Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-10 / 58. szám

1986. március 10. Kelet-Magyarország 7 M inden nő ünnepe volt március 8: szimbóluma a kedvességnek, a gyöngédségnek, a szépség­nek és a jóságnak. Közöttünk dolgoznak, alkotnak a női sportolók is. Nekik is szól a kö­szöntő, akik a nőnapon a versenypályákon, a sport szép sikereinek színhelyein újabb vo­násokkal gazdagítják a mai nő képmását. Köszöntöttük őket a sportpályákon a tavasz első virágaival azzal a tisztelettel és megbecsüléssel, amelyet társadalmunkban kivívtak életükkel, sokoldalú, áldozatos tevékenységükkel. A tornaszerek között Manapság 10—12 éves tinik ta­rolnak a világversenyeken, de mint hullócsillagok, 1—2 éven belül eltűnnek a to mas port színteréről. Tizenhét évesen már öregnek érzik magukat, kevesen kola tornásza is. Hétévesen egy tor­nakiválasztó után maradt a sportág szekere mellett. Az általámos iskolában végigmászta a kisdo­bos- és úttörőverse­nyek ranglétráját. Az úttörő-olimpiá­kon ezüst- és bronz­érem*" csapatban, egyéniben hatodik helyezés jelzi ered­ményeit. A Zrínyi Ilona Gimnázium tanuló­ja. ifjúsági aranyjel­vényes, a felnőttek között is folytatta a jó szereplést. Csa­patban és egyéniben is 6. helyen végzett a felnőtt első osztá­lyú bajnokságon. A 160 magas, 48 kilós filigrán tor­nászhölgy kedvenc szere a felemáskor­lát, amelyen gyakor­latát nyílszaltóval fe­jezi be. — Már nehezen tu­dok új, nehéz ele­meket megtanulni — mondta. — Egy ed­zésen felváltva három szeren dolgozunk, de érzem, sokkal fá­radékonyabb vagyok. vállalják az edzéseket, de akik mégis, azok mindennap leg­alább 3 órán keresztül gyűrik a szereket. Utóbbiak közé tarto­zik Cservenyák Gabriella, a Nyíregyházi Tanárképző Főis­Ennek ellenére szorgalmasan edz, a versenyek mellett készül a Testnevelési Főiskolára. Amazon, fekete övvel Szakközépiskolás évei alatt a nyíregyházi TIT ASZ tájékozódá­si futó szakosztályában sportolt négy esztendeig. Utána próbál­kozott a lovaglással is, de nem ragadt ott. — Mindig is a fiús sportokat kedveltem — mondta Papp Ma­riann, egydanos mester. Egyik barátnőmmel elhatároztuk, hogy elmegyünk cselgáncsozni. A sportág egyik nyíregyházi ille­tékesét nem hagytuk nyugton, állandóan érdeklődtünk. Végül, hogy lerázzon, közölte: egy új­szerű cselgáncs-karate tanfo­lyam Indul, jelentkezzünk ott. szeretem, nálam a karate szel­leme az elsődleges. Edzőként pe­dig szeretnék minél több fiatalt megnyerni a sportágnak, a ka­raténak. Kata kosarai A kosárlabdapályákon nemcsak a jó dobókat, hanem a balkeze­seket is jegyzik. Pláne, ha a két tulajdonság egybevág, megkülön­böztetett figyelmet szentelnek ezeknek a játékosoknak. Ilyen­kor csak a támadó bal kezére áll rá a védő, de meglepve tapasz­talja, számára megmagyarázha­tatlan történik. Villan a balke­zesnek titulált jobb csuklója, s a labda már a kosárban táncol. Hasonlót érezhették az elmúlt évben a Ganz-Mávag női kosár­labdacsapatának tagjai, akiknek Csermely Katalin, a Nyíregyházi Tanárképző balkezes bédobója 4 2 pontot dobott. A többi együttes — szerencséjükre ol- csóbabn megúszta, de általános volt a vélemény a mérkőzések Sitán: ,,Azt a balkezest szorosab­ban kellett volna őrizni.” Csermely Kata Miskolcról, ahol a. MEAFC-ban, majd a DVTK- ban játszott, érkezett Nyíregyhá­zára. A Tanárképző Főiskola el­végzése után nem vált meg a csapattól és csak sérülése miatt hagyott ki első osztályú mérkőzé­seket. Januártól a játék mellett átvette a főiskola úttörőcsapatá­nak iránvítását. A felnőttcsapat esélyeiről a ráiátszás előtt, csak tömören ennyit mondott: „Bentmara­dunk.” asszisztensnő a kosárban A fiatalasszony szőke, kék sze­mű, látszólag a szél is elfújja. Mégis olyan bátor, hogy a fér­fiak is felnéznek rá. — Mi a bátorság? — Nehéz erre egyértelműen válaszolni — mondja. — Akarat­erő? Elszántság? — Mit érez, amikor ég és föld között repül? — Semmi különöset, a repülés varázsa kárpótol a fáradozáso­kért, igyekszem gyönyörködni a táj szépségeiben. — Nem fél, hogy megüti ma­gát? Hiszen olykor nagyot hup­pan a kosár. — Tény. hogy nem mindig ki párnázott” talajra érkezünk, többször is előfordul, hogy na­gyot huppanunk a földre. Végh Ludmilla, a Jósa András Kórház központi labof* asszisz­tense „civilben” hőlégballon-re­pülő. A csinos pilótanő két gyer­mek anyja. Férje rábeszélésére — évekkel ezelőtt — jegyezte el magát ezzel a szép légi sporttal. A családfő — Végh Sándor — motoros repülő, hőlégballon-ka­pitány, magyar bajnok. — Mit javasol a lányoknak Jelentkezzenek hőlégballon-re pülőnek? — Senkit nem beszélek rá. Ér is egyedül határoztam. Jöjju*. ha kedvet éreznek iránta. A balkezes bombázó Meg is tette. Mindez 1979. ja­nuár 23-án történt — pontosan emlékszik a napra. így aztán Papp Mariann Is egyik alapító tagja lett az azóta már országos hírű nyíregyházi kyokushinkai karaténak. Fokozatosan mélyült el a sport­ágban, szerezte az övfokozato­kat. Aztán 1984. július 20-án nem kisebb személyiség, az an­gol Collins előtt szerezte meg a mesterfokozatot jelentő egy dánt, a fekete övét. Három éve rendelkezik segédedzői képesí­téssel, és 82-től főállásban edző a Szabolcsi Építők SE karate­szakosztályánál. — A küzdelmet nem igazán A kézilabda-szövetségben saj­nálkozva közölték: fogalmunk sincs róla, hol dolgozhat. Ké­sőbb tudtuk meg, hogy a tej­ipari vállalatnál van a munka­helye. — Jó kézilabdázó volt, ugye? — nézett fel a férfi, aki a felvi­lágosítást adta. Jó nevű játékos volt, vagy ahogy a szurkolók nevezték, a balkezes bombázó! Szarvasné G. Nagy Erzsébet valóban jó kézilabdázó volt. Nyíregyházán, az 5-ös számú is­kolában Bécsi Zoltánné testne­velő kezei alatt ismerkedett meg a játékkal. Később — 1958-ban — Kölcsey-gimnazista korában már rendszeresen játszott az is­kolai csapatban. A 180 centimé­ter magas lány jó labdakezelé­sével, a csapatjátékhoz szüksé­ges egyéb erényeivel tűnt ki. Tizennégy éven keresztül hű­séggel játszott a szabolcsi együttesben, amelyet — bár sok Szokatlan napirend egy közép- iskolás lány számára, hogy taní­tás után kismotorra ül és min­den délutánját a lovaspályán tölti. Szabó Ágnes környezete előbb furcsállotta az előbb emlí­tetteket, de idővel megszokták és ezek után csak úgy emlege­tik a Nyíregyházi Mezőgazdasági Szakközépiskola tanulóját, hogy a „lévas lány”. A Tangazdasági Sportclub te­lepén Ágnes egyetlen füttyj elére Kába, az ötéves csikó harsány nyerítés közepette vágtatott gaz­dájához, és jóízűen ropogtatta a jutalom cukorkát. Ezután az is­tállóban nyugodtan tűrte, ahogy a fiatal, törékeny lány vakaró- val, kefével leápolta. — A ló lelkiállapotától függ, hogy fél, vagy egy órát lovago­lok a pályán — mondta, miköz­ben felkantározta négylábú tár­sát. Ha látszik rajta, hogy ide­ges, nyugtalan, félórás tréning után leápolom és bekötöm az is­tállóba. — A szeretetet, megértést min-* dig megköveteli. Érteni kell a lovak nyelvén. Én úgy érzem, hogy vele már jó a kontaktus. Azért a konokság még mindig az egyik tulajdonsága, hiszen nem is olyan régen vágta után, a vizesárok előtt lestoppolt, és beleestem a vízbe. Ez az eset nem kedvetlenítette el Ágnest, aki idén élete első militaryversenyén fog indulni Kába nyergében. csapathoz hívták — nem ha­gyott cserbem. A Nyíregyházi Kinizsi és a Munkás játékosa volt, a mai értelemben amolyan keresztbefutó átlövő csatár. Utoljára 1971-ben játszott baj­noki mérkőzést, s olyan társak között kézilabdázott, mint Szabó Margit, Nyeste Ilona, Siska An­na. Tizennégy esztendőt töltött a sportág nagy családjában, s aki emlékszik játékára, tudja, nem akármilyen 14 évet! Ma a tej­ipari vállalat terv- és statiszti­kai csoportvezetője. A beszélgetést vidáman, len­dületesen kezdi. — Közel másfél évtizede hagy­tam abba a kézilabdázást, ami­kor már nem lehetett nem ab­bahagyni. Szépen, minden rossz érzés nélkül. Nem szakadtam el teljesen a sportágtól, ha hivata­los kapcsolatom nincs is vele. — Hány gólt dobott pályafu­tása alatt? — Mérkőzéseken nyolcszor— tízszer is a hálóba találtam. — Kiknek köszönhetett sokat? — Először is Szendrei István­nak, aki mint sportvezető, na­gyon sokat tett a nyíregyházi ké­zilabda megteremtéséért. Aztán Marik Sándor nevét kell említe­nem, sokat tanultam tőle, ren­geteget csiszolt játékomon. Sal- lai Ernő következik, aki később, évekig az edzőm volt. . . — Úgy ismerték, mint határo­zott, kemény játékost. Akadt ba­ja a bírókkal? — Pályafutásom során egyszer tiltottak el. Az történt, hogy Miskolcon a bírók szándékosan megverettek bennünket, én pe­dig nem álltam meg szó nélkül. — Ezekben a napokban világ- bajnokság zajlott Svájcban. Néz­te a mérkőzéseket? — Hát persze, hogy néztem, mi több, izgulok, szurkolok értük, akárcsak én lennék a pályán. — A mai kézilabda mennyi­ben tér el a hatvanas évek játé­kától? — Gyorsabban, keményebben játszanak, ugyanakkor veszített játékos vonzásából. Ezért kár . . . Valójában kevés benne a nosz­talgia. A lakását sem aggatja tele régi emlékekkel. Az a véle­ménye, hogy az ember találja meg magát az életben is Soha iné a múltból éljen, higgye el magáról, hogy az élete nem zá­rult le sportpályafutásával, igyekezzék mindig újat és töb­bet adni önmagából. Kovács György Ágnes és négylábí társa Ezüstérem a kézilabda VB-n Bravó fiúk! Samaranch: „Minden elismerésem a magyaroké...1' Az eddigi tíz világbajnokságon mindössze két hetedik helyet szereztek férfi kézilabdázóink. Pedig tudásuk alapján jó néhányszor a legjobb négy közé várták őket. A tizen­egyedik, svájci világbajnokság előtt a célt az olimpiai rész­vételt jelentő helyezés megszerzése jelentette. Nem sokan álmodoztak volna éremről. Aztán ahogy elkezdődött a so­rozat, egyre inkább megjött a magyar csapat étvágya. Csoport­jában veretlen maradt, és a kö­zépdöntőben is legyőzött min­denkit. A döntő másik résztve­vője, a jugoszláv együttes is ha­sonló teljesítménnyel jutott a fi­náléba. Amely előtt nagyon sokan a plávik sikerére adták voksukat. VB-döntő: Jugoszlávia—Ma­gyarország 24:22 (12:12). Zürich, Hallen-stadion, 12 000 néző, v.: Nilsson, Wester (svédek). Jugoszlávia: Basics — Mrkon- ja (3), Vukovics (1), Rnics (1), Vujovics (4), Grubics (1), Isza­azonban csak két gól volt a kü­lönbség, sajnos a jugoszlávok ja­vára. A magyar válogatót férfi kézi­labdasportunk eddigi legna­gyobb sikerét érte el a világbaj­nokságon. Az ezüst még fénye­sebben csillog, ha figyelembe vesszük, hogy a címvédő Szov­jetunió csak a tizedik, a világ élvonalába tartozó román együt­tes a kilencedik helyen végzett a kiegyensúlyozott, nagyon sok jó csapat alkotta mezőnyben. 11. Férfi kézilabda VB, Svájc, világbajnok: Jugoszlávia, 2. Ma­gyarország (Hoffmann László, Oross Tibor, Kovács Péter, Ko­sairól jobbra: Gyurka, .Szabó és a világbajnokság legjobb játékosa Kovács Péter. kovics (6). Cs.: Arnautovics (ka­pus), Szaracsevics (2), Elezovics, Cvetkovics (6). Edző: Zoran Zsiv- kovics, Abas Arszlanagics. Magyarország: Hoffmann — Iváncsik (5), Gyurka (2), Kovács M. (3), Szabó (1), Kovács P. (5), Kontra. Cs.: Oross, Fodor (1), Kenyeres, Horváth G. (3), Maro­si (2). Edző: Mocsai Lajos, Ador­ján János. Az első félidő elején fej fej mellett haladt a két csapat. A^-13. perctől kezdve a magyar együt­tes vezetett egy-egy góllal, ám a szünet előtti utolsó másodper­cekben egyenlítettek a jugo­szlávok. A második játékrész ele­jén állva maradt csapatunk, há­rom góllal elhúztak a plávik. A mieink megpróbáltak felzárkóz­ni, de mindig elcsúsztak vala­min. Már öt góllal is vezetett az ellenfél, a döntő lefújásakor vács Mihály, Fodor János, Ke nyeres József, Iváncsik Mihály, Szabó László, Horváth Gábor Kontra Zsolt, Gyurka János, Ma­rosi László, Bordás József, Deb- re Viktor, Bíró Imre), 3. NDK 4. Svédország, 5. Spanyolország 6. Izland, 7. NSZK, 8. Dánia, b Románia, 10, Szovjetunió, li. Svájc, 12. Dél-Korea. Az ünnepélyes eredményhirde- tésnél a világbajnok jugoszláv együttesnek Kurt Furgler, a Svájci Kantonok Szövetségének elnöke, a magyar válogatottna Juan Antonio Samaranch, a NOR elnöke nyújtotta át az érmékéi. Samaranch úr rövid nyilatkoza­ta: „A férfi kézilabdázás a leg­jobb úton van affelé, hogy sok millió újabb hívet szerezzen ma­gának. Minden elismerésem a magyaroké, akik a döntőben felnőttek a toronymagasan esé­lyes jugoszlávoklioz.” Jelenet a nőnapi tornáról. Nőnapi torna Nyíregyházán is egyre nép­szerűbb a kézilabda. A sportág különösen a nők körében hódít. Ezért is rendeznek évről évre nőnapi tornát, amelyen nagy harc folyik a győztesnek járó di­csőségért. Ezúttal a Volán-Dózsa bizonyult legjobbnak. Nőnapi torna, örökösföldi ál­talános iskola csarnoka. Ered­mények: Nyh Volán-Dózsa SC —DMVSC 17 :.12, —Nyírbátor 20:10. —Tanárképző 24:14. Nyh. Tanárképző—Nyírbátor 18:5, —DMVSC 15:13. DMVSC—Nyír­bátor 21:6. Végeredmény: 1. Nyíregyházi Volán-Dózsa SC. (A csapat tag­jai: Pethő Andrea, Papp Erzsé­bet, Balogh Zoltánné, Balázsy Jánosaié, Kékes Katalin, Pala- tics Mária, Lendvai Attiláné, Bücs Krisztina, NLklai Tibome. Spáncz Ildikó, Nagylaki Tünde, Mogyorós Judit, Győrffy Ágnes; Merkószky Ildikó, Gálik Gyön­gyi. Edző: Szabolcsi György) fi pont, 2. Nyh. Tanárképző 4, 3 DMVSC 2, 4. Nyírbátori BSC (i ponttal. Különdíjak — gólkirály. Lendvai Attilámé (Volán-D.) 19 góllal. A legjobb kapus: Pethő Andrea (Volán-D.) A legtechni­kásabb játékos: Huszák Erika (TK).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents