Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-03 / 52. szám

1986. március 3, Kelet-Magyarország 7 I« a HA QMM beszél.. — Itt a HA QMM. általános hí­vás ... —v Itt EA QJC,.. Juan vagyok Madridból, kitűnően hallom... adását vettem, köszönöm, 73— DX __ A fenti párbeszéd némi magya­rázatra szolgál. A HA QMM — Macsuga Győző tiszavasvári fia­talember hívójele. Az EA QJC — egy Juan Carlos nevezetű spa­nyol úriemberé, aid a spanyol király. A beszélgetés végén a 73—DX a rádióamatőrök nyel­vén azt jelenti: szívélyes üdvöz­lettel. öreg bolygónkon több mint egymillió, Európában mintegy nyolcvanezer, hazánkban pedig három és fél ezer adóengedé­lyes rádióamatőr teremt kapcso­latot a technika segítségével az éter hullámain. Közöttük Macsu­ga Győző, az MHSZ Nyíregyházi Területi Rádiós Klub tagja. Az ifjú Győző tizenkét eszten­dős volt, mikor a rádiós létra első fokára lépett, az iskola rá­diós szakkörében. Néhány évvel később már tagja volt a Tisza vasvári Területi Rádiós Klub nak, tagja az MHSZ válogató' keretének. Egyéniben és csapatban töb magyar bajnoki címet szerzet Kapcsolat a világgal Emellett számos nemzetközi ver­senyen végzett a dobogón, töb­bek között o rádióforgalmi vi­lágbajnokság európai harmadik helyezettje volt. — A versenyeken cél, megha­tározott idő alatt a legtöbb ösz- szeköttetést létesíteni — mondta. A világbajnokságon negyven- nyolc, a nemzetközi versenyeken huszonnégy, a magyar bajnok­ságon pedig három óra áll ren­delkezésre. A VB-n 1900, a nem­tanl a legérdekesebbet, hiszen szinte mindegyik az. Beszélt már rádión Radzsiv Ghandl indiai ál­lamfővel, Juan Carlos spanyol, és Husszein Jordán királlyal, akik szintén a rádiózás megszál­lottjai. Aztán déli-sarki expedí­ciókkal, Óceánia eldugott szi­getecskéivel, egy Üj-Zélandból Szingapúrba tartó magánrepülő­vei, a föld leörüli hajózásra in­dult két magyarral, és még so­rolhatnánk .. 127 igazolt ökölvívó Még tiM tapasztalatra van szükség Újabb szakosztály alakul A megyei sportosztály feladat­körébe tartozik a sportegyesüle­tek, a sportági szakszövetségek, és szakosztályok beszámoltatá­sa. Legutóbb a megyei ökölví­vó-szövetség adott számot a VI. ötéves munkájáról, és az el­következő időszak terveiről. — A szövetség vezetése az el­múlt öt évben kétszer szerve­ződött újjá, 1981-ben és az el­múlt .évben. Mindkét alkalom­mal a fiatalítás, és a szakmai erősödés volt a oél. Jelenleg Bán György elnök és Kozma Ferenc elnökhelyettes áll a szö­vetség élén. Ám úgy vélik, ez a fiatalítási folyamat nem érhet véget. A szövetségen belül voltak gondok. Szántó József NYVSSC volt vezető edzője és a szövet­ség többi tagja között megromlott , a kapcsolat, mert — mint mond­ják — tehetséges versenyzője, Váradi János sikereit követően elbizakodott és öntelt lett. így az újjáalakult szakszövetségben már Szántó József nem kapott kinevezést. (Minderről Szántó József véleményét lapunk 1986. február 10-1 számában közöl­tük. A szerk.) A szövetségen belül kialakí­tott bizottságok közül néhány még jelenleg sem tud önállóan dolgozni. Több tapasztalatra, gyakorlatra van még szükségük, de jó úton járnak. A szövetség minden esztendőben elkészített munkaterv alapján, tervszerűen dolgozik. Erőfeszítéseket tesz a sportág fejlesztésére, tömege­sítésére. Igen aktív szakosztályi életet alakított ki 1981-ben Ti- szadobon, a Táncsics Termelő- szövetkezetben. Sajnos egy év­vel később nem sikerült Fehér- gyarmaton — a helyi illetékesek hibájából — a 142. sz. DSK-ban beindítani az ökölvívást. Az erő­feszítések, és támogatások el­lenére megszűnt a Baktalőránt- házl Dózsa Termelőszövetkezet ökölvívó-szakosztálya. Jelenleg három szakosztály­ban (NYVSSC, Tiszadob és Kis- várda) 127 igazolt versenyző sportol. Az utánpótlás bizto­sítása érdekében 1985-ben a három egyesületnél 112-en tet­tek technikai minimumvizsgát. Sajnos minden szakosztálynál nagy az évenkénti lemorzsoló­dás. A szövetség a tömegesítés mellett a stabilitásra és a minő­ségi munkára igyekszik ser­kenteni a szakosztályokat. Ez irányú tevékenységük az út­törő korcsoportú versenyzők felkarolásában Is érezhető. Az úttörő-olimpia elmúlt évi dön­tőjében négy érmet szereztek a szabolcsi fiatalok. A felnőtt baj­nokságon 53 bajnoki pontot szereztek a versenyzőink, a szakosztályok közötti rangsorban az NYVSSC a hetedik helyen végzett. A sportág népszerűsítése ér­dekében is fontos, hogy az el­múlt két évben már mindhárom szakosztály rendezett versenyt. A cél továbbra is ez. Kialakul­tak a hagyományos versenyek: Nyíregyházán a Sóstó Kupa, Kis­várdán az Aranyalma-toma. A megyén belül szervezett ver­senyekre elegendő létszámú versenybírói gárdával rendel­kezik a szabolcsi szövetség. Az országos szövetség bíróküldő bizottsága —' nem tudni mi az oka — mellőzi a szabolcsi bírók szerepeltetését. Márpedig ha nem foglalkoztatják, nehéz meg­tartani őket. Valamennyi szakosztályban van edző. Az NYVSSC-nél fo­lyamatban van egy új, főfoglal­kozású vezető edző beállítása. Az elmúlt öt évben tízen szerez­tek segédedzői képesítést. Je­lenleg viszont sem segédedzői, sem középfokú edzői tanfolyam­nak nincs hallgatója! A Mágyar Ökölvívó Szövetség és a megyei szövetség kapcso­lata csak a legszükségesebbre korlátozódott. A szövetségi szin­tű kapcsolatok helyett a sze­mélyes jellegű kapcsolatok vol­tak a jellemzőek: ez nem he­lyes és változtatásra van szük­ség. A beszámoló végül az elkö­vetkezendő időszak feladatai­ról szólt. Tervben szerepel egy új szakosztály megalakítása, az edzői és versenybírói képzés továbbfejlesztése, a tömegesítés ás a minőségi munka fokozása a szakosztályok közötti kapcso­lat javítása, egy újszerű ver­senyforma megvalósítása... A szabolcsi ökölvívás fellendítése. (Mán) Kisvárdán szép hagyományai vannak az ökőlvívósportnak. Képűnkön a KSE egyik leg­jobbja, Vesszős (sötét mezben) látható. (E. E. felv.) Már nem „úrisport" Á tenisz szabolcsi pápája zetközl versenyeken 1000, a ma­gyar bajnokságban 280 összeköt­tetést hoztam létre az adott idő alatt. Ezeket jegyzőkönyvben kell vezetni mind a hívó. mind a hívott félnek. Ezek ellenőrzé­sét kővetően értékelik az ered­ményeket és ha két jegyzőkönyv közötti eltérés több két száza­léknál, kizárás a következmény. Csapatversenyeken a klub, egyé­niben csak a saját állomásról lehet forgalmazni, külső segít­ség nélkül, amit ellenőriznek. A versenyeredmények mellett számos rádióklub tiszteletbeli tagsága bizonyltja, Macsuga Győző sikereit. Közülük egyik legismertebb a kaliforniai Ten- Ten Club, és az amerikai klub magyar csoportjának alapító tag­ja. Az éterbell beszélgetés nyel­ve az angol, amelyről rádióama­tőr nyelvi vizsgát kell tenni. Eb­ből is a legmagasabb fokozattal rendelkezik. Az elmúlt év végén munkahelyet változtatott, és az­óta Nyíregyháza és Tiszavasvári között ingázik. — Nagyon jó dolgom volt az Alkaloidában. Mikor azonban megüresedett egy hely a nyír­egyházi rádióklubnál, nem sokat tétováztam. Mindenféle szem­pontból jobb itt, de a legfonto­sabb, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Ezt pedig nem sokan tehetik meg — vallja Macsuga Győző, aki szakmáját tekintve műszergyártó technikus. Am a munkaidő végeztével nem szakad meg összeköttetése a rádiózással. Tiszavasvári ottho­nukban is van állomás, a saját­ja. Kitűnő adó-vevő és ugyan­ilyen antenna. Így aztán néha éjszakába nyúló beszélgetés zaj­lik az éteren keresztül. Neje né­ha zsörtölődik egy kicsit, de megértő, igazi rádiósfeleség. Hogy ml szükséges az eredmé­nyes rádiózáshoz? Természetesen a jó technika mellett a verseny­zői erények: gyakorlat, állóké­pesség, kifinomult rádióshallás és szerencse. Macsuga Győző mindezek birtokában van. Eddig 154 ország rádióállomásaival, ösz- szesen 38 ezer összeköttetést lé­tesített. Közülük nehéz kiválasz­Macsuga Győző: „A spanyol királlyal is beszéltem . . Az MHSZ nyíregyházi épületé­nek 4. emeleti rádiós szobájában beszélgettünk. Közben a rádión röpködtek a hívójelek, az éter hullámain pezsgett az élet. Győ­ző is jó néhány kapcsolatot könyvelhetett el. Többek között egy belfasti állomás is bejött. Nosza itt a nagy alkalom — gondoltam —, ha nálunk szinte mindenki ért a labdarúgáshoz, egy szigetországbéli még jobban. Meg Is kérdeztük: — Bili, szerinted ki nyeri a világbajnokságot? — Nem tudom, én nem értek a labdarúgáshoz — mentegetőzött a belfasti fiatalember. Szinte megdöbbentem a cso­dálkozástól, hogy ezt így nyíltan bevallotta. Aztán dühöngtem ma­gamban, milyen pedheis vagyok, hogy éppen egy olyan északír­rel beszéltem — először és nem kizárt, hogy utoljára —, aki nem ért a focihoz. A rádiózáshoz an­nál inkább. Macsuga Győzőnek, Bilinek és sok ezer rádióamatőr társuknak azonban ez a legfon­tosabb. A Sóstól úti székelykapu együtt öregedett gazdájával. A mögötte levő ház előszobájá­ban néhány teniszütő mellett kosárban elnyűtt labdák áll­tak. A házigazda, Pázmándy József egy teniszpalánta ütő­jét húrozta, űe már melegítő­ben várt, hiszen a beszélgetés után készült az estó partira. — Nyolc órakor kezdődik a veteránok páros mérkőzése — magyarázta. — Társaimmal (Szilágyi László. Somhegyi Ber­talan és Csokonai József) ál­talában 3—4 szettet játszunk, a hangsúly főleg a mozgáson van. Ilyenkorra már a techni­kai tudásunkból élünk, az erő, 70 éven felül — érthetően — Jócskán megfogyatkozott. DUNLOP LABDA SULYOKÜTÖVEL Ezután kérésemre az első te­niszélményét kezdte mesélni. Elcsodálkoztam a dátumon: 1926!, majd együtt nevettünk a 60 évvel ezelőtti ütőn, ami nem volt más, mint a mama sulyokfája. „De ezzel már akkor is Dunlop labdát ütö- gettünk” — tette hozzá büsz­kén. Akkoriban az angol szak­szavakat kötelezően fújta mindenki, köztük vendéglátóm is, hiszen a magyar számolást 1932-től vezették be. Az edzői képesítés nagysze­rű lehetőséget biztosított Páz- mándy Józsefnek 1935—38 kö­zött. Ebben az időben a Ma­gyar Tenisz Szövetség alkal­mazta, évente csak 8 hóna­pot fizettek, de a havi ,,200 pengő fixszel úgy az ember könnyen viccelt”. Ezért a fizetésért kijelölt vidéki sportegyesületeknél 3—4 hétig kellett foglalkozni a ver­senyzőkkel, akik siralmasnak is alig nevezhető pályán gyakoroltak, ráadásul saját zsebükből állták a költsége­ket. PÁLYÁK — SOROZATBAN — A második világégést kö­vetően Losonczi Lajos egy deb­receni versenyen elbolondí­tott, és itt „vesztem” Nyíregy­házán — mondta. A háború után a kórháznak volt pályája a megyeszékhe­lyen, de 1947-ben 8—10 tenisze­ző a Bujtoson egy labdarúgó­pályán alakított ki 4 teniszpá­lyát. A csapat a focistákkal együtt vándorolt a MADISZ- ból az Elektromosba, majd az Építőkbe, 1957-től a Munkás­ba, végül a Spartacusba. — Barátaim. Raich! György és dr. Pápai Endre, mondták, a Jósa-kútnál van egy terület, amelyen teniszpályákat lehet­ne építeni — haladtunk to­vább időrendi sorrendben. — Fuvarosokkal hordtuk a sala­kot, a kútból öntöztük a pá­lyákat, és elkészült a 3 sül­lyesztett, mögötte pedig a má­sik 5 pálya. Az építkezés befejezése után — a 40-es évek elején — özön­löttek is a munkásgyerekek, akiket a versenyzők tanítgat- tak. Nem csoda, ha néha el­hangzott egy-egy kacifántos káromkodás, amire a meg­jegyzés: „A tenisz már nem urlsport!” helytálló volt. A felnőttek (Galánta, Pauli- nyi. Bolgár, Juhász. Kendi) rendszeresen versenyeztek. Nem elmarasztalólag, de hasonlóan a mai ranglistához, vidékiek el­vétve kerültek a legjobb 30 közé. Pázmándy József a vi­déki élvonalban szerepelt so­káig, ez a ranglistán az 50— 60. helyet Jelentette. Utolsó tétmérkőzésen 1979-ben, űz NB I B-s csapatbajnokságon, tartalékként ugrott be játsza­ni Debrecenben, 65 évesen, ami hazai csúcsot is jelent. Majd bosszankodva hozzáteszi, a múlt évi ausztriai 65 éven felüliek világbajnokságán fcsak egy szerencsétlen eset miatt szerezték meg az ötödik he­lyet, a reális a bronzérem lett volna. A SORSDÖNTŐ CSATA Harmincöt évig irányította a nyíregyházi teniszszakosz­tályt, 1982-től elnökhelyettes­ként szakmai tapasztalatával segíti a fehér sportot a me­gyeszékhelyen. Közben ne fe­lejtkezzünk meg az 1973-ban elkészült tenlszcsamokról, az 1975-ben elkészült négy, majd 6 évvel később az újabb 2 teniszpályáról sem, amely el­vitathatatlan a Pázmándy név­től. Tíz éven keresztül a Ma­gyar Tenisz Szövetség elnök­ségi tagja volt, és az elmúlt évben kapta meg az örökös tiszteletbeli elnökségi tag cí­met. — Alkati kérdés, de aka­rati és jellembeli tulajdonsá­gok is kellenek ahhoz, hogy vailaki 70 évesen a fehér sport­nak hódoljon — mondta be­fejezésül. — Ez a sportág nem késztet emberfeletti képesség­re, ha az egyik labdát nem érem el. a következőre lob­ban odakoncentrálok. Kalocsay Pistával évek óta 24 győze­lemig tartó meccseket játszunk de minden mérkőzés rHahh izgalmakat, űiabb nagyszerű küzdelmet hoz. Jövőre a negyedik ikszet tapossa Jóska bácsi, ha a Nyíregyházán eltöltött tenisz­éveket számoljuk, de még ma sem érti, hogy az amatőr tenisz Európa-bajnokságra mi­ért csak jeggyel engedték be. A beszélgetés végén házi­gazdám is szedelőzködött, fog­ta az ütőjét, és kivett néhány labdát a kosárból. A csengő- szóra kiintegetett türelmetlen teniszpartnerének, majd in­dult lejátszani az aznapi sorsdöntő csatát. Máthé Csaba Mán László V Kézilabda Xisvárdán szombaton rendel­ték meg a II. Lottó Kupa női kézilabdatornát. öt NB Il-es csapat előtt nagy meglepetésre a Nyíregyházi Tanárképző Főis­kola megyei bajnokságban sze­replő csapata biztosan nyerte a kupát. A hat együttes két hármas cso­portban körmérkőzést Játszott, majd a helyosztókat az azonos helyezettek egymás ellen vívták. Eredmények: Nyíregyházi Volán-Dózsa—Kis- várda 17:15, Volán-Dózsa—Hajdú- böszörmény 24:11, Klsvárda— Lottó Kupa Hajdúböszörmény 13:12. A cso­port végeredménye: 1. Volán­Dózsa 4 pont, 2. Kisvárda 2 pont, 3. Hajdúböszörmény 0 pont. Nyíregyházi Tanárképző—Má­tészalka 20:12, Debreceni Kinizsi —Tanárképző 13:13, Kinizsi—Má­tészalka 13:20. A csoport vég­eredménye: 1. Nyíregyházi Ta­nárképző 3 pont, 2. Mátészalka 2 pont, 3. Debreceni Kinizsi 1 pont. Helyosztók: az 5—6. helyért: Hajdúböszörmény—D. Kinizsi 18:12, a 3—4. helyért: Kisvárda— Mátészalka 15:13, a döntő: Ta­nárképző—Volán-Dózsa 13:12. Végeredmény: 1. Tanárképző Főiskola, 2. Vo.lán-Dózsa, 3. Kis­várda, 4. Mátészalka, 5. Hajdú- böszörmény, 6. D. Kinizsi. A vándorkupát a főiskolások nyerték, míg az OTP különdí- jait — 40—40 db lottószelvényt — kapták: legjobb kapus lett Orosz Enikő Kisvárda, a legjobb mezőnyjátékos címet Huszák Erika Tanárképző kapta, a leg­eredményesebb játékos 27 góljá­val Lendvainé Tóth Katalin Vo­lán-Dózsa, a sportszerűségi ver­senyt a Volán-Dózsa csapata nyerte. 1951. Az új versenyévad úgy foly­tatódott, ahogy az előző abba­maradt, az Alfa Rómeók fölé­nyének jegyében. Svájcban, Bernben rajtolt először a me­zőny, kellemetlen, esős időben, s ezért több kicsúszás és meg- pördülés volt. Amit akkor még nem lehetett tudni, s ami külön sporttörténeti érdekessége lett ennek a futamnak,' itt mutatko­zott* be a Forma—1 egyik későb­bi sztárja, Stirling Moss. Ám ak­kor nemigen törődtek azzal a fiatalemberrel, aki elveszítvén HWM kocsijának szélvédőjét, az egész verseny alatt törölgette szemüvegéről a vizet. A győzel­met az előző évi világbajnokság második helyezettje, az argentin Juan Manuel Fangio szerezte meg, Alfa Rómeóval. Most nyol­cadik lett. Később a belgiumi Spaban az előző évi világbajnok, Farina ko­csija előtt csapódott le először a kockás célbírói zászló, az 6 Alfája mögött pedig egy Ferra­ri érkezett be másodikként, Al­berto Ascarival a kormányánál. A Francia Nagydíjat Reimsben futották, s Fangio nyert. Ang­liában, a silverstonei versenyen csak második lett, Gonzalez Fer- rariját nem sikerült maga mögé A Forma—1 történetéből (2.) Fangio és Ascari először utasítania. Nürburgring volt a következő állomás, s megint má­sodik lett Fangio. Az élen Ascari végzett, akárcsak az Olasz Nagy- díjon, Monzában, miközben Fan­gio feladásra kényszerült. Ezután már csak három ponttal vezetett az argentin, így kétesélyes volt a világbajnokság a befejező fu­tam előtt. Ezt Barcelonában fu­tották. A Spanyol Nagydíjon Ascari Ferrarija jött ki első­ként a rajt utáni kanyarból, s vezetett is az olasz fiú, ám so­rozatos kerékcserékre kénysze­rült, s végül csak a negyedik helyre sikerült beautóznia. A győzelmet és ezzel a világbajno­ki címet Juan Manuel Fangio szerezte meg. Ascari második lett, az előző évi világbajnok, Farina negyedik. 1952. Üj szabályt léptettek életbe, 2000 köbcentiméteres kompresz­szor nélküli kocsik indulhattak. Az átállás nem jött jól az addi­gi sikercsapatnak, s az Alfa Ro­meo visszavonult a versenyzés­től. Egy másik olasz márka, a Ferrari viszont ettől kezdve szá­mít igazán sikercsapatnak. Megint a svájci volt az Idény­nyitó verseny, s az élen két Fer­rari végzett, Taruffi és Fischer ült a kormánynál. A Belga Nagydíjat ötvenezer néző tekin­tette meg, a végig zuhogó eső­ben. Ascari Silverstone-ban is nyert, itt Taruffi volt a második, biztosítva a tűzpiros kocsis mó­kának a második helyet Is. A Nürburgringben és Zand- voortban, a Holland Nagydíjon Is Ascari és Farina volt az első két befutó, ám ezeken a versenye­ken a harmadik helyezettek is ferrarisok voltak, Fischer és Vil- loresi. Sőt, Németországban még a negyedik, Taruffi is ennek a márkának versenyzett. Monzában volt a finálé, az Olasz Nagydijon. Már világbaj­nok volt Alberto Ascari és a Fer­rari. A tifosik, a mindig forró­vérű itáliai szurkolók nagy ün­nepre készültek, s ez be is kö­vetkezett, Ascari meggyőző fö­lénnyel nyerte a versenyt, s az első nyolc helyen öt Ferrari és három Maserati végzett. A fék­telen ünneplést csak fokozta, hogy Bonetto, aki később ötö­diknek futott be egy Maserati- val, féltávnál pipára gyújtott, és így pöfékelve futotta le a hát­ralévő köröket. Az idény érdekessége még — bár ez Is csak később derült ki —, hogy ebben az évben jelen­tek meg a brit Cooper kocsik a Forma—1 mezőnyében. Bristol- motorokkal versenyeztek, s bár nemigen szóltak bele az elsőség kérdésébe, néhány érdekes he­lyezést (szereztek, előrevetítve sok későbbi siker lehetőségét. A dicsőség azonban a jelvé­nyében sárga alapon fekete ágaskodó lovat ábrázoló Ferrari csapaté lett. A győztes gép típu­sa Ferrari 500 volt, motorja 7500 fordulaton 185 lóerőt adott le. (A Pest megyei Hírlap nyo­mán) [KI M SPORT >-----^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents