Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-29 / 75. szám

1986. március 29. te rajcárkát” . írségi hírcsokor ,t föllapozni. A múltba súly- olvasgatva mintha a gyer- nk világába utaznánk vissza elenségeo csodálkozunk iám írói olvashatunk, melyek úgy :n hatnaa iunk elődjéből, a Nyírvidék zámaibo< összeállított hírcso­ozzáértéssel tanítjuk a gyer- nlekeinkaibármelyik iskola lövendékeiböl olyan énekka: t llíthatunk össze, amelyiknek zereplési abszolút értékkel s nérheto eredményt mutat jel 1936. március 14.) A tél ötven évvel ezelőtt 's myhe voll Befejezésül egy er ről tanúskodó színes hír „Nem nőit igazi tél. Perié szedik a sonka, kolbász és füs­tölt hús Az idei enyhe téli időjárás nagyon sokat használt a gazdasagokban és sok ki­adástól mentesítette a szegé­nyebb néposztályt. A szokatta nul enyhe idő azonban kárt is tett. Ilye- kár az, hogy a tél folyamári leölt és felfüstölt disznóféléket penész lepi él. Nagyon sok háztartásban meg ­döbbenve vették észre, hogy a kolbászféleségeken, füstölt sonkán, oldalason fehér foltok ültek ki. ..” Ja kérem, az idő már ilyen. Ha kemény, ha enyhe, seho­gyan sem jó. (bodnár) Tóth Árpád igézete Emlékezés a költő születésének 100 évfordulójára „A választottak, a legna­gyobbak közé tartozott” — lelkendezett róla Kosztolá­nyi. Babits Berzsenyivel es Kölcseyvél rokonította. Igno­tus Vörösmartyhoz hasonlí­totta. Tersánszky elsőrangú elégiaköltőnek tartotta. Utol­só versei Arany János nyel­vünkben való játszi bizton­ságát juttatták Füst Milán eszébe Kritikusai a halk sza­vú- fieomművest, a melanko­likus lírikust ismerték föl es tisztelték Tóth Árpádban Atyja, aki maga is képző­művész volt, rajztanárnak szánta. „A debreceni Nagy­erdő azonban, valamint Cso­konai Vitéz Mihály és tudós irodalomtanárom, Kardos Al­bert — írta egyik visszaem­lékezésében Tóth Árpád —, a versek felé hajlítottak”. Igazuk van tehát a lexiko­noknak : költő lett belőle. El­ső verseit a Kiss József ne­vével fémjelzett „A Hét”, il­letve a „Vasárnapi Üjság" és- a „cívis város” napilapja kö­zölte. Hamarosan pedig már az akkori idők legrangosabb - irodalmi folyóiratában, a „Nyugat”-ban is fórumot ka­pott. Első kötete, a „Hajnali sze­renád” ugyan még váratott magára, de Karinthy Frigyes már elismerő cikket írt az ifjú tehetségről. S Tóth Ár­pád sokszorosan rászolgált az akkor még részben csak előlegezett bizalomra. Művé­szetének kiteljesülése idejé­re letisztult a hangja, s szo­ciális tartalommal mélyült a lírája. A kétsegbeesett ma­gány, a tüdőbetegség által táplált halálközelség érzésé­nek nagy összegző, fájdal­mas-szép versei is ezután ke­letkeztek. Akkor vált igazán nagy költővé, amikor szo­morú lemondás és erős élet­ösztön párbajának színterévé vált a művészete. Lantjának imigyen való pengetéséhez az apja „vérével és testével” örökölt olthatatlan hazasze­retetéből merített erőt. A Csokonait idéző 1913-as kel­tezésű „Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz” című gyö­nyörűszép költeményében így vallott erről a magára esz- mélésről: „Oh, mester! lm a késő famulus Megért: ha minden más kötél laza, Mi még a léthez fűzi ferde, bús Mikrokozmoszunk : ő, a szent haza! Túl csókon, könnyön, lázon és önzésen, Túl önmagunkon, tisztult álmunk hozzák Képét, magány s csönd — s megindultam szépen Utolsó álmunk: boldog Magyarország!" Ez a kötés tartotta mind­végig fogva, növelte politikai érzékenységét, juttatta el a »Tanácsköztársaság mellett hitet tevő „Az új isten”-hez. De ugyanez a kötés taszítot­ta a proletárdiktatúra vérbe fojtása után egy újfajta, az „édesedve támadt” hajdani ifjúi bánattól merőben elütő magányba is, A tanácshatalom bukása után a kenyérgond és a fe- hérterrcw keserítette életét. De meg sem kísérelt „. .hol­mi bűnbocsánatot" színlelve az ellenforradalmi hatalom­tól megbocsátást s így író­asztalt nyerni. Kommunista ugyan nem volt Tóth Árpád, de mindenkor gerincesen vi­selkedett. Előadást vállalt agy Ady-matinén. A bukott forradalmat dicsőítő és az igaz ügy föltámadását hirde­tő „Az ,Albigensek’ utó­hangja”, valamint „A rea- dingi fegyház balladája” cí­mű Oscar Wilde-mű fordítá­sával pedig valósággal pro­vokálta a kurzussajtót, amely a readingi fegyházban ki­végzett férfi történetének közreadását az elnémított kommunisták melletti rokon- szenvtüntetésnek minősítette. A nemzeti sorstragédiát mélyen a sajátjának érző lantos kulcsszavait újra a szóhasználatába visszatért „szomorú”, „fáradt”, „unott", „betelt” szavak és szinoni­máik adták. Az 1919-re ma­gára talált és a Tanácsköz­társaságot, a munkáshatal­mat „Az új isten”-nel kö­szöntő Tóth Árpád mégsem 'gtalanul irta egy hatvan- áront évvel ezelőtt keletke­zett alkotásában („Levél Os- váth Ernőhöz”), hogy „.. .bár szerénytelen Dölyfnek vegyék, de vallom, ki-ki lássa. Mi voltunk, új költők, erónyteler. Korunknak sok hős, ifjú Messiása, Általunk lett e zord és fénytelen Ország a fényeseknek büszke mása. S Európa vak zugán a bús magyar Nagyot s szépet csak általunk akar! Tidrenczel Sándor A költő versének kézirata A zrnélődoboztól a sztereó magnóig kiállítás a Hudapesti Történeti Múzeumban Ma. amikor a hangtechni­kának. hangrögzítésnek és -lejátszásnak anny: modern változata ismeretes, érdemes megismerkednünk az előz­ményekkel. Erre nyújt mó­dot április végéig a Buda­pesti Történet’ Múzeumban A zenélődoboztói a sztereó magnóig című kiállítás. E szokatlan bemutatón korai hangtechnikai eszközök, ze­nélő dobozok, kezdetleges hanglemezek sorakoznak; s a századunk első évtizedei­ben készült lemezeket meg is hallgathatják a látogatók. A kiállítás a programozott zenével és a hangrögzítéssel foglalkozik. Az előbbi tárgy­körhöz tartoznak a polifo­nok; ezeket nyilvános szóra­kozóhelyeken használták. A zenedarabokat vékony acél­lemezre programoztál r, le­mez felületén sajtolással, ki­alakított tüskék voltak, ezek csillagkerekeket forgattak, s pengették a fésűszerű foga­kat A kiállítás polifonja egy Hajdani pesti nyilvánosba/ bói került a múzeum tulaj donába. Az ötvenes években szerezte meg a múzeum a ki­állításon látható utcai verk­lit és két kintornát is Sze­repei a programzene-bemu­tatón több zenélő doboz ze­nélő óra. Ezen lemezei az óra járásától függetlenül működ­tek, bármikor megszólaltat­nátok volta« Jóval újabb keletű alig százesztendős a hangrögzítés technológiája. A tárlaton Edison két találmánya szem­lélteti a kezdeteket, (1877) Az egyiken tűvel ónfóliára, a tíz évvel későbbin viaszhen­gerre rögzítették a hangot. A hangtölcsér szűkebb végét lezáró membránhoz erősített tű a forgó viaszhengeren a hangnak megfelelően változó mélységű barázdát vág Visz- sza játszáskor a barázda ve­zeti ;; tűt, ezáltal rezgésbe hozza a membránt, s az a fölvett hangot a tölcséren át visszaadja. n Berliner szabadalmi leírá­si. ér rajza már a gramofont •errníti neg Az eiső gramo­fon tel vetelek 1894-bői valók Hazánkban az 1900-as évek elejéi, tűntek fel az első ODRON-lemezek, s a hazai hanglemezgyárak már 1910 előtt készítettek felvételeket. A grant fongyártáshoz kap­csolódj:,: r ét jeles magyar vi­lágszabadalom. Az egyik Preszter Sezső tölcsér nélkü­li gramofonja (ennek hasz­nosítósár magyar gramo­fongyár is létesült 1907-ben, Eufon RT néven), a másik a Vadász Sistem elnevezésű találmány (ezt magyar gyár­tó hiányában Svájcban való ­sították meg). A magnetofon feltalálásá­hoz a telefonhailgató vezette al 1898-ban Waldemar Paul­sen dan ieleftmmérnököt. A német Lorenz cég már .900- ban elkészítette g. huzalos, „drótos” magnót. Napjaink modern készülé­kéi, sztereó magnók, hifitor­nyok zárják a kiállítást Zenélődoboz (XIX. század vége) „ARISTON” zenegép (kintorna, 1880.) Diktambo, a BRG irodai használatra készült magnója, 1962-ből (--------------------------------­-----\ / t lp pilis / /I prilis küszöbén, mit (Jt mondanak bolondok hónapjának, de leg­inkább Szent György havá­nak, már barkát hány a fűz és a mogyoró a Túr mentén. Csitrikebelként fe­szül a rügy, s a dárdavető igyekezetével tolakszik ki­felé a tulipán levele. A nap se bágyadt, s akar es­tének is mondható, mikor a látóhatár mögé búvik. Ilyenkor más illatot hoz a szél, kő közül is sarjadni kezd a fű. Megszépül a vi­lág Lassan lekerül a bun­da. a nagy kabát, a sál. Es látható lesz a sok szép ki­csi nő, mind egy-egy Ta­vasz, igéző és csodás friss. Szemeket vonzanak a csi­nos vádlik, blúz mögé kí­váncsiskodna a szem, s mindenki a szellőt irigyli, mely simogathat — büntet­len Szerelmes dalt dalol a sok madár, föld alól napra merészkedik a sok bogár, gólya elől reszketve bukik viz alá a béka. Már lassan- lassan zöld muszlinkendő fedi az ágakat, s a macska is nyújtózik az ablakban, fürndve ezernyi sugárban. S hetykébb lesz minden férfi Téli bágyadtsagból éledő, tetszenivágyó, ma­iárral versenyt fütyülő, lány után eredő. Humusszá morzsolódik az ősszel hullott lomb. Fű ve­ri fél az erdei tájat. Vén ' tölgy veselkedik neki az új ébredésnek. Dőlt fatörzsön zöld lesz a moha. Mint az ágyból kelő, nyújtózik a folyó öregek ránca simul, ha tehetné, kirügyezne ke­zükben a bot. Kifázott csontjuk issza a meleget, csikorgó ízületet olajoz a napfény. Bölcsen, nem iri­gyen nézik a sok szép pici nőt, a hetyke férfit. Telet s tavaszt köt össze Szent György hava. Az elmúlót és a születőt. (bürget) V _______________________/

Next

/
Thumbnails
Contents