Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-15 / 63. szám
Édesanyja tiszaeszlári születésű, anyai ágon tehát szabolcsi származású dr. Csinády László (50 éves), Debrecenben nőtt fel, ott végezte el az orvostudományi egyetemet, később — szakvizsgája után — a DOTE közegészségtani intézetében adjunktusként dolgozott, tanított. Friss diplomájával, a. Hajdú-Bihar megyei KÖJÁL- nál helyezkedett el, ugyanitt később osztályvezető lett: a település- és környezetegészségügyi munkát irányította A minisztérium felkérésére 1973- ban megpályázta a Komárom megyei KÖJÁL igazgató főorvosi állását: tizenkét éven át — mostoha adottságok közepette — egy vadonatúj épületből kellett tartalmában is színvonalas intézetet kialakítania, önmaga vallja: mindvégig visszavágyott szűkebb hazájábaEszak-Tiszántúlra. A visszatérésre nemrégiben alkalom kínálkozott: üzentek érte, elvállalná-e Szabolcs- Szaimárban a megyei főorvos munkakörét. ismerősök közé tért vissza, amikor 1985. január 1-én a megyei tanács vb egészségügyi osztályának vezetőjévé nevezték ki, hiszen a megye orvosainak jó egyharmadát ismerte diáktársként vagy tanítványként, A Ne vegye rossz néven, személyes kérdéssel indítom ezt a beszélgetést; miként tudja elfogadtatni önmagát és irányító munkáját abban a megyében, amit alaposabban egy jó esztendeje ismert meg? / — A megyét jól ismerem. Még gimnazista koromban három vakációt töltöttem itt, talajfúró és figuráns voltam az Ecsedi-lápon. De ami ennél sokkal fontosabb, a megye egészségügyi dolgozóit, sok-sok orvosát régóta személyesen ismerem, Így a legkevésbé vagyok idegen a megye számára. Amikor ideérkeztem, nekem sem, másoknak sem volt előítélete, bizalommal fogadtak, s hiszem, hogy befogadtak. .. A hivatalos szervekkel pedig mast ismerkedünk, mégpedig kölcsönösen. Igaz, sohasem voltam megyei főorvos, legfeljebb KÖJÁL-igazgatóként talán fontos partnere voltam egy másik megye főorvosának, ez tehát számomra az új dolog: ilyen oldalról kell most megismernem egy megyét és lehetőleg minden munkatársamat. Ez még egy év alatt nem sikerült, mert itteni munkálkodásom első évében be kellett fejezni egy ötéves tervet, meg kellett alapozni egy új tervciklust, egyszóval rendkívül nehéz esztendőt zártam munkatársaimmal és a tanács vezetésével közösen. És hadd mondjam ki: nagyszerű partnereket ismertem meg ebben a nehéz évben. A Tízezer egészségügyi dolgozó munkája w nak irányítása — ez az ön feladata, bár azt is tudom hogy ez a megállapítás méltánytalanul leegyszerűsíti hivatását .. • Hatszázezer szabolcsi, szatmári ember egészségügyi ellátásáról kell gondoskodni, mégpedig valóban tízezer egészségügyi dolgozó, köztük ezer orvos munkájának szer vezésével, irányításával. Ez egy nagy csapat, s én magam ezt a csapatot jól szervezett gárdaként kaptam, kitűnően vezethető kollektíva áll rendelkezésemre. Természetesen problémák akadnak, hiszen a lakosság igényeit a mai létszámmal, eszközökkel az egészségügyi szolgálat nem tudja kielégíteni. Ez sok feszültség forrása. Arról van szó, hogy lakosságunk élne a lehetőségeivel, de mi erre még nem vagyunk eléggé felkészülve. Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy amint az országban, úgy megyénkben is hullámzó színvonalú az ellátásunk: vannak kiemelkedően jó, úgymond „csúcs”-területeink, és léteznek kínjaink, küzdelmeink. A megyei ellátásba), iß felül kell vizsgálni az egészségügy struktúráját, ugyanis vannak fehér foltjaink. Például nincs mellkassebeHétvégi interjú dr. Csinády László megyei főorvossal * a gyógyításról, ápolásról szetünk, idegsebeszetünk, szakemberek híján nem tudjuk még szakosítani a gyermek- gyógyászatot, gondot okoz az is, hogy a 14— 18 éves korosztály számara meg tudjuk szervezni az ífjúságorvosi hálózatot, hiszen kevés gyermekgyógyász szakorvosunk van. Rendkívül aggasztó a fogorvosi ellátás helyzete. A megyében ma 67-en foglalkoznak fogorvoslással, s ebben a létszámban nyugdíjasok és nehány magánrendelés is benne foglaltatik. Ha ma mondjuk 50 fogorvost le tudnánk itt telepíteni, sokkal kisebb lenne a terhelés, ittmaradnának fogorvosaink a megyében. Nem pénzen, nem anyagi megbecsülésen múlik. Egyszerűen nem tudunk fogorvost „szerezni”, legfeljebb évente három-négy pályázót. A megoldás kulcsa nem nálunk van: több fogorvos képzésére és a szakvizsga rendszerének könnyítésére lenne szükség. Ezzel a gondolatsorral a gondok mélyére, sűrűjébe jutottunk. Ide tartozik tehát az a tény, amit még a múlt évben hallottam amikor is egy tanácskozás zárta le a minisztérium részéről a megye egészségügyének komplex vizsgálatát. Ott derült ki, hogy úgyszólván minden mutatójával az utolsó helyeken áll megyénk az egészségügy országos ranglistáján. — Talán meglepődik: engem a mutatók nem nyugtalanítanak, noha jól tudom, ezeken javítani kell, ahol csak lehet, fel kell zárkózni. Nem szabad elfelejteni egy cáfolhatatlan tényt. Azt, hogy a korábbi bármilyen időszakhoz képest Szabolcs-Szatmár megye egészségügyi ellátása a hatodik ötéves tervben hatalmas mértékben fejlődött. Az országban elsőként itt fejeződött be az integráció. A megyei kórház báziskórházzá vált, s ez azt jelenti, hogy be tudja tölteni a megyei vezető kórház funkcióját — színvonalas gyógyító munkát végez és a korábbinál jóval nagyobb részt vállal a képzésben is. A progresszív betegellátásban vezető kórházzá vált, tehát a megyében egyedülálló gyógyító feladatokat képes ellátni. Mi az, amit éhből a gyógyulását váró beteg — mint a fejlesztés „haszonélvezője” — nyert? — Érzékletes példákkal szolgálhatok: a megyei kórházban működik a műveserész- ieg, amely a megye igényeit képes kielégíteni. Kiemelkedő színvonalú itt a szív- és keringési megbetegedések diagnosztizálása, gyógyítása Kiemelkedően jó az intenzív betegellátás: itt működik az ország egyik legjobb intenzív osztálya. Országosan elismert például az urológia, a bőrgyógyászat, á szülészet. a tüdőgyógyászat, a fül-orr-gége. . . A felsorolás korántsem teljes. Elsők között hoztuk létre az önálló betegfelvételi osztályt, s ezzel a szervezési megoldással elértük, hogy a beteg azonnal szakember kezébe kerül, s ez igen nagy dolog. Sokat fejlődött a diagnosztika, a laboratórium munkájának színvonala. Mindez az egész megyére, minden lakójára jó hatással van. 0 Ha tehát feltételezzük, hogy minden egyes szabolcsi gyógyintézet tökéletesen ellátja a reá szabott feladatát akkor ön szerint nyugodtan kimondhatjuk, hogy a ma elvárható színvonalon a lakosság egészségügyi ellátását tökéletesen megoldhatjuk a megyén belül? — Majdnem tökéletesen, és csupán azokat a betegeket irányítjuk tovább, akiket kell, de őket feltétlenül. Ide tartozik az is, hogy a megyei kórházon kívül két báziskórházunk működik: Mátészalkán és Kisvárdán. Ezek több szakmás kórházak és területi feladatokat; is ellátnak, míg a négy alapszak- más (belgyógyászat, szülészet, sebészet, gyermekgyógyászat) két kórház, a vásárosnamé- nyi és a fehérgyarmati e négy funkció magas színtű betöltésére hivatott. A fogorvoshiányról már beszéltünk de több más orvosi szakma is hiányzik megyénkben. Nincs alkohológia, gyermekpszichiátria. .. ön biztosan tudná folytatni a sort. Várható-e látványos, gyors változás? — A látványos fejlesztés időszaka lezárult,' kis lépésekkel mégis előre tudunk jutni. Lássuk konkrétan: megkezdtük az alkohológia kiépítését Nagykállóban és másutt is. egyelőre a belgyógyászát! osztályokhoz kapcsolva. Hét-nyolcezer rászoruló szabolcsi gyermek érdekében most gyermekrehabilitációs központ létrehozásán fáradozunk. Ezt a centrumot Nyíregyházán szeretnénk kialakítani még az idén. A Maradjunk a fejlesztésnél. Ügy tudom, bölcsődei gondok nincsenek a megyében, annál feszítőbb probléma a szociális ellátás helyzete. — Zömmel valóban megoldott a bö’lcsődei elhelyezés, noha van olyan bölcsődénk, ahol csak 67 százalékos, másutt, például új városrészben. egy-egy községben a bölcsőde 120 százalékosan kihasznált, ugyanakkor nö vekszik az élveszületések száma is: a megyében 85-ben hétszázzai több gyermek született, mint egy évvel korábban. A bölcsődei hálózatot tehát fenn kell tartani, sőt esetleg fejleszteni is kell. Való igaz, a szociális ellátás egyre feszítőbb gondot jelent. Felgyorsult az elöregedési folyamat. Megyénkben másfél százalékkal csökkent, a halandóság, s ez minden- képoen köszönhető az egészségügyi ellátás fejlődésének is. Egy tavalyi felmérésünk bizonyította, hogy 22 ezer olyan idős ember él megyénkben, aki máris, vagy éveken belül szociális gondozásra szorul. Igaz. ők nem mindannyian szociális otthoni ellátást igényelnek sokuk számára megfelelő körülményeket nyújt az öregek napközi otthona, a házi betegápolás vagy éppen gyógykezelésre szorulnak. Ma 1730 szociális otthoni helyünk van, ebből 420-at a hatodik ötéves tervben fejlesztettünk. (120-at terven felül, a megyei tanács anyagi erejéből sikerült megteremteni.) Az új tervciklusban 450 új helyre van lehetőség, de ez az igényeket nem fedezi. Ezért a gondoskodás egyéb formáira kell összpontosítani. Az öregek napközi otthonait kell bővíteni. Kialakítunk olyan hetes bentlakásos otthonokat is, ahonnan az idős ember csak a hét végén megy haza, vagy a hét végére költözik be, helyzetének megfelelően A Tudjuk, minden fejlesztés anyagiakon w múlik. E téren talán a legdrágább dolog a korszerű műszerek beszerzése. — Valóban, műszerezésre soha sincs any- nyí pénz, amennyi kellene, mert itt egyrészt elhasználódottak pótlását, a műszerpark korszerűsítését és a csúcstechnológia kiépítését kellene megoldani. Itt is lépésről lépésre haladunk. Most vesszük meg a megyei kórház számára azt a műszert, amely a bőrön át egy kis nyíláson veszi ki a vesekövet az országban itt lesz a második ilyen műszer. A megyék között elsőként szereztük be, a kórház Sóstói úti részlegében működik a szívbetegségek diagnosztizálására, szívműtétek előkészítésére alkalmas echokardiog- ráf. Mátészalka és Kisvárda gyomorbélszon- dát kap az idén, s a közelmúltban minden vidéki kórházunk kapott ultrahang diagnosztikai készüléket. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy mi itt, megyei szinten csakis a 150 ezer forint egyedi értéknél drágább műszerek vásárlását tudjuk megolda ‘ ni. Az olcsóbb műszerek pótlására, beszerzésére a helyi tanácsoknak, a városi kórházaknak kell áldozniuk, mert az ő feladatuk A Ismert, hogy folytatódik a kórházre konstrukció: a Sóstói úton 200 ágyas pavilon készül el 88-ra, indul a megyei kórház fejlesztésének harmadik üteme: új szülészet-nőgyógyászat, fül-orr-gégé szét, rehabilitációs osztály és sugárterá piás centrum épül. Ez a nyíregyházi fejlesztés. Mi történik vidéken? — Mátészalkán 100 ágyas sebészeti tömb épül, benne 'általános sebészet, urológiai, baleseti sebészeti, diagnosztikai, labor- és intenzív részleggel. Ugyanitt konyhaüzem, raktárak, szociális létesítmények is elkészülnek. A helyi tanácsok kezdeményezésére és megyei céltámogatással 12 egészségügyi központ létesül megyeszerte az alapellátás korszerűsítése érdekében. Ezek mindegyikében lesznek orvosi rendelők, fogászati, gvermek orvosi rendelők, a körzet orvosi ügyelete, labor és fizikoterápia. A betegellátás egyik legnagyobb problémája a sok utaztatás ma rfíég sok beteget küldenek olykor távoli rendelőkbe laboratóriumi vizsgálatra néha csak pár perces fizikoterápiás kezelésre A jövőben ezekben a sokkal közelebbi egészségügyi centrumokban is mindehhez hozzájutnak a falvakban élő betegek Tervezzük továbbá a korszerű hírösszeköttetés megte“, remtését is úgy, hogy — például -r- bármely egészségügyi központból vagy ügyeletes gépkocsiból URH-rádiótelefonon kérhessen az orvos szakorvosi konzíliumot, hívhasson mentőt a beteghez, elő tudja készíttetni betege számára a műtőt. A Ebben az interjúban korántsem merítettük ki az összes fontos témát. Mi az. ami nélkül hiányos lenne beszélgetésünk? — Az egyik dolog az, hogy az egészségügy sokáig elhanyagolt területe volt az ápolás, pedig a gyógyulást az orvosi munka és as ápolás csak együtt szolgálja, sőt a beteg komfortérzete szempontjából az ápolás a döntőbb. Sajnos a mi ápolási munkánkra még jellemző, hogy sokan csak foglalkozásnak tekintik, pedig az elesett emberen segíteni — ehhez odaadás, hivatásszeretet kell. Igaz, megyénkben erősségünk az ápolás, mégis sok itt a teendő. A másik gondolatom: fontosnak tartanám, hogy az egészségügyi dolgozókat — amint az értelmiség más rétegeit — jobban vonják be a közéletbe, a tanácsok, a népfrontmozgalom és a pártszervezetek is igényeljék erőteljesebben a mi szakembereink közéleti tevékenységét, hogy orvosaink, ápolóink, -asszisztenseink, műszaki szakembereink is méginkább érezzék, beleszólhatnak a települések ügyeinek intézésébe. 0 Köszönöm a beszélgetést. Szilágyi Szabolcs .. .nem vitték, túlzásba az ígéretei sem, de azt meg is tartották. Lehet, hogy ez így, első olvasásra bonyolult, ám mmdjárr. érthetővé válik, ha konkrétan felelevenítem azt a néhány mondatot, amit a tél előtt mondtak el az utak. állapotáért felelős személyek. Röviden úgy foglalható össze, hogy nem számíthatunk fettete utakra, kevesebb helyen látjuk majd a hóekét, mert kevesebb a pénz, a mellékutakon legfeljebb egy homokszóró jelenik majd meg, hogy ne legyen jégpáncél az éles kanyarokban, a hidakon, a felüljárókon. Talán március közepén már nem merész megkockáztatni: elmúlt a tél, amelyik számunkra, sokkal jobb volt, mint a tavalyi. Kevesebbszer fagyoskodtunk, mert a vege felé volt már szén meri február végét leszámítva nem volt igazi hí deg, kevesebb volt a hó is. mint tavaly, ám — mint eddig minden évben — most is „váratlanul’ érkezett, s hiába kezdett el hullani mondjuk szombati, vagy vasárnapi napon, hétfőn még épp úgy ott volt az utakon, mintha csak éjféltájban szakadt volna ki az égíek dunnája. Persze azokban a falvakban, ahol főút vezet keresztül — ahogy korábban megszoktuk —, most is hamar megjelentek a hóekék, beindultak a sószórók és eltűnt a friss, a megolvasztott hó, de nem indultak meg a megye más részein, messze az országos főutak- tól, sőt a városokban sein, A hő itt tartósabbnak bizonyult, hiszen a kisebb városokban sosem volt és lehet, sokáig nem is lesz olyan szervezet, amelyik rövid időn belül képes az utak megtisztítására. És ma már Nyíregyházán sincs ilyen szervezet. Tavaly és azt megelőzően a megyeszékhelyet átszelő főutak és főbb útvonalak sorsáról a közúti igazgatóság gondoskodott, tavaly azonban — számomra megfejthetetlen okból — a főutak városi szakaszát is a tanácsokra bízta a minisztérium. Csak a feltételeket nem adta meg hozzá. Nyíregyházán korábban a közterületfenntartó vállalatnak 140 kilométer útról kellett eltakarítani a havat, vagy gondoskodni arról, hogy ne legyen rajtuk jégpárCcél, az elmúlt télen pedig jócskán megnőtt számukra az utak. hossza, de nem lett több a gépük és nincs hozzá több emberük sem. Tavaly augusztus elsején jelent meg a rendelet, amely az utak tisztán tartását, a hó eltakarítását, az út síkossága elleni védekezést az út kezelőjének feladatává tette, ezek a kezelők pedig a megyeszékhelyeken és a kisebb városokban is a tanácsok lettek Nyilván kedvező helyzetbe hozta az intézkedés a köz úti igazgatóságokat, mert nekik csökkent a feladatuk, a korábban felhalmozott szellemi, fizikai és gépi kapacitás immár néha soknak is tűnt az utak megtisztítására. A tél ezt igazolta, mint ahogy azt is: egyelőre megoldhatatlan a megnövekedett feladatok elvégzése a városokban. Hu végiggondoljuk. hogy Nyíregyházán a 4-es. a 41-es, a 36-os, a 38- as főút és a Nagykörút. — a. város legforgalmasabb útjai — régen a közúti igazgatóságé voltak, ma pedig ezek is a közterület-fenntartó nyakaba szakadtak, mar a jövő télre is borúlátóak lehetünk Ugyanígy képtelenek megoldani a tanácsok vagy a költségvetési üzemeik a kisvárosokban a hó eltakarítását, hiszen valamennyi főbb útjukról korábban a közúti igazgatóság takarította le a havat, s egyik pillanatról a másikra nem csoda, ha képtelenek megbirkózni vele. A közigazgatás átszervezésének, korszerűsítésének egyik mozzana ta volt, •amikor a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumból kivált a posta, a másik, hogy meg szűnt a tanácsi közlekedési főosztály. Megmarad: viszont a közúti igazgatósa gokkal foglalkozó szervezet, s ők aligha látják: milyen nehéz. helyzetbe hozták döntésükkel a helyi tana csókát. Ügy látszik ez a döntés nem az utak, hanem íróasztal mellett született, s már látható, hogy nem igazolta vissza az élet, így a jövő tél előtt akár változtatni is lehetne rajta. Mert szerintem a hibát beismerni sokkal nagyobb erény, mint végrehajttatni egy életképtelennek bizonyult ötletet. KU HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. március 15. Q
