Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-06 / 55. szám

1986. március 6, Kelet-Magyarország 3 Kádár János a moszkvai Ordzsonikidze gépgyárban Gyárlátogatáson az MSZMP főtitkára. magyar küldöttség tagjait, s személyükben a testvéri Ma­gyarország dolgozó népét. Elmondta: az üzem dolgozói nagy figyelemmel kísérik az SZKP XXVII. kongresszusá­nak munkáját, s az ott meg­szabott célkitűzésekhez iga­zítják feladataikat, munká­jukat. Rámutatott, hogy az itt dolgozók is hozzájárulnak a műszaki-tudományos fej­lesztés meggyorsítására ki­dolgozott program végrehaj­tásához. Kádár János: Ezt követően Vlagyimir Komarov brigádvezető, a szocialista munka hőse mondott rövid beszédet. Hangsúlyozta, hogy a párt­tagok és a pártonkívüliek egyaránt támogatják a kong­resszus célkitűzéséit. „A leg­felsőbb pártfórum a jövőn­ket vázolja fel, ezért minden dolgozó, minden brigád fi­gyelemmel és reménykedés­sel követi a kongresszus me­netét” — jelentette ki. Be­számolt arról, hogy a kong­resszusi munkaverseny során a gyár dolgozói közül janu­ár—februárban több mint ötszázan 2,5—3 harvi felada­tot teljesítettek idei tervük­ből. Konsztantyin Mescsankin üzemvezető arról szólt, hogy a kongresszus nagy esemény az ország életében, megnyit­ja a fejlődés széles távlatait. Ezt a dolgozók már az SZKP KB 1985. áprilisi ülé­se után felismerték, amit jól bizonyított a kongresszu­si dokumentumok országos vitája is. Megérezték, hogy le kell győzni a tehetetlen­séget, fel kell számolni az elavult beidegződéseket. Nagy feladatok állnak előt­tünk, új módon, új mércé­vel kell mérnünk magunkat és el vtársainkat. Ez a párt­fór T:n áttörést hozó kong­resszusként, az újítók kong­resszusaként vonul be pár­tunk történetébe — mondta. Ezt követően Kádár János mondott beszédet. Az SZKP céljai egybeesnek a magyar kommunisták törekvéseivel Bevezetőben megköszönte a szíves fogadtatást, a tartal­mas programot, és átadta a gyár dolgozóinak s rajtuk keresztül Moszkva lakossá­gának, az egész Szovjetunió népének a magyar kommu­nisták, a magyar munkás- osztály, a szocializmust épí­tő magyar nép jókívánságait. Utalt rá: ez a gyár azért is emlékezetes számára, mert itt találkozott a moszkvai mun­kásokkal az SZKP KB főtit­káraként Jurij Andropov elvtárs, a magyar nép nagy­ra becsült barátja, aki nehéz időkben volt harcostársunk. — Küldöttségünket — mondotta ezután Kádár Já­nos — az MSZMP Központi Bizottsága megbízta, hogy vegyünk részt a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusán. Most már vé­ge felé közeledik a kongresz- szus, és elmondhatom, hogy nemcsak mi követtük nagy figyelemmel az ott folyó mun­kát, hanem minden politika iránt érdeklődő ember Ma­gyarországon. — Pártunknak a tanácsko­záson elhangzott üdvözleté­ben is kifejeztük, hogy a kongresszus tartalmával, tö­rekvéseivel egyetértünk, azo­kat a legmelegebben, fenn­tartás nélkül üdvözöljük, mint olyanokat, amelyek egybeesnek a magyar kom­munisták törekvéseivel. A történelmi fejlődés adott pil­lanatából is következik, hogy ez nem egyszerűen az SZKP •oron levő kongresszusa; a ' ■nió fejlődésének mai n meghatározó äzik. Azok a kér­ek itt napiren- •»gyszersmind a . ország, a ndszer köz- Eltérések !nye­Kádár János, az MSZMP főtitkára, az SZKP XXVII. kongresszusán részt vevő magyar pártküldöttség ve­zetője, Lázár György, az MSZMP PB tagja, a Minisz­tertanács elnöke és Rajnai Sándor, az MSZMP KB tag­ja, hazánk moszkvai nagykö­vete, a küldöttség tagjai, szerdán látogatást tettek a moszkvai Szergo Ordzsoni­kidze Szerszámgépgyárban. A mágyar küldöttséget elkí­sérte Borisz Scserbina, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének helyettese. A gyár kapujában a válla­lat komszomolistáinak kép­viselői virágcsokorral köszön­tötték a magyar vendégeket. A vezérigazgatói irodában Jeugenyij Voronyicsev fő­mérnök adott tájékoztatást az üzem történetéről és tevé­kenységéről, a következő öt­éves tervidőszakra megsza­bott feladatairól. Nyikolaj Csikirjov, a szerszámgépgyár vezérigazgatója -az SZKP XXVII. kongresszusának küldötte, igy a látogatás idő­pontjában á kongresszus zárt ülésén vett részt. A főmérnök elmondta, hogy a szovjet szerszámgép­ipar egyik vezető üzemét, a Szergo Ordzsonikidze nevét viselő moszkvai gyárat 1932- ben alapították. A már korábban is jelen­tős eredményeket felmutató üzemben az ötvenes évek vé­gién, a 'hatvanas évek elején korszerűsítették a gyárt­mányszerkezetet. Űj műsza­ki megoldásokat alkalmazva, a világon elsőként, korszerű félautomata gépcsaládot hoz­tak létre. A hetvenes évek­ben berendezéseket szállítot­tak a volgai (VÁZ) és a ká- mai (KAMAZ) autógyárak­nak, a Nyiva és a Kolosz kombájnokat gyártó taganro- gi és minszki mezőgazdasági gépgyáraknak. A hengerfe­jek és a motorblokkok gyár­tásához készítenek fémmeg­Kádár János a Kreml-palota előcsarnokában kongresszusi küldötték gyűrűjében. gyarok, mint elvtársak és barátok szívből mondjuk, ez az érdekünk is. Ügy vagyunk ezzel: ha a szovjet ember egy kicsit könnyebben lélegzik, a Szovjetunióban dinamikusab- ban mennek a dolgok, akkor ez nekünk is jó, mi is köny- nyebben lélegzünk. Beszéde további részében az MSZMP főtitkára pártunk és kormányunk politikájának néhány történelmi tapaszta­latáról és mai jellegzetessé­geiről tájékoztatta a munkás­gyűlés résztvevőit. Részlete­sen szólt országaink együtt­működésének erősítéséről, kapcsolataink bővítésének, egymás tapasztalatai tanul­mányozásának fontosságáról. — Egy úton járunk — mondotta. — Ezen a kong­resszuson éreztem, hogy a szovjet emberek bizakodnak, mert óriási erők vannak eb­ben az országban: szellemi energiák, szakmai tudás, tu­domány, alkotókészség. Mi is bízunk a jövőben, mert ezek az erők hazánkban is jelen vannak, csak meg kell ta­nulni, hogyan hozzuk moz­gásba őket, és akkor való­ban dinamikusabb lesz a fejlődésünk. Kádár János végezetül a gyárlátogatás tapasztalataira utalva elismeréssel szólt a látottakról, gratulált a kol­lektívának az elért eredmé­nyekhez. További sikereket, jó eredményeket kívánva bú­csúzott a gyár dolgozóitól. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Anatolij Szvja- tyenko a gyár dolgozói nevé­ben az üzemben készülő egyik több rendeltetésű szerszám­gép makettjét adta át Kádár Jánosnak. Az MSZMP főtit­kára a találkozás emlékére a Parlament látképével díszí­tett herendi porcelán tálat nyújtott át a vendéglátók­nak. — Ennek a kongresszus­nak minderről van mondani­valója az egész világ számá­ra. A fegyverkezési verseny kérdésében az egész szocia­lista világ véleményét fejez­te ki, amikor az erőfölényről szólva kétszer is nemet mon­dott. Kijelentette: a Szov­jetunió, a Varsói Szerződés országai nem törekednek erőfölényre, de nem engedik azt sem, hogy az Egyesült Államok, a NATO államai erőfölényre tegyenek szert. A szovjet javaslatok e tekintet­ben teljesen világosak: tár­gyaljunk, fogadják el a ki­nyújtott kezet, oldjuk meg együtt a vitás nemzetközi kérdéseket. <Ez megfelel a szovjet, a magyar és minden nép érdekeinek. — A kongresszusi vitában sok szó esett a műszaki fej­lesztés, a termelés, a társa­dalmi fejlődés felgyorsításá­ról. Ezt a feladatot kellő súllyal és jókor vetette fel. Bizonyos, hogy az imperialis­ta körök respektálják a szov­jet rakétákat, de attól talán még jobban tartanak, hogy a Szovjetunióban felgyorsítják a fejlődést. Ez óriási húzó­erőt jelent a többi szocialis­ta országnak is. A mi rend­szerünk szabad utat nyit a termelőerők fejlődése előtt. A gyakorlatban ez az elv nem mindig érvényesül, s ha nem, »akkor meg kell vizsgálni és meg kell változtatni a gya­korlatot. Ezt teszi az SZKP XXVII. kongresszusa. — Ezt a tanácskozást mi bel- és külpolitikai szem­pontból egyaránt nagyszerű kongresszusnak tartjuk. Jól érezzük itt magunkat, mi ilyen kongresszusra vártunk. — Teljes sikert kívánunk a kongresszus határozatainak végrehajtásához. Ezt mi ma­munkáló gépeket, komplett gyártósorokat. Mint a tájé­koztatón elhangzott, koráb­ban a Csepel Autógyárnak is szállítottak két gyártósort. Elsőként a Szovjetunióban a Szergo Ordzsonikidze gyár kezdte el a számjegyvezérlé­sű szerszámgépek sorozat- gyártását. Ma lényegében ez az üzem látja el a szovjet au­tó- és traktoripart a szüksé­ges termelőeszközökkel. Kor­szerű gépeik robotizált gyár­tóegységekbe és rugalmas ter­melési rendszerekbe illeszt­hetők. A gyár ötezer dolgozó­ja, 3500 munkása előtt nagy­szabású feladatok állnak a XII. ötéves tervidőszakban. A termékmennyiséget másfél- szeresére, a munka termelé­kenységét l;6,-szeresére kell növelniük. A gyárat 1957-ben Leniri- renddel, kétszer az Októberi Forradalom Érdemrenddel és egyszer a Népek Barátsága Érdemrenddel tüntették ki. A magyar küldöttség ez­után megnézte azt az üze­met, ahol a számjegyvezér­lésű szerszámgépeket szere­lik össze, az automatizált és robotizált gyártósorok része­it készítik. A hatalmas üzemcsarnok munkásai tapssal fogadták az MSZMP főtitkárát és a küldöttség többi tagját. Az üzemben Jevgenyij Voronyi­csev részletesen ismertette az egyes készülő gépek ren­deltetését, műszaki mutatóit. Elmondta, hogy az itt gyár­tott egyik géptípust 32 or­szágba exportálják, köztük az NSZK-ba, Japánba és Kanadába. Az üzemlátogatás befejez­tével a gyár igazgatói ta­nácstermében a vendégek ta­lálkoztak a vállalat dolgozói­nak képviselőivel. A találkozót Anatolij Szvjatyenko, a gyár pártbi­zottságának titkára nyitotta meg. A vállalat kommunis­tái és dolgozói nevében me­leg szavakkal köszöntötte a Kádár János beszédét mondja. get illetően feltétlenül igaz ez a megállapítás. A szocia­lista világrendszer fejlődé­sének jelenlegi szakaszában hasonló feladatokkal küzd minden szocialista ország, te­hát ilyen értelemben is valamennyiünknek fontos az SZKP XXVII. kongresz- szusa. — A világ is egy olyan pil­lanathoz érkezett, amikor ennek a kongresszusnak, a Szovjetunió szavának külö­nösen nagy súlya van. Béké­ben élünk, de az imperialis­ták fokozott és rendkívül ve­szélyes fegyverkezési versenyt szítanak. Világháborút azon­ban saját pusztulásuk veszé­lye nélkül nem tudnak ki­robbantani. így él most az emberiség egy kritikus idő­szakban.

Next

/
Thumbnails
Contents