Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-07 / 56. szám
1986. március 7. Kelet-Magyarország 3 Hogyan növelhető a bér? Gondolatik a keresetek 1985. évi alakulásáról Kiegészítő kisbútorok A már jól ismert Túri I. és II. típusú bútorok mellett kiegészítő kisbútorokat is gyártanak a Fehérgyarmati Asztalos- és Bútoripari Szövetkezetben. Ezeknek a termékeknek a megrendelője a Skála- Coop és a Kelet Szövker. Képünkön szekrényeket állítanak össze, (elek) Ki tud többet a Szovjetunióról?. Pótszékek a vt-ben Legyen partner! A VÁLLALATI KERESETSZABÁLYOZÁS 1985- ben bevezetett új rendszerében három formáció él egymás mellett: a kereset- szint, a keresetnövekmény és a központi keresetszabályozás. Az úgynevezett versenyszférába tartozó gazdálkodók választhattak, hogy a keresetszint, vagy keresetnövekmény szabályozásban működnek-e 1985-ben, bár átmenetileg a központi keresetszabályozás mellett is dönthettek. A választás eredményeként Szabolcs-Szatmár megye 53 ipari és építőipari vállalatának és szövetkezetének — a gyáregységeket és az újonnan önállósulta- kat nem tekintve — 44 százaléka keresetszint-, 21 szá- aléka keresetnövekmény- •abályozásban működött. különböző formákban — •»gszabályi előírásoknak felelően — eltérő kerc- %elkedést valósítottak Míg keresetszintben san 8,9 százalékkal, 'övekményben 6,9 ckal, a központi bér- ozásban alig több, adómentesen meg- .tó 2 százaléknak ■lő összeggel keresőét a dolgozók. A . iparában és építő- -iban 1985-ben átlago- 6,7 százalékkal növe- ...dtek a keresetek. Ez a mutató a népgazdasági tervezet 7—7,5 százalékos növekedésnél valamelyest alacsonyabb. A MEGYE IPARÁT ÉS ÉPÍTŐIPARÁT tekintve, a nyereség 1985-ben 3,8 százalékkal volt kisebb az előző évinél. Minden negyedik gazdálkodó nyeresége csökkent, holott a kívánatos az lenne, hogy csak a valós eredmények teremtsenek forrást a vállalati kereset- növeléshez. Az érdekeltségi alap bár gazdálkodóként eltérő mértékben, de általánosan alacsony szinten képződött. A felesztési és részesedési célú pénzeszközök egységessé válása ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a szorult helyzetben lévő vállalatok fejlesztési célokra szolgáló forrásaikat is kereseti viszonyainak javítására használják fel. Feltételezhető, hogy ahol a nyereség alacsony, vagy csökkent, a keresetnövekedés pedig viszonylag magas volt, ott az egyébként fejlesztésre szánt pénzeket költötték bérre. HA AZ AMORTIZÁCIÓT az elhasználódott gépek pótlása helyett béremelésre fordítják, az egyszerű újratermelés feltételei is nehezen biztosíthatók, a műszaki színvonal növelése pedig a szükségesnek csak a töredéke. A jelenséget az magyarázza, hogy jelenleg vállalati oldalon nagyobb a nyomás a bérek emelésére, mint az elhasználódott gépek pótlására vagy modernizálására. A megye öt legnagyobb keresetnövekedését megvalósítója egyaránt építőipari besorolású, az azonban kedvező, hogy e vállalatoknál a keresetek átlagosan 16 százalékos növekedése 41 százalékos nyereségnövekedéssel párosult. A keresetnövekmény szabályozását azok a gazdálkodók vállalták, ahol a bér- színvonal az előző évben magas volt, s a néhány százalékos emelést is elegen-' dőnek tartották ahhoz, hogy a munkaerőpiacon versenyben maradhassanak. A könnyűipar gazdálkodóinak 44 százaléka kérte a szigorított formában való működést. A cipő- és ruhaiparban ez az arány magasabb. A gyógyszeripar, gépipar jövedelmezősége a megye nyereségtermelése szempontjából meghatározó. E csoportban lévő kilenc vállalat nyeresége adta 1984- ben és 1985-ben az össznye- reség több mint felét. E kategóriában a keresetemelkedés átlagosan 3,5 százalékos volt, ugyanakkor az össznyereség 4,2 százalékkal csökkent az előző évhez képest. 