Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-23 / 95. szám

1986. április 23. Kelet-Magyarország 3 Szenzáció M it kiabál a rikkancs? Az ország egy má­sik feléről való a példa. Egy nagyon jó pécsi lapárus emígyen reklámoz­ta a délben megjelenő la­pot: „Óriási szenzáció. Meg­nősült a pápa...” Persze, hogy megvették az újságot, hiszen ugyan ki tudta, hogy a pápa valójában nem a pá­pa, hanem egy ismert pé­csi agglegény, kedvelt kis­iparos, akit nevezetesen Pá­pa Józsefnek, Sándornak vagy Pápa Istvánnak hív­tak. . . Mit várunk valójában a hírektől? Nálunk ebben az országban nincs terrorista merénylet, nem térítenek el repülőgépeket, robbanta­nak plasztikbombákat, de azért alig telik el nap, hogy a nagyvilág hírei kö­zött ne legyen legalább egy ilyen. Mit mesélünk? Azt semmiképpen, hogy az évek óta veszteséges termelőszö­vetkezet nyereséges lett egy nagyon nehéz gazdasági év­ben. Ez a termelőszövetke­zet akkor lenne beszédté­ma, ha raktárosa fondor­latosán ellop néhány kiló- nyi tápot. Az, hogy egyre több a gépkocsi, nálunk nem szenzáció, de ha egy italos ember ostobasága mi­att súlyos baleset történik az országúton, akkor az na­pokig hír, napokig izgalom. Érzékenyek vagyunk a negatív szenzációkra? Ez még nem lenne baj, hiszen a világ minden részén így van ez, azokban a csalá­dokban is, ahová nem fele­ségét megverni jön haza részegen a férj, hanem az átlagos családokban, a mi világunkban, ahol nem robban bomba, és megkoc­káztatom, hogy talán még a pofon is ritkább. Élünk valamiképpen. Jobban, vagy éppen nehe- zebben', de akár így élünk, akár úgy, kezdem azt hin­ni, hogy egyre kevesebb kí­váncsiságunk van a jóra. Ez utóbbi ugyanis nem is érdekes. Talán azért, és en­nek még örülni is lehet, mert megszokottabb. Or­szágúti tragédiák, parányi lopások, betörések, ban­dák, kábítószerek? Miért ezekre vagyunk kíváncsi­ak? Remélem, hogy végső fokon nem. Unalomig, még a viccla­pokból ismert, ahogyan a fiatal újságírót okítják: „Nem az a szenzáció, ha a kutya megharapja a pos­tást, hanem az, ha a postás harapja meg a kutyát.” Ez utóbbit megírni bizonyisten könnyebb, de az újságot, a hétköznapot a postás hoz­za. És nem érdemes erősza­koltan — kutyául érezni magunkat. Bartha Gábor Vegyes befőtt Tyúkodról. NDK-exportra gyártanak 2500 tonna vegyes befőttet a Nyíregyházi Konzervgyár tyukodi gyárában. Képünkön: üvegbe töltés előtt gondosan átválo­gatják a befőttbe kerülő almát. (Császár Csaba felvétele) i A népszerűség titka Viták életközeiből Az őszinte eszmecserék éltetik az embert, ezek sze­reznek örömet a propagan­distának — vallja Máté József propagandista. — Érdemes készülni, mert lát­ja az ember munkája ér­telmét. — Vajon, mi az oka a népszerűségnek ? — Első és az egyik leg­fontosabb követelménynek tartom az alapos, sokoldalú felkészültséget. És termé­szetesen legalább ilyen kri­térium az őszinteség és a nyíltság. Több mint 40 esz­tendős tapasztalat bizonyít­ja: a párt politikáját csak őszinte szóval lehet és sza­bad (!) képviselni. Ennek eredményeit történelmi kor­szakok igazolják. Amikor a gondokat, bajokat feltártuk a tömegek előtt és kértük is a segítségüket, a bizalom szálai erősödtek. Kilábol- tunk, előrelendültünk. Ami­kor viszont taktikáztunk, elhallgattuk a bajokat, csorbát szenvedett a tö­megkapcsolat, a bizalom szálai elvéknyultak, s oly­Menekülés előre — az eredményért Kisvárdán majdnem olyan öntöde található, mint másutt az országban. Hasonlít nagyon a hazai kohászat egészére — már ami a technikai színvona­j lát jelenti. Mégis egészen más, amennyiben ellenté­tesen az iparág számos nagymúltú vállalatával, ez a több, mint hatvanéves gyár, a Vulkán öntödei Vállalat újabb fellendülés előtt áll, azokban az évek­ben is nyereségesen ter­mel, amikor mások vesz­teséggel küszködnek, sőt újabb beruházással kíván­ja megalapozni a sikeres VII. ötéves tervet.------­----------------­— Mindent egy lapra, a fejlesztésre tettünk fel — magyarázza Csehi István gazdasági igazgatóhelyettes. — Ugyanis be kellett lát­nunk, hogy az a technikai, műszaki színvonal, piaci helyzet, amely jelenleg van, csakis a szinten tartáshoz lenne elég az ötéves terv idején. „Mi«nk volt a felelősség...” A Vulkánban a legnormá- lisabb vállalati magatartást választották, amikor úgy döntöttek, hogy nagyarányú fejlesztésbe fognak a követ­kező években. Két és fél év alatt befejezik a most indí­tandó beruházást, amelynek révén energiatakarékos főző­lapokat és nagykonyhai be­rendezéseket gyártanak. — Mienk volt a felelősség az elképzelések jóváhagyá­sánál — mondja Kovács Gyu­la, a vállalati tanács elnöke, aki a radiátorgyártó üzemet vezeti. Majd így folytatja: — Ehhez ismernünk kell az üzem teherbíró képességét, meg kellett győzni a munká­sokat is, hogy a vállalat elő­menetelétől függ az ő bére­zésük is. Az elmondottakhoz bólogat Eszenyi Zoltán, a radiátor- szerelő műhely csoportveze­tője, aki a munkások egyik képviselője a vállalati ta­nácsban. — Nem lehet eleget hang­súlyozni az emberek előtt — vallja. Bele kell sulykol­ni mindenkibe, hogy nincs más utunk. Ráadásul nálunk az üzemben sokan várják is az új üzemet, ahol könnyebb lesz a munka, a nehéz fizi­kai erőt kívánó öntésben, formázásban megfáradtak helyet kapnak. Különösen a nődolgozóknak számít ez so­kat. Már az idén kezdik Néhány szóban az új beru­házásról : a közelmúltban kor már-már elszakadni látszottak — magyarázza. Tíz esztendeje áll kated­rán Máté József. Pártmeg­bízatása : propagandista. Örömmel és nagy felké­szültséggel végzi. A MÁV Nyíregyházi Körzeti Üzem­főnökség üzemviteli nelyet- íese. Szinte csaknem min­den lépcsőfokot megjárt, hogy oktatói-nevelői «hiva­tásának magas színvonalon eleget tegyen. Érettségi után MÁV-tisztképzőt vég­zett, majd a marxizmus— leninizmus középiskoláját, az esti egyetemet, később a négyéves szakosítót, utána a pártoktatás pedagógiai speciális kollégiumát, MÁV-állomásfőnöki tanfo­lyamot, vezetőképzőt tud­hat magáénak. — 1958-ban kerültem a MÁV -hoz. Azóta emberek­kel foglalkozom. Állandóan a munkát végrehajtó dol­gozókkal — hangsúlyozza. — Közülük kerülnek ki a hallgatóim is. Kocsikísérők, váltókezelők, sarusok, for­galmi szolgálattevők ülnek Mindent egy lapra... Az izzó vas mellett. hagyta jóvá a tárcaközi bi­zottság a vállalat elképzelé­seit. Eszerint már az idén hozzákezdenek egy szabada­lom és gyártási eljárás alap­ján az energiatakarékos fő­zőlapok gyártásához. Hasz­nálatukkal — országos szin­ten — egy kisebb város áramfelhasználását lehet megtakarítani. A mintegy 260 millió forintos beruhá­zással 1989-re a vállalat a mai 600 milliós termelését milliárdon felülire emeli. A gyártáshoz elektromos ol­vasztókemencéket szereznek be, meghonosítják a nagy­arányú minőségjavítással já­ró mikroötvözést., Bővül a munkahelyek száma is, a gyártáshoz, a komplett sze­reléshez 250 ember kell, köz­tük olyanok, akiknek csök­kent a munkaképességük, most mégis teljes értékű munkát vállalhatnak majd. (Ezért kapnak anyagi támo­gatást a beruházáshoz a me­gyei tanácstól.) Ugyancsak fontos, hogy a konyhai vil­lanytűzhelyek gyártásához a pápai Elekthermax import­ból szerezte be a főzőlapok egy részét, amit ezentúl ha­zai gyártásból fedeznek, mi több, a gyártás felfutása után a másfél millió darabos termelés kétharmada tőkés exportra kerül. — Az említettek bizonyít­ják, miért támogatta elkép­zelésünket a Külkereskedel­mi Minisztérium — folytat­ja Csehi István. — Olyan pályázatot adtunk be, amely­ben a népgazdasági célok egyeznek a vállalati tervek­kel. Hogy mindezt az üzemek­ben is mindenki megértse, szinte valamennyi fórumot felhasználtak. Kovács Gyula az egyik pártalapszervezet titkára is, így tolmácsolja a helyi vívódásokat: — Régi óhajunk, hogy ki­mozduljunk a megszokott öntvény gyártásból. Amikor végül februárban a vállalati tanács jóváhagyta az elkép­zeléseket, mindenki előtt ki­rajzolódott a feladat nagy­sága. — Arra kellett rájönnünk, Nemrégen még raktár volt az az épület, amelyben ta­valy december 1-től Ultra mosogatóport csomagolnak a varsánygyürei termelőszö­hogy a kapott önállóság mel­lett senki sem ad egy fillért sem nekünk, amiért nem kell megdolgoznunk — kapcsoló­dik hozzá Eszenyi Zoltán. — Ezért látni azt a lelkesedést, ahogy az évet kezdtük. Sür­getett a határidő, bizony hús­vét előtt is bejöttünk péntek éjszakára, szombati műszafc- rm. Tempósabban Ugyanis a vállalat az idén is olyan tempót diktál ma­gának a hagyományos ter­mékek — az öntöttvas radi­átorok, satuk, automata mo­sógép ellensúlyok — gyártá­sában, valamint exportalkat­részek — csatornázási önt­vények, 'kályhatartozékok — készítésében, ami a sikerek­hez vezet. Ezek alapján ter­jeszthette elő a VII. ötéves tervet Kovács Zoltán igazga­tó úgy, hogy folytatják a technológiai korszerűsítést, a hagyományos termékeknél növelik a termelékenységet. Gondot fordítanak az öntők­nél, formázóknál, magkészí­tőknél a szakmásító tanfo­lyamok szervezésére is, hogy eleget tegyenek a nagyobb követel menyeknek. Ha más nem, az első ne­gyedév máris bizonyít: az időarányosan tervezett ter­melést 10 százalékkal halad­ták meg, miközben a nyere­ség még ettől is nagyobb arányban nőtt. vetkezet asszonyai. Régi gondja a tsz-nek, hogy egész éven át nem tud folyamato­san munkát adni valameny- nyi dolgozójának. Ezért ke­restek partnert egy olyan kisüzem létrehozásához, ahol az év minden szakában el­foglaltságot találhat néhány ember, akik — ha szükséges — segítenek a sürgető mező- gazdasági munkákban is. A Budapesti Vegyiművek kedvelt termékét: az Ultra mosogatóport a COMPACK Vállalat megbízásából cso­magolják a varsánygyürei asszonyok. Erre a célra egy meglévő raktárt alakítottak át Szabadságtanyán, a két csomagológépet pedig házi­lag készítették el a szövet­kezetben. Mindez 2 és fél millió forintba került. Az alapanyag, vagyis az Ultra por hatalmas konténerekben érkezik az üzembe, ahonnan a csomagolt késztermékeket Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bi- har és Borsod megye boltja­iba szállítják. A vállalkozás sikerét bizo­nyítja, hogy a tsz már tár­gyal a COMPACK-kal még egy műszak indításáról a szabadságtanyai üzemben. — Felvételünkön: csomagolják az Ultra port. (h. zs.) be a szemináriumra. Kö­zöttük élek, velük nevel­kedtem, ismerem észjárá­sukat, hiszen magam is vo­natfékezőként kezdtem a vasútnál — emlékezik. Egy évtized, kétszáz hall­gató. Ez a számszaki mér­leg. Mögötte ennyi életút. Neveket említ, akik ez idő alatt előléptek, a párt tag­jai lettek. Ő is azok között volt, akik elindították a pártonkívülieket az életpá­lyán, aki hozzájárult gon­dolkodásuk változásaihoz, világképük tágulásához. — Jóleső érzés, ha azt hallja az ember, alig. vár­ják, teljen el a két hét, hogy ismét együtt legyen az osztály. Az meg külön öröm, ha látom, hogy még a szabadnapos vasutas is bejön, pedig tudom, hogy az éjszaka szolgált, alig pihent három órát, mégis képes volt beutazni Nyír­egyházára. — Minek tulajdonítja az érdeklődést? — Talán a kölcsönös őszinteségnek. Engem az is érdekel, amit ők monda­nak. Családias a légkör. Életközeliek a viták, oly­kor „élesben” fogalmazunk saját gondjainkról. Nincs mit takargatnunk. Évek óta ismerik egymást az embe­rek. Feleségeiket, családju­kat, néha még a rokonsá­got is. Itt nem lehet mellé­beszélni. Olykor magam is meglepődöm. Azt mondják az emberek: jönnek, mert itt olyan jól kibeszélhetik magukat. És ez nagyon fontos. Van olyan nyugdí­jasunk, mint a Kézi Sán­dor bácsi, a kocsivizsgáló. A kis öreg minden szemi­náriumon ott van. Hát nem öröm ez? — Mit gondol, miért jár el? — Bizonyára szereti a közösséget, kötődik hoz­zánk. S ez igen fontos. Olyan légkört kell terem­teni, ahol jól érzik magu­kat az emberek. Farkas Kálmán Lányi Botond VARSÄNYGYÜRE: Raktárból kisüzem

Next

/
Thumbnails
Contents