a gyermek az első szirmokat. Sétáink során érdemes alaposabban szemügyr0 venni egy-egy virágot, ezzel segíthetjük gyermekünk fejlődését. Üjabb lépcsőfok a különböző virágok — tulipán, rózsa, margaréta, ibolya — ábrázolása. Rajzolás közben fokozatosan alakul ki a gyerek térlátása Eleinte a papíron nincs fent és lent, a lerajzolt formák szétszóródnak. A rendeződés fokozatosan megy végbe, lassú folyamat eredménye. Az első jel, amikor a gyerek a földet a lap alján mondjuk egy vonallal, fent az eget pedig néhány felhőkarikával jelzi. Később a gyerek szívesen rendezi a formákat, a figurákat két vagy több sorba. A következő lépésnél az előteret a hátrább jelzett térrel köti össze. Külön figyelmet érdemel egy sajátos kérdés, amely a firkálás sarán már egyértelműen kidé rül. A balkezességről van szó Ha azt tapasztaljuk, hogy a gyerek következetesen ezt a kezét használja, hagyjuk rá, nyugodjunk bele. Éppoly ügyes lesz a bal keze, s ugyanúgy boldogul vele, mint mások a jobb kezükkel. Az erőszakos átállításnak káros következményei lehetnek s a felesleges megterhelésnek nincs értelme. Bal kézzel is lehet gyereknek és szülőnek egyaránt örömöt okozó rajzot alkotni. Ennél több múlik a személyes, bizaJomteljes jó kapcsolaton, amely mindenféle tanítás és a nevelés elengedhetetlen alapja. Csőrögerecept A 18 dkg drágább (grízes) liszthez keverjünk 2 csomag vaníliái- cukrot, cdpet sót, 4 dkg porcukrot, egy citrom reszelt héját, majd keverjük össze 2 egész tolással és 2 kanál tejföllel. Mind ebből gyúrjunk jó kemény tész tát. A sima tésztát olyan vékonyra sodorjuk, mintha gyúr' tészta volna. A hullámos széli vágókerókkel (rádlival) szeljük: „forgácsokra,\ és forró olajban süssük aranysárgára. A csörög«: lényegében megegyezik a for gácsfánkkal. Abban tér el, hog? ha némi rummal segítjük a tész ta összeállását, ettől, az ürege sebbé, hólyagosabbá válik a sü tés során.
