Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-18 / 65. szám
1986. március 18. Kelet-Magyarország 3 „Ellustult” villanyórák M iért, miért nem, ugyancsak „ellustultak” a villanyórák néhány üzemben. Szúrópróba szerű felmérést végeztek az elektrotechnikai egyesület szakemberei, hogy figyelemmel kísérjék a napi áram- fogyasztás alakulását. Nem érte őket meglepetés, mert a legnagyobb pontatlanság esetén is megegyeztek a fő tendenciák. Eszerint a munkacsúcs valamikor délelőtt 10 és 12 óra között van, ezt az áramfogyasztási szintet sem előtte, sem után nem érik el egyik üzemben sem. Láda és raklap Naményból. A FEFAG vásárosnaményi fafeldolgozó üzemben közel húszezer köbméter ládát, raklapot és egyéb csomagolóanyagot gyártanak évente. Jelenleg osztrák exportra 25 ezer raklapot készítenek, (jávor) Nem nehéz a felismerés: az áramfogyasztás közvetlen kapcsolatban áll a gépek működésével. Máris adódik a következtetés: ha kisebb a fogyasztás, akkor kevesebb gép működik, alacsonyabb szintű a termelés. Ezt tapasztalták olyan jó üzemek esetében is, mint a gumigyár, ahol negyedóránkét automatikusan regisztrálják az áramfogyasztást. Hasonlót mutattak ki az Alkaloidában, ahol az óránkénti mérés tudatta, hogy egy műszakban legfeljebb 7 órát üzemelnek teljes kapacitással a gépek. Természetesen az előbbi adatokba be kell kalkulálni, hogy a technológia megkíván bizonyos állásidőket, a műszak kezdetekor vagy végekor vannak olyan műveletek, amikor nem szükséges a gépeket terhelni. Azonban sok helyütt úgy látszik az embereket sem terhelik, mint ahogy ezt a február végi, március eleji vizsgálódás kimutatta. Az elfecsérelt negyedórák, félórák összességében tekintélyes summára rúgnak. Olyat mutatnak, hogy szervezéssel, nagyobb munkai egye. lemmel mennyivel jobb eredményeket lehetne elérni. L. B. „Ha egy pártszervezet ad magára..." Tájékozottságból milliók Zárt ajtók mellett nem lehet nyílt, őszinte politikát folytatni — vallja Űjvári Miklós tmk-művezető. — Ügy vélem, a párt politikája tárt ajtókat kíván. Es ez a mi gyári gyakorlatunk is bizonyítja — fűzi az imént mondottakhoz az, aki ugyan párton kívüli, de magas politikai ismeretekkel rendelkezik. — Nálunk az osztályon szinte nem is tudjuk, ki a párttag, és ki nem. A párthatározatokról tájékoztatást kapunk. Bár én párton kívüli vagyok, a XIII. kongresz- szus határozatával kapcsolatos teendőkről tanfolyamot Vezetek 12 dolgozó részére — mondja Ferencz Sándorné, a számviteli osztály vezetője. — Én szerencsés helyzetben vagyok — vélekedik Garat János, a fiatal mérnök, a gyári KISZ-bizottság titkára, aki szintén párton kívüli. — Állandó meghívottként ott vagyok a pártvezetőségi üléseken és ismerem, milyen határozatok születnek. Nekem nagyon tetszik az a következetesség, ahogyan a vezetőség munkáját végzi. Hatásos és tanulságos, amikor egy-egy részterület gazdaságvezetője beszámol a munkájáról. Persze a párthatározat alapján. Bár kétségtelenül igaz az, hogy erről is tudnak a párton kívüliek a gyárban, de a pártvezetőség értékeléséről, a gazdaságvezető munkájának a minősítéséről jobban és rendszeresebben is informálhatnák a vállalat dolgozóit. — Bár tudomásom szerint nincs szabályozott rendje a pártban, milyen módszerekkel ismertessük helyi párthatározatainkat a párton kívüliekkel. Mi erre felhasználjuk a fórumokat, pártcsoportokat, a termelési tanácskozásokat, a pártnapokat, az üzemi újságot és a stúdiónkat is. És nagy gondot fordítunk a személyes kapcsolatok ápolására — mondja Szarvas István, a Nyíregyhá- házi Dohányfermentáló Vállalat pártvezetőségének titkára. — Ha egy pártszervezet pd magára, szoktam mondani, akkor köteles megszervezni határozatainak ismertetését és végrehajtását. Különben minek születnének a döntések? — fűzi hozzá az iméntiekhez. Igyekeznek minden eszközzel nyitottabbá tenni a pártéletet a nyíregyházi gyárban. Felhasználják erre a három alapszervezetben működő agitációs csoportot is. — Gyakran mondják: nálunk a termelés sikere, a termelékenység javulása, az energiákkal való takarékoskodás a tmk-sokon áll vagy. L assan tovatűnik a tél és ismét leszűrhetünk néhány örökzöld tanulságot .Megint nem készültünk fel eléggé. A gyalogjárdákról a bérlők és tulajdonosok megint nem seperték le időben a havat, nem akadályozták meg sok helyen az eljegesedést sózással, fűrészpor vagy hamu kiszórásával. A mulasztásokért a házmesterek és a tanácsi szervek egyaránt felelősek — állapították meg a minap egy tanácskozáson. Ha a kollektív védekezés hatástalan — fokozni kell az egyéni védelem hatékonyságát — mondom én. Közúti ellenőreink naponta ellenőrzik a gyalogosok közlekedési eszközeit, járgányaikat: az apostolok lovát, és a lábbuszokat. Ha a járdán nem lehet segíteni, nézzük a gyalogosok biztonságát veszélyeztető másik oldalt, az emberi tényezőt. Egyre több a kéz- és a láb- törés — mutatják a baleseti statisztikák, egyre többen lesznek náthásak, mert megint nem készültek fel a télre. Hiába az őszi előrejelzés, hiába a propaganda — az emberek felelőtlenek. Nézzük az ellenőrök által kiszúrt leggyakoribb baleseti forrásokat. — 70 éves öreg, reumás tragacsokkal kimerészkednek a téli járdákra sétálni. Csúszós — Bőrtalpú cipőben, sarok- vasakkal, a jégbordás úton derékszögben befordulnak a sarkon. — Tükörradiálra koptatott, néhai terepjáró bakancsban előzik a kirakatok előtt lassítókat. — Hóláncos desszant bakancs nélkül nekivágnak lejtős járdaszakaszoknak. — Magasított sarkú, digós férficsizmában hóval fedett lépcsőkre merészkednek. — Tűsarkú csizmában, gid- res-gödrösre fagyott sárjárdán sietnek. — És ott van az ittas ámokfutás. A téli hónapok tele vannak iszákos névnapokkal. Még a frissen futózott, terepjáró bakancsban is elveszti a vezető önuralmát az útirány felett, és a falnak, vagy az árokba vezeti gyalogosát — a sok féldeci után. És ha jön az olvadás, akkor se jobb a helyzet. Olyan cipőkben, amelyek a legkisebb latyakban beáznak, nem lehet biztonságosan közlekedni. Az „enyhén” és mérsékelten vízálló” lábbelikbe ' a hóolvadások idején nemcsak a hóié folyik be. De az utcai szemét, az eldobott csikkek, csatornacsótányok, és a lábgomba is. A felfázás és a fenti körülmények igenis zavarják a gyalogost. Azért sietnek át toronyiránt az úttesten, és veszik hármasával a lépcsőket. Szeretnének minél előbb papucsba bújni otthon. És nekem ne mondja senki, hogy nincs vízhatatlan téli cipő még ezer forintért sem! Mindegyik az lehet, egy kis leleménnyel. Csak nylonzsacskót kell ráhúzni, és a boka felett egy masnival ízlésesen elkötni ... É s igenis van megoldás a csúszós járdán való biztonságos közlekedésre is. Cipőkrémes dobozt kell a cipőtalpra felveretni. Az éles fémkarimák a mindenirányú csúszást is lehetetlenné teszik. Amíg ez nem lesz általános — ne csodálkozzon senki azon, hogy lába törik, és balesete esetén az Állami Biztosító nem fizet. Kulcsár Attila bukik. Valóban igaz. Én a tmk vezetője vagyok. Csoportomban 5 párttag van. Nem konferenciázunk, ha gond van, hanem „összekapjuk magunkat”. így volt ez ősszel is, amikor bizony gond volt a termeléssel. S azt mondták a taggyűlésen, jobban összeszedhetné magát a tmk. Kihasználtunk minden percet, órák kiesését gátoltuk meg, hogy ne álljanak a gépek, ne csökkenjen se a bér, se a nyereség — folytatja Újvári Miklós. Ferenczné, a számviteli osztály vezetője mondja: szinte tételesen vették sorra, mit kell tenniök a kongresszusi határozat helyi megvalósítása érdekében, hol kell lefaragni a veszteségekből, miként lehet növelni a vállalati eredményt. Nem volt hiába. A tavalyi gazdálkodásuk sikere 182 milliós nyereség. — Rendszeresen kapunk tájékoztatást a taggyűlések határozatairól. Ez fontos! De az is lényeges, hogy igényli a pártvezetés a mi információnkat is. Osztályunk sokat segíthet a vezetésnek a döntések helyes előkészítésében, hiszen fontos, az egész vállalat életére kiterjedő elemzésekkel rendelkezünk, amelyet hasznosíthatnak — magyarázza Ferencz Sándorné. Gondot fordítanak itt a személyes kapcsolatok ápolására. Különösen nagy becsben van a törzsgárda. Anyagi, erkölcsi elismerésére áldoznak. Olykor 500—600 embertől kérnek véleményt. Elvszerű az együttműködés a párt- és a társadalmi szervezetek vezetői között. Nincs titkolódzás. Egymás segítése a cél. — Most a legfőbb teendő az intenzív gazdálkodás fel- gyorsítása — említi a pár.ttit- kár. — Az ezzel összefüggő feladatokat minden dolgozóval meg kell ismertetni. Termékgyártásuk korszerű, most cél a minőség javítása. Ez pedig az emberektől függ. Rajtuk múlik, hogy az értékes gépek ki legyenek használva, a kocsányozott dohányban minimális legyen a por, ne legyen benne idegen anyag, ne legyen nedves stb. így válik exportképessé. — Mindez a végrehajtás szintjén dől el. Hozhatunk akármilyen jó párthatározatot, ha nem ismerik az emberek, ha nem szervezzük meg a végrehajtását és ellenőrzését — magyarázza Szarvas István párttitkár. — Ezért kell minél jobb pártéletre törekedni. Igény és követelmény, mely összefügg a nyitottabb, átfogóbb pártmunkával, pártvezetési gyakorlattal. Azzal a vezető szereppel, amelyet oly sokszor hangsúlyozunk, de a lényege valahol az emberekkel való állandó kontaktusban keresendő. Farkas Kálmán „...csak tanulni ne kelljen...“ flpla a megváltó A IIvIb elégséges I ■ ■ KIRÍVÓ MAGA- In TARTÁSI PROB- ” ■I LÉMA NINCS, két „igazgatóit” kellett kiosztani az első félévben, kedvesek, aranyosak a gyerekek, szeretnek iskolába járni, mindent megcsinálnak a világon, csak tanulni ne kelljen ... Udud Nándor középiskolai igazgató foglalta össze ezekkel a szavakkal a tapasztalatait arról; miért terjed a középiskolákban a „megváltó elégséges” divatja? Véletlenül, találomra választottuk a nyomozásra a fehérgyarmati Zalka Máté Gimnáziumot, ám a véleményeket összegezve általánosítható következtetésre jutottunk. Tipikusnak mondhatók a zalkások tanulási szokásai. Minden iskolaváltás: törés. Általában egy osztályzatot rontanak, aki tehát kettessel jött, annak gyakorlatilag nincs jövője. És a többiek? A gimnazisták fele nem készül továbbtanulni, ennek a csoportnak a célja, hogy valamilyen úton-módon elérjen az érettségiig, a legnagyobb vágy átjutni a vizsgákon, a legtöbbjüknél eleve a kettes az áhított osztályzat. A többiek célja, akik egyetemre, főiskolára szeretnének bejutni, nyilvánvalóan a minél jobb jegy megszerzése, de a négy év alatt érkező különféle hatások miatt ez általában nem könnyű, és nem is egyszerű. A Zalkában most a legjobb a II A. 4,05-tel, a leggyengébb a IV. C, 3,02-es átlaggal. Vannak osztályok, ahol a matematikaátlag 2 egész, az iskolai matematika 2,75, a fizika 2,93. Gondok vannak a kémiával, a biológiával, valamint a Bevezetés a filozófiába című tantárggyal — amely szemelvényeket tartalmaz a marxizmus irodalmából és otthon kellene elolvasni. Problémásak azok a tantárgyak, amelyekből az illető nem érettségizik és nem felvételezik; amelyeket nem muszáj tanulni, így az a tantárgy eleve „ráfizet”. CSAK A DIÁK A HIBÁS, vagy vannak kívülálló körülmények, amelyek ahhoz a beállítódáshoz vezetnek, hogy „nekem jó a kettes”? Milyen lesz felnőttnek az az ember, akinek diákkorában az elégséges az ideálja? Kihat-e vajon ez a szemlélet a későbbi életcélokra, a majdani emberi tartásra? Mit tehet az iskola, a család? A legilletékesebbeket kérdeztük meg ezekről, abban a bizonyos „fekete bárány” — osztályban, a IV. C-ben. Bereczky Katalin, Fórizs Valéria, Szegedi Katalin, Tarpai Anikó, Fazekas Jó- M zsef és Varga At- ™ tila véleményét, illetve Udud Nándor igazgató tapasztalatait összegezve kerekedik ki a következő kép. Elsőben a „kis veréb” meghúzza magát, igyekszik alkalmazkodni, de másodikban már nem ő a kicsi, kezd „kiengedni”. Harmadikra, aki továbbtanulni készül, észbe kap, de köny- nyen lehet, hogy már nem tud lépést tartani a mind több követelménnyel. Három típus alakul ki: aki képességei szerint teljesít; aki szorgalmas, a lelkét kiteszi, de többre nem képes; és akitől több telne, de a hangadók befolyásolják. Több a tanulmányi probléma azokban az osztályokban, ahol nagyobb létszámban vannak együtt gyarmatiak, s kevesebben a környező falvakból jött diákok. A városi gyereknek nagyobb a hangja ... Segíthet-e a család, a szülői ház? Ha azt vesz- szük, hogy a 337 gyerekből 258-nak fizikai dolgozók a szülei, a gimnázium mai kívánalmaihoz képest bizony kevés tanulmányi segítséget feltételezhetünk. Megpróbál viszont a szülő úgy segíteni, ahogy tud. Nem ritkaság az ösztönzésnek egy újabban terjedő fajtája: „csak akkor kapod meg a kocsit, ha leérettségizel, ha nem buksz meg”. Vannak diákok, akik naponta kocsival járnak iskolába(!) És a tanárok vajon okol- hatók-e a kívántnál rosz- szabb osztályzatokért? Szubjektivizmus természetesen mindenütt előfordulhat, sok függ viszont az iskola igényességétől. Aki buktat, az a rossz tanár a diák szemében, viszont a lécnek legalább neki kell futni! Óriási a szerepe az osztályfőnöknek: a legtöbb talán az ő személyiségén, tanári egyéniségén múlik; milyen irányba fejlődik az osztály, mint közösség — ha közösségről egyáltalán beszélni lehet. SOKAT JELEZNEK a tanulási szokásokról a szorgalom osztályzatai. A 377 zal- kásközül 117-nek „változó” a szorgalomjegye, ami azt jelenti; hol 5-ös, hol 1-es, vagy kihagynak napokat, tantárgyakat. És ki tudja, kiből mi telne? — mindenesetre elgondolkodtató egy másik adat és annak összefüggései; tavaly a továbbtanulásra jelentkezők 59,7 százalékát felvették egyetemre, főiskolára. A gyarmati gimnázium ezzel az egyik legelőkelőbb helyet foglalja el a megyében. Baraksó Erzsébet
