Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-12 / 36. szám
1986.február 12. Kelet-Magyarország 3 Benő Józsefné retünk biztonsággal gazdálkodni. Az összes adósságunkat kifizettük és hitelt nem veszünk igénybe . . . Ez az utóbbi tény olyan ritkaság, amilyet nagyon kevés gazdaság mondhat el magáról. De azzal se sok tsz dicsekedhet, hogy a jövedelemmel csaknem azonos mértékű háztáji bevételhez segíti hozzá a tagságát. A buji Üj Élet tagjai pedig jólBoldizsár Imre eső érzéssel szoktak hozzá ennek biztonságához. Még azok is paprikát fogtak, akik nemigen tartoztak a munka élcsapatába, hanem a hó vége előtt rendszeresen előleget kérők közé. Így talán érthető a hitelmentes gazdálkodás lehetősége az egykor krónikusan veszteséges buji tsz- ben, ahol szinte kilátás sem volt a javulásra. Esik Sándor Volt olyan őszi hétvége a buji Űj Élet Termelőszövetkezetben, amikor 200 tonna paprika várt átvételre, any- nyit szedtek le a tagok a háztájiból. Hatalmas meny- nyiség. Sárgállott tőle a határ, a legelőt elöntötte a tagok paprikája. Nem véletlen a fajta neve: fehér özön. Dőlt a pénz is. Akinek besikerült, annak tisztán lejött a nyolcszáz ölről hatvanezer forint. Márpedig tavaly besikerült. — Volt csapadék és meleg idő, erős palánta — és sok szerencse — emlékezik visz- sza az elnök, Szulics Imre. — Még a jég is csak a falut verte el, a határt megkímélte. Ha átszámítjuk hektárra a termést, akkor harmincöt tonna az átlag. Bujon 1979 óta paprikáznak, akkor próbálta meg először két-három ember, tavaly már a teljes tagságnak kimérték a fejenként 800 négyszögölet. Nyolcvan hekSzulics Imre tárt tett ki a teljes terület. Közte volt Kiss Józsefné bérelszámoló parcellája is. — Nekem 92 ezret hozott bruttóban, abból jött le a művelési költség, összesen tíz tonnám termett. Három éve próbáltam meg először, de ennyit még sohasem hozott. Nem is reméljük, hogy még egyszer olyan jól összejöjjön minden. Ha ennyit nem is, de számításaim szerint százölenként tízezer forintot meg lehet fogni rajta. Az irodások tavasszal lesték az eget, és ha esett egy kis eső, szaladtak ültetni. Fél nap szabadságot is ki lehetett venni, ősszel pedig minden hét vége paprikaszedéssel ment el, amíg volt mit szedni. Akadt persze, aki nem lehetett ott a szedésnél, hiszen az almaszüret is akkorra esett. így járt Benő Józsefné brigádvezető a gyümölcskertészetben : Elszalasztott lehetőségek A tiszalöki Teleki Blanka Gimnázium felajánlotta a környék üzemeinek, vállalatainak, intézményeinek: szívesen vállalnak bérmunkát az iskolai számítógépeken. Olyanokat, melyeket a diákok is el tudnak készíteni. Ez jó gyakorlás a nebulónak, de hasznos a megrendelőnek is. A jövendő operátorok jó pár éve bizonyítják: szellemes, hasznos programokat tudnak készíteni. A jó javaslatból mégse lett semmi. Ennek egy oka volt: a vállalatok, intézmények részéről nem jelentkezett igény. Igaz, számítógép is csak egy van Tiszalö- kön, a Hódikötnél. Sok mindent elárul ez a kis eset. Először is azt: sok gazdálkodóegység és intézmény még nem fogja fel, milyen könnyebbséget jelent, ha a fiatalok tudását hasznosítva korszerűbben készítik nyilvántartásaikat, naprakészen tudják raktárkész- leteiket, ismerik a népességi