Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-21 / 68. szám
4 Kelet-Magyarország 1986. március 21. Heg nyílt az országgyűlés tavaszi ülésszaka Bányász Rezső felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) számára ugyanazt a jogi védelmet biztosítja, amely a közérdekű bejelentőket megilleti. Ezen túlmenően pedig a sajtó tevékenységének elősegítésére a törvény végrehajtási rendelete új szabálysértési tényállást is meghatároz. A jövőben szabálysértést követ el, és ennek alapján pénzbírsággal sújtható az a személy, aki az újságírót hivatásának jogszerű gyakorlásában erőszakkal vagy fenyegetéssel szándékosan akadályozza; és sajnos ilyen gyakorlati esetek elő is fordulnak. Ennek kapcsán azt is hangsúlyozni kell természetesen, — Fontos törvény elfogadására készülünk: a sajtóról szóló törvény tervezete azt mutatja, hogy politikai rendszerünk demokratizálódásának, államéletünk fejlődésének újabb állomásához érkeztünk. A meghatározó társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyokat, az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit már több törvény szabályozza. Fontosságát tekintve — elfogadása után — a sajtótörvény is ezek sorába tartozik majd. A szocialista társadalom építése, a szocialista demokrácia fejlesztése, a népi-nemzeti egység állandó erősítése magas színvonalú munkát kíván a sajtótól. Kötelességünk, hogy ehhez a jog eszközeivel is megfelelő támogatást nyújtsunk — kezdte a képviselő, majd többek között hangsúlyozta: a sajtó munkásainak is köszönhető, hogy népünk egyre hitelesebben látja országunk belső helyzetét, a világban elfoglalt helyét, fejlődésének lehetőségeit és akadályait. Főként az elmúlt három évtized sok példáját mutatta annak, hogy milyen befolyása, ereje van a sajtónak, értve alatta egyszerre a nyomtatott és az elektronikus újságot. A magyar sajtó kiállta és ma is kiállja a nemzetközi összehasonlítás próbáját. Helyesek, beváltak a sajtó- politika elvei, gazdagok a tapasztalataink, s megérett a helyzet arra, hogy törvényben is rögzítődjenek. Az elmúlt több mint negyed században nem fejlődhetett volna a közéleti demokratizmus a politikai közvélemény tekintélyének növekedése nélkül és ez a folyamat korántsem ért véget — folytatta többek között. A közvélemény politikai erő és nem csupán azért, mert képet ad a politikai, kormányzati döntések fogadtatásáról, hanem mindenekelőtt azért, mert meghatározó szerepe van a döntések előkészítésében, a politikai, a társadalmi. a gazdasági folyamatok alakításában. A társadalom életében vezető szerepet betöltő pártunk az utóbbi évtizedekben az ország nyilvánossága elé tárja elképzeléseit, gondjait, a megoldásra javasolt intézkedéseket. A közvélemény így minden lényeges döntés előtt tájékozódhat céljainkról, meggyő- rődhet azok realitásáról, véleményt mondhat, javaslatokat tehet, minősít, tehát részt vesz a döntésekben. Ennek is köszönhető, hogy a dolgozók a nehezebbé vált körülmények zott is elfogadják a párt egész társadalmunkra kiter- :ránymutatását. A sajtóid .■> ehát kiemelkedően fon- szerepe van egyszerre a k vélemény tükrözésében és formálásában — mondta, mtijd kitért rá: a sajtó felad-; a és felelőssége rendkí- vü nagy a sokféle érdek pon- i ismertetésében, a közmeghogy az újságírókat is változatlanul felelősség terheli hanyag, felelőtlen vagy bűnös magatartásukért, s ezt a büntetőjogi, a polgári jogi és a munkajogi szabályok egyaránt szankcionálják. Ezután részletesen szólt a sajtóigazgatás szabályozásáról, majd végezetül arról a kérdéskörről beszélt a miniszter, amelynek a jelentősége éppen azáltal növekedett meg, hogy a javaslat szabályai a sajtó mozgásterét, cselekvési szabadságát lényegesen megnövelték, ez pedig a sajtószervek vezetőinek a felelőssége. — A törvényjavaslat előterjesztésekor a kormány nevében is kijelenthetem, hogy a most ismertetett jogi szaegyezést alkotó nézetek elfogadtatásában és abban, hogy a többség számára elfogadhatatlan réteg- vagy csoport- érdekek ne kapjanak elvtelen támogatást. Nehezen beszélhetünk közmegegyezésről jól tájékozott, jól tájékoztatott közvélemény nélkül. A közvélemény informálásában, nézeteinek alakításában részt vesz a tömegtájékoztatás, de a sajtó még nem azonos a közvéleménnyel. A közvélemény politikai súlyát, tekintélyét nem sajátíthatja ki, azzal nem azonosíthatja önmagát sem sajtószerv, sem az újságíró személye. Berecz János ezután arról beszélt: a gondolat- és véleménynyilvánítási szabadság minél gazdagabb kiteljesedése gazdasági, társadalmi és szellemi-kulturális feltételek megteremtését, azok fejlesztését igényli. A sajtószabadság nálunk nemcsak eszme, hanem társadalmi gyakorlat és elvekre, jogokra, az azokat élő-gyakorló ember felelősségére épül. — Pártunk XIII. kongresz- szusa, amelynek irányelveiről előzetesen az egész or-- szág véleményt alkotott és mondhatott, határozatba foglalta: „Fejlődésünknek fontos feltétele, hogy teljesebben bontakozzanak ki a szocialista társadalmi rendben, a dolgozók alkotóképességében rejlő lehetőségek, nagyobb követelményeket támasz- szunk az irányításban és a végrehajtásban egyaránt.” Hogyan is lehetne mindennek eleget tenni a sajtó szolgálata nélkül? De folytassuk az idézetet, mert mondanivalója csak így lesz teljes: „Határozott, egyértelmű fellépésre van szükség a szocialista eszmékkel és céljainkkal összeegyeztethetetlen megnyilvánulásokkal szemben.” A sajtószabadság a társadalom érdekeivel ellentétes törekvések támogatására eddig sem vonatkozott és erre ezután sem ad lehetőséget. Alkotmányos rendet, nemzetközi érdekeket, szocialista vívmányokat, nemzeti, törbályozás a politikai, az állami szervek, a gazdálkodó szervezetek és az egész társadalom tevékeny támogatása mellett alkalmas a sajtó munkájának a továbbfejlesztésére, és megfelelő kereteket ad szocialista társadalmunk által a sajtó elé kitűzött feladatok teljesítéséhez. Befejezésül Markója Imre kérte az országgyűlést, hogy a sajtóról szóló törvényjavaslatot — a kulturális bizottság beterjesztett módosító javaslataival együtt — fogadja el és iktassa az ország törvényei közé. Markója Imre expozéját vita követte. A vitában felszólalt többek közt Berecz János, az MSZMP Központi Bizottság titkára. ténelmi, erkölcsi alapértékeket kétségbe vonni Magyar- országin semmiféle indokkal, így a sajtószabadság ürügyén sem lehet. A törvénytervezet az ilyenfajta — esetleges — próbálkozásokkal szemben kellő szigort helyez kilátásba, és azt is kimondja, hogy a tájékoztatás nem sértheti az emberi jogokat, s különösen nem szolgálhatja az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények igazolását, a háborús uszítást, a más népek elleni gyűlölet keltését, a sovinizmust, a nemzetiségi, a faji, a felekezeti és a nemek közötti hátrányos megkülönböztetést. Politikai érdek fűződik ahhoz, hogy a közvélemény pontosan tájékozott legyen és a tájékoztatás tekintélyén felesleges időhúzás miatt ne essen csorba. Biztosítani kell a tájékoztatás elsőbbségét, hogy az ezzel járó kétségtelen előnyöket még alkalomszerűen se használhassák ki a szocialista államunkkal szemben álló, ellenséges, idegen tájékoztatási szervek. Nincs olyan fontos kérdés, amelyről akár a belpolitikát, akár a nemzetközi politikát illetően hallgatni kellene, vagy amelyről indokolt lenne megkésve tájékoztatást adni. Ugyanakkor apró-cseprő jelenségekből nem fogunk világszenzációt csinálni. Megteszi ezt helyettünk — gátlástalanul — a közvélemény manipulása céljából a burzsoá propaganda. A gyorsaság természetesen nem állhat szembe a hitelesség szintén alapvető követelményével sem. A tájékoztatás kétoldalú folyamat. Fontos, hogy az állami, társadalmi szervek önmaguk is kezdeményezzék a közvéleményt érintő dolgaik megvitatását a sajtóban. Fel kell ismerniök: nem csupán társadalmunk egészének érdeke a közös gondolkodás, hanem hasznára lehet minden egyes szervezetnek kü- lön-külön is. S nem csupán akkor kell nyilatkozni, ha valami jót, valami „reklám- értékűt” lehet mondani. Az őszinteség, a nyíltság bizalmat kelt. S ez javára válhat mindenkinek. Épp ezért tartom kiemelésre méltónak, hogy a sajtótörvény előírja a közérdekű bejelentések és javaslatok közzétételének támogatását, valamint a tájékoztatást nyújtóknak és a sajtó dolgozóinak a jogi védelmét. Meggyőződésem, hogy a sajtótörvény érdemi módon segíti majd a tömegtájékoztatást. De ismét szükségesnek tartom annak hangsúlyozását, hogy a sajtótörvény nem csupán az újságírók törvénye lesz, hanem mindazo- ké, akiknek közvetlenül vagy közvetve szerepük van a közvélemény tájékoztatásában, ezáltal a szocialista demokrácia fejlesztésében. A párt és vele együtt az egész társadalom szigorú követelményeket állít a sajtó elé. Annak nyomán ítéli meg a sajtó munkáját, hogy milyen eredménnyel szolgálja népünk szocialista céljainak megvalósítását, hogyan járul hozzá a tömegek alkotó tevékenységének kibontakoztatásához. A sajtó tevékenységét általában elismerés illeti, mert jól tükrözi viszonyainkat és tennivalóinkat, eredményesen segíti a párt politikájának megismertetését, elfogadtatását, mozgósít a munkára a határozatok megismertetésével és megvalósításával. — Tények és tapasztalatok alapján mondom, hogy sok kiváló, elismert újságírónk van. Az újságíró gárda élén állnak azok az ismert és a dolgozók által becsült újságírók, akik gazdag tudással, nagyfokú íráskészséggel kiválóan forgatják a tollat, nagy felelősséggel hasznosítják a mikrofont népünk jelenének és jövőjének, nemzeti ügyének szolgálatában. Mögöttük százával dolgoznak, írnak tisztességgel olyan fiatal újságírók, akik egyszerre értik és élik a sajtószabadság felemelő felelősségéből és népünk szolgálatából eredő követelményeket. Büszkeséggel beszélhetünk róluk. A televízió, a rádió, a sajtó kollektívái, vezetői tehát nagyobbrészt felelősségteljes munkát végeznek, vagy erre törekszenek. Időnként azonban társadalmi érdekeinket, erkölcsi normáinkat sértő cikkek, műsorok is nyilvánosságot kapnak. Ez többnyire egyes szerzők politikai és szakmai tájékozatlansága, felületessége vagy szubjektivizmusa miatt fordul elő. Némelyeket pedig elvakít a szakmai gőg és a társadalom szolgálata helyett a dolgozó embert lebecsülő magatartást tanúsítanak. Az újságírói közösség belső követelménye is. hogy ne vállaljon közösséget az ilyen magatartással. — Feladatunk van bőven, hiszen népünk jelenét formáljuk és jövőjét alapozzuk. Gondokból sincs hiány, azokkal is számolnunk kell. A kiút, a további fejlődés csak a nemzet hozzáértésére és tettrekészségére alapozódhat. Bízunk benne, hogy a törvény ezt a közös ügyet szolgólja és erre bíztatja, segíti, mozgósítja az újságírókat is. Meggyőződésem, hogy elfogadása esetén a sajtótörvény hozzájárul a szocialista demokrácia fejlődéséhez, segíti a sajtót feladatainak ellátásában. A beterjesztett törvényjavaslat minden tekintetben összhangban áll pártunk tájékoztatáspolitikájával. Mindezek alapján a törvényt elfogadom és elfogadását javaslom a tisztelt országgyűlésnek — mondotta befejezésül Berecz János. Felszólalt Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke is. Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke elöljáróban hangsúlyozta: társadalmi életünk fejlődésének szép eredményeként most olyan törvényjavaslatot tárgyal az országgyűlés, amelynek legfőbb szándéka, hogy megerősítse az alkotmányban biztosított sajtó- szabadságot. A sajtótörvény javaslata ugyanakkor kiegészíti az alkotmányos alapjogot az állampolgároknak a tájékoztatáshoz való jogával,* valamint a sajtó dolgozóinak azzal a jogával és kötelességével, hogy felelősen, megbízhatóan — a javaslat szavaival szólva: hitelesen, pontosan és gyorsan — tájékoztassanak a haza és a világ ügyeiről. Hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat szelleme és paragrafusai az alkotó emberséget, a humanizmust és a legszélesebb értelemben vett demokratizmust képviselik. Sajtónkat is a szocialista demokrácia fejlesztésének szolgálatára ösztönzik; joggal, hiszen csak megfelelő ismeretekkel rendelkező, jól tájékozott állampolgároktól lehet elvárni, hogy cselekvő alakítói legyenek életünknek, fejlődésünknek, jövőnknek, majd többek között arról (szólt: Valljuk, hogy a tájékoztatás nyíltsága, őszintesége és teljessége elengedhetetlen tartozéka a szocialista demokráciának. Ezt erősítette meg pártunk XIII. kongresszusának határozata, s ez fogalmazódott meg kormányunk ötéves munkaprogramjában is. A televízió, a rádió, az írott sajtó dolgozóinak rendkívül felelős szerepük van abban, hogy népünk mindenkor a valóságnak megfelelő képet kapjon az ország helyzetéről. Nálunk már hosszú ideje senki sem igényli a sajtótól az eredmények megszépítését, a hibák elhallgatását, vagyis a „lakkozást”. A valós helyzet bemutatásához természetesen az is hozzátartozik, hogy a tömegtájékoztatás tükrözze a dolgozó, alkotó emberek fáradozását, erőfeszítéseit és ezek eredményeit is. A továbbiakban az államtitkár kiemelte, hogy a sajtótörvény gerincének is tekinthetők azok a törvényszakaszok, amelyek az újságírók jogaival és kötelességeivel foglalkoznak. Ezek megfogalmazása tükrözi pártunk és kormányunk véleményét, hogy a szocialista demokrácia intézményrendszerében ma a politikai nyilvánosság továbbfejlesztése az egyik legfontosabb tényező. Kormányunk határozott véleménye — mondotta —, hogy a törvényjavaslat mind szellemében, mind tételes szakaszaiban kellő jogi biztosítékokat nyújt a sajtónak fontos feladatai ellátásához. A sajtó fontos tisztének eredményes ellátásához javítani kell a tájékoztatásban dolgozók újságírói szakmai színvonalát és erkölcsi, etikai szintjét is. A sajtóra nemcsak a valóság hű tükröztetése és a mozgósítás, hanem az értékőrzés és az értékteremtés feladatai is várnak. A tömegkommunikáció munkatársainak szüntelenül gondolniuk kell arra a végtelenül nagy felelősségre, amit a kimondott vagy az írott szó jelent. Az államtitkár a sajtó tudatformáló, mozgósító szerepének jelentőségét, tömeghatását tényekkel is érzékeltette. Mint mondotta, az elmúlt 30 esztendőben 3 millió magyar család vált tévénézővé, s legtöbb család tulajdonában több rádiókészülék is található. A televízió a két fő- és a körzeti adásaiban hetente már csaknem száz órán át sugároz műsort. A Magyar Rádió 3 központi és 5 regionális programját heti 540 órás műsoridőben közvetíti. Sajtónk demokratizmusát tükrözi, hogy jelenleg 1720 időszaki lap jelenik meg, s ezek évente 1 milliárd 400 millió példányban jutnak el az olvasókhoz. Csupán a központi és a vidéki napilapok példányszáma meghaladja a napi 3 milliót és a 34 hetilapé a heti 7 millióit. Befejezésül hangsúlyozta: a Magyar Népköztársaság kormánya a nyílt szó, a véleményszabadság híve, amit a sajtótörvény javaslatának elkészítése és beterjesztése is bizonyít. A törvényjavaslat a Magyar Szocialista Munkáspárt három évtizedes, nyílt és következetes, a gyakorlat próbáját kiállt tájékoztatáspolitikájára épít, a szocialista törvényesség elveinek és gyakorlatának egyaránt megfelel. Olyan sajtótörvényünk születhet, amely nemcsak a szocialista demokratizmus lcndítőjé lehet, hanem tovább növelheti a nemzetközileg elismert és becsült magyar tájékoztatás rangját. Miután több képviselő a törvényjavaslathoz nem jelentkezett hozzászólásra, ismét Markója Imre kapott szót. A miniszteri válasz után az országgyűlés elfogadta a kulturális bizottság írásban beterjesztett módosító javaslatait, valamint több képviselőnek a plénumon elhangzott szövegpontosító indítványát. Határozathozatal következett: az országgyűlés a sajtóról szóló törvényjavaslatot részleteiben is egyhangúlag elfogadta. Ezután, az elfogadott napirendnek megfelelően az építő- és építőanyagipar helyzetéről terjesztette elő beszámolóját Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter szóbeli kiegészítést fűzve a képviselőknek már korábban eljuttatott írásos jelentéshez. E napirend ismertetésére lapunk holnapi számában visszatérünk. Érdemi válasz a dolgozók felvetéseire Ülésezett a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Szabolcs-Szatmár megye VII. ötéves terület- és településfejlesztési tervéről és a hosszú távú fejlesztési feladatokról tájékoztatta a Szakszervezetek Megyei Tanácsát — csütörtöki ülésén — László András, a megyei tanács elnökhelyettese. A szakszervezet megyei vezető testületé tájékoztatót halgatott meg a két SZMT- ülés között végzett munkáról. E napirend kapcsán hangzott el, hogy az SZMT elnöksége értékelte a szak- szervezetek megyei küldött- értekezletén elhangzott és írásban benyújtott hozzászólásokat, s a szabolcsi dolgozók ehelyütt megfogalmazott véleményei, felvetései nyomán eljárt az illetékes szerveknél. A testület megállapította, hogy mindezek kedvező fogadtatásra találtak, s érdemi válaszokat juttathatott el az SZMT elnöksége a hozzászólóknak. Berecz János: A közvélemény politikai erő
