Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-19 / 92. szám
1986. április 19. Kelet-Magyarország 3 Nyírbogdányi lehetőségek Olajsíkos pályán Huszonhárom százalékos béremelés — mint amilyen a Tiszai Kőolajipari Vállalat nyírbogdányi gyáregységében volt tavaly — a kőolajiparban nem példa nélkül való, de a megyében alighanem az. A szűkebb pátriában e tekintetben nemigen léphet cég a bogdányiak nyomába. Ekkora emeletes ugrást azonban az idén már lehetetlen megismételni. Stílszerűen szólva: eleve nagyobb magasságban, olajtól egyre síkosabbá váló talajról nem könnyű elrugaszkodni. Bogdányi gyárudvar. Ahol legjobban ismerik Reális értéken — Béremelési lehetőségeinket alapvetően meghatározza, hogy erre az évre — felelősséggel — csak 2 millió forint eredményt tervezhetünk, de az évközi termelői ár rendezésekor ez az összeg még változhat — mondja Páka Imre főmérnök. — Elenyésző mennyiségű pénz ez a múlt évben elért 82 milliós nyereség tükrében. Mindezek következtében az idén jövedelemfejlesztésre nem számíthatunk. Erről és a rajtunk kívülálló szorító körülményekről egyébként tájékoztattuk gyáregységünk kollektíváját. Input, output Mik azok a szorító körülmények? Célszerű a tudományos körökben divatos rend„Nincs a közelben olyan cég, ami jobban fizetne.” (Márton Sándor) szerelmélet fogalmaival megmagyarázni. Minden szervezetnek, rendszernek — esetünkben a nyírbogdányi üzemnek — van egy bemeneté (input) és egy kimenete (output). Ugyanakkor minden szervezetben a bekerülő anyagok átalakuláson mennek keresztül. Leegyszerűsítve: itt a bemenet a kőolajból származtatott alapáruk, a kimenet pedig a feldolgozott kőolajipari termékek, a motorbenzin, a gáz- és fűtőolaj, valamint a különféle finomított fehéráruk, a vazelinek, és egyéb magas feldolgozottsági fokú termékek. Ha a bogdányi gyárat, mint gazdálkodó rendszert tesszük górcső alá, azonnal szembeötlenek az egység legérzékenyebb területei. A bemenet, tehát a beérkező, átalakításra váró termékek jobbára drágultak, míg a kimenet, a gyárban feldolgozott áruk árai nem emelkednek, mi több, bizonyos piacokon olcsóbbá válnak. A következmény: egyszerre két oldalról faragják a nyereséget. Erről a bogdányiak mit sem tehetnek, lévén a fenti folyamatok keleti és nyugati, mondhatjuk azt is: világpiaci indítta- tásúak. Eredményes fejlesztések — Előrejelzések szerint — közli a főmérnök — a magasan feldolgozott termékeknél hozzávetőleg 15—20 százalék körüli áresés várható az idén az exportpiacainkon, Nyugat- Európában és a közel-keleti térségben. Igaz, a dolláros eladásaink a cég termelési értékének nem túl jelentős hányadát jelentik. Az árbevételünk zömét adó, belföldi igényeket kielégítő gáz- és fűtőolaj-, valamint motorbenzinértékesítéseinkkor az árakat az árhatóság határozza meg. Elvileg a gazdálkodó egység, szervezet működése egy ilyen kutyaszorítóban kérdésessé válik — legalábbis egy bizonyos határon túl. Ha csak a rendszer nem alkalmazkodik környezetéhez. Mit lehet tenni? Megkeresni a költség „Több vásárdíjat is nyertünk.” (Matiszné Bozsó Katalin) csökkentő tartalékokat, és ezzel egy időben fejleszteni. — Tavaly négy új termék született itt — tájékoztat Matiszné Bozsó Katalin, a kutatólabor munkatársa. — Több vásári díjat is nyertünk már. Jelenleg egy új üregvédő folyadék kidolgozásával foglalkozunk. Egyébként nemrég kapott a labor néhány modern gépet, segítségükkel reméljük még hatékonyabb lesz a munkánk. Világpiaci szélben Fontos szerepet játszik ez a gyáregység Bogdány és környéke életében. Több mint 300 ember dolgozik itt, Szabolcsban szokatlan fizetésekért. — Kemecséről járok be — mondja az egyik munkás, Márton Sándor. — Havonta hat, hat és fél ezer forintot viszek haza. Nincs még itt a közelben egy olyan cég ami jobban fizetne. Különben már 18 éve dolgozom a gyárban. Manapság az egész világon, akiknek közük van a „fekete aranyhoz”, bizonytalannak érezhetik magukat, mint akik olajsíkos pályán mozognak. Másképp bizonytalan persze a kitermelő, a feldolgozó és a végtermékek fogyasztója És még egyszer másképpen a föld nyugati és keleti féltekén. Az olajpiaci nagy széljárásokban csak egy porszem ez a gyáregység. Súlyát — hogy a változó szeleknek ne legyen túlságosan kitéve — csak mind jobb munkával növelheti. Sztancs János E gyik intézményünk vezetőhelyettese igencsak meglepődött, amikor a felső pártszerv javaslatára a helyi párt- szervezet hatáskörébe utalták. Ügy érezte presztízs- veszteséget szenvedett, mert szerinte az a sikk, ha valamelyik vezető a felső pártszerv, mondjuk a megyei pártbizottság káderhatásköri listáján szerepel. Itt került ellentmondásba a szónoklat az önállóság fontosságáról, s arról, hogy ott ítéljék meg az emberek munkáját és magatartását, ott döntsenek előmeneteléről, ahol a legjobban ismeri a kollektíva. Nos, a párt káderpolitikájáról és személyzeti munkájáról szóló legújabb határozat igyekszik lépést tartani a fejlődéssel. Ugyanis eléggé furcsa volt már eddig is, hogy amíg a gazdasági életben az irányítás decentralizálódik, s a vállalati életben új vezetési formák és módszerek érvényesülnek, addig a ká- dermunkában bizony egy helyben topogás legyen. Ezt az ellentmondást igyekszik feloldani az új párthatározat. Ezekben a napokban a pártszervezetek taggyűlésein döntenek arról, kik, mely vezetők és beosztottak kerüljenek a pártalap- szervezet hatásköri listájára. Ez bizonyos átrendeződéssel jár együtt. A decentralizálás bizonyára megnöveli az alapszervezetek vezetőségeinek a felelősségét is. Ezért aztán nagyon fontos, hogy józan, megfontolt, minden szubjektivizmustól mentes káderpolitikát végezzenek. Valóban az ember és egész munkája, élete, tevékenysége legyen az értékmérő, s ne valamiféle elvtelen módszer. Vajon mi indokolta a káderpolitikáról szóló új párt- határozat szükségességét? Pártunk XIII. kongresszusa hangsúlyozta: megnőtt az emberi tényező szerepe. Elsősorban ez! Lényeges feladat minden alkotó kezdeményező erő kibontakoztatása és hasznosítása. Továbbá a gazdaságirányításban, a vállalati rendszerben bekövetkezett változások, választási rendszerünk demokratizálódása, s az emberekkel szemben támasztott igények követelték meg a változást. Igényelte az új határozatot az is, hogy a korábban megfogalmazott káderpolitikai elvek nem mindenütt, s nem mindenkor valósultak meg következetesen. A rotációval, a cserélődés lehetőségének megnövelésével, a kollektívizmus elvének fokozottabb érvényesítésével az a cél, hogy csökkenjen a csalha- tatlanság érzése. Korunkban, a követelmények szükségszerűen megnövelték a vezető káderekkel szemben támasztott igényeket. Ezeknek csak naprakész felkészültséggel lehet valóban megtelni. Nem helyes manapság sem szembeállítani a káderpolitikában érvényes hármas követelmény egyik elemét a másik rovására. Vajon ma már mindenki megfelel a politikai követelménynek? Aligha. S ezt lebecsülték. Előtérbe kerültek itt-ott a tőkésmenedzser típusok, s ezzel a vezető politikai alkalmasságát háttérbe szorították. Olykor hangot kapott az a nézet is, mely szerint ne a pártszerv vagy pártszervezet mérlegelje a káder- politika három elemét (a politikai megbízhatóságot, a szakmai rátermettséget és az emberi, vezetői alkalmasságot), a szakmai megítélést hagyja másoknak. Ez megengedhetetlen. Nehezíti az elvtelen összefonódás is olykor a káderpolitikai határozat érvényesítését. M ost az a fontos, hogy ennek szellemében élve, az önállósággal, érezve s felelősséget minden emberi alkotó energiát kamatoztassanak pártszervezeteink. Érvényesüljön a vezetők munkájának, magatartásának reális elbírálása. Ez növeli a kollektívák, a helyi pártvezetés felelősségét. Éljenek vele a kongresszus szellemében, segítsék elő a vezetők megújulását, új káderek „felfedezését”, az egész káderpolitikai munka megújulását, elveinek következetes érvényesítését. Farkas Kálmán Hísipar Szabolcsi siker F elszálltam egyszer a Párizs—Marseille vonalon közlekedő gyorsvonatra és kényelembe helyeztem magam az egyik első osztályú fülkében. Igaz, a táblácska jelezte, hogy a szakasz nemdohányzó, engem azonban ilyen apróságok nem zavarnak. Szóval, elhelyezkedtem a párnás ülésen, s öt perc múlva, természetesen, rágyújtottam egy havanna szivarra. A szemben ülő férfi figyelmesen nézte, hogy veszem elő a szivart, hogy harapom le a végét, hogy gyújtom meg a gyufát. Megvárta, amíg meggyújtottam a szivart, s csak akkor sziszegte felém: — Megkérném, hogy ne dohányozzon itt! — De én megszoktam, monsieur, hogy azt csinálok, ami nekem tetszik — válaszoltam a rám jellemző közvetlenséggel. — Hát azt majd meglátjuk! — fortyant fel a szomszéd. — Máris hívom a kalauzt. — Ne fáradjon, monsieur — mondtam, meglátva, hogy a véletlenül arra járó kalauz benéz az ajtón. — Már itt is van! — Akar valamit mondani? — kérdezte a kalauz a férfitől. — Kérem, tegye meg a megfelelő intézkedéseket — fordult hozzá a felpap- rikázódott utas és rám mutatott. — Ez az úr nem átall rágyújtani a nemdohányzó szakaszban! — Monsieur ... — kezdte a kalauz, nyilván tudtomra akarta adni tapintatlan viselkedésemet, de félbeszakítottam: — Tudom, mit akar mondani. De előbb kérem, ellenőrizze ennek a dühös úrnak a jegyét. Van-e egyáltalán joga itt ülni?... — Mutassa, kérem a jegyét! — fordult a szomszédhoz. Az elsápadt, remegő kézzel kivette szivarzsebéből a jegyét és átnyújtotta a kalauznak. — De monsieur, az ön jegye másodosztályra szól! Itt nem tartózkodhat. Kérem, fáradjon át!... Volt szomszédom dühös pillantást vetett rám, majd fogta a bőröndjét és a kalauz kíséretében elvihar- zott. A lány, aki némán ült mellettem, becsukta a könyvét és odafordult hozzám: — Mindent hallottam, bár úgy tettem, mintha belemerültem volna az olvasásba — mondta. — Ügyesen megszabadult ettől a kellemetlen pasastól. De honnan jött rá, hogy másodosztályú jegye van? — Nincs ebben semmi boszorkányság, mademoiselle. Egyszerű megfigyelőképesség. Észrevettem, hogy a szivarzsebéből ugyanolyan kék színű jegy kandikál ki, mint amilyen az enyém! Antal Miklós fordítása A Húsipari Tröszt vállalatai között a munkaverseny-moz- galomban az első helyet szerezte meg a Szabolcs-Szat- már megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat kollektívája — hangzott el a szocialista brigádvezetők tanácskozásán április 17-én. Az eseményen értékelték az 1985. évi munkát. A 40 szocialista brigád közül 32 ért el különböző szintű eredményt, s a kollektívák között több mint félmillió forintot osztottak ki a múlt esztendei szocialista munkaversenyben elért eredményeikért. IMPORTKIVÁLTÖ GUMIABRONCS. A Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyárának kisabroncs üzemében a múlt év októberében kezdték meg az eddig importból beszerzett targoncaabroncsok gyártását. Az új üzemben jelenleg egyméretű, kétmintázatú abroncsot készítenek, de a közeljövőben méretfejlesztést terveznek, fgy a jelenlegi 55 ezer darabos évi termelés helyett 1987-ben 140 ezret gyártanak hazai értékesítésre, (császár)
