Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-21 / 93. szám
1986. április 21. Kelet-Magyarország 3 ^^KERDESEIREnill-W'll A növényvédő állomás /i rr r Ml főmérnöké Szőke Lajos Simonfalvi Gergely tuzséri lakos kérdezi: milyen gyomirtó szerrel lehet véglegesen elpusztítani a lósóskát és a csalánt, továbbá azt is tudni szeretné, hogy lehet-e gyomirtó szert gyümölcsösben használni? — A lósóska és csalán irtására házikertben eredményesen ható készítmény jelenleg nem áll rendelkezésünkre. Nagy csomagolásban, nagyüzemi készítményként lósóska ellen a Piakin gyomirtó szer használható, asalán ellen pedig a növényi növekedési hormon hatását adó gyomirtó szerek. Ezeket a készítményeket azonban az almában — érzékenysége miatt — nagyüzemben sem lehet használni. Kiss Árpád nyíregyházi olvasónk írja: olyan hirtelen jött a meleg, hogy nem tudták elvégezni a télvégi lemosó permetezést. Okoz-e ez valamilyen problémát, illetve hogyan lehet pótolni? — A lemosó permetezéssel elsősorban a kártevők (takácsatka, levéltetű) áttelelő tojásai ellen, valamint csonthéjasokban a klasztero- spóriumos levélbetegség ellen tudunk eredményesen védekezni. Ahol nem tudták elvégezni, ott a későbbiekben nagyobb gondot kell fordítani a védekezésekre, de -kellő odafigyeléssel és időben végzett permetezésekkel a kártétel kiküszöbölhető. A takácsatkák ellen a téli tojásokból való kikeléskor speciális atkaölő szerekkel (Mitac, Rospin, Pol-Akari- tox), levéltetvek ellen szintén a tömeges kelésükkor védekezzünk foszforsavészter hatóanyagú (Unifosz, Bi 58, Sinoratox, Pirimor) v-agypi- retroid hatóanyagú (Decis, Chinetrin) rovarölő szerekkel. A levéllikacsosodást az évközi orthocidos, Dithane M—45-ös, polyram-combis permetezésekkel fékezhetjük meg. Tomaskovics János azt szeretné tudni: igaz-e, hogy a hangya nem káros a kertben, mivel tisztítja a parányi kártevőktől a iákat? — A hangya a kertekben hasznosnak tekinthető, mivel sok kártevőt elpusztít. Esetenként azonban kárt is okozhat, például az aprószemű zöldség vetőmagvakat a hangyabolyba hordhatja, ugyanúgy elhordja és egyúttal terjeszti is az apróbb magvú gyomfajokat. Levéltetvek esetében érdekes dolgot figyelhetünk meg. A hangyák a levéltetvek által kiválasztott mészharmat miatt sűrű sorokban látogatják a fertőzött fákat. A levéltet- veket nem bántják, ellenben elriasztják azok természetes ellenségeit, a katicabogár- és fátyolkalárvákat, ezzel közvetve elősegítik szaporodásukat. Bodor József négyéves barackfájának törzse megsérült és mézgaszerű folyadék jön belőle. Arra kíváncsi: megállítható-e a folyamat, illetve hogyan lehet a fatörzset megtisztítani? — Hogy a mézgásodás megállítható-e, vagy nem, a tünet súlyosságától függ. Amennyiben -a fagykár vagy a mechanikai sérülés kisebb mértékű, celcides vagy san- taros kezeléssel érhetünk el eredményt, a kéregmoly ellen pedig rovarölő szeres védekezéssel, amelyet a kártevő rajzáskezdetekor, május közepén kell elkezdeni. Súlyosabb sérülés és nagyobb mértékű mézgásodás ellen ezek a kezelések már sajnos kevésbé eredményesek. A növényfélétől függ-e, vagy az irtandó rovaroktól, hogy melyik fajta talajfertőtlenitőt kell használni a kiskertben? — erre szeretne választ kapni Hock Já- nosné Nyíregyházáról. — A talajfertőtlenítők megválasztásánál a kártevő rovarokra és az élelmezési várakozási időkre kell figyelnünk. Erre a dobozokon lévő használati utasítás részletesen kitér. Nagy problémát jelent, hogy a kistermelők gyakran túladagolják ezeket a hosszú hatástartamú talajfertőtlenítőket, amelyek a rövid tenyészidejű zöldségfélékben szermarad- vány-problémákat okozhatnak. A fogyasztók érdekében kell pontosan betartani a dobozokon lévő használati utasítást. Varga Ferenc hosszú levelében többek között felveti: miért kell egy hasznos, bevált kutatási eredmény alkalmazására 3—4 évet is várni és az engedé- lyezési körből egyes esetekben a kistermelőket kizárni. — A növényvédő szerek engedélyezésénél a károsítok elleni eredményességen kívül még nagyon sok szempontot vesznek figyelembe. Minden készítménynél alapvető követelmény a hatékonyság mellett az is, hogy a fogyasztásra, az élővizekre, a környezetre és a hasznos élő szervezetekre ne legyen veszélyes. Ezeket a hatékony- sági vizsgálatok után végzik, mivel csak a károsítok ellen eredményes készítményeket érdemes tovább vizsgálni. Ezért gyakorlat, hogy a különböző kutatóhelyeken kidolgozott jó készítményeket. eljárásokat csak több évi megnyugtató eredményt adó kísérletek után engedélyezik. Házikertekben, ahol a fel- használás szakszerűségét sokkal nehezebb biztosítani és ellenőrizni, elsodródás esetén pedig más, szedés előtt álló növénykultúrák is szennyeződhetnek, a hosz- szabb várakozási idejű és mérgezőbb növényvédő szereket nem engedélyezik. Ez a szigorúbb elbírálás a fogyasztók érdekeit védi. B. J. Kis léptekkel, botlés nélkül Alig nyolc hónappal ezelőtt még aggódva figyeltük, vajon elkészül-e avatásra, október 31-re Nyíregyháza új, felszabadulása napjának nevét viselő park. Szemtanúi voltunk a sürgés-forgásnak, a felfordulásnak, aztán a közterületiek serénykedésének, a füvesítésnek, a díszcserjék- bokrok, fenyők, nyírfacsemeték, madárberkenyék elültetésének. S akadtak városszeretők, akik később odaálltak még porolni is azokkal, akik megsértve közlekedési rendet, taposták, s vágtak új gyalog- utat a csemeték között. Észrevettük városunk legifjabb parkjának aztán a szépiáit, szépséghibáit is, s féltó-óvó szándékkal ostoroztuk, szóvá tettük hibáit. Láttuk aztán most az áprilisi nyárban padjain az első csó- kolózó párokat, a pihenő idős embereket, s figyeltük, hogyan dideregnek hóesésben a már zöldellő díszcserjék, s lepi be fehér paplan a sar- jadzásnak indult fűszőnyeget Ahogy minden reggel, szombaton is munkára jelentkezett a csarodai Üj Élet Termelőszövetkezet huszonkét erőgépének vezetője, és azok az emberek is, akik a munkagépeket kezelték — volna. Megnyíltak azonban az ég csatornái és olyan kiadós tavaszi záport zúdítottak a vidékre, hogy — mit volt mit tenni — hazamentek valamennyien. A kökényvirágtól illatozó beregi határban így csak egy magányos terepjáró rótta a dűlőket. A kormánynál Lukovics Bertalan, a növénytermesztési önelszámoló ágazat vezetője, és űtitársai: Balogh Béla elnök, valamint az újságíró. „A Tölgyesszegen már sorol a lóbab” — állította a határ gazdája. Elmentünk megnézni hogyan kelt. Rz utolsó előtti csepp „Idegességre egyelőre nincs okunk, mert csak a zabosbükköny vetését akasztotta meg a hirtelen jött eső” — magyarázott útközben az elnök. Ritka pillanat, hogy tavaszon teljesen néptelen legyen a határ, most az volt. Az UAZ négy kerék meghajtása ellenére úgy szánkázott alattunk, mintha jégen mentünk volna. A ponyván időnként végigkarcolt a kökénytövis, hajoltunk előle ösztönösen jobbra-balra. Folytatódott a mezei leltár: a búza szépen telelt, igaz, ebben a pillanatban rizsföldnek is nézhettük volna, ahogy csillogott a bokra között a frissen hullott csapadék. Az árpa már kevésbé biztató, a fűmagtelepítések azonban annál inkább. És már ott voltunk a besenyszögi dűlőn, annál a bizonyos lóbabnál, amelynek néhány évvel ezelőtt még a hírét is alig hallották, most pedig már több száz hektáron vetettek belőle. Az, hogy sorol, kissé túlzásnak bizonyult, de tényleg igen súrven dugdosta már ki a fejét a földből. A kis levélkéket sűrűn verte az eső, mellettük mindenütt apró, gyerektenyérnyi pocsolyák keletkeztek. Lassacskán csörgedező patakokká váltak és megmutatták térképésznél pontosabban: a tábla melyik része merre lejt. Ebből aztán az is kiderült, hogy mégsem annyira nyugodt a két tsz-vezető. „Azt mondják a vízügyesek, hogy magasabb a talajvíz, mint az átlagos, és a föld sem nyel már el sokat. Akkor pedig bajok lesznek.” Tarkabarka vetésszerkezet A sárdagasztás közben a gazdálkodás jövedelmezőségi oldalára terelődött a szó. Már csak annak okán is, hogy a kis tizenöt-húsz hekaz ugyancsak áprilisi télben. És most újra nyílni, virítani látom a reggelenként élettől zsongó Október 31-i teret. Talán a kor is magával hozza, hogy rohanó világunkban néhány percet arra is szánok Parkragyogás már, hogy elgyönyörködjem e park üdeségében, tisztaságában, s örüljek, mert a kis nyírfák megeredtek, bomlanak rügyei, s a frissen gereblyézett földre, s a pázsitra mind többen ügyelnek a járókelők közül. Innen, az Október 31. tértől csupán néhány lépés a gyönyörű, s reggel különösen tiszta Tanács- köztársaság tér. Évtizedek óta formálódott ilyen nemessé, s mint egy hatalmas ezüstfenyőnek, szinte habitusa van e térnek. Felserdültek karcsú nyírfái, ezüstfenyői, különleges táros táblák között járva egyre-másra új növényekre bukkantunk. Egy kis kapor, egy kis édeskömény... Itt kender lesz, ott kukorica . .. És már állt is a vita: „Mindenütt a termelési szerkezet egyszerűsítésére törekednek, itt pedig olyan lesz a határ, mint a Getsemáné kertje, amelyről tudjuk, hogy igen sokféle növény díszítette. Nem vezet ez szétaprózottsághoz és bizonytalansághoz?” — hangzott a kérdésem. íme a tömör összefoglalás a vezetés koncepciójáról Lukovics Bertalantól: „Elfogadható jövedelmet szeretnénk, a meglévő eszköz- állománnyal, pótlólagos beruházás nélkül”. A nagyobb hangsúly kedvéért az ujján számolva sorolta el ezt a három dolgot. Ami pedig a tar- kabarkaságot illeti? Esküsznek rá, hogy nem lehet eltéveszteni a sok növény sok kritikus időpontját megfelelő figyelemmel. És ami a legfontosabb szempont, ha az egyiket valami baj éri, még ott a másik. Tegyük hozzá, hogy nem sok termelőszövetkezetet lehet melléjük állítani, és még kevesebb szakembert, hiszen általában mindenütt az egyszerűbb vetésszerkezetre törekednek, amelyre a termelési rendszerek eltéveszthetetlen technológiát, tökéletes gépsorokat, a termékre pedig biztos piacot adnak. Kevesebb kockázatot „Az egyszerűség biztonsága minálunk teljes kiszolgáltatottságot jelentene, hiszen ha itt nem tudjuk időben elvetni a kukoricát — ha éppen arra szakosodnánk — vagy éppen betakarítani, egy év alatt kifeküdnénk” — érvel tovább az elnök. — „Azonkívül pénzünk sincs a nagy értékű gépek beszerzésére. Anélkül pedig mégsem megy. Ennek ellenére szegények nem vagyunk, legalábbis nagyon szegények nem. És azt valljuk, hogy a modern gazdálkodás nemcsak a nagy favoritnövények termesztéséből állhat.” Aztán tovább sorolják, már ketten, hogy ők mit tartanak még annak. Ök próbálták ki a környéken díszbokrai tavasztól késő őszig szinte évszakonként szolgálnak élményt nyújtó színpompával. Városát szerető embernek fontos, legyenek pillanatai, amikor séta közben felfedezi a parkokat, a tereket, s hozzáteszem (idegenek mondják!) a tiszta Nyíregyházát is. S ha ez fontos, s örömmel tölt el, olykor legalább úgy elszomorít, amikor a mások, de főleg a kertészek, a munkások, a közterületiek munkáját szeméttel, eldobott papírokkal, műanyagokkal megcsúfítani látom. A park, a tér reggeltől estig és éjszaka is él. Más-más az életritmusa, arca, színei, hangulata, harmatos tavaszi hajnalon és kibomló reggeleken égető napsütésben, és szinte megpihenni tűnik este. Olyan, mintha éjszakára nyugovóra térne. Egy azonban mindig fontos: tisztasága. Ezt a ragyogását őrizzük meg mindannyian. Farkas Kálmán Sarat dagaszt az UAZ a csarodai határban. először nemcsak a már említett lóbabot, hanem a cirkot is. Az utóbbit éppen tavaly háztájiban. „Mi vezetők éppúgy mint a tagok, fogtunk nyolcszáz ölet” — mondja az elnök. Ha a tagság látja, hogy vállalják az újat, kevésbé ózdkodnak tőle. Kevés kockázattal tisztes jövedelmet akarnak, és ebben melléjük állnak a gazdaság tagjai. Ok pedig nem akarnak nekik csalódást okozni. Itt a Bereg- ben csak kis lépésekkel lehet előrehaladni, mert köny- nyen megbotlik az ember. Talán ha ideér a térségi melioráció ... Esik Sándor SZERKESZTŐI oooooooo Közömbösek Kommentárt kommentálni nem vagy ritkán szokás, most mégis ezt teszem, mert szerkesztőségünk legifjabb munkatársának szerdai lapunkban megjelent „Messze van Líbia?” című írása újabb gondolatokat keltett bennem. Ha idősebb pályatársam írta volna le e sorokat, mindez talán eszembe sem jutna, de épp azért, mert huszonéves kollégámról van szó, elgondolkodtam: igaz-e az olyasfajta felelőtlen általánosítás, miszerint mai fiataljaink közömbösek a világ nagy ügyei iránt? Aki ismeri, vagy rászánja magát, hogy megismerje a mai if jú nemzedéket (érdemes megtenni!) tüstént rájön, mennyire szűk, mennyire elenyészően kis rétege ifjúságunknak a cinikus és közömbös csoport. Korántsem a világ súlyos nemzetközi problémáján megrendülő fiatal pályatárs az egyetlen, akinek írásából erre a következtetésre jutottam. Ugyanezt mondatja velem a fehérgyarmati Zalka Máté Gimnázium DI-POL (diákpolitikusok) csapatának sikere: nemzetközi politikai ismereteik birtokában, alapos előtanulmányok után ezekben a napokban a diákpolitikusok országos vetélkedőjének élmezőnyében — igencsak nagyhírű iskolák csapatait maguk mögé utasítva — küzdenek. Vajon ők lennének a köz ügyei, a kis- és nagyvilág dolgai iránt közömbös fiatalok? Vagy azok az értelmiségiek, pályakezdő orvosok, közgazdák, mérnökök, akik az idei télen a KISZ-szervezte fórumokon felelősen hallatták szavukat közéletünk fontos kérdéseiről? Jó egy hete ugyancsak lapunkban olvastam katonafiatalokról, akik önmaguk formálják kiváló közösséggé azt az alegységet, amelyben szolgálatukat teljesítik. És hányszor írunk lapunkban olyan ifjú emberekről, akik munkájukat (napi nyolc órában, főfoglalkozásban végzett tevékenységüket!) tekintik az életcélt megvalósító közegnek. „A munkásfiatalok kedvelik a termelést segítő KISZ-munkaformákat” — olvasom a vásárosnamé- nyi KISZ küldöttértekezletről szóló tudósításban, s a fiatalok felelősségét, elkötelezettségét érzem bizonyítottnak még akkor is, ha a közömbösök sokkal kisebb csoportjai látványosabbak a semmittevésben, mint azok, akik munkálkodva előre viszik a világot. Újságunk mai első és negyedik oldalán is olvashatunk ezekről a nem közömbös fiatalokról, ök azok, akikre a megújuló ifjúsági mozgalom számít, s akik ugyancsak számíthatnak a mozgalomra... és a társadalom elismerésére is. Szilágyi Szabolcs