problémákat. Persze az is igaz, a személyi számítógépek hiánya is aggasztó, hiszen ma már elérhető áron juthatnak ilyenekhez a vevők. A fő gond azért mégis egy szemlélet, mely számára idegen a mikroelektronika hétköz n ap i j el en 1 ét e. Tál á n az is visszahúzó, hogy korosabb emberek nem hiszik el, hogy középiskolások tudása versenyképes lehet reflexszerű módszereikkel. Mentsen az ég attól, hogy most azt hirdessem: legyen az iskola szolgáltatóüzem Nem kívánja senki, hogy a tanuló csak bérmunkákkal foglalkozzék. Az viszont szintén luxus, hogy parlagon hagyjuk a meglévő le-3 hetőséget. Tény: egy-egy iskola szolgáltatása nem lesz világmegváltó. De emberkiváltó lehet, pontosságra szoktathat, újmódi gondolkodást alakíthat az iskolán kívül is. Példának Tiszalököt hoztam, bár vehettem volna máshonnan is. A következtetések késztettek a közreadásra. Mert az iskola és a gyakorlat ilyen találkozása hasznot hozhat. Ablakot nyit a „faktos” tanuló számára a gyakorlati világra. Még azt is megkockáztatom: anyagi hasznot hozhat az iskolának. Űrt is betölt, s újra szoktat másokat. Abban az időszakban, amikor a tudás felértékelése egyik legnagyobb feladatunk, o kis lépésekről sem mondhatunk le. Az üzemek, intézmények és iskolák sokszor formális együttműködését talán segíthet megjavítani a tudás szabadabb áramoltatása is. (bürget) Készfii az 1985. év gazdálkodási mérlege a Balkányi Állami Gazdaságban. (Császár Csaba (elvétele) Kulcsszó a párttitkártól Kiss Józsefné — Én bizony az öt leghaj- tósabb hét végén almát szedni voltam, helyettem a család volt a paprikában. De nem panaszkodhatunk. Itt is, ott is megkerestük a magunkét. — Nem könnyű dolog mindenki kedvére megszervezni egy ilyen erős háztáji ágazatot — elemez Boldizsár Imre főagronómus. — Nagyon változó adottságú a buji határ, ezért már a kimérés is kényes ügy. Természetesen nyilat húztunk, hogy kié, melyik parcella legyen. A sorsolás a varroda műszakváltásakor volt, amikor a legtöbb tanúja lehetett. Eddig még csak-csak köny- nyű, mert a szerencsét, ha szidják, nem baj. Ezután jött azonban a neheze. A palántát ki-ki maga nevelte. Az ültetés azonban már közös akció volt. A tsz azzal segített, hogy vásárolt egy pa- lántázógépet, így hamar el- duggattak, kevés időt vont el a közös munkától a háztáji. Vízzel még a maszek tulajdonban lévő ültetőgépeket is kiszolgálták, csakhogy minél hamarabb befejeződjék a munka. Ettől kezdve már elég volt mindenre a hét vége, így aztán nem volt ütközés a közös érdekkel. Pontosabban lehetett volna, de annak elébe ment a körültekintő szervezés. Mivel a tsz szervezte meg az értékesítést, az átvételt is a közös végezte. Márpedig csak a hét végen szedett paprikához volt kitűzve átadási idő. Így aztán hét közben senki sem nyúlt a paprikájához. — Ilyen méretű háztájinál a vezetőknek nagyon észnél kell lenni — tesz egy kitérőt Szulics Imre. — Minduntalan halljuk, hogy egyes termelőszövetkezetekben milyen vadhajtásai vannak a háztáji gazdálkodásnak. Mi világosan megfogalmaztuk: minden vezetőnek joga és lehetősége van a tagi átlagot meg nem haladó háztájira. Ennyi meg is volt, de több egy négyszögöllel sem. Természetesen éppúgy sorsolva a helyét, mint bárki másnak. Nem szabad átesni a ló másik oldalára, mert a teljes tilalom elvenné a kedvét a szakembereknek. Ezzel el is érkeztünk ahhoz, ami miatt a buji tsz vezetése ennyire favorizálja a háztáji termelést. Az elnök így folytatta: — Vezetőnek és tagnak egyaránt nagyon kevés volt a fizetése és ma sem túlságosan sok. Négy évvel ezelőtt még mindössze 38 ezer forintot tett ki az éves bérszínvonal és igaz, hogy hatalmas eredmény volt ezt mostanra 51 ezer forintra felhozni, de tudjuk: ennyi ma már nem elegendő. Másrészt azzal is tisztában vagyunk, hogy emelni lényegeset csak elviselhetetlenül nagy adó megfizetésével tudnánk. Akkorával, amekkorát csak a tsz anyagi biztonságának kockáztatásával tehetnénk meg. Márpedig mi sze•o#o#o«o#o#o«o«o#o«o«o«o»o#o#o«o«o#c Kétnapos tafolyamon vettek részt a megye termelő- szövetkezeteinek elnökei és párttitkárai az MSZMP Oktatási Igazgatóságán Nyíregyházán. Közülük két párt- titkárt kérdeztünk benyomásairól. GÖRÖG ISTVÁNNÉ hatodik esztendeje a nyíregyházi Vörös Csillag Tsz pártvezetőségének titkára. — Talán a legjobb időiben jött ez a tanfolyam. Most zajlanak a tervező taggyűlések. Ezekhez is kaptunk muníciót. Három kulcsszót említek: önállóság, partnerség, kezdeményezés. Nélkülük korszerű pártirányítást aligha lehet elképzelni. Nem recepteket, hanem tanácsokat kaptunk ezek érvényesítéséhez a pártmunkánkiban. — Az önálló gazdálkodást segíteni csak az önállósággal jól élő és alkalmazó pártszervezeteknek lehet. Ebben partnernek kell lenni, s ha a gazdaságvezetéstől igényeljük a kezdeményezést, akkor ebben nekünk illik példával elöljárni. — Nehéz gazdasági viszonyaink ellenére sem panaszkodhatunk. A tavalyi esztendőt 16,7 milliós nyereséggel zártuk. Most keli észnél lennünk, nehogy eluralkodjon az elbizakodottság. Egyik fontos pártmunkánk: kutatni tovább a tartalékokat, amelyek az elért sikerek ellenére még akadnak. Erre összpontosítunk a tervező taggyűléseken, a termelési tervek elkészítésénél. Csak példaként említem az érdekeltségi rendszerünket. Bevált ugyan, de javítani kell, finomításra szorul. Vannak tartalékaink az elemző munkában. Tanulságos példa erre baromfitenyésztésünk. Ha valami veszteséges, ne mindjárt a felszámolás gondolatával, inkább a jövedelmezővé tételével foglalkozzunk. Bár nehezebb, de ez az ágazat bizonyította: megérte. — Nagyon fontos a minőségi munka javítása is. Minden területen és minden szinten. Különösen az üvegüzemünkben vannak tartalékaink. Évek óta a betanított munkások képzése után, most lehetőség nyílik általuk a szakmunkások arányának növelésére. Ennek segítése is szerepel a pártszervezet munkaprogramjában. Hasznos volt ez a kétnapos tanfolyam azért is, mert ismét a figyelem középpontjába kerül: a politikai munka színvonalát javítani keli. Partnerei csak így lehetünk a gazdaságvezetésnek. S ami ebben új elem: nem elég a pártmegbizatásokra szorítkozni. Be kell vonni az egész párttagságot. Csak így várható „áttörés”, s érzékelhető majd a pártmunka kisugárzó hatása a környezetre is. Így fogadják el a helyi politikát. TÜRK GYULA, a gáva- vencsellői Szabadság Tsz pártvezetőségének; titkára tapasztalt pártmunkás, tíz éve végzi ezt a megbízatást. — Most még zsong az ember feje a sok, feldolgozásra váró információtól. Egy füzetet jegyzeteltem tele a két nap alatt. Szelektálni kell, és gondosan hasznosítani. Újra bebizonyosodott: csak naprakész információcserével lehet jól vezetni. Én tapasztalt, jól felkészült gazdaság- vezetőkkel dolgozom. Ilyen a tsz vezetése. S ha a bizalom adott — márpedig ez fontos! — akkor erre lehet alapozni a pártmunkában is. Közel száz párttag tevékenykedik a közös gazdaságban, s ágazati rendszerben működik a két alapszervezet. . — Idejében kaptuk a kétnapos tájékoztatáson a segítséget, mert a helyi tanácskozások időszaka van, s tudjuk hasznosítani. Ezek a közös gondolkozásra alkalmasak. Újra fel kell rázni azokat az embereket, akiknek sikerült kivédniök az 1985- öt esztendő nehézségeit. Ebben is partnerei voltunk a gazdaságvezetésnek. Nagyon lényegesnek tartóim a párt- szervezet kezdeményező szerepét. Partnereknek keli lenni a tervek, elképzelések kidolgozása mellett azok következetes végrehajtásában és a fegyelem megkövetelésében is. Ebben a partnerkészségünket növelni kell. Ha igényes, szigorú, munkarendet követelő a gazdaságvezetés, a pártvezetésnek is ilyennek keil lennie. Szinkronban cselekedni, s a megalapozott gazdasági-termelési célokat hatékony politikai munkával segíteni. Ez a feladatunk. Farkas Kálmán rr\ egnap, ahogy me- £ gyek az utcán, látom, valaki ökölbe szorított kézzel jön velem szembe. Hová jutott a világ? Várj csak, mindjárt biztonsági intézkedéseket foganatosítok! Bemegyek az első telefonfülkébe, és felhívom a fivéremet: — Bátyó! — mondom. — A helyzet igen komoly! Valaki ökölbe szorított kézzel jön felém, és meg akar verni . .. — Hol vagy most? — kérdezi a fivérem. Elmagyarázom. Kijövök a fülkéből, és lám, már szalad is a bátyó! — Hol van? — kérdezi. — Ott ni... — mutatok előre... Az meg nem is izgatja magát, hogy ketten vagyunk, csak jön felénk, s mintha még keményebben szorítaná ökölbe a kezét ... A fivérem megijedt. — Jóllehet ketten vagyunk — mondja —, de az ott nagyon összeszedte az erejét. Ilyen pillanataiban az ember tíz másikkal is el tud bánni. Várj, mindjárt felhívom a barátaimat! És bement a telefonfülkébe. RUMEN BALABANOV: Velem szemben Nem tudom, mit beszélt, de egy perc múlva öt deli legény szaladt felénk az utcán, alaposan kifulladva. — Hol van? — kérdezik a legények, és felgyűrik az ingük ujját. Mutatjuk, hogy ökölbe szorított kézzel jön velünk szembe. Es még ezek után is közeledett. Nem izgatta, hogy heten vagyunk. Egyenesen felém tartott. És ekkor rávetettük magunkat. tép értük a földre. Nem ellenkezett. Kétszer is belerúgtunk. Nem is reagált. Fölegyenesedtünk. ő is fölkelt. Alig látott minket a fájdalomtól. A keze azonban továbbra is ökölbe volt szorítva. — Mi a fenét akarsz még az öklöddel? — kérdeztük. — Nem érted, hogy laposra verünk? Azonnal nyisd szét az uj- jaidat! Rápillantott ronggyá szaggatott ruhájára, és szétnyitotta az ujjait. ötven sztotinka volt a markában. — Találtam! — magyarázta. — Azt gondoltam, szerencsét hoz. Elnevettük magunkat. — Ha máskor pénzt találsz, tedd a takarékba, mint a rendes emberek, és ne ijesztgess senkit ökölbe szorított kézzel!... — mondtuk neki, és leporoltuk a kabátját. Ezután szétszéledtünk. Adamecz Kálmán (ordítása Fehér özön Bujról
