Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-12 / 86. szám

KM HÉTVÉGI melléklet

1986. április 12.

a ninkavéielmi

Amikor Nagy Gyula, az Országos Munka- védelmi Kutatóintézet igazgatója jó pár évvel ezelőtt frissen végzett mérnökként első munkahelyén jelentkezett, bizonyára nem gondolta, hogy életútjának iránya már a kezdetkor végképp megpecsételődik.

Az először kenyeret adó vidéki egyetemen ugyanis az volt a gyakorlat, hogy mindig az újonnan érkezőre bízták a munkavédelem oktatását. Az eljárás oka bizqnyára az volt, hogy a munkavédelem afféle nemszeretem dolognak számított azon a munkahelyen. Az okleveles gépészmérnökből később munkavédelmi szakmérnök lett.

— Tudományos munkatársként kerültem a Munkavédelmi Kutatóintézetbe 1972-ben, s 1978-ban lettem az intézet igazgatója. Szívemhez legközelebb ma is a baleseti oktatás áll, kedvenc témám a balesetelmélet.

— Az Önök intézetének alapítását 1954- ben határozta el a Minisztertanács és a SZOT. Mi volt a feladata az induláskor, s miben változott a teendőjük a megalakulás óta?

— Természetesen a mi feladatunk is változott az elmúlt évtizedekben. Az induláskor negyven, ma 260 ember dolgozik itt. Akkor 3 millió forint volt a költségvetés, ma 100 millió. Módosult a munka jellege is. Az in duláskor alapvető cél volt a munkavédelmi tennivalók kidolgozása, a gépek biztonságának, a megfelelő munkakörülményeknek meghatározása. Számba kellett venni a különböző károsító hatásokat, tisztázni kellett, hogyan hatnak az egészségre a zaj, légszennyeződés, a vegyi anyagok.

— Ehhez képest mostanra alaposan megváltozott, szélesedett az intézet tevékenysége. A kutatásfejlesztés mellett szaktanács- adással is foglalkozunk, vállalatok, üzemek felkérésére elvégezzük a szükséges méréseket, vizsgálatokat.

Hatósági jellegű feladataink között legfontosabb a védőeszközök vizsgálata. Magyarországon egyéni védőeszköz csak úgy kerülhet forgalomba, ha róla intézetünk szakértői véleménye pozitív. Szolgáltató tevékenységünk is számottevő. Az általunk kifejlesztett védőberendezésekből kis sorozatokat gyártunk, s kipróbálásra, megvételre felajánljuk a különböző cégeknek.

Hogy az Országos Munkavédelmi Kutató- intézet által kikísérletezett és gyártott védő- berendezések megfelelnek a legmagasabb igényeknek is, azt több példa bizonyítja. Közöttük talán legékesebben az az üzlet beszél, melyet az osztrák szállodaépítőkkel kötöttek. A Fórum, az Átrium Hyatt és a No- votel szállodák tűzjelző berendezéseit az intézet készítette. Az osztrák cég megelégedettsége oly mértékű, hogy további együttműködést ajánlott fel. Algériában felépítendő szállodáikban is a magyar tűzjelző berendezéseket kívánják alkalmazni. Jelenleg négy kutatóintézeti dolgozó tevékenykedik Algériában, a jövő útját pedig az jelzi, hogy az osztrákok dél-amerikai partnereiknek is a magyar berendezéseket ajánlják. Az elmúlt évben ötmillió tőkés devizát hoztak ily módon az országnak a munkavédelmi kutatóintézet szakemberei.

Az általuk gyártott gázrobot igen okos műszer. A gázzal dolgozó munkahelyek légterét figyeli, s az évi 100 darabos készletből külföldi üzemekbe is jut.

A televízió jóvoltából több millió ember kísérte feszült figyelemmel a zsanai gázrobbanás eseményeit, amelyek embert és technikát egyaránt próbára tettek. A kutatóintészakmérnök

zetnek egyfajta premierre adott alkalmat Zsana. Az általuk kifejlesztett bevetési öltözéket itt használták először sikerrel. Az eddig egyenként 100 ezer forintért vásárolt, tőkés import védőöltönyök helyett az intézet 30 ezerért készíti a speciális, különösen magas hőmérsékletnek is ellenálló ruhákat.

Manapság már szinte közhely: számítógép nélkül nincs korszerű kutatás. A megállapítás bizonyára az Önök intézetére is vonatkozik.

— Természetesen. A zajmérést ma már számítógéppel végezzük. Ugyancsak alkalmazzuk a veszélyes munkafolyamatok elemzésénél, de az üzemi balesetek jegyzőkönyveit is számítógépekkel dolgozzuk fel, hogy aztán áz összegzés tapasztalatait a megelőzés hasznára fordíthassuk — mondja az igazgató.

Az intézet a munkavédelem hazai központja. Afféle információs bázis, ahol a téma szakemberei folyóiratokat, szakkönyveket, jogszabályok, előírások gyűjteményét is megtalálhatják.

Nagy Gyula nem kis elégedettséggel mondja, hogy Géniből a Nemzetközi Munkavédelmi Információs Központ, a CIS tagjaként 100 ország adatait kapják havonta cserébe a Budapestről úgynevezett mikro- fischeken megküldött magyarországi adatokért.

S hogy mi az együttműködés haszna?

A külföld legfrissebb szakmai híreinek segítségével a hazai vállalatok, üzemek terveikbe építhetik, beruházásaiknál figyelembe vehetik a külföld tapasztalatait. Nagy vegyiüzemek környezetvédelmi, biztonsági előírásait például a más országban már levont tanulságok figyelembevételével készíthetik el.

A munkavédelmi szabályok megsértéséből, az emiatt bekövetkezett üzemi balesetekből 10 milliárd forint vesztesége volt az országnak az elmúlt esztendőben. Szakemberek állítják, legtöbb javulást a megelőzés hozhatná.

Nagy Gyula és az általa vezetett munka- védelmi kutatóintézet ebben adhat felbecsülhetetlen segítséget.

Kovács Éva

Szépen magyarul — szépen emberül |

icsoda tanítás folyhat abban az iskolában, ahol , a tanári szobát tyúkketrecnek, az igazgatóhelyettest dirisintérnek nevezik a tanulók. Egy tanárjelölt fogalmazott így a diáknyelvről írt dolgozatában.

Nagyon jó oktató-nevelő munka folyhat ebben az iskolában. Még a legkiválóbb pedagógus sem érheti el azt, hogy az a tanuló, akit az említett tanári szobában megróttak valamiért, dühében ne nevezze azt tyúkketrecnek, vagy akivel az igazgatóhelyettes közölte a fegyelmi határozatot, mérgében ne nevezze őt dirisintérnek a barátai körében, s ezek a szók ne szivárogjanak ki a diákok szélesebb rétegeibe. Lehet, nagyon szellemes elnevezés a tyúkketrec az olyan tanári szobának, amely kicsi, és csupa nőtanámak a tartózkodási helye, a dirisintér pedig az igazgatóhelyettesnek, aki az igazgatói határozatokat végrehajtja. Lehet a két elnevezés ötletes, de valami jó ízlésről egyik sem tanúskodik, s mindkettő inkább az elnevező lelkiállapotára, nyelvi ízlésére és műveltségére jellemző, mint a megnevezettekre. Alapjában vévie így vagyunk ma mindenfajta névadással. Igen erősen érvényesül a névadó személyisége a tulajdonnévi megneveNév és névadó

zésekben, de a közszókban is benne van.

Az újszülött kisgyermek csak a nemével befolyásolhatja a nevét, de azt a szülők választják ízlésüknek, nyelvi műveltségüknek vagy a kor szokásainak megfelelően. Az iskola a ragadványnevek melegágya. A legtöbb tanulónak van valamilyen csúfneve vagy bókneve. Egy Keményffy nevű tanulót a társainak egy csoportja Kétefipszilonnak nevezett el, ugyanis gyakran kérdezték tanárai, hogyan írja a nevét, s a tanuló válaszából alakult ez a név. A tanulók másik csoportja Puhafinak csúfolta, tehát a hivatalos név közszói ellentétpárja lett a ragadványneve. Mivel ez a fiú kövér volt, és eléggé nagy termetű, ezért Dagálynak is csúfolták. Még egy negyedik ragadványnevet is szerzett magának, egy vele történt esemény alapján nevezték Mérgesgalócának vagy Rothadtgombának is. Mire az általa szedett gomba elkészítésére sor került, az megrothadt. Mindegyik névnek van valami tárgyi alapja, végeredményben azonban az elnevezők szemléletmódját fejezik ki ezek a

gúnynevek. Ha ^gy településen egy utca új nevet kap, elnevezhetik olyan személyről, aki ott született, vagy abban élt, vagy volt valami köze ehhez az utcához, elnevezhetik olyan objektumról, amely ott van vagy ott működik, de elnevezhetik valakiről vagy valamiről úgy is, hogy a névnek nincsen tárgyi alapja, pusztán a helyi vagy a korabeli névadási szokásokat utánozza. Bárhogy is történik, az elne- vezőre, a névadó testületre vet valamiféle fényt. Hasonló a helyzet a közszói megnevezésekben is. Minden új szó mögött ott van a szót létrehozó ember a maga nyelvi ízlésével vagy ízléstelenségével, a nyelvi műveltségével vagy műve- letlenségével, a szaknyelvi szavak mögött még az elfogultságává! is.

Ahogy valaki új szót létrehoz, új kifejezést teremt, akár valamely meglévő szavunk jelentésének, akár az alakjának a megváltoztatásával, jellemző rá. A szóalkotás is, mint a nyelvhásználat — Illyés Gyula szavával — jellemkérdés.

Bachát László

Eltorzult valóság ■ torzító optikával

Azok a számvetésnek, mérlegnek álcázott vádiratok, amelyek a korábbi esztendőkben a magyar film kapcsán napvilágot láttak, legfőbb vétségként a mai témák hiányát rótták fel az alkotóknak. Ha valaki azt feltételezte volna, hogy a rendezők nem olvasnak újságot, nem szívlelik mieg az intelmeiket, az most sürgős bűm bánatot tarthat, s a fejére szórt hamuval végigza- rándokolhatja a mozikat, hogy (vezeklésképpen ?) megnézze a friss magyar kínálatot: az Idő vant, az Embrióként, a Visszaszámlálást, a Szerelem első vériget, a Fal- fúrót. (És nem fenyegetésként említem: a már elkészült, bemutatásra váró filmek többsége is napjaink egyre bonyolultabbá váló világát 'igyekszik megérteni- megéntetni. Az 1986-os magyar játékfilmszemle akár a „Ha nektek ez kellett?!” jelmondatot vállalhatta: volna,

hiszen az ott bemutatott 19 film közül mindössze 3 olyan akadt, amely nem kötődik közvetlen szállal napjainkhoz.)

Félretéve minden iróniát, a jelenséget magát, azt tehát, hogy az alkotói érdeklődés egyre inkább a ma felé fordul, örvendetesnek kell 'tartanunk. Annyi megválaszolatlan kérdést vet fel a társadalmi viszonyok átrendeződése, hogy a tisztességes válaszok keresése egyképpen feladata valamennyi művészetnek, így a filmnek is, amely az ilyesfajta feladatának a 60-as években mór a legmagasabb szinten képes volt megfelelni. Abban a mennyiségi változatban, amely a mostani kínálatban ölt testet, közösnek tűnik a rendkívüli problémaérzékenység, azoknak a neuralgia kus pontoknak a témául választása, amélyék a közvéleményt, a társadalmi gondok 'iránt érdeklődőket általában foglalkoztatják. S hogy mindezek ellenére nem született meg olyan film, amely a reveláció erejével hat,

amely a Szegénylegények vagy a Tízezer nap mércéjével mérhető, az — úgy tűnik — többek között ama vezethető vissza, hogy az alkotók nem találnak megfelelő formát gondolataik közvetítésére.

Az elég nyilvánvalónak tetszik, hogy a dofcumenta- rista törekvések (nem a do- kumentumfilmekre oéílzunk, amelyek alapvetően más formát képviselnek, mint a játékfilmek!) egy megújulási folyamat számára nem válthatnak megfelelő kenetté, s főként nem amiatt mert nem találkoznak megfelelő érdeklődéssel a közönség részéről, hanem mert átmeneti jelleglüknél fogva esztétikai értelemben vett megalkuvások

FALFÚRÓ

Síin es ma avar filmviajáték

sorára kényszerülnek. Az új, a tartatomhoz igazodó formai megoldások keresésében közös úton indult él Gothár Péter az Idő van és Szomjas György a Falfúró című filmjében.

Közös az említett két filmben az, hogy felrúgják a cselekményvezetés hagyományos módját, s helyette a leginkább a kollázsra emlékeztető szerkesztésmódot választják. Az egymás mellé illesztett apró egységek rendkívül sokféle stiláris árnyalatot képviselnek, akad közöttük groteszk, ironikus, szarkasztikus, abszurd, s ezek — tekintve, hogy ugyanabba a hangulati

sávba tartoznak — akár egységessé is összeállhatnának, sajnos mégsem ez történik.

Az Idő van címe, bármelyik értelmezési lehetőséget választom, kifejezetten találó. Akár úgy, hogy a hangsúlyt a második felére téve ironikus megállapításnak tekintem; akár úgy, hogy a sportpályán elhangzó sürgetés mintájára az elejét vélem nyomatékosnak. A filmből kibontakozó állapotrajz helyenként tökéletes, de legyne tölbb az egymást váltogató, különböző fókusz- távolságú optika (nem fizikai értelemben!), így végül lehetetlenné válik a néző számára a tájékozódás. A történet középpontjában egy nyaralni induló család áll, s már az üdülőgondakkal folytatott beszélgetések nyomón az 50-es éveket idéző, képekbe fordított gondolatok ;is nehezen értelmezhetők, az asz- szony arcán kinövő és eltávolíthatatlan szőrszál pedig már olyan jeliképes síkot teremt, amely jószerivel lefordíthatatlan.

Szomjas György pedig mintha oem tudta volna eldönteni, hogy a sokféle társadalmi gond közül melyikre irányítsa a figyelmet: a vállalkozói magatartással kapcsolatos kérdésekre, a csalód széthullásával összefüggő dologra, netán a kisgyerekes anyák helyzetére. Ezért aztán mindhármat fölveti, holott közülük egy is elegendő lenne egy filmre, így viszont a témák kölcsönösen hatástalanítják egymást. Az alkotó arra sem fordít különösebb figyelmet, hogy kellőképp megindokolja főhőse döntéseit (kilépés a munkahelyiről, családja elhagyása). Hiba lenne elvitatni, hogy a Falfúró némely részlete telitalálat, de ezek külön életet élnek, s az egység nem jön létre.

De éppen ezek a részlet- eredmények mondatják velünk, hogy érdemes ezt a fanyar ízekkel fűszerezett gro- teszk-'ironikus látásmódot megőrizni és jobban végiggondolt mondanivaló szolgálatába állítani.

Hamar Péter

ÉiJifiQ

— A magyar könyvkiadás irányítója a Kiadói Főigazgatóság. De mi is a 'konkrét munkája és feladata?

— A Kiadói Főigazgatóság a 'Művelődési Minisztérium keretén belül működik. Hozzánk tartoznak a hivatásos kiadók, vannak olyanok, melyek közvetlenül az irányításunk alá tartoznak, és vannak olyanok, melyek közvetve, csupán ágazati szempontból.

— Hány könyv jelenik meg általában évente Magyarországon?

— Körülbelül hét-nyolcezer és ezeknek túlnyomó többsége a hivatalos kiadóknál, de nagyon nagy számban adnak ki könyveket múzeumok, könyvtárak, kutató intézetek és egyéb olyan tudományos műhelyek is, amelyek á saját tevékenységük körében publikálnak. Különösen helytörténeti munkák jelennek meg így a megyei múzeumok kiadásában.

— Ezek a munkák szintén az önök fennhatósága alá tartoznak?

— Mi adjuk az engedélyt, de azok a_ megyei tanácsok, ahová az egyes intézmények tartoznak, végzik a könyvek kiadását, illetve gondozását.

Könyvek, szerzők sorsa

Beszélgetés Tarnócz Mártonnal, a Kiadói Főigazgatóság vezető jóval

— Milyen tendenciát mutat ön szerint a magyar könyvkiadásban a műszám és a példányszám?

— Sajnos mindkét esetben csökkenő tendenciáról beszélhetünk, de erőteljesebben csökken a példányszám, mint a műszám. Ennek oka, hogy vásárlóképes kereslet is csökken a könyvpiacon, és be kell vallanunk, hogy drágábbak a könyvek.

— Ezt természetesen az íróik és költők — és egyéb szerzők számára nem éppen bíztató, de leginkább talán azok számára okoz gondot, akik most pályakezdők. Mi az ő reális lehetőségük a megjelenést illetően?

— A könyvkiadásban hosz- szú évek óta különös gondot fordítunk arra, hogy a fiatalabb írók, költők művei megjelenjenek. Erre egyébként a nyomdákkal megállapodásunk is van; a mai magyar írók műveit, különösen a fiatalokét számítógépre visszük, úgyhogy pontosan figyelemmel tudjuk kísérni, mennyi idő idő alatt érkeznek ki a nyomdából.

— Nos, mennyi idő alatt?

— A fiatalok könyvei hétnyolc hónap alatt jelennek, meg.

— Az utóbbi években, mint tudjulk, elszaporodtak a magánkiadások. Ez az össz- könyvkiadásnak hány százalékát teszi ki?

— Roppant elenyésző szám. 1985-ben körülbelül ötvenhatvan könyv volt, a korábbi években még ennyi sem. De a kifejezést helytelenül használják a köztudatban, mert magánkiadás, magánkiadó nincs Magyarországon. A szerzők saját kiadásban adhatják ki műveiket, d'e ez nem kiadói tevékenység abban a 'klasszikus értelemben, ahogy mi a könyvkiadást értjük..

— Bizonyára ellenőrzik a szerzői kiadásokat is. •

— Iigen, ez természetes, mi engedélyezzük, aztán a szerző fizeti a nyomdai és egyéb 'költségeket.

— Befejezésül, ha néhány mondatot szólna a könyvkiadásban is létrejött és egyre szaporodó gazdasági munkaközösségekről.

— Gazdasági munkaközösségek életünk számos területén működnek, egyebek között a kiadásban lis. Vannak olyan gmk-k, melyek hivatalos kiadók keretében működnék, és vannak olyanok, melyek nem. Természetesen ezek nem kiadók, feladatuk csupán annyi, hogy a kéziratokat kiadásra előkészítsék. Egyéb önálló joguk nincs. Ezelk .a gmk-k színesítik a képet, megvan a maguk funkciója, noha/ helyüket megtalálni, tényleges hatókörüket meghatározni majd csak a későbbi éveikben lehet.