Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-25 / 71. szám

1986. március 25. Kelet-Magyarország 3 HIÁBA DICSEKEDHET MEGYÉNK azzal, hogy az országban a legnagyobb állatállománya van, arra már egyáltalán nem lehet büszke, hogy valamennyi nagyüzemi telepen egy­formán magas színvonalú a tejtermelés, a súlygya­rapodás vagy alacsony az elhullás. Akad köztük számos persze, amely az élvonalban tudja magát még országos rangsorban is. Nem sorolunk most fel belőlük egyet sem — an­nak ellenére, hogy nyu­godtan példa lehet vala­mennyi. Azért nem, mert a lista másik végén lévő gazdaságokról lesz szó, akiket ez alkalommal szintén nem „prédikálunk ki” név szerint, mert egy olyan bajukat hozunk szóba, aminek része van gyenge eredményeikben, de mégse nagyon tehet­nek róla. A jószág mellett nincs húsvét, és nincs kará­csony, de még szombat és vasárnap sem. Ez a böl­csesség nem új keletű, mert így volt mindig és így van ma is. Nincs az a modern telep, ahol ne kellene minden áldott nap megjelenni a gondozónak. Miért baj ez? — kérdez­hetnénk. Másutt is dolgoz­nak folyamatos üzemben, sőt még három műszakkal „súlyosbítva” is. Igenám, de tudvalevő, hogy annak aki feláldozza azt a nap­ját, külön pótlék jár, még­pedig nem is kevés. Négy vasárnap és négy szom­bat más ünnepek nélkül is jelentős része a hónap­nak azokkal együtt pedig már tekintélyesnek is ne­vezhető. DRÁGA BÉRŰ tehát az állattartás, örülhet ennek aki rászánja az idejét és megkapja az imigyen megszaporodott járandó­ságát. Aki azonban fizeti, vagyis a gazdaság, az többszörösen is szívhatja a jogát. A bér után fize­tett -társadalombiztosítás és különféle adók ugyan­is szintén súlyos terhet je­lentenek. És ez még sem­mi. Mivel igen jelentős summáról van szó, pusz­tán ezzel veszélybe kerül­het az a bizonyos néhány százalék, amellyel az adott évben a bérszínvo­nal növekedhet. Akkor pedig jaj a tsz-nek, mert sok száz százalék a bün^ tető adó. Mit lehet mégis tenni? A bátorligeti tsz egyik vezetője kerek-perec ki­mondta a kívánságot: szombaton és vasárnap legyen adómentes a ki­fizetett bér. Óhajának teljesülésével nem kerülne sor újdonság bevezetésére, mert szükséghelyzetben volt már rá példa: ha ter­mészeti katasztrófa fenye­gette valamelyik nagyon fontos szántóföldi kultúra betakarítását, vagy víz, sár akadályozta a gyors — ennélfogva drága bérű munkavégzést, született ilyen engedmény. EZ A VÁLSÁGHELY­ZET bizony néhány ter­melőszövetkezet és szá­mos állattartótelep eseté­ben valljuk be és ismerjük el, fennáll. Az adó a nép­gazdaság valamilyen szint­jén végül is hasznot hajt, ha jól funkcionál. Ha egyiken sem, akkor nem pusztán értelmetlen, de egyenesen gátló tényezője a gazdálkodásnak. Ese­tünkben a kibontakozni szándékozó gyenge adott­ságú termelőszövetkeze­tek gyengén produkáló ál­lattenyésztő telepeinek. Esik Sándor Társulás keretében működik a baktalórántházi Dózsa Tsz és a nyíregyházi Elekterfém Ipari Szövetkezet galvanizáló­üzeme, ahol alkatrészeket, csavarokat krómoznak. Képün­kön Rúzsa Demeterné. (Elek Emil felvétele) A két asszony munkája nyomán szebbnél szebb fali­szőnyegek kerülnek le a szö­vőszékről. A terem másik Könnyen tudunk váltani, ha a helyzet megkívánja — vallja Bihari István üzem­vezető. Akció Ludastón Visszanyerték önbizalmukat Kidobták a szemétbe Mégsem volt hiába — Arra gondoltunk, mi lenne, ha a csökkent mun­kaképességű dolgozóknak te­remtenénk itt rehabilitációs munkalehetőséget — mondja Fodor János tanácselnök. — Egerbe, Hatvanba is elmen­tünk, hogy a hasonló jelle­gű intézményekben gyűjt- sünk tapasztalatokat. Az el­múlt év tavaszán felmérést végeztünk, s megtudtuk: környékünkön legalább száz olyan ember él, aki az álta­lunk elképzelt munkalehető­ségre vár. Elsőként a nagykállói posztógyár sietett segítsé­günkre. Munkát és gépeket ígért. A szakolyi szociális intézettel közösen megindí­tották a termelést. Mostanra partnerük az Elekterfém, a Fővárosi Bőrdíszműipari Vállalat, a Budapesti Haris­nyagyár is. A kezdeti nehéz­ségeken túlvannak, s nagy örömükre szolgál, hogy egy­re több a munkára jelentke­ző is! Ludastón is újra benépe­sült az iskola. Igaz, most nem padok állnak benne, ha­nem szorgalmas gépek, me­lyeken szorgalmas asszo­nyok dolgoznak. Fonalat mentenek, s ez esetben szó szerint mentésről van szó. Ami a hatalmas ládákban látható, eddig csak hulladék és bosszúság volt a posztó­készít Csányi Györgyné és forintnál kezdődik. Ezért sem mindegy, mennyi megy belőle veszendőbe. Értéket teremtenek — hulladékból A munka tehát megkez­dődött, s a létszám is szé­pen emelkedett. Január óta a nagykállói volt tisztasági fürdő helyén újabb harminc­egy ember számára terem­tettek munkalehetőséget. Az átalakított épületben két fiatalasszony dolgozik el- mélyülten a szövőszékek mellett. Szükség is van a figyelmükre, hiszen 250 szál rakoncátlan fonalat kell megzabolázniuk. — Csak látszólag ilyen bo­nyolult — nyugtat meg Nagy Jánosné, aki ötvenszázalékos munkaképesség-csökkenés mellett vállalt újra munkát. — Szinte megnyugszom, amíg csinálom, nem gondolok más­ra teszi hozzá társa, Csányi Györgyné, majd így folytat­ja: — Ez a 'fázis igényli a legnagyobb figyelmet, utána már jóval gyorsabban hala­dunk. Kocsival a tanyáról Az egymilliós megyei tá­mogatás és a félmilliós saját erő most kezd kamatozni. Nem csak forintban, ember­ségben is. Talán az utóbbi­nak van nagyobb értéke. Hi­szen olyan emberek állhat­ták munkába, akik eddig joggal érezhették magukat eltartottnak, ha tetszik, má­sodrendű állampolgárnak, s akik mára visszanyerték ön­bizalmukat. Kovács Éva sarkában hatalmas zsákok állnak, bennük a szivárvány minden színében pompázó fonalak, melyek válogatásra várnak. — Nálunk csakis leszázalé­kolt, csökkent munkaké­pességű emberek dolgoznak — tájékoztat Bihari István, az üzem vezetője. — Olya­nok, akiknek legtöbbje ed­dig a 2200 fórint szociális juttatásból, vagy rokkantsági nyugdíjból éltek, mivel nem találtak egészségi állapotuk­nak megfelelő munkát. Itt ezer forinttól háromezer­kétszáz forintig terjed a fi­zetésük. A környező tanyák­ról érkező dolgozókat saját kocsinkon visszük a munka­helyre. Ha bőrt kell ragasz­tani, azt csináljuk, ha a fo­nal sürgős, arra állunk át. Az első fél évet 237 ezer fo­rint nyereséggel zártuk, ha­marosan átférünk a teljesít­ménybérezésre. Gondolko­dunk a bedolgozórendszer bevezetésén, már Nyíregyhá­záról is van jelentkezőnk. Szebbnél szebb faliszőnyeget Nagy Jánosné. (K. É. felv.) Hasznosítani /akartuk a megüresedett épületet — mondja Fodor János tanács­elnök. vő fonalmaradék eddig a szemétbe került. Az asszo­nyok munkájának köszönhe­tően azonban újra értékes anyaggá válik. A megmen­tett fonal kilónkénti ára a minőségtől függően három­száz és hatszáz forint között változik. Januárban száz má­zsa fésűs illetve kártolt fo­nalat kapott vissza Ludastó­ról a posztógyár. Az ötletet egy megürese­dett iskolaépület adta Nagy- kálló-Ludastón. Még jó, hogy a község vezetői sajnálták ebek harmincadjára vetni a kitűnő állapotú épületet, s akcióba kezdtek. Még tudnék dolgozni, ha lenne nekem való munka — vallják sokan azok kö­zül, akiket az orvosi szak- bizottságok valamilyen be­tegség miatt leszázalékol­tak, csökkent munkaké­pességűnek nyilvánítottak. Csakhogy munkát találni­uk nem is olyan egysze­rű ... Nem csak fonalból, bőrből is újra értéket teremtenek az egykori iskolában. A bu­dapesti bőrdíszműipari vál­lalattól érkező bőrhulladékot ragasztják, s formára szab­ják az asszonyok. A bőr négyzetméterenkénti ára 1500 Segély helyett kereset gyárnak. A színes műanyag hüvelyekre ugyanis nagy szükségük van, a rajtuk lé­Hétköznapi bölcsességek Aki mondja, talán ész­re sem veszi, hogy a be­szélgetés lendületében magvas igazságot, vagy, ha úgy tetszik, bölcsessé­get ejt ki. Egyetlen nap két ilyen dologgal talál­koztam. Fehérgyarmaton a ter­melőszövetkezeti irodán szóba került a takarékos­ság is, és mondta az el­nök: — Meg kell fogni a filléreket. Az én tapaszta­latom az, hogy a pénz, ha engedik, mindig gyorsab­ban áramlik ki a kasszá­ból, mint ahogyan érkezik. Ezért mondom én az em­bereknek, ha két fillér kiadás van, azt is gondol­játok meg... Apropója volt a bölcses­ségnek az a példa, hogy a tsz ezúttal az állatállo­mányának "aj át maga ke­veri a takarmányt. Egy tétel a többi között, és nem is filléres. A keverő­üzemmel megtakarítanak évi 30 ezer papírzsákot, 270 ezer forintot... A fehérgyarmati utat követően Ramoosaházán is tisztelegtünk. Ott most egy cipő talpbélést készítő üzem tető alá hozása az újság a községnek és az idegennek. — Mindig több van a haladóknak, mint a topo­góknak. Igaz, sok gond­dal és bajjal jár egy olyan üzem létrehozása, amit mi akarunk, de meghozza majd a gyümölcsét... Jelen időben nem köny- nyű a gazdálkodás, nem olyan egyszerű, mint az egyszeregy. Ahhoz, hogy egy termelőszövetkezet nyereséges legyen, szük­ség van a józan észre, és az olyan gondolkodásmód­ra, amely szavakba öntve a fillérfogás módját, avagy a haladás hasznát a fenti módon fogalmazza meg. Seres Ernő Bérgát 4 nagy körforgás H ol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fia­tal orvos, úgy hívták, hogy dr. Kerekes Attila. De­rék, jóravaló ember volt, már az óvodában is megosztotta pajtásaival a mézes-vajas ke­nyerét, és az egyetemen is minden ellenszolgáltatás nél­kül segített társainak, ha megakadtak a tájanatómia egy-egy fogas kérdésénél. Ez a szelíd, kedves fiatalember egyszer elment a Beteghez, aki igencsak nyögdécselt az ágyában. Becsülettel meg­vizsgálta, kezet mosott, fel­írta a szükséges gyógyszere­ket, éppen indulni akart, amikor a Beteg egy százast dugott a zsebébe útravaló- nak. A pályakezdő orvos za­vartan tapogatta a zsebét, és felháborodott szavak kí­séretében vissza akarta adni a pénzt, amikor ő maga sem tudta, hogy történt, agyának egyik rejtett zugából alatto­mosan előtört egy gondolat, mely tétovázásra késztette. Eszébe jutott ugyanis, hogy otthon várja a gonosz bo­szorkány, és seprűvel kergeti ki, ha nem számolja le a markába az e havi albérleti díjat. Az is felötlött benne, hogy neki, mint a kiváltsá­gos alattvalók egyikének, öröklakásra kell gyűjtenie. Ha ott helyben agyonütik, akkor sem tudta volna meg­mondani, mennyi idő alatt fog összejönni a pénz. És a fiatal orvos hirtelen sűrűre ráncolta a homlokát, és el­határozta, lerövidíti a lakás­hoz jutás idejét. Addig-addig babrált a kezével, míg jó mélyre tolta a pénzt a zse­bében, és félszeg mosollyal az arcán kihátrált az ajtón. Any- nyit se mondott, hogy kukk! Ettől kezdve nem volt se éjjele se nappala. Mirjden hónap végén terjedelmes lis­tát készített a befolyt pénz­ről, valóságos könyvelést ve­zetett bevétel és kiadás ro­vatokkal. Eltűnt arcáról a félszeg mosoly, és határozott mozdulattal rakta zsebre a hálapénzeket. Ott, ahol nem köszönték meg neki ily mó­don a fáradozását, jeges pil­lantást hagyott maga mögött, mintha azt akarná mondani: megálljatok csak, jövök én még errefelé! Egyébként igyekezett mézes-mázos sza­vakkal biztosítani a betege­ket, hogy ő a legjobb doktor széles e hazában, a többi csak kapzsi sarlatán. Eltelt egy év, eltelt kettő, és három esztendő múltán dr. Kerekes Attila égy két­szobás öröklakás boldog tu­lajdonosa lett, kocsit is vett, s már a lánykérés gondola­tával foglalkozott, amikor váratlan esemény zavarta meg életét. Elromlott a für­dőszobájában a csaptelep, és a szerelő, különben szintén igen serény, jóravaló' ember, lemondóan csóválta 'a fejét. És ekkor különös dolog tör­tént dr. Kerekes Attilával: akaratlanul is megmozdult a keze, mintha önálló életet élne, belenyúlt a zsebébe, elővett egy százast, átadta a szerelőnek, aki két perc le­forgása alatt megbőrözte a csapot. És ettől kezdve dr. Kerekes Attila könyvelésén mintha gonosz átok ült vol­na. Ha kapott valahol 100 Ft- ot, haladéktalanul oda kel­lett adnia az autószerelőnek, aki most már rögvest beállí­totta kocsijának gyújtását. Dr. Kerekes Attila immár annyi év után ismét önvizs­gálatot tartott, és megfogal­mazott magának égy örök ér­vényű közmondást: Egy Nagy Körforgás az egész! — és este, a gyomorhurut orvoslá­sáért délután zsebre vágott hálapénzt keserű mosollyal átengedte a tévészerelőneK. Így volt, igaz volt, arról viszont nem szól a fárria, mi lett a sorsa azoknak, akik kimaradtak a Nagy Körfor­gásból. Adamecz Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents