Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-03 / 52. szám

1986. március 3. Kelet-Magyarország 3 ^ KÉRDÉSEIRE FTHTITTm a munkavédelmi felügyelő Homonyik Tarnál Nyíregyháza, Stadion utcai olvasónk levelé­ben azt fejtegeti, hogy a mun­kavédelem helyett e, munkásvé­delem kifejezést kellene használ­ni. Véleménye szerint nem a munkát, hanem a munkást kell védeni. — A kérdés nem újkeletű, jó negyedszázada folyik a vita azon, hogy a két elneve­zés közül melyik a helyes. Mai társadalmi rendünkben gyakorlati szempontból fon­tosabb ® minden dolgozó­ra kiterjedő munkavédelem, mint a csak a munkásokra vo­natkozó munkásvédelem. A mumkásvédelem szó — bár-» hogy igyekeznénk is „meg­magyarázni” jelentését — elsősorban a fizikai, kétkezi dolgozókra vonatkozna, míg a tágabb jelentéskörű mun­kavédelem magától értető­dően kiterjed a dolgozók minden rétegére, de még a tanulóifjúságra is. Végül azért is okvetlenül a munka- védelem szó mellett kell ál­lást foglalnunk, mert már hosszú évek, sőt évtizedek óta ez számít hivatalos meg­nevezésnek. Kovács János nyírteleki olva­sónk, & Nyíregyházi Afész nyúltenyésztC szakcsoportjának . tagja otthon nyűlketrec készí­tés közben elvágta r kezét és emiatt több mint két hétig táp­pénzen volt. Az Afész szerint ez nem üzemi baleset, olvasónk vi­szont annak tartja, hiszen a szö­vetkezet szakcsoportjában vég­zett tevékenység közben érte a baleset. — A mezőgazdasági szak­csoportot működtető gazda­sági szervezet kötelessége csak a szakcsoport közös te­vékenysége során bekövetke­zett üzemi balesetre terjed ki, a tag saját gazdaságában végzett tevékenységére nem. Amennyiben a kérdező fő­állásban tagja a szakcsoport­nak, és havonta ottani kere­setéért nyugdíjjárulékot fi­zet, balesete társadalombiz­tosítási szempontból üze­minek tekinthető és megille­tik az üzemi balesetek esetén járó kedvezménynek. Varga Ferenc nyíregyházi ol­vasónk leírta, hogy egy három­tagú brigád segített egy pótko­csit megfordítani. Közben a pót­kocsi felborult, voní-udja ösz- szeroncsolta a brigád^ezető láb­fejét, amit amputálni kellett. A Társadalombiztosítás! Igazgató­ság nem ismerte el üzemi bal­esetnek az esetet, a Munkaügyi Bíróság viszont igen. Szeretné ha véleményt mondana róla a munkavédelmi felügyelőség ve­zetője is, — Egyetértünk a Munka- ügyi Bíróság állásfoglalásá­val, s azzal is, hogy a Leg­felsőbb Bíróság az ilyen és hasonló esetekre állásfogla­lást adjon ki. Ez nemcsak a bíróságok, hanem a munka- védelmi szakemberek mun­káját is megkönnyítené. A Család utcai italbolt köze­lében lakom — Írja egy magát megnevezni nem szándékozó fér­fi — így naponta látom, hogy amikoi < munkások leszállnak az autóbuszról az italboltban kezdik a napot. Az újságban többször olvasom, hogy az ita­lozás miatt üzemi baleset, sőt halálos baleset történt. Ho­gyan ellenőrzi ezt a munkavé­delmi felügyelőség? — Annak elérése, hogy sen­ki ne dolgozhassan alkohol- fogyasztás után munkahe­lyén, elsősorban a munkálta­tó feladata. Neki kell kidol­goznia ennek gyakorlati vég­rehajtási szabályait. A mi feladatunk azt ellenőrizni, hogy a szabályozás megfe­lelő-e, illetve, hogy mennyi­ben élnek a gazdasági szer­vek vezetői a különböző elő­írásokban megfogalmazott jogaikkal. Mindezek ellené­re a munkavédelmi felügye­lőség a vállalat illetékes meg­bízottjával bármikor ellen­őrizheti, hogy fogyasztottak- e szeszes italt a dolgozók. Ta­pasztalataink szerint egyéb­ként az üzemi baleseteknek mintegy 20 százaléka hoz­ható összefüggésbe a mun­kahelyi italozással. Demeter László dombrádi munkavédelmi üzemmérnöknek három kérdése van. As; egyik: az állami baleseti és as; ágazati óvó rendszabály! előírások hatályon kívül helyezése után várható-e hasonló központi szabályozás? — Nem. Szerintünk sem megfelelő a vállalati szintű A fekete fejkendős nénike a gyarmati autóbuszállomás várójában üldögélt. Sza- tyorja megrakva minden földi jóval: narancs, kí­nai konzerv, mogyoró. Nem, dehogy vásárolni jött ő a városba — tilta­kozott, a kórházban volt felülvizsgálaton, de ha már itt járt, nem mehet az unokákhoz haza üres kézzel. Kint szitált az eső, be­szélgettünk. Falujáról, Ti- szacsécséről, s a szatyorja láttán az ellátásról. Büsz­kén mondta, nemrég újí­tották fel otthon a ve­gyesboltot, s nemcsak hogy szebb lett, de több lett az áru is. Nem kell mindenért Gyarmatra sza­ladni, pláne, hogy meg­Kis falvak javára drágult a buszjegy is. Mindez pedig jutott eszembe a fogyasztási sző-, vetkezetek elnökségének egyik ülése kapcsán, ahol áttekintették a kistelepü­lések üzlethálózatának re­konstrukciós programját. Az átfogó „hadművelet” két évvel ezelőtt indult, most a múlt évi tevékeny­séget értékelték. Örömmel állapíthatták meg, hogy tavaly a program kereté­ben ötvenkét vegyesbolt, vendéglátóhely és felvá­sárlótelep újult meg, s to­vábbi tizennyolc kereske­delmi egység kapott szebb külsőt. Fontos dolog persze a küllem is, ám nagyobb jelentőségű tett ennél: gazdagabb lett az árukí­nálat is az említett he­lyek legtöbbjén, azaz fél- száznyi szabolcs-szatmá- ri kistelepülésen. Jórészt olyan községek­ben sikerült javítani az ellátást, ahol az utóbbi években igen kedvezőtlen folyamat indult meg, a lakosság számának fogyá­sa. Ezt sok esetben — sajnos — természetes je­lenségnek kell tekinte­nünk, ám hozzátartozik az igazsághoz, az elvándor­lást csak fokozta néhány, sokak által ma is vitatott, s elhamarkodottnak tűnő intézkedés, az erőteljes centralizálás. Szerencsére ez a kon­cepció mindinkább a múl­té, az új irányt mutatja a kisfalvak üzlethálóza­tának rekonstrukciós programja is. Azt persze badarság lenne várni, hogy például Uszkán egy­szer olyan életfeltételek lesznek, mint Fehérgyar­maton, vagy mondjuk Sá­rospatakon. Nem is várja ezt senki. De azt igen, hogy emberhez méltó lehetősé­gek legyenek Fülesden, Ti- szaadonyban, de Nemes- borzován is. Mert ott is magyar állampolgárok él­nek. Balogh Géza Benkei László, & megyei munkavédelmi felügyelőség vezetője. szabályozás, éppen ezért az a feladatunk nekünk is, hogy ezt segítsük. Az ABEO-t, va­lamint az ágazati óvó rend­szabályokat nagyon jól pó­tolják a b iztans ágtechn i ka i szabályok. A gazdasági szer­vek feladata, hogy erre ala­pozva készítsék el saját tech­nológiai, kezelési és karban­tartási utasításaikat. Kővetkező kérdése: hogyan biztosítják c gombamódra sza­porodó gmk-I; munkavédelmi állami felügyeletét? — Most áll kidolgozás alatt i és az első fél évben várha- ] tóan hatályba is lép az az " utasítás, amely a gmk-k, kis­vállalkozások, polgári jogi szervezetek munkavédelmi i tevékenységét szabályozza. A vgmk-kat jelenleg is el- lenőrizzük, de kirívó eseteik­ben az önálló gazdasági mun­kaközösségek ellenőrzésére is volt mái példa. Ugyancsak Demeter László kér­dése; milyen módon tudja a megyei felügyelőség ellátni a ; magánkiskereskedők munkavé­delmi felügyeletét? — Az érdekképviselettel, a ' KISOSZ-szal egyeztetett | program szerint tartunk el- ' lenőrzéseket. Ez elsősorban | azokra a kiskereskedőkre ter­jed ki, akiknek alkalmazott­juk van, illetve olyan tevé­kenységet folytatnak, amely­nél fokozottabb a baleseti veszély. Ménes Mihályné levelét a Tár­sadalombiztosítási Igazgatóság­hoz továbbítottuk, Varga Ferenc másik kérdésének megválaszo­lására sem z munkavédelmi fel­ügyelőség a? illetékes. Ha elfo­gadta a kérdéseket továbbító újságíró válaszát, akkor az az, hogy aki beteg, az nem tud elmenni három napra Bécsbe. Ha pedig igen, akkor ne csodál­kozzon rajta, hogy nem kap táppénzt, sőt azon sem, ha ezér* netán még súlyosabb büntetést is kap. B. J. Döntsön a vásárló érdeke Gálák között a „Tiszaiéi“ Két évvet ezelőtt még naponta kétszer utazott Raka- mazról és környékéről a tej. A frissen fejt tejet ugyanis elő­ször beszállították a nyíregyházi tejgyárba, ott feldolgozták, tasakolták, aztán irány vissza Rakamaz, A rakamaziak gon­dolkodni kezdtek. A fölösleges út nem használ a tej minő­ségének. Talán még hasznot is hozna, ha otthon dolgoz­nák fel a tejet. A gondolatat tett követte, összefogott három termelő- szövetkezet és egy Afész. összeadtak 34 milliót. 1984. április elsején a rakamazi Győzelem, a itimáiri Béke, a vencsellői Szabadság Tsiz, il­letve a Rakamazi Afész ösz- szefogásának eredményekép­pen megalakult a Tiszatej Gazdasági Társulás. A mono- polhelyzetben lévő tejipari vállalat v új konkunrense fel­vállalta, hogy 18 települést — néhány termék kivételéivel — .naponta ellát különböző tej­termékkel. Milyen az űj te)? Milyen partnernek bizo­nyult az új szállító? Tisza- eszláxon a 77-es ABC vezető­ihelyettesét, Kövér Istvánnét reggel nyolc óra' körűd ke­restük meg, mondja el a vé­leményét. A fölösleges foe- Sízéd helyett ő rögtön a hűtő­pultra xnuitat Nyitásra már mindig Tisza eszláron. van a tej. Korábban míg Nyíregy­házáról érkezett, addig álta­lában 9—10 óra körül jött meg, de aiz is előfordult, hogy később. Ilyenkor már több­nyire nagy tömeg várta. Nem vetett jó fényt a fceres- kedélemjre, ellátásra. Most viszont iá Tiszatej kellő időben, és naponta két­szer szállít Tiszaeszlárra is. Állandóan van friss tej. És hogy milyen az új áru? Mi­nősége kiváló, szeretik aiz esz­Pitypalatty M icsoda hang ez — néz­tem körül meglepet­ten a minap a vízto­rony melletti ABC-ben. Csak nem itt jog megkezdődni a tavasz? Pitypalatty ... pity­palatty ... — röpdösött je­lem a nesz, amit egyébként soha nem hallottam még an­nál előbb, minthogy a lucer­na tar földje ismét ki ne zöl­déin volna a mezőn. A rej­télyt Béla úr oldotta fel, akt a húsospult biztos kezű se­gédje. A felvilágosítás töb­bünknek szólt, mindenkinek, aki nem tudta mire vélni a szapora pitypalattyozást. Új pénztárgépet kaptunk — új­ságolta büszkén mosolyra hú­zódó bajusza alól. Azt néz­zék meg, olyat még nem lát­tak. Az új gépek mögött fe­szülten figyeltek c régi pénz­tárosok. Pitypalatty, nyugtá­zott minden billentyűzést a csodamasina. Mint a Skála Metróban — nézett körül a bundás asszonyság előttem. Figyelte, hányán hallják, hogy neki aztán nem létezik új a nap alatt. Egy másik hölgy, aki szemmel látható­lag kevesebb tavaszt éli meg, magáról megfeledkezve tátott szájjal csodálkozott, mint egy gyermek. Béla úr, elfogyván kuncsaftjai a hú­sos részlegnél, utánunk jött. Látják, még meg is köszöni a gép a vásárlást — szakí­totta ki a számlát a csipogó pénztárgépből. Ide Írja, hogy „thank you ..angolul. De még azt is, hogy mikor tör­tént a blokkolás. Nézzék meg az órájukat! Ehhez hozzá­igazíthatják. Pitypalatty, pitypalatty, dolgoztak tovább a gépek. Mi már a rakodóasztalnál ürítettük kosarainkat. Leg­többen még mindig az új számlát csodálták, volt aki tényleg igazgatta az óráját. Pitypalatty, pitypalatty — hívogatták a tavaszt a gép- füirjek. Béla úr a húsospult mögött újabb féltucat cso­dálkozó, fejét tekergető vá­sárlónak újságolta, milyen változás történt az ABC-ben ennek a télnek a végén. (ésik) Tsz-tej a hűtőpultban. láriak, különösen az új fél­kilós, régi ízekre emlékezte­tő túrónak van nagy keletje. A rakamazi 1. számú ABC vezetője is csak jókat mond. ő még azt is megkockáztat­ja, hogy néhány termék jobb mint régen, kevesebbet uta­zik, nem törődik annyit és homogénebb. S ami a leg­fontosabb : a vásárfiók is elégedettek. Egyik vásárló így nyilatkozott: „A saját te­jünket isszuk!” Patika* tisztaságú üzem A Tiszatej Gazdasági Tár­sulás üzemvezetője, Márföldi István a rakamazi üzemibe kalauzol. Fehér köpenyben lépünk be a patikatisztaságú üzembe, ahol a tejfeldolgo­zást automata gépek végzik. Naponta 25 ezer liter tejet dolgoznak fel, 16 ezer liter­ből fogyasztói tej lesz, ötezer­ből a félzsíros túró, 2—2 ezer­ből a tejföl és a kakaó. A teljesítményük egyébként az idén 20 százalékkal növeke­dett. A jó kezdeményezés­nek, az ízletes tejterméknek híre ment, s a tiszalöki Sza­badság Tsz is társult. For­galmuk tavaly már megha­ladta a 100 millió forintot, az idei tervük pedig 127 millió. És hogy aiz idén miennyi nye­resége lesz? Márföldi István sejtelmesen mosolyog, majd kiböki: talán hatmillió. A fa­lon függő térképen a Tiszar tej-terméket fogadó 18 köz­ség mellett aiz idén újakat is megjelöltek. Néhány telepü­lésen már Borsod megyében is megvetették a lábukat. Az új partner a tiszalöki Szabadság Tsz kétmillió fo­rinttal társult. Ebből az ősz- szegből a technikai feltételek további javítását tervezik. Oj göngyölegfogadó és -tisztító, továbbá új 30 ezer literes fo- gadótarfály épül. Megkóstol­tuk a tejtermékeket. Való­ban ízletesek. Nyíregyházán is? A rakamaziak vállalkozó kedvűek. Néhány hete Nyír­egyháza több üzletében is megjelent a „Tiszatej”. Egye­lőre azonban csak a Nyír­egyházi Afész üzleteiben kapható. Az Afész Kun Béla utcai ABC vezetőhelyettese is megerősíti a Tisza tejről ki­alakult jó véleményt. Meg­bízható partner, a megrende­léseket pontosan teljesítik, termékeik kapásak, a vásár­lók hamar megszerették. Most azonban egy kis gond­juk van, ugyanis a megyei tejipari vállalat a Tiszatej Gazdasági Társulással ko­mbiban kötött szerződésiét a riport elkészültéig nem újí­totta meg. Pedig a szerződés a tejipari számára .is kedve­ző volt, hiszen amiért éven­te 10 millió forint értékű te­jet átvettek, a rakamaziak több mint 20 millió körüli, a tejipari vállalat által készí­tett terméket „terítettek” azokban a falvakban, ahová saját termékeit vitték. A szerződés hiánya azt is jelen­ti, hogy megszakad a mind­két fél számára hasznos kap­csolat, de a rakamaziak még kedvezőtlenebb helyzetbe ke­rülnek, ment üzemük keve­sebb tejet képes feldolgozni, ezért új terület után kell néz­niük. Tulajdonképpen a Bor­sod megyei települések még örülnek is ennek, de örüll- mek-e Szabolcs-Szaitmár me­gyei településeken, ahol csak hallottak arról, hogy Rafca- mazon jó tej, házias tejföl és túró készül, s ők nem kap­nak belőle. Ennek oka pedig az, hogy a tejipari vállalat az idegen tejre nagyon érzékeny. Sok bolt azért nem rendel raka­mazi terméket, mert úgy vé ­li, utána rends zertelenébbé válik a szállítás. Jól igazolja ezt, amikor az élelmszer- kisiker. vállalat Karcagról ho­zott be tejterméket, utána a tejipari vállalat megsértő­dött, s ezt 'a boltok is meg­érezték. Kétségtelen, hogy a moniopolhelyzet megszűnése a tejipari vállalatnak kellemet­len lehet, ám a vásárlók ér­deke az, hogy minél több és jobb minőségű áruból vásá­rolhasson. S az ellátásban csak ez az egy érdek lehet. Bodnár István SZERKESZTŐI OOOOOOOO A z elmúlt hét esemé­nyei sorából kiemel­kedik az SZKP kong­resszusa, amely kedd óta tart és ma is folytatódik a szovjet fővárosban. Va­sárnap azonban szünet volt, így vethetünk egy pil­lantást a világpolitikai jelentőségű esemény saj­tókulisszái mögé is, mint­hogy ilyenkor tudósítani sem mindennapi feladat. Több mint ezer szovjet és külföldi újságírót je­gyeztek be Moszkvában, az esemény külön sajtó- központjában. A magyar „stáb” harmincfős. Mi — budapesti közvetítéssel — a Magyar Távirati Iro­da munkatársaitól kapjuk a tudósításokat. Sok izgalommal, a szo­kásosnál későbbi zárás­sal jár együtt a kongresz- szussal összefüggő mun­ka a Kelet-Magyarország szerkesztőségében is. Az ilyen jelentős események idején (amelyekről nagy terjedelmű, részletes tu­dósítások érkeznek kora reggeltől lapzártáig), zsú­foltak a telexvonalak, egy áramkimaradás, a közve­títővonal. vagy a gép eset­leges hibája nehéz hely­zetet teremt, hiszen a hí­rek megismétlésére alig van mód. Saját munkatársunk nincs Moszkvában, en­nek ellenére magunk is igyekeztünk változatosab­bá tenni a lapban megje­lenő összeállításokat. A lehető legkésőbbig vá­runk, hogy minél frissebb információk kerülhesse­nek közlésre. Külön írást, fotósorozatot kértünk a magyar és a szovjet hír- ügynökségektől, a telefo- tókat pedig munkatársunk tévéképernyőről készített felvételeivel is kiegészí­tettük. Az első napon ar­ra is felkészültünk, hogy nagyobb terjedelemben, 12 oldalon jelenjen meg a Kelet-Magyarország. Vé­gül is este fél tíz tájban a nyomdában döntöttek ügyeletes munkatársaink a nyolc oldal mellett: a kongresszusi tudósítások „befértek” három újság­oldalba. És még egy „műhelyti­tok”, amely maga is jel­lemzi az SZKP kongresz- szusának munkajellegét: a. figyelmes újságolvasó az előzetes híradásokból, tervekből arra számítha­tott, hogy az MSZMP fel­szólaló főtitkára csütörtö­kön lép a kongresszus előadói mikrofonjához, ám erre már szerdán sor került — jelezve a tanács­kozás pergő ritmusát, s hogy az előzetes terv és protokoll a munka érde­kében még egy ilyen nagy eseményen is félretehe­tő... Marik Sándor J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents