Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-08 / 57. szám

1986. március 8. Kelet-Magyarország 3 f---------------------------------­Értük és Telük H allgatom szapora lépteik koppanását hajnalban és reg­gel. A gyárba, hivatalba sietőkét. Muzsika fülem­nek a gyermeküket napoz- taták beszéde. Nézem a várandósokat, a jövőt hor­dozókat, s a csoda melege költözik belém. Szeretném megsimogatni a derekát fájlaló idős asszonyt, ki gumicsizmáját húzza az esti csarnokolás előtt. Nem éppen régimódi szemmel látom a nap min­den percében a fiatalokat, a szépeket, a szerelemre, anyaságra születetteket. Szivem szorítja a kis sku- telláját délben a téren át cipelő nyugdíjas öregasz- szony látványa. Nem tu­dom feledni a soha meg nem ismerteket, akik — miként az arab nők — a baja mögé rejtik szép szemük és arcuk. Ma is baráti melegséggel szorí­tom gondolatban a kis párizsi diáklány kezét, aki egy tüntetéskor röpcédulát adott nekem. Szégyenkez­ve fordulok el a képtől, melyen szikkadt mellén halott gyermekét siratja az éhező afrikai anya. És sorakoznak, elvonulnak előttem mindazok, akik méltók a tiszteletre, a sze- retetre, a megbecsülésre: a nők. Papolhatunk egyenjogú­ságról, esélyegyenlőségről, mondhatunk mívesen for­mált köszöntéseket. Tehet­jük mindezt, de talán célt ezzel sosem érünk. Mert ők többre vágynak, ők többre érdemesek. Nem­csak az év egyetlen nap­ján. Furcsa is lenne, ha társainknak, anyáinknak, szerelmeinknek, küzdőtár­sainknak, partnereinknek csak ennyit adhatnánk. Nem pótolhatja ez se a sze­relmet, se a szeretetet, se a figyelmet. A meleg em­beri szót. A simogatást. A megértést. A részvállalást a közös gondokból. Ha tehetném, arra kér­ném a férfiakat a világon: gavallért meghajlással csókoljuk meg a kezüket. Fogjuk meg a bevásárló­szatyor másik fülét. Hall­gassuk végig őket. Cso- I dúljuk együtt katedrálist j alkotó kezük óvó ernyő­dét, mellyel a világot fél­tik. Túrjunk tavaszi szel­lő borzolta hajukba, si­mítsuk el homlokuk rán­cait. Higgyünk szép és okos szavuknak, ha félte­nek. Szeretnék ma szét­osztani kétmilliárd virá­got. Ibolyát és hibisz- kuszt, rózsát és orchideát, Victoria Regiát és hamu­virágot, fokföldi virágot és virágzó cseresznyeágat. Tudom, csetlő-botló eset­lenség egy napba sűríteni hetek, évek, évtizedek nél­külözhetetlen tiszteletét. Mégis, van abban valami nagyszerű, hogy ma, szer­te a világon, mindnyájan férfiak megállunk egy percre. És fogadkozások nélkül, de másként indu­lunk tovább. Értük. És velük. Bürget Lajos l _______ J Valós álmokat hímez... Á pultnál Hogyan illeszkedik a ruha­darab ujja a felsőrészhez; jől áilil-e a zseb; szabályosan sor­jáznak-e a gépi varrás ölté­sei? Boenakoff Miklósné töb­bek (között iym szempontok szériát ellenőrzi a kész ruha­darabokat. Egy .éve még 6 is szorongó izgalommal várta az áitvevő- pulit túloldalán a meózás eredményiét. Tavaly nyáron aztán bedolgozóból részleg­vezető lett, vafflHS azóta ő irá­nyítja, szervezi, ellenőrzi a bedolgozók munkáját a Szal­mái--vidéki Háziipari Szövet­kezetiben'. Pár éve pedig még csiaik nem 4s gondolt rá. hogy egyszer (mátészalkai lakos lesz és varrással keresi meg a ke­nyerét. — Én gyomiaendrődi szü­letésű vagyok, férjem félig magyar, félig bolgár. Buda­pesten 'kerültünk össze, aho­vá egészen fiatalon mentem el dolgozni. Szabolcs-Szat- máriioz annyiban kötődik a családom, -hogy anyósom ÖpálySfoa való, s férjem szü­lei Szálkán telepeditek de. Mi aa ő hívásukra jöttünk. Mert tizenhat albérletben töltött év után, két gyermekkel sem volt 'reményünk rá, hogy la­kást kapunk a fővárosban. A fiatalasszony gyesen volt, mikor odahagyták Budapes­tet. Mivel kellett az ő kere­sete ris — a 'gyerekeknek vi­szont édesanyára volt szük­ségük —, ezért bedolgozónak jelentkezett a szövetkezetbe. — Mindig sizerettem varro- gatná. Változatos, szép mun­ka ez, de megélni belőle na­gyon nehéz. Igaz, az sem volt (könnyebb, amikor három mű­szakba jártam egy budapesti kártolóüzemibe. Közben be­iratkoztam a dolgozók gim­náziumába. S hogy eűi is tud­jam végezni az iskolát, áldan­dó éjszakai műszakot vállal­tam. A bedolgozás egészen másért nehéz. Ez a munka csak annak való, aki körül­ményei miatt valóiban rá­kényszerül. Érdeklődő mindig van, de kevesen ragadnak meg nálunk. Aki jelentkezik, mind lehetőségiét kap rá, hogy Kérek engedélyt jelenteni! Amikor először hallotta a szobájába belépő kollégájától ezt a mondatot Magyar Má­ria, meglehetősen furcsának találta, pedig tőle nem voltak Idegenek a rendőri (kifejezé­sek és nem voltak idegenek a rendőrök sem. Édesapja, dr. Magyar Pál ma már nyugdí jas alezredes, a me­gyei rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának a ve­zetője volt, így aztán abban sem talált semmi furcsát, amikor harmadéves joghall­gató korában egyszeresek megkérdezte tőle a papa: vod- na-e kedve az egyetem elvég­zése után a rendőrségen dol­gozni? Magyar Mária igent mon­dott ás negyedéves korában próbára tegye magát. De a többség elmegy. Vagy azért, mert nem értenek úgy a var­ráshoz, s nem győzik a mun­kát, vagy mert eleve nem is gondolták komolyan.., Jelenleg tizenkét asszony tartozik a konfekciórészleg- hez. Többnyire bébiholmikat és hímzett köpenyeket gyár­tanak- Az anyagot kiszabva, eldolgozva kapják, nekik „csak” össze kell állítaniuk. — Ahhoz, hogy valaki ezer forintot keressen, száz bébi kertésznadrágot kell meg­varrnia. Otthon jobb napokon legfeljebb tíz készíthető el ebből a modellből. Legalább­is az én tapasztalatom sze­rint. Nekünk nincs jószágunk, a kétszáz öles kertet anyóso- mékkal együtt gondozzuk, mégsem tudtam sosem napi nyolc órát a gép mellett töl­teni. Nekem nagyon hiány­zott a közösség. Ezért most, hogy már iskolás a ikét gyer­mek, úgy gondoltam, bejövök dolgozni a szövetkezetbe. Bosmakoffné ízig-vérig vá­rosi asszony. Titokban még mindig Budapestről ábrándo­zik, de tervei már Mátészal­kához fűződnek. Egy filmnek is lehet sors­döntő hatása. Fodor Matild élete erre bizonyíték. Az a sok-sok beteg, akiknek pálya­futása huszonhét éve alatt gondját viselte, bizonyára nem is gondolja: közgazda- sági technikum után ült be a debreceni egészségügyi szakiskola padjaiba. — Amikor a filmből meg­ismertem az ápolónők éle­tét, munkáját, rögtön tud­tam, hogy rosszul választot­tam a technikummal.' Nekem a betegek között van a he­lyem, rajtuk kell segítenem. — Végzés után a nyíregy­házi kórházba kerültem, s azóta is itt dolgozom a bel­gyógyászaton. Eleinte együtt — Gondoltunk rá,, hogy esetleg belevágunk egy épít­kezésbe, vagy vásárolunk egy OTP-liakást. Nem 'tudom, ho­gyan alakul majd a sorsunk, de azt érzem, hogy valahová tartozni, kötődni kell. Szeret­nénk végleg megtelepedni: ha Budapesten nincs rá remény, akkor itt, Mátészalkán. Házi Zsuzsa sírtam a beteggel. Amikor először csapott le mellettem a halál, megrémültem, szin­te rosszul lettem. Bántott, hogy nem tudtam segíteni... Matildka, vagy ahogyan őt az osztályon mindenki nevezi — Matyi — naponta hatvan-hetven ember sorsá­ért felelős. Egy műszakos, de soha nem nyolc órát, több­nyire tizenkettőt dolgozik, pedig naponta buszozik Nagykállóból a megyeszék­helyre, — Reggel még „civilben” végignézem, megvan-e min­den betegem. Nem várom meg, míg a váltótársam be­számol, mire erre sor kerül, Mária főhadnagy hivatásos rendőr lett. Mi sem természetesebb, miinithogy a joghallgató lányt szabálysér­tési előadóvá neveztek ki, hi­szen ez jogásznak valló mun­ka, itt dönteni, büntetni, né­ha elzárni is kell. Amikor nyári gyakorlatait töltötte harmad- és negyedév után, már az igazgatásrendészeten dolgozott, s tulajdonképpen már ekkor megtudta: ha vé­gez. ide kerül vissza, itt hasz­nosíthatja jól jogi ismereteit. Az egyetem után a belügy­miniszter rendőr hadnagynak nevezte ki. Kinevezését köve­tően első fokú szabálysértési előadóiként dolgozott, majd áthelyezték a megyei rendőr­főkapitányságra, ahol koráb­bi kollégáinak megfellebbe­zett döntéseit kellett elbírál­nia. Itt irányító munikája is volt, s egy-egy döntésével már útmutatásokat is adha­tott a városi kapitányságokon határozatokat hozó munka­társai számára. Amikor 1983. február 1-én kinevezték a kapitányság igazgatásrendészeti osztály- vezetőjévé. Neve ekkor már dr. Pákámé dr. Magyar Mária volt, miunkája pedig ugyan­csak megszaporodott, hiszen az igazgatásrendészeti osz­tálynak van legszélesebb kap­csolata. az emberekkel. Ok készítik a személyi igazolvá­nyokat, az útleveleket, de jócskán van bűnmegelőző szerepük, hiszen ők bírálják el a rendőri hatáskörbe tar­tozó szabálysértéseket, kény­szerűn tézk ed ési eljárás okát folytatnak la, és a fegyver- ügyek is hozzájuk tartoznak. Nóhányam még a kapitánysá­gon bedül is azt hasizik, hogy az igazglatasnendészet egysze­rű munka, pediiig nemcsak sok, hanem érdekes és kü­lönleges feladatokat is pro­dukál számukra az élet. Azt. mondják róla: humá­nus, de azért ha ikeM, kellően szigorú is. és megfenyíti, aki úgy végzi a munkáját, hogy a szolgálati szabályzatban előírtaknak nem felei meg, vagy rendőrhöz méltatlan a magatartása. Mondja: sok ismerősének szokatlan, hogy rendőr. A házban, ahol lakik, sokan ed siem tudják képzelni, hogy egy nő, aki jogász, mit dolgozhat iá rendőrségien, de meg """ volt évfolyamtársai is meg-metg- kérdezik: ugyan miért vá­lasztotta ő a rendőrséget, ahol jelenteni kell, engedélyt kell kérni mindenre, ahol szigo­rúbbak a normák, mint az élet más területén. Ott nem fordulhat elő, hogy öt perccel később megy be, mert lassab­ban d olgozott a f od rász és ha akciót rendelnek el. akkor mindegy hogy éjfél, vagy haj­nal van, akkor is dolgozni kell. Most iaz ilyen munka alól felmentést kapott, hiszen két kisgyermeke van — egy ötéves és egy egyéves. Később azonban neki is szól a pa­rancs és Mária főhadnagy egyenruhában akcióparancs- nok lesz. Balogh József * A kereskedelemben olyan ritka a férfi dolgozó, akár a fehér holló. Nő ül az élelmi­szerbolt pénztáránál, nő sze­leteli a parizert és sajnos, nő emelgeti az üvegekkel teli ládát, zsákokat is. Az élelmi­szer-kiskereskedelmi vállalat dolgozóinak 82 százaléka nő. De az üzletekre még ennél is nagyobb arányban jutnak a nődolgozók. Amikor Molnár Jánosnét, a nyíregyházi Dózsa György ut­cai élelmiszerüzlet vezetőjét megkerestem, nem a legideá­lisabb környezetben találtam rá. Éppen áruátvétel volt; a Füszért közel 100 ezer forint értékű áruját pakolgatták. A parányi boltba alig lehetett belépni, dobozok, ládák egy­más hegyén-hátán. Mondani sem kell. az árut kizárólag hölgyek pakolták. Nem is le­hetett másképp, hiszen az üzletben csak nők dolgoznak, összesen heten. Az üzletvezető fanyar hu­morral azonnal „megnyugta­tott”: — Semmi baj, edzés­ben vagyunk. Van, amikor naponta több mázsa árut kell fejenként megmozgatnunk. Ín már mindent tudok, ami éjjel az osztályon történt. Sokszor lesz bizalmas dol­gok tudója. Olyan gondok­kal is hozzá fordulnak a betegek, amelyek már mesz- sze túl vannak a gyógyítás határán. Talán ezért is ke­resik őt gyakran név sze­rint á visszatérő betegek, s szeretik meg olyan hamar az újak. — A bizalom a legfonto­sabb. Nem mindegy, hogyan szólunk a beteghez. Fontos, hogy érezzék: törődnek ve­lük. Mindenkihez másképp keil szólni, minden ember lelkét más kulcs nyitja. Ne kém az a legnagyobb köszö­net, ha azt hallom: „Jaj, de jő, hogy itt tetszik lenni, máris megnyugodtam...” Az egészségügy sokat fej­lődött az utóbbi években. A tudomány egyre nagyobb részt vállal a gyógyításból. De bármekkorát haladjon a világ, emberségre, együttér­zésre, jó szóra mindig szük­sége lesz a beteg embernek. A legdrágább műszer is ke­veset ér, ha nem társul hozzá megnyugtató mosoly . . . Fo­dor Matild jól tudja ezt. Ezért dolgozik fáradhatatla­nul, áldozza fel az ünnepe­ket, hagyja veszendőbe men­ni a szabadnapokat. Ha nagyon elfárad, min­dig megfogadja: holnaptól másképp csinálja. Aztán ha eljön a hétfő, hívják a betegek, ő mindent elfelejt. Folytatja, ahol abbahagyta. Nemrég egy öreg bácsi sok­sok év után újra az osztály­ra került. Matild nővért kereste, ahogy ő emlékezett, „sudár, fekete jány volt"... Nem akart hinni a szemének. Az állt mellette, akit kere­sett. Csak már kicsit szürkés a haja ... Kovács Éva Molnár Jánosné, a Keres­kedelem Kiváló Dolgozója pontosan huszonöt éve dolgo­zik a kereskedelemben. An­nak is a legnehezebb front­ján, élelmiszerboltban. Kér­dem tőle, mennyivel köny- nyebb mostanában a bolti munka, mint régebben. — A korszerű ABC-áru- házban bizonyára jobb, de az ilyen kis boltban — tárja szét a kezét. Az egész üzlet alapterülete alig 90 négyzet- méter, egy elképzelhetetlenül kicsi raktárral. Fő is eleget a fejük, hova is rakják a te- méntelen árut. Hiszen több mint egymillió forint a havi forgalmuk. Aztán elgondolkodik. — Tudja, régen azért sokkal többet kellett emelgetni, mé­ricskélni. Sok volt az ömlesz­tett áru: liszt, cukor és ne­héz volt az üveges tej is. De higgye el, ma sem könnyű. Molnámé erős asszony be­nyomását kelti. Fényképezés­kor az egyébként csinos asz- szony erősen szabadkozik, nem ért rá fodrászhoz menni. Az üzlet két műszakos, a hé­ten az ő brigádja délben kezd, és ilyenkor bizony csak nyolc óra után kerül haza. Mintha csak kitalálná a kér­désemet, már mondja is: — Szerencsére a férjem — akár a többi kollégámé — nagyon megértő, segítőkész. Hivatásos katona, talán ezért is nagyon fegyelmezett. Mire hazaérek, a két gyerekkel már elkészítik a vacsorát. Igaz, délelőtt én minden egyéb munkát elvégzek. A kereskedelemben dolgozó nőknek megértő férjet kell találni! Kérdem, mi a vágya? — A családban mostaná­ban nagyon sok betegség volt. Azt hiszem, az egészség a legfontosabb. Ha az ember egészséges, munkával min­dent megszerezhet. Bodnár István Ql&nafd e&jokfrt Ha eljön a hétfő...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents