Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-03 / 78. szám
4 Kelet-Magyarország 1986. április 3. Ezt az oldalt testvérlapunk, a Szovjetunió Kár- pátontúli területén megjelenő Kárpáti Igaz Szó munkatársai állították össze hazánk (elszabadulásának évfordulója alkalmából. „Mit hoztál, Marika?” barátság pillanatai Rendszeresek a kétoldalú találkozók országaink vezetői között. A képen Kádár János és Mihail Gorbacsov az 1985 szeptemberében lezajlott moszkvai tárgyalásukon. Szovjet közreműködéssel épült fel hazánk első atomerő műve Pakson. A képen az erőmű vezénylőterme. Es ez is egyfajta tapasztalatcsere. Két magyar szakács remekművét szovjet kollégájuk (középen) ajánlja kóstolásra a jereváni magyar napokon. A visontai hőerőmű az első szovjet űrhajós, Gagarin nevét viseli. A képen a szovjet közreműködéssel épült erőmű központi kapcsolóterme. Egy filmszerep története A forradalom marsallja Levelet kaptam 1977 októberének első napjaiban az Ogyesszai Filmstúdióból. Felkértek, hogy „A forradalom marsallja” című televíziós filmben játsszam el Kun Béla szerepét. A Berehovói Népszínház magyar társulatával éppen akkor Bállá László „Lüktető napok” című drámájának ősbemutatójára készültünk. Mivel a színmű cselekménye a Tanácsköztársaság utolsó napjaiban játszódik, úgy gondoltam, a két alakítás majd jól kiegészíti egymást. De hát mit tudtam én Kun Béláról? Nem a lexikai adatokra gondoltam, hisz azokkal többé-kevésbé tisztában voltam, hanem az emberi tulajdonságokra, jellemvonásokra, külalakra. Azt, hogy zömök, alacsony volt? Hát ez egyáltalán nem illik rám. Az arcvonásai? Talán sminkeléssel segítenek... Lázasan keresni kezdtem valamilyen fogódzót, belső hasonlóságot, amelyből kiindulva hitelesen tudom megformálni a jellemét. Böngésztem írásait, Münnich Ferenc emlékezését, de főképp Kun Béláné könyvét. Megtudtam, hogy Zilahon egyazon gimnáziumba járt Ady Endrével, sőt egyes tantárgyakból a későbbi költő korrepetálta; hogy később Kolozsvárott sokat segített a? utcabeli gyerekeknek iskolai dolgozataik megírásában; hogy egészen fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba ... Lassan összeállt a kép. Azt már korábban is tudtam, hogy Kun Béla személyi testőre Budapesten 1918- ban a beregszászi Kovács János volt (sajnos már nem él), a „Kis Kovács”, akiről Kun Béláné olyan meleg hangon írt könyvében. Büszke voltam rá, hogy ismertem János bácsit. De nekem elsősorban Kun Béla szovjet-oroszországi tartózkodásáról és tevékenységéről kellett adatokat gyűjte- nem, hiszen a tévéfilm cselekménye 1920-ban játszódik, a déli fronton, ahol Kun Béla a Forradalmi Katonai Tanács tagjaként Frunze jobb keze volt a Vrangel elleni küzdelemben. Ismét Kun Béláné könyve segített. Kun Béla élete a magyar és a nemzetközi munkás- mozgalom nagyszerű fejezeteinek krónikája. A róla olvasottakból egy kiváló jellemű, nagyszerű szervezői képességű forradalmár alakja rajzolódott ki előttem, azé a kommunistáé, aki haláláig hűséges volt a dolgozó néphez, érte küzdött önmagát nem kímélve. Elvállaltam a filmszerepet. Hogyan sikerült? Nem az én feladatom, hogy véleményt mondjak. A Moszkvai Központi Televízió bemutatta „A forradalom marsall- já”-t. Ügy értesültem, hogy az idén ismét műsorra tűzik majd. Számomra is érdekes lesz több év távlatából visz- szaidézni a forgatás izgalmas napjait, s találkozni ismét Kun Bélával. Dalmay Árpád, a könyvbarátok társasága berehovói kerületi szervezetének felelős titkára A véletlen úgy hozta, hogy szinte egy időben érkeztünk az ungvári kerületi Hajnal Szovhoz helmeci állattenyésztő telepének bejárata elé Hamuik Máriával, a Szovjeunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusának küldöttével. A kölcsönös üdvözlések után azonban alig néhány szót tudtunk csak váltani, amikor megláttak bennünket a többiek, akik ezen a hajnalon nem véletlenül előzték meg munkahelyén a telepvezetőt. — Mit hoztál, Marika? — öleli át elsőként Hamnik Máriát Bogda Sarolta, a gazdaság kiváló fejőnője, de már ott sürgölődik körülöttük a telep többi dolgozója is, s a kérdések özönével árasztják el a kongresszusi küldöttet. Percek telnek el, mire rendezni tudja gondolatait. — Csodálatos, megismételhetetlen élmény volt, olyan, amihez hasonlót soha nem éltem át — mondja tárgyilagosan. — A Kongresszusi Palotában, a Rosszija Szállóban, ahol laktunk, az utcákon, a tereken, a gyárakban, a színházakban, mindenütt, ahol csak megfordultunk, megkülönböztetett figyelemmel és érdeklődéssel vettek körül bennünket, hiszen mindenki számára nagyon is nyilvánvaló volt, hogy személyünkben rendkívüli események közvetlen részeseit üdvüzölhetik. A téma is egy volt: Gorbacsov elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának nyílt, egyenes hangú, a problémákról és gondokról is őszintén beszélő, s a távlatokat is jól érzékeltető beszámolója, amely mindenkiben egyöntetű helyeslésre és támogatásra talált. Kitűnt ez a felszólalásokból is. Senki nem beszélt a nehézségekről, sokkal inkább a gondok felszámolásának módozatairól, a népgazdaság intenzív fejlesztésének szükségességéről, az új vezetői munkastílus meghonosításának szükségességéről. — A beszámolónak mely része ragadta meg legjobban figyelmedet? — kérdezte a komszomolista Perevuznik Anna fejőnő. — Természetesen mindenekelőtt a mezőgazdaságra vonatkozó rész. Jól emlékezetembe véstem Gorbacsov elvtársnak azokat a szavait, amelyekben a többi között elmondta, hogy elég volt az úgynevezett objektív okokra hivatkozni, amivel egyesek hozzáértésük hiányát igyekeznek leplezni, s azt, hogy képtelenek megbirkózni az eléjük tornyosuló feladatokkal. A tehetségtelen, lusta emberektől mielőbb meg kell szabadulni. Olyanokra van szükség, akik hatékonyan tudnak gazdálkodni. A párt elvárja tőlünk, hogy az elkövetkező években kétszeresére fokozzuk a termelés növekedési ütemét, amit csakis még odaadóbb munkával érhetünk el. Itt értettem meg igazán, hogy amit eddig elértünk, nem sok, annak ellenére, hogy öt év alatt több mint 600 kilogrammal emelkedett telepünkön az egyedenkénti tejhozam, s túlhaladtuk a háromezres fejési átlagot. Mert hogyan is lehetnénk elégedettek, amikor a gazdaságban egészében véve csak megközelítettük ezt a szintet. Vannak tehát még tartalékaink, amelyek elsősorban az élenjárók és a le- maradozók közötti különbségekben rejlenek. Miért tudott például Bogda Sarolta 4218, Hita Magdolna 3870 kg- os eredményt elérni egyedenként? Azért, mert ők mindig fokozott célokat tűztek maguk elé és tesznek is azok megvalósításáért. Mások viszont még mindig a 2500 kg körül tartanak. Pedig a feltéttelek ugyanazok. Esetükben, s hadd ne mondjak most névé kiét, a hozzáállással van baj. Legalábbis eddig, mivel ezután senkinek sem engedjük meg a lazítást. A Hamnik Mária köré se- reglett fej óin ők többsége helyeslőén bólogatott, de volt olyan is, aki lesütött szemmel a földet nézte, idegesen to- pongott, bizonyára találva érezte magát. Kövy János Az utolsó leheletig B elgiumban. 1943. július 4-én történt. Egy három emberből álló szabadságharcos csoport felderítésre indult a Brüsszel melletti soig- nies-i erdőbe, ahol lesben álló SIS-ősz tagiba ütköztek. Arra, hogy fegyvert ragadjanak, már nem volt idejük. De a bátor ellenállók puszta kézzel is védekeztek. A náci marfcalóooik az egyik legmakacsaibbul ellenálló partizánt halálosan megsebesítették. Az illető a megszállók által már hosszú idő óta keresett Molnár István, a belgiumi illegális mozgalom egyik kiemelkedő alakja volt. Ezzel a tragikus, igazi hőshöz illő cselekedettel ért véget Molnár István harcos útja, amely Mukacsevón Indúlt el. Molnár István (eredeti nevén Weisz Sándor) a Szabolcs megyei Mámdokon született 1911. március II-én, gyermekéveit és ifjúságát azonban már Munkácson töltötte, ahová apja, a magyarországi tanácshataiom aktív résztvevője, a fehérterror üldözése elől volt kénytelen menekülni. Ebben a városban alakult ki osztályhiarcos világnézete, itt lett kommunista. A két világháború közti időszakiban Mukacsevo a kárpáto.n- túli kommunista és munkásmozgalom egyik központja volt. Az osztályharc különösen ,a 20-as évek vége felé éleződött ki a Latorca menti városban, ahol sokakat érintett az egyre tömegesebbé váló munkanélküliség. A városi munkásság megmozdulásai - hoz a környék föld nélküli parasztjai és erdőmunikáisai is csatlakoztak. Mukacsevo forrongott. Egymást követték a kíméletlenül kizsákmányoló tökés rendszer elleni tiltakozó tüntetések, felvonulások, népes gyűlések. Ilyen körülményeik között nőtt fel Molnár István, a fiatal kárpitossegéd. Osztályöntud'atámak ébredéséhez nagyban hozzájárult az is, hogy a politikai harcokból aktívan kivette részét, szobafestő apja és három fivére, akik valamennyien a kommunista párt tagjai voltak. A 20-as évek második felében Molnár István nevével már találkozni lehet a munkásmegimozd'u- lásokról szóló rendőri jelentésekben. Ezekben mint a kommunista ifjúsági mozgalom' egyik legharcosabb és legrátermettebb vezetőjéről történik róla- említés. 1323-ban az ifjúsági mozgalom egyik vezetője. Néhány évvel később, 1932-ben már a kommunista párt tagja. Eszmei-politikai felkészültségével párhuzamosan egyre jobban kibontakozik szervezői tehetsége. Az agilis fiatalember mindenütt ott van, ahol hatni lehet a munkásifjúságra, helyes politikai irányba terelni a nehéz társadalmi helyzetből fakadó harca elszántságát. A proletár testnevelési mozgalom egyik lelkes részvevője és szervezője volt Mukacsevón. Egyidejűleg hasznos tevékenységet fejtett ki a kommunista párt irányításával működő Egység Fogyasztási Szövetkezetben. Felfigyeltek rá a párt országrészi bizottságában. 1935-ben mint a párt sokat ígérő, jó vezetői adottságokkal rendelkező, az osz- táilyharcokban megedződött fiatal tagját a Szovjetunióba küldik tanuümi. Közben Spanyolországban kitört a poilgárhóború. A fasiszta Németország és Olaszország nyíltan beavatkozik a köztársaság belügyeibe, csapatokat küld az Ibériai - félszigetre a lázadó Franco tábornok megsegítésére. Ilyen körülmények közt a haladó erők, az igazi internacionalisták, a kommunistákkal az élen, a szorult helyzetben, lévő spanyol demokraták segítségére sietnek. Tanulmányait félbeszakítva, elindult a távoli országba Molnár látván is. Számos kaland és nehézség árán jut el spanyol földre. ahol már több kárpátontúli, köztük nem egy szesméűiyes ismerőse is harcol a köztársaságiak táborában^ Mblmár István: csakhamar a legendás hírű Lukács tábornok (Zalka Máté) parancsnoksága alatt harcoló nemzetközi brigád soraiban küzd a fasiszták el'ien. Különösen a Huesoánál zajló harcokban tűnik ki bátorságával, lélekjelenlétével, katonai felkészültségével. Ezek a tulajdonságai arra érdemesítik, hogy parancsnoki helyet foglaljon el. Századosa rangot kap. kinevezik a lengyelekből és magyarokból álló Dotorowski zászlóalj parancsnokává. Ebben a minősítésben harcolja végig a spanyol polgárháborút, példát mutatva beosztottijainak állhatatosságával, félelmet nem ismerő bátorságával. Az erőviszonyok azonban túlságosan egyenlőtlenek voü/tak. Egyre inkább éreztette hatását a náci és az olasz fasiszták által támogatott francoista egységek számbeli, de főleg technikai fölénye. Molnár István az internacionalista csapatok maradványaival Franciaországba vonul vissza, ahol harcostársaival együtt internálják. Nem tudott megbékélni a fogsággal, a kényszerű tétlenséggel, annál is inkább, mert látta, tapasztalta: a politikai helyzet Európában tovább bonyolódik, a fasiszta hatalmak újabb agresszióra készülnek. Szökést kísérelt meg, amely sikerült is. Belgiumba igyekszik, ahol a megélhetési gondoktól űzött számos kárpátontúli dolgozó telepedett le a 30- as években. Voltak köztük kommunisták is. Molnár ismerősei. Az emigránsok körében örömmel fogadták. Rövidesen a belgiumi magyar kommunisták egyik elismert, tekintélynek örvendő vezetője lett. A második világháború kitörése után azonban a belga hatóságok letartóztatták és Franciaországba to- loncolták. Röviddel ezután a német fasiszta seregek lerohanták és megszállták Franciaországot. Ettől az időtől fogva élete csupa halálos veszedelemmel járó küzdelem, sok esetben szinte valószínűtlen kalandra emlékeztető fegyvertény. Molnár István illegalitásban folytatja a harcot a fasiszták ellen. Előbb Észak- Franciaországban szervezi a bányászok ellenállását, majd Belgiumba megy át, ahol egy belgákból és magyarokból álló partizáncsoport élére kerül. Részt vesz a Szabadság című illegális magyar lap kibocsátásában, amely jelentős propaganda- munkát fejt ki, ismerteti a szovjet hadsereg által elért sikereket, szítja a fasiszta megszállókkal szembeni ellenállás lángját. Egy magyarokból álló század élén számos rajtaütést hajt végre a megszállókon, szabotázsakciókat szervez, a többi között felrobbantja embereivel Sa- venthem és Sterrebeek között a vasútvonalat. A Gestapo mindent megtett annak érdekében, hogy kézre kerítse. A náci kopók valóságos hajszát indítottak ellene. Fáradozásaik, cselszövéseik azonban hosszú ideig nem jártak eredménnyel, Molnár Istvánnak sok esetben az utolsó pillanatban sikerült kicsúsznia az üldözők hálójából. így volt ez akkor is, amikor a nácik felfedték a partizánok egyik illegális lakását és csapdát állítottak fel az ellenállók számára. Amikor Molnár megjelent a lakásban, a lesben álló gestapósok lecsaptak rá. A partizán azonban nem vesztette el lélekjelenlétét. Pisztolyt rántott és leterítette az egyik támadót, a többiekre pedig tüzet nyitott. Majd kirohant az utcára és felugrott egy robogó villamosra. Nemcsak maga menekült meg, hanem idejében figyelmeztette társait is a leselkedő veszélyre. A z állandó kockázattal járó partizánharc azonban számos áldozatot követelt. Nem kerülte el a halálos golyót Molnár István sem. Mindössze 32 éves volt, amikor a cikk elején leírt összecsapásban életét vesztette. Most lenne 75 éves. Az utókor kegyelettel őrzi emlékét. Meleg szeretettel emlékeztek mei róla egykori harcostársai, akik Mukacsevón működtek vele együtt a kommunista mozgalomban, s vállvetve harcoltak a spanyol polgárháború frontjain. Kovács János, Czipf István, Kahán János és más veterán kommunisták, akikkel a felszabadulás után alkalmam volt beszélgetni róla, elvhű, szilárd kommunistaként, bátor, barátai, elvtársai iránt mindig figyelmes emberként jellemezték őt. Őrzik emlékét Belgiumban is, melynek szabadságáért feláldozta fiatal életét. Érdemeit halála után a legmagasabb belga katonai kitüntetéssel jutalmazták. Lusztig Károly Világ proletárjai, egyesüljetek! fiKARPATI IGAZ SIÓ Az Ukrajnai Kommunista Párt Kárpátontúli területi bizottságának és a népképviselők területi tanácsának lapja OpraM 3anapnaTCbKoro oŐKOMy KoMyHicTHMHOt naptiT YicpaiHH i oőnacHoí PoflH HapoflHHX ^enyta-ria
