Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-14 / 87. szám

1986. április 14. Kelet-Magyarország 3 Qkerpéseire|I]ÍHiWi]| a nyíregyházi tanács osztályvezető-helyettese, Mohácsi László Budai Ferencné gávavencsellöi olvasónk kérdezi: mennyi adót kell fizetni az üzlet céljára bér­be adott 109 négyzetméter nagy­ságú helyiség után 1986-ra? — A nem lakás céljára szolgáló építmények adózta­tásáról szóló rendelet szerint — ha más egyéb adóköteles építmény vagy helyiség nincs — 2750 forint az adó összege. Amennyiben a helyi tanács a megalkotott tanácsrendeleté­ben növelő, vagy csökkentő tényezőket írt elő, úgy a meg­jelölt adóösszeg ennek meg- íelelően változhat. Pénzügy- miniszteri rendelet alapján a helyiség bérleti díja után jö­vedelemadót kell fizetnie. Az adófizetés módja attól függ, hogy a bérlő közületi szerv, vagy magánszemély. Ameny- nyiben a bérlő közület, úgy az adóalap 70 százaléka után levonásos, magánszemély ese­tében az illetékhivatalhoz be­nyújtott bevallás alapján megállapított jövedelemadó szerint köteles adót fizetni. Kovács István nyíregyházi ol­vasónk azt szeretné tudni, hogy a zártkerti ingatlanon lévő 6,6 négyzetméter alapterületű szer- számoskamrája adóköteles-e? — A mező- és erdőgazda­sági tevékenység céljára szol­gáló gazdasági épületek ren­deltetésszerű használat ese­tén — tekintet nélkül az alap­terület nagyságára — a nem lakás céljára szolgáló épít­mények mentesek az adó­fizetési kötelezettség alól. Akiknek az ingatlanán olyan épület áll, amelyben 12 négy­zetmétert meghaladó pihenőt is ki lehetne alakítani és az alaprajzi beosztásánál fogva rendeltetésszerű használatra önmagában alkalmas, nem minősíthető gazdasági épület­nek és az ilyen építmény adó­kötelezettség alá esik. Az ön szerszámoskamrája tehát adó­mentes. K. Z. Nyíregyházáról, a Szarvas utcáról kérdezi: a szol­gálati lakás, a 15 évre bérelt hobbitelek és garázs után kell-e településfejlesztési hozzájárulást fizetni? — Azokért a szolgálati la­kásokért nem kell település- fejlesztési hozzájárulást fi­zetni, amelyek az üzem, a vállalat, vagy intézmény te­lephelyén belül (kerítésen belül) vannak. Minden egyéb szolgálati lakás (bérlakás) adóköteles. A telkek közül kizárólag személyi tulajdon- ban és tartós használatban lévő, magánerőből beépíthető lakó- és üdülőtelek után kell településfejlesztési hozzájá­rulást fizetni. A garázs nem tartozik az egyéb ingatlanok körébe, így az után nem ál­lapítható meg településfej­lesztési hozzájárulás. Egy sóstói nyaralótulajdonos azt nem érti, miért kell neki egy létesítmény után háromféle jog­címen üdülőhelyi díjat, telepü­lésfejlesztési hozzájárulást és nem lakás céljára szolgáló építmények adóját fizetni? Igazságos-e ez, s ha igen, mért nem vonják egy­be, s úgy egységes adóként fi­zetnék az államnak. tel szintén a lakosság által igényelt és a tanács által jó­váhagyott feladatok megvaló­sítására használható fel, melynek végrehajtásáról a tanácsokat elszámolási köte­lezettség terheli. Az építmé­nyek adóztatása 1986. január 1-től az építmények funkció­ja szerint kettéválik. A laká­sok adóztatása változatlan maradt, ezért kellett a nem lakás céljára szolgáló egyéb rendeltetésű építmények adóztatását külön jogszabál­lyal rendezni. A társadalmi igények befolyásolása, illetve az igények részbeni kielégíté­se miatt hozott központi dön­téseket helyesnek és jónak, az adóztatási politikát igazságos­nak tartjuk, mivel igyekszik a jövedelmi viszonyokhoz igazodni. Az elkülönített cé­lok miatt a felsorolt adóne­mek összevonását nem tart­juk célszerűnek. Gy. M. nagykállói olvasónk kérdése, hogy tehergépkocsi után — melyet kizáróan saját céljára használ és kisipari tevékenységet nem folytat — milyen adófizeté­si kötelezettség terheli? — A rendelet alapján ön­súly és a gépjármű működé­sét biztosító üzemanyag (dí­zel üzemű, vagy benzinkeve­rékkel működő) minősége alapján meghatározott díjté­telek szerint kell gépjármű­adót fizetni. Akik a dízel üzemű gépjárművek után a 4/1980. (II. 6.) MT sz. ren­delet alapján jövedelemadót is kötelesek fizetni, — ameny- nyiben a gépjármű hasznosí­tásával kapcsolatos tevékeny­ségük jövedelme részben, vagy egészben nem esik az általános jövedelemadóról, vagy a társasági adóról szóló jogszabályok hatálya alá — a gépjárműadó összegének 2400 forinttal csökkentett összegét- kötelesek fizetni. A háztáji és kisegítő gazdasá­gok jövedelemadójáról szóló rendeletek szerint a teher­gépkocsik után évi 5000 fo­rint jövedelemadót kell meg­állapítani. Bér most, fejlesztés holnap (se) Az örömszQIők kiadó­sán vitatkoztak azon, mi­lyen ruhában legyen a menyasszony, mit mutas­son, meddig takarjon, fá- tyolt viseljen-e, avagy elég a mirtusz. A mérle­gelés közben fel sem tűnt a szomorkodó vőlegény, aki a sok kommendált je­lölt közül majdcsak talá­lomra választotta aráját. Megeszik a jövőt? Keresetszabályozás ás előrelátás Nyíregyházán Ez a példa hasonlít né­mely vállalat magatartására, amikor igencsak elvitatkoz­tak azon, a meglévő bért ho­gyan osszák fel, miközben arra alig figyeltek, hogy a lehetséges formák közül me­lyik az a bérszabályozásban, amelyikben leginkább meg­találja a hosszú távú boldog- ságot a kollektíva és a fej­lesztendő vállalat. Látszólag szigorú... B. J. — Ami aggasztó, s vizsgá­lódásaink alapján már a múlt év végén látszott, hogy a bérek növekedése mögött sok helyen, nincs megfelelő teljesítmény — ismerteti a látleletet Újvári Sándor, aki a városi népi ellenőrzési bi­zottság, valamint a városi pártbizottság felkérésére ve­zetett egy vizsgálatot az új keresetszabályozási rendszer bevezetésével kapcsolatban. „Könnyű” dolguk van a vállalatoknak, szövetkezetek­nek 1985 óta. Ugyanis a kép­ződött nyereség alapján ma­guk döntik el, milyen hánya­dot fordítanak a bérek eme­lésére, mennyit áldoznak új gépek, berendezések beszer­zésére, fejlesztésére. Az egy­séges érdekeltségi alapnak viszont kedvezőtlen hatásai is mutatkoznak. Mintha a rövid távú érdekeltség került volna előtérbe. Látszólag dicséretet érdemel, hogy akkor, amikor választani kellett a kereset- szabáilyozási formák között — mégpedig több éves elkötele­zettséggel — a legtöbben a legszigorúbb megoldást vá­lasztották. Csakhogy nem azért, mert annyira felnőttek a feladatokhoz, inkább attól vezérelve, hogy így emelhe­tők egyik évről a másikra a legjobban a bérek. — Nem mérlegeltek hosz- szú távra, s ennek kellemet­len következményei lehet­nek. Előfordulhat a megyé­ben olyan eset, hogy a gé­pek pótlására szolgáló amor­tizációt is be kell vonni az adóterhek fedezésére — foly­tatja Újvári Sándor. Emelés igen, teljesítmény nem? A következtetés magától értetődő: ilyen esetben a nagyobb bérrel a kollektíva „megeszi” a jövőt, hiszen el­maradnak a szükséges fej­lesztések, a következő évek­ben lemaradnak a verseny­ben, csődbe kerülhet a válla­lat. Különösen elkényelme­sedésre vezethet, ha pusztán az alapbéreket emelik — amit nem lehet visszavenni —. miközben a teljesítmény­kényszer háttérben marad. A vizsgálódás kimutatta, hogy az üzemek többségében túl magas az alapbérek ará­nya. Vannak persze jó pél­dák is, említhető a nyíregy­házi gumigyár, a papírgyár, ahol a keresetek több mint 40 százaléka nem az alap­bértől függ, másutt viszont 15—20 százalékot sem ér el ez az arány, pedig így nehéz ösztönözni a jobb teljesít­ményekre. Figyelemre méltó — s ön­magában el nem ítélhető —, hogy a vállalatok többségé­ben a könnyebb megoldások felé törekednek, inkább emelik a béreket, mintsem a nagy teherrel járó fejleszté­sekbe fogjanak. Egyfajta el­lenérdekeltséget teremtett a keresetszabályozás a korsze­rűsítéssel szemben, hiszen a bérnövelés könnyebben szá­mítható, népszerűbb feladat. Csakhogy a népgazdaság ál­tal kívánt célok — az export növelése, az anyag- és ener­giatakarékos megoldások be­vezetése — elképzelhetetlen a termelés változtatása, vagyis fejlesztés nélkül. Ehhez pe­dig megfelelő belső érdekelt­ség is kell, aminek tapaszta­latait így összegzi Újvári Sándor: A NEM parancsa — Amit fel lehet róni a vállalatoknak: nem történt meg a belső érdekeltségi rendszerük kiigazítása a szi­gorúbb követelményeket tá­masztó keresetszabályozási formákhoz. Oka ennek az is, hogy sok a gyáregység, ahol nincs döntési lehetőség, más­részt nem ismerik kellően a hatékonysági követelménye­ket. Érezhető ez többek között a vezetők érdekeltségénél is, ahol a NEM a legfontosabb parancs. Ugyanis a prémium- feltételek között javarészt az szerepel, hogy nem teljesítés esetén milyen csökkentést hajtanak végre, azonban a többlet teljesítmények hono­rálása már nem látszik. Pedig nyilvánvaló, hogy a boldogító IGEN, a magasabb bérek mellett a teljesítmény növekedése, a szükséges fej­lesztések hozhatnak válto­zást a termelés szerkezeté­ben, ami megegyezik a sza­bályozás céljaival is. Lányi Botond •• Öregek a kastélyban Festői környezetben, közel a Krasznához a múlt év decem­berében nyílt meg a volt Károlyi vadászkastély átalakított épületében a tiborszállási 100 személyes szociális otthon. A több, mint 1300 négyzetméter alapterületű, központi fűté­sű épületet 21 és fél millió költséggel állították helyre. Képünkön: kulturált környezetben telnek a napok. (Császár Csaba felv.) — A lakosságot terhelő fi­zetési kötelezettségekről szóló jogszabályok különböző célo­kat és különböző adópolitikai elvek érvényesítését szolgál­ják. Az üdülőhelyi díjból származó bevételek kizárólag az üdülőövezet közművesíté­sére, kereskedelmi és szolgál­tató létesítmények építésére korszerűsítésére fordíthatók. A cél tehát az, hogy a meg­jelölt terület ellátása javul­jon. A településfejlesztési hozzájárulás a lakosság több­ségének szavazata szerinti megállapítható fizetési köte-l lezettségből származó bévé-' Albérlet Hirdetés: „Szoba olcsón kiadó!... utca..., házszám..eme­let __, ajtó”. Ez az, ez kell nekem! Gyerünk! Töpörödött öregasszony nyit ajtót. Nyájas, de fény­telen szemével gyanakvóan méreget fejem búbjától a talpamig. Szavai parttalan folyamban ömlenek fogat­lan szájából. — Tudja, ötszázhetven forint özvegyi nyugdíjat kapok. A két fiam ad még 400—400 forintot havonta — ennyiből élek. Muszáj vagyok kiadni ezt a szobát. A szoba — melyről kide­rül, hogy valójában egy fél — börtöncellaszerű — szűk, sötét, sivár. Szinte bőrömön érzem a falak kö­zelségét. Benne ormótlan szekrény, kopott kárpitú heverő, rozzant szék. — Csak ezer forint — mondja tovább. — Higgye el, nem talál olcsóbbat se­hol. — Tudom én milyen árak vannak mostaná­ban ... Tíz éve fogadok al­bérlőket. Három lány ment innen férjhez, mindegyik rendes, szolid teremtés volt. Legutóbb meg egy tengerész lakott nálam fél évig, derék, nagyevő, nagy­ivó ember volt. Ügy jár­tak utána a nők, hogy alig győztem beengedni őket.. . igaz, fizetett