Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-28 / 74. szám

lyöö. március 28. Kelet-Magyarország 3 Kutatni a jövőt M inden előrejelzés kockázatos. De még mindig jobb egy tű­réshatáron belül rizikós prognózis, mint semmi. Kü­lönösen igaz ez akkor, ha egy ország, ezen belül egy megye, egy-egy körzet vagy éppen település jövő sorsa a tét. Abból az egyszerű, s nem vitatható tételből kell kiindulni, hogy az ezred­fordulóig megállíthatatlan technikai, gazdasági, társa­dalmi fejlődés következik be hazánkban is. Mindez természetesen nem szűkül se néhány városra, se né­hány megyére. Hatása, ha nem is egyenlő mértékben, de a legkisebb faluig ter­jed, hiszen aligha képzelhe­tő el mondjuk a mezőgazda­ság átütő sikere akkor, ha a termelés legkisebb egységeiből hiányzik a kor követelménynek megfelelő termelőeszköz. Ezt végiggondolva vető­dik fel: vajon milyen szel­lemi kapacitás, milyert ter­melőerő, milyen társadalmi tisztánlátás társul majd a technikához, amely — s ez nem új dolog — ember nél­kül csak halott gép, rend­szer, módszer, elmélet. A megye jó néhány kis iskolá­jában járva hallottam: saj­nos a jövő tervezéséhez a legtöbb helyen semmilyen megbízható támpontjuk nincs. Se a gazdasági fejlő­dés konkrét irányait, se az ehhez szükséges munkaerőt nem tudják felmérni, s en­nek megfelelően a képzés, a pályára orientálás is becsléseken, reményeken alapul. A ma tizenévesei az ez­redfordulóra harminc körü­li emberek lesznek. Azok, akikre az akkori tudomány művelése, a termelés és an­nak irányítása hárul. Ök lesznek abban a korban a népművelők, tanárok, köz- tisztviselők, szakmunkások, óvónők. S ez megint nem egy-egy területen, hanem a legkisebb faluban is érvé­nyesül. Éppen ezért már ma jó felmérni, mi várható, milyen erőkre lesz szükség 10-15 esztendő múlva ah­hoz, hogy arányos, a kü­lönbséget kiegyenlítő, min­denütt hatékony munka folyjék. Mert, ha nem ren­delkezik minden terület a saját fejlődési szintjének, prognosztizált jövőjének megfelelő szellemi és ter­melői kapacitással, akkor könnyen bekövetkezhet az, ami nem kívánatos: a me­gyék közötti s a megyéken belüli különbségek igen­igen megnőhetnek. Ha tehát prognózist sür­get a közvélemény, abban két igény is megfogalmazó­dik. Benne rejlik a jövő megismerésének vágya, az ehhez igazodás lehetősége, de hangot kap az egyéni sorsok, az Emberi tényezők ismeretének jogos igénye is. Nem lenne szerencsés, ha egy-egy terület szellemi­leg kiürülne. A ma elmu­lasztott lehetőség nehezen lenne korrigálható. Figye­lembe kell venni: ma me­gyénknek minden vidékén, minden településén ott van az a mag, amely irányít­ható, melynek képességeit fel lehet és kell tárni. Mert a megoldás mindenképpen az, hogy elsősorban azokra támaszkodjunk, akik hely­ben vannak. Aligha remél­hetünk abban, hogy import­értelmiséggel oldhatjuk meg településeink szellemi bázisának kialakítását. Nem kétséges: akkor, amikor a gazdasági élet na­pi gondokkal küzd, nem könnyű a jövőt firtatni. De szükséges, mert ha csak a napi gondokba merülünk, elfut az idő mellettünk, bi­zony késő lesz észbekapni akkor, ha a legkorszerűbb technika kopogtat a távoli szatmári tájon, a Rétköz­ben vagy Beregben. A párt- kongresszus mutatott jó irányt. Távlatot. Ezt a táv­latot azonban közelebb kell hozni akkor, ha azt akar­juk, hogy amikor egy nem­zedéknek az a ma, a jelen lesz, ne érjen se minket, se őket meglepetés. A megye legkülönbö­zőbb részein vég­zett vizsgálódásaim arról győztek meg: ma még sajnos ellentétes a mozgás. A fiatal, friss elmék a vá­rosok, a nagyvárosok, a fő­város felé gravitálnak A fo­lyamat még visszafordítha­tó. Vissza, de csak akkor, ha az általános távlat biz­tató szép képe mellé konk­rét, helyi jövő biztos ké­pét is felrajzoljuk. Bürget Lajos Kertészdiákok sikere A fertődi mezőgazdasági szakközépiskola az idén is megrendezte a kertésztanu­lók országos szakmai verse­nyét. A nyíregyházi Szamu­ely Tibor Mezőgazdasági Szakközépiskola Ferdinánd Tibor, Jámbor Pál, Miklós Tibor és Sőrés Gábor alkotta csapata 14 iskola versenyzői közül a 3. helyen végzett. Az 56 egyéni versenyző közül pe­dig Ferdinánd Tibor negye­dik osztályos tanuló első lett. A diákok jutalmul a vezető­jükkel, Barna Jánosné mér­nök-tanárral Nagycenkre, Sopronba, Fertődre mehettek kirándulni. Az Országos Bányagép Vállalat megrendelésére évente ezer akkumulátor­tartó táskát készítenek a Nyerges és Szíjgyártó Szö­vetkezet szakolyi részle­gében. A képen Marján Csabáné. (Császár Csaba felvétele) E gész éjjel rettenetes lázálom gyötört. Azt álmodtam, hogy húsz évvel megfiatalodtam! Joggal kérdezhetnék, mi van ebben olyan nyomasz­tó? Eleinte én is azt gondol­tam, hogy ez nagyszerű do­log, még örvendeztem is álmomban: — Nézd csak! — mond­tam magamnak. — Milyen jó, milyen nagyszerű! Nincs kopasz fejtető, nincsenek táskáfc a szemem alatt, nincs cukor a vizeletem­ben! Ezután azonban nemcsak kellemetlenségeim támad­tak, hanem egyenesen ki- bírhatatlanná vált a dolog. Először is az intézetben. Igazgatóhelyettesből pá­lyakezdő tudományos mun­katárssá léptettek hátra. Nem volt lehetőség arra, hogy az én koromban ma­Jelentősen növekszik ebben az évben a hazai és tranzit áruforgalom Záhonyban. A Szovjetunióba induló és onnan ér­kező tehervagonok tengelyeit Tuzséron szerelik át. Felvételünk idejében az Ikarus autóbuszokkal megrakott vagonok gördülnek ki az átszerelőből. (Elek Emil felvétele) Panaszos levél nyomán Ingázó iskolások Császlóban lakunk 25 szülőtársammal. Gyermekeink Jánkmajtisra járnak iskolába. Mi ezt meg is értjük, ha már így kell lennie, de az utazás ... Többször, több fórumon is felvetettük már a problémánkat, de eddig még eredmény nélkül. Ezért fordulunk most önökhöz, bízva segítségükben — írja levelében Tóth Sándorné. Így jutottunk el a kis szatmári faluba. Több mint tíz évvel ezelőtt körzetesítették a környék is­koláit. Ennek eredményekép­pen ma szinte ideális felté­telek mellett, ráadásul „egy műszakban” tanulhat a több településről érkező, sajnála­tosan fogyatkozó gyermekse­reg. A szülők által említett gond a körzetesítésnek amo­lyan „mellékhatása”, amely­nek kellemetlenségei azon­ban csökkenthetők lennének. Csengetés előtt — Az én kislányom most hatodikos, így második éve tapasztalom, mennyi bajjal jár a gyerekek utaztatása — magyarázza Tóthné, aki egyébként a szülői munka- közösség vezetője is. — Na­gyon korán kell kelniük, mert a busz háromnegyed hétkor indul. Rendes busz­váró nincs, az utasokat a ve­gyesboltnál és a tűzoltószer­tárnál veszik fel. A gyere­kek legkésőbb negyed nyolc­ra, de gyakran már hét órá­ra az iskolában vannak. Hogy aztán becsengetésig mit. művelnek, azt csak ők tud­ják ... A legtöbb aggodalmat még­is a hazajövetel okozza a szülőknek. Ugyanis ahhoz, hogy a gyerekek elérjék a Fehérgyarmatról induló buszt, el kell kérezkedniük a hatodik óráról, amiből a szü­lők szerint sem lehet rend­szert csinálni. Van két má­sik járat is, de az egyik csak Csegöldig közlekedik (onnan tehát hazáig még vagy há­rom kilométert gyalogolniuk kell a császlóiaknak), a má­siknál pedig hol összejön a csatlakozás Csegöldön, hol nem — utóbbi esetben ugyan­az a helyzet, mint fentebb írtuk... Végül, ámbár koránt sem utolsósorban: valamennyi já­rat igen zsúfolt, mind az oda-, mind pedig a visszaútban. A helybelieken kívül még négy településről járnak a gyerekek a Jánkmajtisi Kör­zeti Általános Iskolába. A darnóiak és a kisnaményiak már a betűvetést is ott ta­nulják, a csegöldiek és a császlóiak pedig ötödik osz­tályos korukban kerülnek át Jánkmajtisra. Kénytelen engedmények — Mutassam, mennyi le­velet írtunk már ebben a buszügyben? — tesz az asz­talra egy tekintélyes paksa- métát Pálur Endre igazgató- helyettes. — Valódi iskola­buszt azonban „kapacitás hiányában” nem tud a Vo­lán beállítani. A gyerekeink tehát együtt szoronganak a zsúfolt járatokon azokkal, akik bevásárolni, dolgozni vagy középiskolába járnak Fehérgyarmatra. A menet­rendi fogyatékosságok miatt pedig a már Tóthné által is 'említett kompromisszumokra kényszerül az iskola. Azt is kénytelenek tudo­másul venni, hogy a bejáró gyerekek csak délután, ott­hon ebédelnek (noha az is­kola is tudná étkeztetni őket — délidőben, amikor eljön az ideje), mert rohannak a buszhoz. Reggeli ügyelet egyébként van az iskolában, az egyik tanárnő vállalta, túlórában. Terem a türelem... A jelek szerint az oly so­káig egy helyben veszteglő ügy most mégiscsak elmoz­dul a holtpontról. Az első jó hírt a Jánkmaj­tisi Nagyközségi Közös Ta­nács elnöke, Cséke László közli: — Tavaly ősszel a falu­gyűlésen is kérte a lakosság, hogy legalább a buszváró ügyében történjen valami. Ebben intézkedett is a ta­nács. Mivel legtöbben a tűz­oltószertárnál szállnak fel, ezért ott építünk egy fedett várót, méghozzá hamarosan — elképzeléseink szerint áp­rilis végéig tető alá is hozza a „gamesz” karbantartó bri­gádja. Várakozásra alkalmas helyet alakítunk ki a fűszer­boltnál is. A menetrend módosításá­nak lehetőségeit a megyei tanács közlekedési osztálya vizsgálta meg. Azt még fon­tolgatják, hogy a reggeli busz valamivel később indul­jon Császlóról. Ez ugyanis csak akkor oldható még, ha a Fehérgyarmatra munkába vagy iskolába járók az eset­leges módosítást követően is még időben célt érnének, hi­szen — mint korábban rpár utalt rá az iskola igazgató- helyettese — kizárólag az is­kolásokat szállító járat beál­lítására jelenleg nem futja a Volán járműparkjából. Megoldások A jövőben viszont nem kell óráról elkérezkedniük a gyerekeknek: a Csegöldig közlekedő járat tíz perccel később fog indulni, igazodva az órarendhez. Intézkedtek abban is, hogy a Fehérgyarmatról 14,45-kor induló buszt Csegöldön min­dig megvárja a Csengerből 14,25-kor induló járat, amely- lyel aztán hazáig mehetnek a császlói gyerekek. Mindezen változások ápri­lis 1-vel lépnek életbe, lé­nyegesen megkönnyítve az érintett mintegy száz gyerek helyzetét. Az iméntiek után már csak egy nyitott kérdés ma­rad: vajon mitől hízott olyan testesre az a bizonyos dosszié, amit a jánkmajtisi iskolában őriznek? Veszélyes hulladékok Szabolcs-Szatmár megyé­ben is egyre több, .a környe­zetre veszélyes hulladék ke­letkezik. A Földgép Általános Mélyépítő Vállalat levélben tájékoztatta szerkesztőségün­ket, hogy a lerakótelepek és átmeneti tárolók (létrehozá­sával kapcsolatos gesztori, beruházói és üzemeltetői fel­adatok ellátásával a közel­múltban az Ipari Miniszté­rium és az Országos Környe­zet és Természetvédelmi Hi­vatal e vállalatot bízta meg, így erre a tevékenységre le­ányvállalatot alapítottak. A Földgép Környezetvédő Szolgáltató Leányvállalat a környezetvédelmi problémák feltárásával, felkutatásával, a gondok megoldásához szük­séges pénzügyi feltételek megteremtésével, valamint a műszáki teendők elvégzésé­vel kapcsolatos gesztori, be­ruházói feladatok elvégzésé­vel, továbbá az elkészült lé­tesítmények szakszerű üze­meltetésével, a különleges kezeléseket igénylő hulladé­kok hasznosításával, ártal­matlanításának technológiá­jának kutatásával, kidolgozá­sával foglalkozik. AZ ILLETÉKES VÁLASZÁBÓL Posta, telefon Mátészalkán Lapunk február 25-i szá­mában írtunk a Mátészalkán épülő postaépületről. A tu­dósításhoz kapcsolódó kiegé­szítést kaptunk a Debreceni Postaigazgatóságtól. „A VII. ötéves terv során mintegy 185 millió forintos beruházási költséggel terve­zik megvalósítani a máté­szalkai gócközpont automati­zálását. A beruházás kereté­ben sor kerül egy műszaki épület megépítésére, egy 5 ezres induló kapacitású he­lyi és egy helyközi központ telepítésére. Bővítésre és rekonstrukcióra kerül Máté­szalka helyi távbeszélő-háló­zata és bővül a félautomata áramkörök száma. A cikk­ben említett 300-as félauto­mata központ építése pontat­lan megfogalmazás, ugyanis arról van szó, hogy Máté­szalka—Nyíregyháza között egy 300 csatornás átviteltech­nikái berendezés telepítése kezdődött el, melynek üzem­be helyezése után bővíthetők a félautomata áramkörök.” Zombor Ferenc távközlési igazgatóhelyettes JMMFFAR BEZSANSZKI: Lázálom gasabb beosztást foglaljak el. Ezt követően visszaküld­ték a kéziratomat a kiadó­ból. Valamilyen egyetemi docens elmarasztaló bírála­tot írt. — Do-o-cens! — tajték­zom, és csikorgatom a fo­gam. — Majd megmutatom én neked! Csak docensek­kel ne kezdjen az ember! Rögtön eszembe jut, hogy megfiatalodtam, úgyhogy elhallgatok, a hónom alá csapom a kéziratot, és bá­natomban leiszom magam. Vigye él az ördög, csak­hogy elhagyott a feleségem. Férjhez ment egy öregúr­hoz. Az új igazgatóhelyet­tes vette el, aki a helyemre került. Fanni is faképnél ha­gyott. Ó, a céda! Ö is olyan­nal állt össze, aki harminc évvel idősebb nála! Ráadásul (ugye ez csak álom?) egyszercsak lakás és autó nélkül maradtam, és albérletbe kerültem. Az al­bérlet pedig egy pályakez­dő tudományos munkatárs fizetését figyelembe véve... Fölébredtem. Olyan ne­héz a fejem, mint a vasaló. És olyan tüzes is. Fölkelek kimegyek a fürdőszobába borotválkozni, megnézem magam a tükörben, s majd­hogynem hanyatt esem: el­tűnt a kopaszságom, eltűn­tek a táskák a szemem alól.. . Rémülten felkiáltok, és ezúttal, hála istennek, va­lóban fölébredek... Adamecz Kálmán fordítása Gönczi Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents