Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-06 / 55. szám
1986. március 6. Kelet-Magyarország 5 NŐK A VILÁQBAN -1986. NDK: Legyen egyenjogúság a háztartásban is? Á z NDK-beli Helga Müller városának köztiszteletben álló polgármestere és felettesei, akik többségükben férfiak, szintén nagy elismeréssel szólnak munkájáról. A városházáról hazatérve azonban Helga Müllert várják a gyerekek, a vásárlás, a főzés, a mosás és a takarítás. Férje besegít a gyermeknevelésbe, az elromlott háztartási eszközöket is megjavítja, s az autót is rendben tartja, sőt alkalmanként még be is vásárol. Helga Müller a valóságban így nem létezik. Ez a példa csak azt kívánta érzékeltetni, hogy az NDK- ban a nők a társadalmi életben, a munkahelyükön egyenjogúságot vívtak ki, nagyfokú társadalmi megbecsülést élveznek, a családi életben, s különösen a háztartási munka megosztásában azonban lassú a változás. A politikai szándékok mellett a gazdasági okok is amellett szóltak, hogy az NDK-ban mindent megtegyenek a nők társadalmi, munkahelyi és családi egyenjogúságáért. A 17 millió lakosú szocialista német államban egymillióval több nő van, mint férfi. A munkaképes korú nők 91 százaléka dolgozik vagy tanul. E két tényezőből együttesen adódik, hogy az NDK-ban — a világ tán egyetlen országában — a foglalkoztatottak valamivel több, mint a fele nő. A nők jogait szabályozó rendelkezések és a különböző kedvezmények hangsúlyozott célja, hogy a nők minél könnyebben össze tudják egyeztetni hivatásukat, társadalmi feladataikat és anyai kötelezettségeiket. Az azonos munkáért azonos bért elve már rég nem kérdéses. Már csak azért sem, hiszen itt nagy számban nők végeznek számos olyan műszaki, szerelői munkát is, amelyet más országokban leginkább férfiak vállalnak. A fent említett célt szolgálja. hogy minden házas nő havonta egy nap plusz fizetett szabadságot kap, úgynevezett háztartási napot. A szülés utáni mielőbbi visz- szatérést a munkába segíti, hogy óvodai elhelyezést minden gyermeknek biztosítanak, bölcsőde ezer gyermek közül hétszáznak jut. A gyermek születése után 20 hétig az anya fizetett szabadságon otthon maradhat gyermekével. A második gyermek születése után a gyermek egyéves koráig, a harmadik és további gyerekek után 18 hónapig maradhat az anya táppénzen. A nőknek a társadalmi életben betöltött fontos szerepéről nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó adatok tanúskodnak. Az NDK állami és gazdasági vezetőinek egyharmada nő. Egyes ágazatokban — főként ahol sok nő dolgozik — ez az arány eléri a kétharmadot. Az ország parlamentjében 30 százalék fölött van, a helyi népképviseleti szervekben 40 százalék a nők aránya. Minden negyedik polgármester, minden harmadik iskolaigazgató és minden második híró nő. A társadalmi életben végbement változások hatnak a családi életre, de mint a különböző felmérésekből kitűnik, a háztartási munka megosztása csak lassan igazodik a kor követelményeihez. Az NDK tudományos akadémiájának szociológiai és szociáipolitikai intézete arra a megállapításra jutott, hogy ezen a területen még erősen hatnak a megszokások, a régi beidegződések. Lényeges változás, hogy az apák egyre nagyobb részt vállalnak a gyermekek gondozásából és neveléséből. Üj tendencia, hogy a férfiak vállalják a bevásárlást. A „hagyományosan női munkák”, a főzés, a mosás és a takarítás a családok többségében továbbra is az asz- szonyok feladata, bár a fiatal házasoknál ebben van változás. Válás zimbabwei máira 1986 februárjától újabb ország élén áll né: Cofazon Aquino, a Fülöp-szigetek elnöke. A nők számára az évszázados alávetettség végét jelenti, sóik férfit viszont elszánt eüenáUásra késztet az új zimbabwei válási törvény. A kedélyek zaklatottsága érthető, ugyanis az új törvény állapjaiban rázza meg a hagyományos afrikai házasságot és családot, amelyben a nők többsége egész életéiben sízánte teljes jogfos ztottság- ra van kárhoztatva. „A válás afrikai módra” eddig majd mánden esetben a nő teljes, fcisemmázésével végződött. A közös vagyont elvi alapon a férjinék ítélték oda, a nőnek áliig maradt egyebe, mint a válás napján éppen viselt ruhája. Mivel a férj feleségét az afrikai hagyományoknak megfelelően a menyasszonyért kifizetett ár ellenében , .megvásárolta”, a válás után gyakran a gyermekek is az ő „tulajdonába” kerültek. „Bármit keresett is egy nő, az a jog szerint a férjét illette, és bármennyit JAPÁN: Miben reménykedhet? A japán dolgozó nők a jövőben sem reménykedhetnek abban, hogy megnyílnak előttük a ha- gyományosan férfiszakmák, ám a férfiakkal szemben kétségtelenül hátrányos helyzetük hamarosan valamelyest jobbra fordul. Persze, ha maguk is „férfi módra” veszik ki részüket a munkából, s lemondanak minden női kedvezményről. Lényegében ezt tartalmazza a japán munkaügyi minisztérium nemrégiben elkészült irányelvtervezete. A munkát vállaló nők egyenjogúságáról rendelkező irányelveknek április 1-én kell életbe lépniük, addig széles körű vita folyik róla a szigetországban. Az irányelvek persze kötelezően semmit sem írnak elő a munkaadóknak, és semmit nem tiltanak. csupán minősítenek és javasolnak. Továbbra is üdvös lenne azonban a nemek szétválasztása a vállalat munkájába bevezető, valamint a továbbképző tanfolyamokon — vélekedik a tokiói munkaügyi minisztérium, minthogy a munkaadók hagyományosan más és más magatartást várnak el férfi, illetve női alkalmazottjaiktól: a fiatal férfiakat a tanfolyamokon katonás fegyelemmel a vállalat érdekében kifejtendő agresszív magatartásra oktatják, míg a fiatal nőkkel alázatos, szolgai viselkedést gyakoroltatnak be. Hátrányos megkülönböztetésnek minősülnek az olyan álláshirdetések is, hogy „férfiaknak 35 éves korig, nőknek 25 éves korig” — de persze ezek sem lesznek tilosak. Az irányelvek egyébként sajnálatosnak minősítik azt a munkaadói előírást, hogy a fiatal női alkamazottaknak feltétlenül a szüleiknél kell lakniuk. Mégsem lehet ezt az előírást megtiltani, mert a japán közvélemény szemében kétes hírű az a fiatal hajadon, aki önállóan lakik. A munkaadókat gyengéden kezelő, nekik csak javaslatokat tevő irányelvek egy ponton válnak szigorúvá: azok a nők, akik legalábbis osztályvezetői beosztást töltenek be vállalatuknál, nem részesülhetnek semmiféle védő intézkedésben, ami a túlórát, az éjszakai műszakot, vagy a szabadságot illeti — más szóval: viselkedjen férfiként az a nő, aki karriert akar csinálni. Nem kétséges, hogy az irányelveknek ezt a passzusát a japán munkaadók magukra kötelezőnek tartják majd. is robotolt egy nő a családjáért, aiz a férj érdeme volt” — összegezte aiz eddig érvényes, most viszont alapvető változtatásra ítélt joggyákorlaitot Eddii- son Zvobgo zimbabwei igazságügy- és alkotmány- ügyi miniszter. Az új törvény a vagyon igazságos felosztáséit írja elő, függetlenül áttol, hogy a házasságot az anyakönyv- veziető előtt vagy hagyományos módon, itörzsi keretek között kötötték-e meg. Sok nőt megkímélnek a gyerekeitől való kényszerű elválással járó lelki fájdalomtól: ezentúl egyedüli a gyermekeik érdéke dönt majd arról, hogy melyik volt házastársihoz kerüljenek. A nők helyzetét lényegesen javító, és óikét a férj tulajdonából egyenjogú állampolgárrá tevő, már régóta esedékes törvényt az üdvözlő megnyilatkozások mellett máris számos bírálat is éri. Egy parlamenti képviselő — nyilván férfi — emígyen fakadt ki: „a vagyon felosztása igiaizságltalan. mivel a nők a válás után így gazdagabban térnék vissza a szülőd házba, mint házasságköltésük előtt”. Az efféle megnyilatkozások mögött persze olyan — bizonyára nem alaptalan — férfiúi aggodalmaik is rejlenek, hogy a feleségek ezentúl esetleg nem fogják szó nélkül tűrni férjuruk „hagyományos” félrelépéseit és hatalimasko- dásait. Zimbabwéban a teremtés koronáinak meg kell tanulniuk a családban is lépést tartani a fejlődéssel. A főképp a zanu párt nősizövet- ségének vezetésével megerősödő n őmozgailom a kormány támogatását élvezve tánitoríthatatlanul 'küzd a lakosság mégiscsak 51 százalékának egyenjogúsításáért. A már 1982-ben életbe léptetett „niaigykorúságii törvény”, amely lehetővé teszi a nőknek, hogy egyedül, fér- figyámkodiás nélkül intézzék ügyeiket, valamint az új válási törvény jelentős sikernek könyvelhető él az ehhez vezető úton. GÖRÖGORSZÁG: Az ínbíráskadó nők V agy tízen rontottak be a szobámba, az ágyhoz kényszerítettek, levetkőztettek, agyba-főbe vertek, majd távozásukkor azzal fenyegettek meg, hogy kinyírnak mint egy kutyát, ha ismét erőszakoskodom ... — Mindez egy 27 éves görög orvostanhallgatóval történt. Bántalmazói nők voltak, akiket mérhetetlenül feldühített, hogy noha a fiatalember két nőn is erőszakot követett el, a rendőrség — mint más ilyen esetben is — szemet hunyt az ügy fölött és a férfit szabadon bocsátotta. Az ókori Görögországban egy nő megbecstelení- tését akár halálbüntetéssel is meg lehetett torolni. A modern Görögországban ezzel szemben a nemi erőszakért kiszabott büntetések többnyire aránytalanul enyhék. Az idevonatkozó törvények egy férfiközpontú társadalom közfelfogását tükrözik. Az 1983-ban bíróság elé került 80 esetből csupán 14-ben hoztak elmarasztaló ítéletet. A közfelfogás a nemi erőszak áldozatát megbélye- gezettnek minősíti, akit a saját családja is minden erővel visszatart attól, hogy a bűntényt a rendőrségen jelentse. Ha mégis megteszi, számolhat azzal, hogy közvetlen környezete kiközösíti, ami pedig a rendőrségen és a bíróságon vár rá, az felér egy második megerőszakolással. A rendőrségen rendszerint csak férfiak vannak, akik hajlamosak kellemetlen és megalázó kérdéseket feltenni. Ha az eset este nyolc óra után történt, nyomban megkérdezik: vajon mit keresett olyan későn este egyedül az utcán? Ha az illető lány, a tortúra még kíméletlenebb. A bírósági tárgyaláson aztán a megvádolt férfi védőügyvédjei kérhetik a nők kizárását az esküdszék- ből. A per folyamán védencük ártatlanságát hangsúlyozva rendszerint azzal érvelnek, hogy magatartásával a nő is hozzájárult a történtekhez. Sőt egyenesen kívánta azokat. A nemi erőszak áldozatát Görögországban tulajdonképpen mindenki megveti — a sértett nő családja, a rendőrök, a bírák . . . Jól tükrözi a közfelfogást az 1984-ig érvényben volt törvény, amely a nemi erőszakot „társadalom elleni vétségnek” minősítette, akárcsak a közszeméremsértést, nem pedig személy elleni bűntettnek. Változást az öt éve hatalomra került Papandreu- kormány annyiban hozott, hogy a nemi erőszak definícióját a „szexuális szabadság elleni bűntettre” változtatta. Mindez persze nemigen látszik gyors változást hozni, addig viszont az elkeseredett asszonyaknak nem marad más, mint az önbíráskodás ... EGYESÜLT ÁLLAMOK: Le a „tökéletes nővel!“ A z Egyesült Államokban, ahol a nők egyenjogúsítása any- nyira előrehaladt, hogy sokan már a férfiak egyenjogúságát vonják kétségbe, a nőknek más gondjaik vannak, mint a világ sok egyéb részén. Itt a gyengébb nem képviselői azzal vannak elfoglalva, miként szabadulhatnának az általuk kivívott jogok révén divatossá vált teljesítménykényszer béklyóiból. „Fényes karriert akar, mintagyerekeket, tökéletes alakot, hamvas bőrt, lábainál heverő férjet, érdekes hobbit — és még csodálkozik, ha fáradt és kimerült?” — teszi fel a kérdést a „Névtelen szupernők” mozgalma. A mozgalom San Franciscóban alakult meg nemrégiben azzal, hogy megszabadítja a nőket a „tökéletes nőről” alkotott egyre terhesebb kényszerképzettől. „Az ember mindent nem érhet el” — véli a 37 éves Carol Osborn, a mozgalom elindítója, ö maga férjnél van, két gyermek anyja, egy nagy közönségszolgálati társaság elnöknője, barna öves karatézó és — szerzője egy ősszel megjelenő könyvnek, melynek címe: „Ami sok, az sok”, ha valaki pedig ezek után még megkérdezi tőle, nem tartja-e rossz példaképnek saját magát, kifejti, hogy heti 50 óra helyett már csak 30-at tölt el munkahelyén, többet törődik a családjával, és villáját is egy jóval kisebb lakásra cserélte el. Az amerikai feministák is egyre inkább tudatára ébrednek annak, hogy amiért minden erejükkel harcoltak, most ellenük, s minden nőtársuk ellen fordul. A sikeres karrier sok nő számára már nem teljes felszabadulást, hanem nyűgöt jelent. A nők „felszabadításának” egyik élharcosa, Betty Friedan, aki a hatvanas években még az emancipáció bibliájaként szá- montartott könyvében a pokolba küldte a család intézményét, legújabb írásaiban maga is elpanaszolja, mennyire elszigetelődtek érzelmileg napjaink karriert befutott női. Egykori feministák ma azon a nézeten vannak, hogy a nők és a férfiak közötti egyenlőség jegyében hozott intézkedések gyakran magukra a nőkre ütnek vissza, mentesítették a férfiakat kötelezettségeiktől, a nőkre pedig mind pénzügyi, mind pedig érzelmi téren új terheket róttak. A „Névtelen szupernők” szívből remélik, hogy véglegesen el fog tűnni a Jane Fonda által megtestesített „tökéletes nő” modellje. Egyszerű receptjeik is vannak arra, hogy fojthatja el a „tökéletességet” hajhászó nő ezt a vágyát: például a közlekedési dugó tétlen perceit használja fel arra, hogy elgondolkodik agyonzsúfolt napjain, s minden alkalommal vessen sanda pillantást arra, aki újabb feladattal akarja megterhelni: „ami sok, az sok” ... összeállításunkat március 8., a nemzetközi nőnap alkalmából készítettük az MTI munkatársainak írásaiból.