Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-15 / 63. szám
Az ország négy legnagyobb mezőgazdasági termelési rendszerének egyike a rákóczi- falvi Gabona- és Iparinövény Termelési Rendszer, vagy ahogy a szakmában hívják, GITR. Több mint 400 ezer hektáron menedzseli a legfontosabb szántóföldi növények termelését, megyénkben 26 gazdaság tartozik partnereik közé. A társulás termelési igazgatóhelyettese Tóth Lajos (54 éves), nemrég Nyíregyházán járt az alközpont részközgyűlésén. Ez alkalommal tettünk fel neki néhány kérdést. — Ma, amikor már alig van olyan gazdaság, amelyik ne termelési rendszerben, annak tanácsaira és segítségére támaszkodva gazdálkodna, sokan nem is tudják, mi ez a szervezet... — Valóban nagyon sajátos képződmény. Nehéz is olyan meghatározást találni, amelyet valamennyire rá lehetne húzni. Azt lehetne mondani, hogy a mezőgazdaságunk utóbbi másfél évtizedes fejlesztésének terméke, amely nem is termelő, nem is irányító, nem is érdekképviselő, mégis sokszor egy kicsit mindegyik. Sőt néha még a közigazgatásból is átvállal valamit. Lehet, hogy éppen annyit mindegyikből, amennyit addig senki nem látott el rendesen. Ezt a szükség hozta létre. A mi szervezetünk, a GITR most lépett fennállásának tizedik esztendejébe, így fiatalnak tekinthető. A többiek sem sokkal korosabbak. Együtt nőttünk fel a kor követelményeinek változásával mi és a gazdaságok. Kölcsönösen alakítgattuk egymást. — A rendszer szaktanácsadói tulajdonképpen menedzserek, terjesztik az újat, a jobbat. Túlnyomórészt gazdászok, mint ön. Nem hiányzik a közvetlen sikerélmény? Olyanra gondolok, mint például egy búzatábla nap mint nap figyelemmel kísérése és egy bőséges aratásban a majdnem tulajdonosi boldogság? — Óriási a nosztalgia, ez tagadhatatlan. Én magam például húsz esztendeig dolgoztam a termelésben. Az a közvetlen élmény, amire célzott, nem lehet meg. Amit azonban más léptékben megkapunk, az teljes mértéiben pótolja. Az egy szaktanácsadóhoz tartozó gazdaságok átlagában ugyanúgy tetten érhető az örvendetes változás, mint kiB mezőgazdasági menedzser csibén. Természetesen a rossz munka, a kudarc is. Van csak ilyen szinten megmutatkozó élmény is, ez pedig nem más, mint a partnerek gazdálkodását olyan technológiával segíteni, előre vinni, amely mindig a kor színvonalán áll. — Megyénkben van az egyik legnagyobb partneri körük. Milyen külön feladatot jelent ez a GITR-nek? — Két fontos dolog körül forog itt a világ. Az egyik a sok víz, a másik a mostoha talaj. Nem csak Szabolcs-Szatmárban, de az ország más részein is a mostoha adottságú tsz-ek köréből verbuválódik gazdaságaink nagy része. Nem volt más választásunk, mint ebbe belenyugodni, ezzel élni. Tehát itt teljesen az elején kell kezdeni nagyon sokszor, va'gyis a termelés feltételeinek megteremtésével. Erre sajnos nem mindenütt rendelkeznek elegendő erővel, de mi például gépkölcsönzéssel, legújabban lízinggel próbálunk gépet juttatni. Tavaly például, amikor Fehérgyarmaton tényleg szinte minden vízben állt, soron kívül olyan eszközöket hoztunk, amivel rendbe tudták tenni a határukat. Ha eszköz van és a termeléshez, a technológiához megvannak a legszükségesebbek. akkor oedig még egv szándékunk alapvető: hozzásegíteni mindenkit ahhoz, hogy ezekkel a rettenetes talaiokkal megfelelő szakértelemmel, tapintattal olvan nexusuk le<?ven. hogy ne bántsák a földet. — A tapintat szót ebben az összefüggésben még nem hallottam használni.. . — Pedig ide ez illik, és ezt nagyon jól tudja mindenki, aki itt dolgozik. Hiszen már az egyetemen megtanuljuk az öreg gazdák szótárából a kifeiezést: perctalai. Vagyis az alkalmas nerc előtt vagy után hozzányúlva többet ártunk, mint használunk. Persze sokan legyintenek most. hogy honnan lesz annvi eszköz ezen a vidéken, amivel ezt be lehet tartani. Én kimondom, hogy nem mindig az eszközön múlik. . — Hogyan gondolnak az idei tavaszra? — Félünk tőle nagyon. Már 300 milliméter csapadéknál tartunk, pedig még alig kezdődött meg az esztendő, úgyhogy lesz gond elég. Még az sem lehetetlen, hogy a múlt évi tavaszhoz hasonló helyzet álljon elő. Ha ismét baj lesz, ismét segítünk. De hozzá kell tegyem, amit már említettem, hogy mi a szegény gazdaságok rendszere vagyunk. 230 gazdaságunk van, de egy megyében sincs annyi probléma, mint itt. — Elképzeléseik a következő ötéves tervre? — Olyan növénytermesztés a célunk, amely az egyes gazdaságokban teljesen odaillő, adekvát. és optimalizált ökológiai körülmények között folyik. Tudom, hogy bonyolultan fogalmaztam és túlságosan szakmai nyelven, de ez így pontos. Talán hozzásegít az értelmezéshez, ha kiegészítem: a talajt akarjuk kézben tartani. A javításával, meliorációjával, ésszerű használatával kell a termőképességet fokozni. Mindezt energia- takarékos technológiákkal. Ez a terv egy kissé maximalistának tűnhet, de hát ha az erriber esak annyit tűz maga elé, amennyit biztosan meg tud valósítani — pontosabban biztonságosan —, az nem perspektíva. Esik Sándor Szépen magyarul — szépen emberül B megszólítások rendje Régen megszabott rendje volt a megszólításoknak: a fiatalabb testvér magázta az idősebbeket, s természetesen a szüleit, — a kedves szülémet, az édes szülémet, a kedves atyámat, az édes atyámat, már ki-ki ahogy nevezte őket —, egyáltalán azokat, akik öregebbek voltak nála. A korosabbak a fiatalt viszont legény-, nagyleány- koráig tegezték, azután nem, kivéve a benső rokonságot, mert abban mindig is te maradt. A férj tegezte a feleségét, az viszont magázta a férjeurát, hacsak nem porolt vele valamiért, amikor is könnyen tegezésre járt a nyelve. Móricz Zsigmond A boldog ember című regényében Joó György, a falusi mesélő, fi század elején fölmegy Budapestre a Nyugati pályaudvar tetejét kifesteni. Nem a munkával akad gondja, hanem a beszéddel: „Elébb sok bajom volt eggyel-mással, mert Budapesten másképp beszélnek, mint falun. Azt mondja Lieb úr: — Gyuri, hozza csak, kérem, a kendert. — Nézek körül, ki az a Gyuri, mert minálunk nem szokták gyurizni a kisgyermeket se, hanem megadják a nevét.. Máskor az történik vele, hogy összeismerkedik egy kislánnyal a szomszéd faluban, s rögtön össze is melegszenek, rosszalkodnak is egy kicsit odakünn az udvaron, de úgy illik, hogy benn, a többiek előtt magázódjanak, mert különben kitudódik az összemelegedés. Joó György szól a kislánynak, azonban vigyázatlanul — Móricz Zsigmond szavával — testuzva, vagyis tegeződve. Mindenki elcsendesedett György, a suttyólegény elvörösödött, de a kislány elnevette magát, és ő is tegezve mondott neki valamit. Nem kis dolog esett: fölborult a rend, annyira, hogy Joó György még nagy idő múlva is elmesélni valónak tartja: „Ejha, ez már aztán valami, hogy még ajány is tegez”. Kiváltképp a szinte néprajzi hitellel dolgozó régi írók könyveiben sok példát lelhetünk a megszólítás, a te- geződés, a magázódás hajdani használatára. A hagyományokhoz ragaszkodóbb családokban még ma is magázza a gyermek a szüleit, bár az is előfordul, nem egyszer tapasztaltam, hogy az édesanyát tegezi, az édesapát viszont nem. Apóst, anyóst — ipát, napat — egykor nem testuzta, sőt általában még ma sem tegezi a vő vagy a meny, de már ez is fölborult. Egyre gyakoribb, hogy meglett emberek azt követelik a gyerektől, hogy tegezzék, azt meg végképp ne mondják neki, hogy néni, bácsi. Su- hancok azzal szólítanak meg már redős homlokú férfiakat: — Légy szíves, adjál már tüzet! Még jó, hogy ilyen szépen kérik. Joó Györgyként csodálkozunk tehát a „budapesti” beszéden, azaz egy egész ország megszólítási kuszaságán, új tegeződési, magázódási szokásain. A nyelvfigyelőnek ajánlania kellene valamit, de mit javasoljon. Lieb úr azzal adta meg a tiszteletet Joó Györgynek, hogy „Gyuri, kérem. ..!” A magyar filmforgalmazás dicséretes erőfeszítései következtében, ha agy-két éves késéssel is, de mégis láthatók itthon a jelentős fesztiválok díjnyertes alkotásai. A legnagyobb rangot kétségkívül Cannes adja, ezért aztán az ottani fődíjas film felé minidig kitünteitő figyelem fordul 'mindenütt a világban. 1983-ban a William Styron vezette zsűri a legnagyobb elismerést jelentő Arany Pálmáit egy Európában teljesen ismeretlen japán rendező, Imamura So- hej filmjének, a Narajama balladájának. ítélte. A japán film iránt nálunk, Magyar- országon mindig felfokozott érdeklődés mutatkozott meg, ibár hiú remény lenne azt gondolni, hogy művészi értékei miatt. Sokkal inkább szólt mindenkor ez a várakozás annak az egzotikumnak, vagy nevezzük egyszerűbben a más kultúrkörből fakiadó érdek esség nek, amely ennék a 'távol-keleti szigetországinak a filmjeiből árad. E kettős nyomatékot sem látta azonban elegendőnek a filmterjesztés, hogy a széles körben forgalmazott alkotások közé sorolja, ezért a Narajama balladája a kortárs filmklubok hálózatában, szinte eldugva jelent meg a közelmúltban, A kortárs filmklubok az eredeti célok érteimében a szűkebb forgalmazással védettséget nyújtanak a komoly művészi rangot képviselő, ám széles nézőrétegekre nem számítható alkotásoknak. A legnagyobb tévedés az, hogy Imamura Sohej filmjét ilyesfajtának tekintették, miért oannies-i nagydíj ide, cannes-i nagydíj oda, sajnos a Narajama balladája igencsak középszerű munka. (E megállapításnak a terjedelem engedte határokon belül történő bizonyítására alább visszatérünk.) Kisebb, bár nem elhanyagolható tévedés azt gondolni, hogy ez a film a A fiatal MSZMP még fiatalabb kiadója, 1957 elején Kossuth nevét vette fel. A múlt század első felében aktuális polgári forradalom nagy vezérének neve hai- zánkban mindig is a haladást jelképezte, ugyanakkor az egész nemzetet egyesítő nép- froinitpoiliitlikát. A ikét háború közötti haladó mozgalmak emlékeinek föleievenítéséne szolgál a Bajcsy-Zsilinszky születésének 100. évfordulójára megjelenő kötet is: Tilkovszky Endre életrajza, és a mártírhalállal szembenéző, hősi feladatvállalást bemutató tanulmánya, amelyet számos kiadatlan Bajcsy-Zsilinszky- írás, napló, levél, programtervezet egészít ki. Nem kevésbé fontos 100 éves évforduló a Kun Béláé: az ő emléke előtt egy rég hiányzó teljes ibiblioigráfiiával, a legfontosabb írásait és beszédeit felölelő kis kötettel, csaknem hatvan elvtársának- munkatársának visszaemlékezéseivel, végül A proletárforradalom élén című tamul- mánygyűj'teménnyel tiszteleg a kiadó. Száz éve született Czóbel Ernő is, akinél 'többet világviszonylatban kevesen tettek a Marx—Engels életmű teljes kiadásáért — neki szintén legjava (részben kiNarajama balladája teljes terítésiben ne hozna jelentős számú nézőt. Példa nem volt még rá, hogy olyan művet, amelyben az erőszak és a szexualitás jelentékeny teret kap, ne lehessen „jól eladni”. S ha már megvettük, ez sem elhanyagolható szempont. A filmmel 'kapcsolatos várakozáskeltő tényezők között természetesen meg kell említenünk, hogy alapját Shi- csiro Fukazava nálunk is több kiadásban megjelent híres Zarándokének című novellája képezte, melynek motívumait megismerhettük korábban Kosa Ferenc emlékezetes Hószafcadásából. (Bár Kosa nyilatkozatából annak idején tudni lehetett, hogy személyesen is beszélt .terveiről a japán íróval, a Hószakadásban azért benne volt a .Székelyek között némely helyeken egykor élő, és Sánta Ferenc Sokan voltunk című novellájában is olvasható hagyomány, amely Fukazava művének is a központi eseménye: az öreg ember, hogy eggyel kevesebb legyein otthon az éhes száj, felmegy a havasra meghalni. A Mozgóképek cikkírója téved itehát, amikor azt mondja, hogy a magyar kultúrtörténetben ilyesfajta hagyomány nincs.) Imamura Sohej filmje úgy viszonyul Fukazava novellájához, mint az öreg Lestyák varrta kaftán a szultán beszélő köntöséhez. Erősen hasonlít hozzá, látszatra semmi különbség sincs a kettő'kö- zött, de a figyelmes szemlélő számára kiderül, hogy a leglényegesebb hiányzik az adaptációból: a jel, amely igazivá avatná. Megjelenik a vásznon egy már-már időtlenné tett világ, pontosabban ennek a felületi rétege; kibontakozik egy olyan életforma az ábrázolt zárt falusi közösségben, amely sok tekintetben, az állati .lét szintjéhez közelít, anélkül azonban, hogy az alkotó kísérletet tenne azoknak az erőknek a megmutatására, amelyek részint a társadalmi viszonyokat, részint a lélekben lejátszódó folyamatokat mozgatják. Lehet a kép bármilyen hiteles a nászletek szintjén, lehet bármilyen pontos a tárgyi világ elemeinek a felvonultatásában, ez az egész akikor is megragad a naturalizmus kátyújában; az alkotó önmagát korlátozza a teljes értékű művészi világkép kibontásában. Az út a Narajámára (Onin anyát, aki elérte hetvenedik évét, a fia Viszi a hátán a hegyre, önként vállalt halála színhelyére) sokkal inkább a fizikai nehézségeket, a hegymászás fáradalmait tükrözi, holott a novellában erről mintegy mellékesen esik szó, de hogy mi játszódik le a tudatban, a lélekben, ahhoz képi támpontot nem kapunk. Kétségkívül líraiságoit hordoznak az állatvilágból vett képi hasonlatok, s akár örülhetnénk is ennek a ritkán alkalmazott filmes eszköznek, de igazán nem simulnak bele a cselekménybe, illusztratív megoldásokká válnak, olyasmiit hangsúlyoznak, amely egyéb módon már éppen eléggé hangsúlyozódott. Ahol a rendező a Zarándokénak cselekményét feldúsította idegen elemekkel, mindenütt a drasztikum jelenik meg; a 'kutya-epizód, illetve á csecsemőholttest a rizsiföldön olyan megoldások, 'amelyek .túlmennek a jó ízlés határain.. Imamura Sohej filmje nem azért köizépszenű, mert nem követi pontosan Fukazava novelláját, hanem azért, mert nem tudja feltárni aiz ábrázolt éleit teljességét, s mert sikerül ugyan eiborzasztania a nézőt, de megrendítenie aligha. Hamar Péter fl Kossuth Kiadó tervei adaitLan) írásai jelennek meg. És visszatér :a kiadó egy már elmúlt centenáriumra. Lukács Györgyére is: egy-egy kötet jelenik meg A fiatal Lukács-ról (Lendvai L. Ferenc) és Az élő Lukács-ról. A munkásmozgalom ellentétes, azaz jobbszárnyán tevékenykedett Peyer Károlyt is önálló monográfia állfítijia elénk. Még tőle is sokkal jobbra helyezkedett ei a Hoirthy-korszak egész unalmii rendszere, amelynek főibűinö- seá a felszabadulás után okkal .kerülték bíróság elé. Erről szól Az ellenforradalmi rendszer képviselői a vádlottak padján című kötet, amely a népib íróságok felszabadulás utáni tevékenységét mutatja be. A két háború közötti időszak történelmével, ezeken kívül is egész sor munka foglalkozik. Példáiul Génua- Rapallo címmel a fiatal szovjet diplomáciával, a nagy gazdasági válsággal, az 1919— 1944 közötti pártprogramokkal, a magyar szocüáldemokr rádiónak a nemzeti kérdéshez való viszonyával, a német szociáldemokráciával, a GGT-vel foglalkozik egy mű. És márts a háború időszakában vagyunk: kötet jelenik meg a magyar katonapolitikáról, a görög ellenállásról a nácik pénzhamisító csoportjáról, Érdekesnek ígérkezik egy, az átmeneti időszak (1943—49) angolszász—magyar kapcsolatairól számot adó munka. A felszabadulás utáni idők politikájával szintén egész sor könyv foglalkozik. Balog Sándor az ötvenes evek átfogó bemutatására vállalkozik. Egy-gy önálló mű jelenik meg a magyar értelmiség útkereséséről (1945—47), majd a konszolidációjáról, (1956—62) valamint a köziigazgatás fejlődéséről, a Magyar Radikális Pártról, az 1949—58 közötti felsőoktatási politikáról; megjelenik Köpeczi Bóléinak a magyar kultúra negyven óvéről szóló áttekintése. Két könyv olvasható az 1956-os válságról!: új kiadásban a Hollós-Lajía féle Ellenforradalom Magyarországon 1956, és egy új kötet az ellenforradalmi fegyveres csoportokról. Az azóta eltelt időszaknak valóságos alapműve lesz Kádár János beszédeinek és cikkeinek átfogó nagy gyűjteménye. Megjelenik továbbá az 1956—1986-os évek „képes krónikája”. Ami pedlig a mát és a jövőt illeti: fontos könyv lesz a Vélemények, viták sorozatban az Áru-e a kultúra?, valamint A gazdasági mechanizmus továbbfejlesztéséről a Szovjetunióban című kötet. Igazán hézagpótló mű a rég várt Magyarország gazdaságföldrajza, no meg a hazánk vármegyéit bemutató sorozat jó pár új kötete, Ábrahám Kálmánnak Környezetünkről írott könyve, a magyar és szovjet népesedéssel foglalkozó két kötet, s A nyersanyaggazdaság jövője című jnü, Faluvégá Lajosnak A 80- as évek második felének gazdaságpolitikájával, Nyilas Józsefnek A tudományostechnikai forradalom második szakaszával foglalkozó nagy tanulmánya. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET uusmmm 1986. március 15.^^
