Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-08 / 57. szám

RM HÉTVÉGI MELLÉKLET

1986. március 8^^^

KM VENDÉGE

A hárommillió koldus országából a hárommillió elhízott országává lettünk, ami csak részben fogható felt eredménynek. Sokkal inkább tékozlása az anyagi javaknak és egészségünknek. De Magyarországon történelmi gyökere van a korpával, a búza csírával szemben megnyilvánuló ellenkezésnek, jobb esetben tartózkodásnak. Kétszeresen nehéz az egészségnevelő helyzete, aki ma is nyugodtan vallhatja: az embereket saját hasznukról meggyőzni a legnehezebb feladat

... ■

Szabolcs-Szatmárban azonban elindult egy folyamat, amely nem ötéves tervhez, nem központi „elváráshoz”, nem hivatásos tanácsadókhoz, hanem „alulról” jövő kezdeményezéshez kapcsolódik Nemcsak itt mondják eredménynek az eddig elérteket, hanem a fővárosban is felfigyeltek a megyére. A napokban tartották meg az ötéves múltra visszatekintő együttműködés eredményeinek értékelését. Az egészségnevelési hálózat, az élelmiszereket előállító és feldolgozó, valamint a kereskedelmi és vendéglátó vállalatok között létrejött szerződés még csak fél évtizedes, de a hazai viszonyok között párját ritkítja ez a tartósság.

Új partner csatlakozott a tus közösséghez. A Fehérjetechnológiai Tudományos Termelési Egyesülés igazgatója, ár. Kárpáti Tamás érthetően volt „feldobott” hangulatban a tanácskozás végén.

— Alig kétéves a mi egyesülésünk, közvetlenül az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság felügyelete alá tartozunk. Miért vagyok jókedvű? Jogosan lehetünk optimisták a megye élelmiszer-termelő és iparvállalatainak vezetőit hallva. Hihetetlenül nagy eredménynek tartom, nogy asztalhoz ülünk és azon törjük a fejünket, hogy lehetne korszerűbb, az egészség szempontjából hasznosabb élelmiszereket előállítani.

Sokat beszélünk manapság a korszerű és korszerűtlen, vagy finomabb szóval hagyományos ételekről Az élelmiszer-technológusnak erről más a véleménye.

— Nem lehet egységesen ráragasztahi a cimkét egy termékre, hogy ezt ne együk, mert ártalmas az egészségre. A korszerű táplálkozást mi úgy értelmezzük, hogy a hagyományos és a korszerű élelmiszerek megfelelő arányú fogyasztását kell megvalósítani otthon es a szervezett étkeztetésiben egyaránt. Éppen ezert óriási a felelőssége a vendéglátónak. Szaboics-Szatmár megyében van a legtöbb gyermek, és itt a közétkeztetésben is igen magas a legfiatalabb korosz- tálybeliek aránya. így is van ez rendjén, mert a fiatalabbakon keresztül lehet befolyásolni a hamar megcsontosodó étkezesi szokásokat. Tréfásan mi azt mondjuk, hogy a legnagyobb mozgás az asztaltól felállni. S itt jön az élelmiszer-termelők felelőssége, hogy olyan termékeket állítsanak elő, amelyek tartalmazzak a szervezet számára fontos anyagokat, de a betegségek ktalakulásáA táplálkozás

tudósa

hoz vezető zsíjrokat, szénhidrátokat csökkentve találjuk meg bennük.

A kormány a VI. ötéves tervidőszak fontos feladataként jelölte meg a fehérjeprogramot. Az OMFB-ben létrehoztak egy fehérje és biotechnológiai irodát, ebből jött létre a Fehérjetechnológiai Tudományos Termelési Egyesülés, Jövedeiemérdekeltsé- gű és büszkék arra, hogy a kis csoport nyereségesen működik. Mindössze 12 főállású mérnök és 40—50 külső szakértő dolgozik az egyesülésnek. Diplomából nemcsak tizenkettőt számlálnák, mert az igazgatónak például tartósítóipari mérnöki oklevele van, számítástechnikai rendszerszervező és fehérjetechnológiából doktorált. A Nyíregyházán megtartott egészségnevelési tanácskozás újabb távlatokat nyitott meg a korszerű termékek előállításához.

— Az idén a szójás termékek előállítását es forgalmazását szorgalmazzuk. Az idősebbek jól emlékeznek még a szójára, Magyar- országon 35 ezer hektáron termesztik. Ami- nosav-tortái ma a marhahúshoz hasonló, még ízben is közelít hozzá. Például ezért kedvelt a szójás töltött csirke. Vagy nézzük az árat, amely ma sok termék népszerűségének fokmérője. Egy kiló szojapehely ára ötödrésze a marhahúsénak. Hazánkban jelenleg öt-natféle szójás ételt ismernek. Van köztük húshelyettesítő, stabilizáló és állományjavító.

— Hogy segít ebben a programban a megyének az egyesülés?

— A nyugaton már ismert technológiai transzfert valósíthatjuk meg mi is. Manapság kevés elmondani, leírni egy eljárást, be is kell tanítani. Vagy úgy. hogy az egyesülésből valaki elsajátítja es majd ő ismerteti meg vele a megrendelőt, vagy úgy, hogy lehetővé teszi a vevőnek, hogy elsőkézből tanulja meg a számára fontos ismereteket. Adhatunk kidolgozott technológiai leírást is. EzzeJ mi is bekapcsolódnánk a megyében levő gyártási, forgalmazási folyamatokba. Közös kockázatvállalással gyarapíthatnánk a korszerű termékek számat.

— Milyen a megye fogadókészsége?

— Rokonszenves az a rugalmasság, amit a konzervgyár igazgatója tanúsított. A gyártmányfejlesztéshez kérik a véleményünket, bevonnak a tudományos munKába bennünket. Huszonkét alapító tagja van az egyesülésnek és többen már jó kapcsolatot építettek ki Szabolcs-Szatmárban. A vajai termelőszövetkezet, a sütő- és a húsipari vállalat már valamilyen formában kapcsolódik az egyesüléshez. A FŰSZERT több mázsát raktároz azokból az ételfélékből, amelyeket az egészségnevelés szorgalmaz. És az utolsó láncszem, a vendéglátó vállalat szorgalmasan beállítja a gyermekétkeztetésbe a búzacsírát, búzakorpát, rostos gyümölcslevet, és reméljük, hamarosan nagyabb meny- nyiségben a szóját is.

Mint ahogy nem lehet egységes receptet kiállítani az egészség megóvására, úgy a táplálkozás sem rögzíthető merev keretek közé. A hagyományos és a korszerű ételekből más és más arány kell a kisfiúnak és az öregembernek. De más kell a sovány kisfiúnak és a kövér kisfiúnak, más a bányásznak és az adminisztrátornak, de még ugyanaz az ember is másként táplálkozik aratás idején vagy egy átlagos napon. A tül- és alultápláltság megszüntetésére rendet kell végre teremteni a rendező elvek között. Meg kell értetni mindenkivel: nem o szegénység folytatása na bamakenyeret es korpás pogácsát eszünk zsíros hús helyett. Nem a kalóriák számának esztelen szaporításával mutathatjuk meg, hogy ad magára a magyar .ember. Egészségnevelés, ipar és kereskedelem összefogása talán meghozhatja a várt áttörést. Erre találtunk kimagaslóan jó együttműködést Szabolcs-Szatmárban.

Tóth Kornélia

Egry József: Cselló koncert

Volt egyszer egy újság

Nyíregyháza második állandó filmszínháza a Diadal Mozgó — mai Béke mozi — 1917-ben nyílt meg a nagyérdemű közönség előtt. Az ünnepélyes alkalmat a mozi tulajdonosai azzal is tetézték, hogy egy saját szerkesztésű. filmlapot» kínáltak, melynek a Mozi hét elnevezést adták. A lap ezt követően hetenként egyszer jelent meg, egeszen megszűntéig, vagyis 1918. március 17-ig.

Minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy a Mozi hét fontos dokumentuma, mind a megyénk, mint az ország filmszakirodalmának. Ne- meskürty István szerint 13 vidéki mozilap működött hazánkban a némafilm időszakában. A század első évtizedeiben egy-egy városban több újság is működött egyidejűleg, tehát minden film- lapot meg kell becsülnünk, fel kell dolgoznunk, hiszen a honi művelődéstörténet hú dokumentumai ezek.

De nézzük, mit olvashattak elődeink ebben a 20 fillérért kapható „képeslapban” A nyolc-tíz oldal túlnyomó részében a Diadal Mozgó műsorán szereplő filmek tartalmának ismertetését találhatjuk. Általában feltüntették a rendezők és a főszereplők nevét. Minden számban közölték a heti műsort, s állandó rovat volt a szerkesztői üzenetek.

Számunkra érdekesebbek azok az írások, amelyek egyrészt a kor hangulatát, másrészt korabeli filmesztétikái megállapításokat tartalmaztak. A filmesztétikai írások közül három cikket emelnék ki. Az egyik a Mozi csillagai címet viseli, melynek megállapításai meglepően helytállóak mai szemmel is. A sztárkultusz kialakításával foglalkozott a szerző, s a következőket írta: „ ... A mozinak mindig voltak csillagai ? Erre a kérdésre vonatkozólag nyugodt lélekkel megállapíthatjuk, hogy a filmdráma irodalmának első éveiben szó sem lehetett ... A filmen szereplő művészeket megnevezni csak a későbbi jobb daraboknál kezdték, midőn a publikum már maga kívánta ezt.” Figyelemre méltó eszmefuttatást olvashatunk arról, hogy a filmet miként lehetne az iskola és a nevelés szolgálatába állítani, azonban számomra a legérdekesebb írás A magyar film dicsérete címet viseli. Igen sajátosan és meleg hangon szól a cikk a hazai filmgyártásról, arról a filmgyártásról, mely a háború evei alatt bontakozott ki. Erről így ír a lap: „A régebbi magyar filmek, megannyi vadvirágai voltak a kinematográfiának, de ezeket a vadvirágokat okos és invenció- zus kertészek dúsan pompázó alakzatokká formálhattak. Ezért nem szabad kigyomlálni őket termő talajukból.’*

Természetesen megszólal a hivatalos művelődéspolitika is, hiszen igen sok írás támadja, bírálja gúnyolja az ellenséges országok filmgyártását. Ezek az írások, elfogultságuk miatt a iegér- dekteienebbek. Milyen egy lap humor nélkül? Gondolhatták a szerkesztők, s válaszként humoros filmreklámokat is közöltek, amelyek a filmcímekkel játszadoztok: „Egy szenvedélyes asszony — Nem újdonság. A hűtlenség iskolája — 15 perc alatt megtanulható. Egy asszonyért — Nem mindig érdemes. Csókos éjszakák — Repriz.” A fentiekben megkíséreltem vázlatosan, keresztmetszetét adni egy olyan újságnak, mely lehet, hogy sok cikket átvett országos lapokból, lehet, hogy színvonala kicsit egyenetlen, ennek ellenére küldetést töltött ne. Írásaival elkezdett egy olyan folyamatot, — ma is tart — mely megpróbálja az emberekhez közelebb nozni a XX. század e hol szidott, hol magasztalt filmművészetét.

Sarkad! Gábor

Ez is kultúra!

A reklámfilmekről

Többnyire a kritika is szótlanul megy el a televízió reklámjai mellett. Pedig — ha nem is művészet a szó szoros értelmében — olyan fontos műfaj, ízlést, és szemléletet befolyásoló tényező, amely szót erdemel. Meg kell elöljáróban jegyezni: a magyar reklámok egyre jobbak Néhány egészen kiemelkedő is akad, idézhetnék a Canada Dry, a Bedeco, a L,ee Cooper Pit, a Sláka, az ÁGI- képes, zenés hirdetéseit. Mindez jelzi, hogy a korábbi, pontosabban régebbi, céget reklámozó hirdetés helyébe lépett az árut bemutató, (korszerű tévés technikával készült, igényes képi megjelenítést reprezentáló, f A televízió hirdetése hatalmas hatású. Milliók nézik, milliók látásmódját befolyásolja. A Budapest Tourist kiváló túracipős ajánlata például ismeretet is terjeszt. Más. rajzos megoidású hírverés jól megjegyezhető, már-már feledhetetlen figurákkal ajándékoz meg (pl. a mókussal, a Skálakópéval). örvendetes, hogy a mértéktartás erényét is dicsérhetjük, jószerével nem is találkozni a vevőt félrevezető, megtévesztő ajánlattal. Bár az igaz, több termékről kiderül. hogy viszonylag szűk körben kapható, ez azonban nem a hirdeteskészítő hibája, hanem a hirdettetőé.

Joggal kérhetjük azonban számon a rövidséget, a jobb csattanót, a meg korszerűbb videotechnikát. örömmel •láttuk a közelmúltban egy külföldi reklámverseny néhány darabját, ezeKből lehet okulni. Tegyük azonban hozzá ehhez: magyar siker is volt, s ez már nagyon biztató, örvendetes.

Bármilyen furcsán hangzik. is: reklámkultúra is van. Érdemes figyelni, elemezni, értékét meghatározni, a mű- vészietlent, ötletíelent, odavetette! kritizálni. Végtére is a tévéreklám, mint milliókat naponta többször érő hatás, nem múlik el nyomtalanul. Az első lépések azt sejtetik: igényes szakemberek foglalkoznak ezzel a műfajjal, kettős haszonnal. Szolgálják a kereskedelem érdekét, s nem feledkeznek meg a ,ió ízlés, az esztétikum ilyen módón való terjesztéséről sem. (bürget)

A farkasmenyasszony

Üj kötettel gyarapodott az Európa Könyvkiadó kék-fehér borítójáról isimért Finn Irodalom Könyvtára. A most megjelent Farkasmenyasszony című kötet hat kisregényt tartalmaz, amelyek segítségével eddig csak néhány novellából ismert, klasz- szikusnak számító finn íróról alkothat magának teljesebb képet azj olvasó.

Juhani Aho (1861—1921) a századvégi finn realizmus és a század eleji újromantika kiemelkedő egyénisége. Érdekességként hadd említsük meg, hogy novelláit a nyíregyházi Popini Albert fordította elsőként magyarra. Az antológiában közölt kisregénye, A vasút 1884- ben művészi telitalálat volt. A regény hőse egy öregember és egy öregasszony, akinek eseménytelen életébe a vasút hoz valami újdonságot. Ele&nte csak fantáziáinak, és bizony nemigen tudják elképzelni azt az új alkotmányt, melyet etetni se kell, legfeljebb csak hasábfával, s aztán a gőz viszi akár Helsinkiig is. Annyira foglalkoztatja őket a vasút, hogy végül is elszánják magukat egy vomatútra, de utazásuk olyan' siralmasan végződik, hogy később nem szívesen emlékeznek rá.

Tímárt Kianto (1874—1970) ,,A

vörös vonal" című kisregénye (1909) egy falu életének keretében mutatja be az i907-.es parlamenti választásokat. A regény címe is a választásokra utal, ugyanis a választási cédula felső sarkába húzott piros vonallal szavaztak A korrajz mellett azonban azt is leírja, milyen nagy kitartást kíván a mostoha természeti körülmények ellen folytatott mindennapi küzdelem, A főhős végül alulmarad a természettel vívott harcban, a .medve leteperte Topit, akinek * „nyakából vér folyt — vörös vonalként”.

Maria Joutuni (1880—1943) Hétköznapi élet (1909) című kisregényében egyetlen nap eseményeibe sűrítve részletes képet rajzol a régi finn falusi társadalomról, az élet váltakozó, hol boldog, hol nyomasztó szakaszairól. Nyman, akit „lelkésznek” neveznek, vándorként érkezik a tanyára, s miközben megismerkedik a ház népével, segít is rajtuk, néha a beszéddel, néha a hallgatással, máskor meg megjavít ezt, azt.

Teuvo Pakkala (1862—1925) neve nálunk talán a Faúsztatók című vidám — Finnországban igen közkedvelt — népszínműről ismeretes^ a darabot 1973-ban a Finn Nemzeti Színház nálunk is bemutatta). A kötetben a Fiútestvér című hosszabb novellát olvashatjuk a szerzőtől, amelyben egy kislány babaházában a szülők otthona elevenedik meg, s részletesen kirajzolódik a felnőttek problémákkal és feszültségekkel teli világa. Kai Laiti- nen irodalomtörténész a finn irodalom egyik legjelentősebb novellájának tartja a művet, s

véleménye szeriint „az ember- ábrázolás tökéletességét és a stílus kiforrottságát tekintve nehezen állíthatunk melléje hasonlót”.

A kor svéd nyelvű prózaírója volt Runar Schidt (1888-1925), akinek a Boszorkányerdő (1920) című hosszabb lélegzetű novellája került a kötetbe, amely ironikus önarckép az író helyzetéről. A novella hőse, Jacob Casimir író depressziós hangulatából csak egy szerelmi élmény hatására emelkedik ki, de ennek öröme sem jelent teljes diadalt AZ író önmagát rajzolja meg, j ugyanakkor külső szemlélőkén is figyeli a lélek rezdüléseit. Ügy gondolja, hogy a művésznek szenvedésével kell fizetnie a művészet diadaláért.

Utolsóként Aino Kallas (1878— 1956) finn írónő A farkasimeny- asszony című néphagyományok- ból táplálkozó kisregényét olvashatjuk. Szemléletes példája ennek az alábbi részlet, amely a finnek éjtelen éjéről, a Juhan- nus-éjszakáról szól; arról a Szent Iván éjről, amely „már a pogáinykor óta teli van varázslattal, mivel akkor a démonok szabadon kóborolhatnak, a boszorkányok pedig az éj leple alatt űzhetik sötét üzelmeiket. Ezen az éjszakán keresik fel az útkereszteződéseket, s a három kerítés szögletét, ekkor kenik bűvös kenőccsel a kertkapukat és az istállóajtókat, kötnek varázscsomót a lábon álló termés szárára, és varázsigét mondva igézéssel kárt tesznek a jószágban meg az évi gabonatermelésben”.

Bodnár István

! film

■