is szépen, szó nélkül. — Kinek? — szólalok meg először, mióta bemutatkoz­tam. — Hát nekem — jön a válasz. — Mert tudja, ná­lam az a szokás, hogy a vendégek után is fizetni kell. — És mennyit? — keve­redik hangomban a meg­döbbenés és a kíváncsiság? — Ó, azt magára bízom Kérdezze meg az ismerő­seit, hogyan is szokás ez? — futnak szemérmes mo­solyba ráncai. Darab ideig tanácstala­nul téblábolok a tenyérnyi helyiségben — kezd még nyomasztóbb lenni, mint amikor beléptem. — Na, kiveszi? — szege­zi mellemnek a kérdést. — Hát... — hímelek-há- molok — nem is tudom. Meg kellene még gondol­nom. — Rágja csak meg ala­posan — hagyja rám. — Nézzen körül máshol is, és ha úgy látja, jöjjön visz- sza. Megmondom úgy ahogy van, magát szívesen felvenném, de ha közben jelentkezik valaki más, akivel úgy látom jól meg­lennék, akkor nem fogom fenntartani a helyet. Ahogy kilépek a házból szerelmesen rámle­hel a tavaszi nap. Meleghullám fut át raj­tam, de a szivem táját hi­deg sajgás uralja. Na, nézzük a következő címet — sóhajtok. Czine Gáspár Ajánló­A magyar építők — köztük nem kevés számban a szabol­csiak — letették kézjegyü­ket a Szovjetunióban. Huszt, Irsava kompresz- szorállomásai, lakóházai, étterme, kórháza után jött az első igazi megmérette­tés, a Hotel Zakarpatija, egyúttal az igazi jeles a magyarok bizonyítványá­ba. Nem csoda hát, ha ezek után a majd 600 kilomé­ternyi távolságú szov­jet Bukovina székhelyén, Csernovciban építik éle­tük legnagyobb méretű szállóját, az osztályon fe­lüli Csernomost. A komp­lexum 326 szobája hat- száztizenkét személyt fo­gad be, tíz luxuslakosztá­lyában akár államfőket láthatnak vendégül. Há­rom — köztük magyaros — étterme, fedett parkoló­ja, szaunája, saját televí­ziós rendszere, kávézója, nappali és éjszakai bárja, konferenciaterme önma­gában is bizonyítja, hogy ezt a nagy igénnyel meg­rendelt létesítményt nem véletlenül bízták éppen a magyarokra. Hozzá kell tennünk, hogy Csernovci­ban lényegesen jobbat vár­nak a magyar építőktől, mint amilyen a saját, ha­zai mércénk. Egy létező és eddig átvinni nem sikerült szintet kell tehát a léc le­verése nélkül átugraniuk. Sikerül, nem sikerül? Negyedévvel a műszaki átadás kezdete előtt min­den remény megvan rá, hogy igen. Az akarattal, a szándékkal nincsen baj. Az emberek nagy távolságra a családjuktól, a barakkok­ban lakás hátrányaival megküzdve, napi tíz órát dolgozva teljesítik adott szavukat, hogy 34 hónap­pal a munkaterület átvé­tele után a távolságból kö­vetkező nem kevés plusz­gonddal küszködve átad­ják a szállót. A „magyar” szálló a ne­gyedmilliós Prut parti vá­ros legmagasabb épülete lett. A máris vakító fehé­ren csillogó épületre mél­tán lehetnek büszkék ter­vezők és kivitelezők — mondták a Szabolcs-Szat- már megyei pártbizottság múlt héten odalátogató tit­kárának és a SZÁÉV igaz­gatójának a bukovinai ve­zetők. Akik tulajdonkép­pen ezt a jó véleményt tolmácsolták a rögtönzött munkásgyűlésen annak a kollektívának, amely 500 vasbeton cölöpöt vert le és 123 ezer köbméter betont „fogyasztott” el. A szabol­csi építő itt újra úttörő volt, hiszen egy számára ismeretlen terepen, foko­zott górcsőtől kísérve kell dolgoznia. Ha mégis ilyen a vélemény, arra rá .kel­lett szolgálni. A fővállalkozó, az In- dustrialexport képviselő­je sem bóknak szánta, hogy elégedett velük, hogy e munka bizonyosan újabb jó ajánlólevél a még tá­volabbi Krivoj ffag, a Ten­giz vidék, vagy éppen a tízmilliós Moszkva ha­sonló építkezéseihez. És ez már rendkívüli el­ismerés. Kopka János SZERKESZTŐ! oooooooo

Next

/
Thumbnails
Contents