1986-BAN A NÉPGAZ- DASAGI TERV a keresetek 5—5,5 százalékos növekedésével számol, a szabályozás tovább szigorodott és nőtt az adó. Ott, ahol 10 százalékon felüli a keresetnövekedés, 500 százalékos többletadót kell fizetni. Az adóterhek növekedése és az előző évi viszonylag alacsony szintű érdekeltségi alap a megye gazdálkodóinak 1986-ban komoly próbatételt fog jelenteni. Nagy Gergely PM Ellenőrzési Főigazgatóság Szabolcs-Szatmár megyei Igazgatóságának revizora A teremben izgatott zsongás, vagy éppen csend. Az asztaloknál négyfős csapatok. A kérdések hallatán gondolkodó szemforgatás, kinél-kinél pirulás, vagy éppen sápadtság; golyóstoll-csattogtatás, tanakodásra bújó fejek, sú- gás-búgás, majd helyes vagy téves válaszok. Március 5-én Nyíregyházáin, a szakszervezetek megyei szákházálban rendezték meg a Ki tud többet a Szovjetunióról? — című vetélkedő megyei döntőjét, melyen 16 szakmunkás tanuló-cs apa t versengett. Az SZMT titkára, a zsűri elnöke a megnyitó beszédlében elmondta, hogy a vetélkedő megyei döntőjének lidőponitjául ,nem véletlenül választották e napot, ekkor már a végiéhez közeledik a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII., történelmi jelentőségű kongresszusa. Izgalmas és meglehetősen nehéz kérdések hangzanak el. A válaszok nyomán gyűlnek a pontok, amit a vetélytár- sak fel-felcsendülő tapsa is kísér. A vetélkedő okozta hevületben jólesik a társaik, valamint a kísérő tanárok biztató mosolya. Az idő észrevétlenül suihan — és vége. Az első helyen a kisvárdai Császy, a másodikon holtversenyben a tiszadobi gyermek- város és a nyíregyházi 107. számú szakmunkásképző iskola csapata végzett. A területi versenyre .az első helyezett megy. A tiszadobi csapat tagjai: Vakarcs Ferenc, Jóm József, Mocsár Tibor és Göncz Gyula. VaJiamennyien harmadéves központifűtés- és csőhálózat-szerelő szakmunkástanulók. A versenyre Kohán Attiláné történelemtanár készítette fel őket. — Mi négyen barátok vagyunk — mondja Jónd József. — A sikernek nagyon örülünk, melyhez az iskolától minden segítséget megkaptunk. — A különböző témaköröket felosztottuk egymás között — veszi át a szót Mocsár Tibor. — Mindenki az érdeklődési köréhez közel álló feladatot kapott. — Egymás között is vetélkedtünk — szól Göncz Gyula, — De egyébként is van allég dolgunk, készülünk a szakmunkásvizsgára. A fiiúk egybehangzó véleménye: a jó szereplésnek a sok tanulás, illetve a sportról és a moziról való átmeneti lemondás volt az ára. De nem sajnálják a vetélkedőre fordított energiát. — Megérte készülni, versenyezni — említi Jani József. — A Szovjetunióról olyan dolgokat tudtunk meg, melyek a vetélkedő nélkül talán örökre titkok maradtak volna előttünk. — Nemsokára egészség- ügyi versenyen indulunk — így Göncz Gyula. — Itt legalább szoktuk, ízleltük a vetélkedés hangulatát. Szerintem több ilyen versenyt kellene rendezni. Például ha lenne, a Ki tud többet Magyarországról? címűn is szívesen indulnánk. Cselényi György A vállalati hatalmak pótsaélkekat hordottak be az érdemi döntések szobáiba — fogalmazott ;az egyik ismerősöm a vállalati tanácsok munkáját elemezve. Nem a demokratikusabb irányítás lehetősége miiiatt fanyalgott, hanem az új formának megfelelő tartalom megteremtésével kapcsolatban aggályoskodott. Pontosabban: az ismerősöm kételkedik abban, hogy a tanácsba bekerülő fizikai dolgozok egyenrangú partnerei lehetnek az iskolázottabb, és a vezetést hosszú évek óta gyakorló embereknek. Elmondta: számos olyan profi könyvelőit ismer, alMnek az egészsége rovására ment, míg úgy ahogy kibogozta a szabályozás gubancának legfőbb fonalait. Hogyan várhatjuk akkor el a munkástól, hogy kiigazodjon például a jövedelemszabályozás útvesztőiben? Hogyan hihetjük el, hogy dön- >tési helyzetben eszesen tud majd érvelni? Valószínű a fizikai dolgozók legtöbbje a gazdálkodásban használt fogalmakkal sincs egészen tisztáiban. Eszünkbe juthat — bár nem teljesen idevág — az a régebbi eset, amikor az egyik szabolcsi mezőgazda- sági üzemben az elnök magyarázni kezdte az embereknek, miért küszködik a cég pénzügyi nehézségekkel? — Azért van bajunk ■— mesélte vdlit az első számú vezető —, mert a partner cégeknél nagy a sorban állás. — Akkor keljen fel az elnök elvtárs hajnalban! — kapta az indulatos, „jó” bankcsőt. Mit lehet tenni? Fel kell készíteni a tanácsba kerülő munkásokat, hogy az itt rájuk háruló feladatokat; kiválóan láthassák eüL Jó példát mutat erre a Taurus Gumiipari Vállalat, ahol a döntés-előkészítés szerves részének tartják a kétkezi dolgozók felkészítését. A vállalati felismerésen túl, a társadalmi szervek is elengedhetetlennek tartják a munkások oktatását. A megyében például a fiatalokkal a KISZ foglalkozik, a dolgozód küldöttekniek az MSZMP Oktatási Igazgatósága szervezésében indul képzés. Az első, országos tapasz-, tálatok azt mutatják, hogy igen hasznos, közvetlen termelési információval szolgálnak a nem vezető beosztásúak, a vállalati tanácsban. A termelést közvetlenül érintő gondok eddig nehézkesebben, esetleg megszűrve 'érkeztek el a magasabb döntési szintekhez. Másképpen látja a vállalatot az, aiki a munkapadok mellett dolgozik, és megint másképp 'az, aki az íróasztal mögött ül. Nehéz összeegyeztetni a vezetők hosszú távú érdekeit a munkások rövidebb távú követeléseivel, Nehéz lehet például egy termékszerkezet-váltás szükségességére rábírni egy olyan 'tanácstagét, 'aki számára a határozat elfogadása 'egyet jelent a munkahelye felszámolásával. Viták folynak arról, kapjanak-e valamilyen juttatást a döntésekben részt vevő kétkeziek? Egyesek ezt rossz vért szülő megkülönböztetésnek tekintik. Mások pedig felteszik a kérdést: vajon hátrányos helyzetbe hozható-e a vállalati tanácstag .családja? Hiszen, ha a dolgozó komolyan veszi a funkcióját, neki időről időre készülnie kell az ülésekre. S ok még a nyitott kérdés a vállalati tanácsok működése körül. Ám, az .irányítás megcélzott demokratizálásának legsarkalatosabb kérdése: hogyan sikerül a fizikaiaknak alkotóan bekapcsolódni egy-egy cég vezetésébe? Senkinek sem voilna jó, ha a munkások csak asszisztálnának a határozatoknál, és nem volna több véleményük a problémákról, mint egy-egy pótszéknek. Bízunk benne, hogy rövid idő múlva nevetségesnek tarthatjuk az ismerősöm aggály szülte „.pótszék” hasonlatát. Sztancs János — Vijjog a fűrész, koppan a lehulló ág a fagyos földön. A favágó komótosan rakja gúlába a levágott, fűrészelt hasábokat. Kezét csak időnként dörzsöli össze a dermesztő hidegben. Mégsem hiszem, hogy nem fázik. — Ugyan, megszoktuk már — hárítja el a hideg miatti sajnálkozást Szabó György szakolyi favágó, aki ötfős csapatával gmk-ban vágja a fát a Balkányi Állami Gazdaság erdejében. — Én világéletemben a fa közelében éltem. Apám tek- nőt készít, a feleségem faárut. Én pedig cikornyás vargabetűvel jutottam visz- sza a szülőföldemre. Ismét fát vágni... A hétgyermekes szakolyi családban nemigen álmodozhattak a gyerekek különleges szakmáról, csillogó életpályáról. Hamar megfogták a munka végét. Ehhez jött később »a megélhetés tudományának elsajátítása. Szabó György nyakába vette a világot, Dunakeszire ment a nagybátyjához. Elvégzett egy hathetes tanfolyamot és máris favágónak érezhetV_______________________ Favágó — delfinszürke Dáciával te magát. Fakitermelésbe kérte magát. A fejsze, a fűrész fogása mellett közgazdasági ismeretre is szert tett. Dunántúlon, a Balaton környékén igen nagy a megbecsülése a favágónak, ott egy köbméterért 460 forintot is fizetnek a munkásnak. Mégis hazavágyott, a kis szabolcsi faluba. Szakoly- ban már a 230—250 forintos árajánlatért is elvállalta csapatával a munkát. Nagykálló és Biri között a Frecska-tagban delfinszürke Dácia és homokszínű Lada a tájékozódási pont. Valóban, a közelben vágják a fát. Nem áll mögöttük harcias főnök, a kis csapat a teljesítményre hajt. így aztán összeszedik a brigádtagokat kora reggel és a sötétedéskor indulnak haza. Érthető, hiszen nem az időt eltölteni kocsiznak ki. Ha hamarabb kivágják a szerződött területet, gyorsabban felvehetik a bérüket. Gyors számvetés, a brigád összesen nyolctagú, két hónap alatt 192 ezer forintot kereshetnek. Mielőtt bárki so- kallná az összeget, ebből lejön a különféle adó, Szabó György kifizeti a munkásait, hiszen a gmk-ban dolgozók közös bért kapnak. — Nagyon sok fát kivágtam már életemben, amíg eljutottam addig, hogy végre önálló családi házat építsek. Szakolyban építkezem, háromszobás tetőteres lesz. Szintes ház, ahogy errefelé mondják ... Tudja, sokan irigyelnek bennünket. Csak azt látják, hogy viszonylag nagy pénzt keresünk. De amikor mínusz tíz fokban is ugyanúgy döntjük a fát, gúlázunk, mintha kellemes tavasz lenne, ezt nemigen veszik észre. Kocsival mennek fát vágni — mondják a faluban, de azt csak a kis csoportunk tudja, mi munka, verejték, fáradtság kell ahhoz, amíg a favágó elvégzi a rábí- zottakat. Hajtjuk magunkat, szigorúbb főnökei vagyunk egymásnak, mintha küldenének hozzánk Valakit ... Szabó József — a brigádvezető testvére —, Mán Béla, Szilágyi Géza és Varga Elemér közben tüzet rakott, gémberedett tagjaik átmelegednek. Ma még két köbmétert akarnak kivágni. Tóth Kornélia Dombrádon is egyre több ilyen és hasonló családi házzal találkozhatunk, (jávor) Dikogóia Hszadabi barátok
