Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

A harmincon felülieknek nem kell bemutatni Mátrai Zsuzsát. Viszont rögtönzött közvélemény-kutatásom alapján a tinédzsereknek e név hallatán „nem ugrik be” viselője. Hát persze. A hatvanas évek slágerei voltak a Látod, ez a szerelem, az Ördögből angyal lehetnél, Hol van az az idő, aztán a Mindenkit érhet szerelem... Se vége, se hossza a felsorolásnak, ezt csak abba lehet hagyni. S hogy van az: abban az időben sokkal több sláger született, mint napjainkban? Ezeket a számokat városszerte dúdolták, az ország énekelte. Most pedig igazán fülbemászó dallam csak nagy ritkán születik. Vagy harmincon túl már kevésbé fogékony erre az ember? Ki tudja! Mindenesetre tagadhatatlan tény, Mátrai Zsuzsát bárhol az országban és határainkon túl is még ismerik, szeretik, szívesen hallgatják. Ez csak megerősíti az előzőeket, az igazi, felejthetetlen slágerek korábban születtek.

Nosztalgia? Nem tagadom, részemről egy kicsit az. Tizenévesként a televízió táncdalfesztiválján csüngtünk, az jelentette a csúcsot, a rádió Made in Hungary-je az élmények élményét. Most legfeljebb a Slágermúzeum adásaiban hangzik el egy-egy Mátrai-szám.

— Ne higgye, hogy bánkódom az elmúlt esztendők után. Olyan alkat vagyok, aki mindig megtalálja a legmegfelelőbbet.

Vegyük sorra.

Mátrai Zsuzsa pályájáról könnyű poén lenne azt írni, már gyerekkorában... Pedig valóban, ötéves korától énekel. Budapesten, a kedves városban kezdődött egy óvodában. A színésznői hivatás csak álom maradt, győzött a szülői akarat. Viszont a színpad az megmaradt. Közgazdasági érettségi után egy barátja beajánlotta Majláth Júliának, aki énekelni tanította. Egészen pontosan 1960- ban kapott működési engedélyt.

— A legszebb évtizedem ezután következett. Beutaztam Európát, jártam Kanadában is kétszer. Az öreg kontinens mindig is kedves volt számomra. NSZK, Svájc szép emlékek, Monte Carlóba a rádió küldött ki egy nemzetközi fesztiválra, Brüsszelben a televízió magyar műsorában vettem részt, többször voltam az Expressz együttessel a Szovjetunióban.

Legutóbb, tavaly Bécsben lépett fel osztrák közönség előtt. Világslágereket énekelt angolul. Az idén Los Angelesbe készül, már tárgyalt a menedzserrel. Ám Mátrai Zsuzsa azt tartja magáról, nem jó menedzsere önmagának. Rögtön kész a magyarázattal is.

— Sokat szerepeltem a televízióban, játszották a lemezeimet a rádióban is. Most nagyon ritkán találnak rám a szerkesztők. Egyes kolléganők rámenősebbek, kilincselnek, kopogtatnak, kínálják magukat. Én megszoktam, ha szükség van rám szólnak, s nem nekem kell kijárnom. A televíziószereplés sem elérhetetlen számomra, hiszen Módos Péter jó barátom, ellenben engem nem elégít ki, hogy három percre kibéreljem a Pulzust. Többnek érzem magam, s

Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, lapozzuk fel a magyar nyelv értelmező szótárát! Ártalom: „Valamely külső ártó behatás következtében előállott (testi) állapot: károsodás”. A

meghatározásból világos, hogy az orvosi nyelvben ennek a szónak összefoglaló jellege van; az orvos számára a rendszerezést, a kórmegállapítást könnyíti meg. A tudálékos nyelvhasználat át- , vette ezt a szót az orvosi nyelvből, de a mostanában hallható szókapcsolatokban épp fordított a helyzet: pontosan a lényeget homályosltják el az általánosítással. A fagyártalom szó például egy sereg szót szorít ki a nyelvünkből, kezdve az enyhe meghűléstől egészen a csonttá fagyásig, a fagyhalálig. Az el; lenkező értelmű szó is hasonló szerepet tölt be. A hőártalmat szenvedett emberről igazán nem • tudhatjuk, hogy csak a feje fájdult meg a napozástól, vagy pe- ; dig szénné égett. így tehát cél- : szerűnek látszik megmondani az

Az énekesnő

tudom, megkapom majd azt a huszonöt, harminc percet, amelyben dallal, szóval, tánccal vallhatok önmagámról.

Tizenöt évvel ezelőtt átnyergelt egy másik műfajra, a revűre. A Béke kupolában, a Moulin Rouge-ban, a Maxim Varietében lépett fel, s kiderült, ebien a műfajban is otthon van. Remekül mozgott a színpadon, elkápráztatta a nézőket.

— Látták a revűműsoromat tévérendezők is. Elismerően nyilatkoztak, s bevallom őszintén, nagyon jólesett, amikor azt mondták, végre egy énekesnő, aki jól is táncol, fel lehet öltöztetni, le lehet vetkőztetni. Kérdezték, miért nem csinálom a televízióban. Én csak annyit mondtam, mert nem hívnak. A saját érdekemben egy lépést sem tettem.

Sőt, egy nyilatkozatában maga alatt vágta a fát. A hanglemezgyártó vállalatra tett néhány rosszalló megjegyzést, amit zokon vettek.

— Kislemezem egy ládára való van, nagylemezem egy sem. Viszont ahogy látom, fű- vel-fával, mindenkivel készítenek nagylemezt, úgy istenigazából nem is vágyom utána. Az persze tény, felajánlották, készíthetek még egy kislemezt, de nem fogadtam el, úgy éreztem, huszonöt évi pályafutás után én is megérdemlek egy nagyot.

Ez volt Mátrai Zsuzsáról egy korábban megjelent újságcikk címe: Miért nem forog a nagylemez? Nos, ezért nem, ellenben forog Mátrai Zsuzsa a színpadok világában. Járja az országot, hol az egyik, hol a másik városban, községben lép fel nagy sikerrel, s ahogyan ő mondja, nagyon jó érzés.

— Átmenetileg abbahagytam a revűt, helyette most járom az országot. Elképzelhető, hogy hamarosan újabb revűszerződést kötök. Januárban egyhónapos turnét vállaltam Szabolcs-Szatmárban, de ez kivétel. A tél az oka, s talán inkább az, hogy készülök a huszonöt éves jubileumomra, s így elvonulok, nem is gondolok rá. Persze ez önbecsapás, hiszen itt is minden percemet a jubileumi műsor köti le. Ügy is mondhatom, ez jó alkalom arra, hogy kipróbáljam, mit akarok csinálni, egyúttal főpróbának is szántam ezt a hónapot. Nemrég voltam már Nyíregyházán, a művelődési központban. Akkor két műsort adtunk, hiszen ilyen messzire csak így érdemes jönni. Szívesen járok ide, meg az ország bármely részére. Hálás közönséget ismertem meg a Korona bárban. Sokszor együtt énekelték velem a saját slágereimet, s olyankor én egy pillanatra abbahagytam, a közönség felé fordítottam a mikrofont. Csudajó érzés!

A főállomás Nyíregyháza volt, kisebb kiruccanásokat tett Mátrai Zsuzsa Vásárosna- ményba, Fehérgyarmatra. A fárasztó esti munka után pedig a másnapi frissesség és a fiatalság titka a hosszú pihenés. Ebéd után nagyokat sétált a városban, s ez kellően regenerálta.

— Hadd szóljak még a február 22-i, vígadóbeli jubileumi műsoromról. Ez huszonöt évet átfogó műsor lesz. Énekelem a régi slágereimet, amelyek mind nagyon kedvesek, a saját gyermekeimnek tartom őket, és énekelek új számokat is. Többek között erre az alkalomra írt egy dalt Hajdú Sándor barátom, a Bergendy volt zongoristája. A vendégeim a legkedvesebb barátaim, akikkel együtt dolgozom. Senkit sem akarok közülük kiemelni, inkább valamennyi nevét elmondom: Bessenyei Ferenc, Latabár Kálmán, Paudits Béla, Balázs Péter, Tamási Eszter, Bőzsöny Ferenc, valamint Gyarmati István és együttese.

Ahogy Nyíregyházáról február elsején délelőtt elutazott, este már Nagyatádon szerepelt, az ország túlsó végében hódította meg ismét a közönséget. Mindenütt tökéletest igyekszik adni, csak úgy érdemes. Egyformán jó műsort várnak a legkisebb faluban is, Budapesten is.

— Nagyon fontos esemény számomra a vígadóbeli műsor. Nem sajnálom azt az időt, ami elmúlt. Viszont jó rá visszaemlékezni. A barátaim lesznek ott, ez újabb erőt, hitet ad a további munkámhoz. A rádió is ígéretet tett: elkészítik tavasszal a jubileumi műsoromat nyilvános adásban. Mit mondhatok? Amíg hívnak valahová, elmegyek. Az életem a éneklés és a közönség.

Sipos Béla

✓*

Ártalmas i Halom

ártalom, azaz a károsodás mér- he tékét, még akkor is, ha a fenti ge szavaknak már párjuk is akadt: he meleg- illetve hidegártalom. Ha- sz tásukra alakultak ki a követke- ro zők: zajártalom, sugárártalom, ól< foglalkozási ártalom. Egyikről la sem tudunk meg közelebbit, Ei csupán az ártalom általános jel- a legét. ár

Létrejöttek olyan változatok is, va amelyekről még ezt az általános ni jelleget sem tudjuk megállapíta- ge ni. Egy' másik, már megszokott ári — és természetesen az értelem- m nek megfelelően használt — szót el

tesítenek vele. A füstmér- szinonimájaként talán még álható a füstártalom, hi- ■agyjából ugyanarra a ká- sra utal mind a kettő. Az 'talom már kissé szokat- mesterkéltnek látszik, homályosító szerepe van tinártalom és az alkoholéi szavaknak: ezeket hall- Utalán nem biztos, hogy a illetve az alkoholmér- Q gondolunk. A „gomba- m” legfeljebb a nyelvi hu- kelléktárában fordul csak Olykor a tériszony helyett

Magyar játékfilm 85

• A mérlegképp szítéshez vá► tij&ggfj* lasztható legki- Pfj|§j|| sebb metszet kétségkívül az egyetlen esztendő, a tizenkét hónap alatt elkészült alkotások sora. Aligha lehet ilyen rövid időszak terméséből messzemenő következtetéseket levonni, de feleslegesnek sem tekinthető bizonyos tanulságokat a jelzések szintjén megfogalmazni. Összehasonlítási alapul szolgálnak a korábbi években összegyűlt tapasztalatok.

Csalóka lenne annak alapján megítélni, merre billen a mérleg nyelve, hogy a forgalmazási adatok, a nézőszám, alapján foglalunk állást, de még nagyobb hiba lenne ezt az összefüggést teljesen figyelmen kívül hagyni. Mint ahogy nem lehet ultima ratio a bemutató utáni friss recenziók hangvétele és minősítése sem, bár ahol ezek a lényeget illetően összecsengenek, kevés a valószínűsége a nagy tévedéseknek.

Ügy tűnik, romlott a közhangulat a magyar film körül. Ez korábban sem volt felhőtlen, a javuláshoz fűzött remények pedig 1985- ben sem váltak valóra. Megszaporodtak az utóbbi időben a csipkelődő hangú glosszák a sajtóban, a filmtémájú kabarétréfák, még a tévé is beállt a sorba, előbányászva archívumából Szuhay Ne- meskürty-paródiáját. Helyenként a kritikák ironikus felhangokkal telnek meg, ami egy tárgyilagos hangvételt igénylő műfajban mindenképp figyelemre méltó elem. Hiányoznak viszont a filmek körül a szellemi izgalomforrást jelző viták. Olyasfajta tünetek ezek, amelyeket nem szabad túlértékelni, de átsiklani felettük szintúgy hiba lenne.

Az már korábban várható volt, hogy csökken 1985-ben

a bemutatásra kerülő filmek száma. Változatlan mértékű állami támogatás, növekvő gyártási költségek mellett nem is történhetett ez másképpen. A Filmfőigazgatóság a gazdasági nehézségek oltárán feláldozta a Társulás Filmstúdiót, amelynek „haty- tyúdala” a Higgyetek nekem volt. Ami azt illeti, szebben is búcsúzhattak volna.

Végül is mozikba került 19 játékfilm. Ebből négy koprodukcióban készült, s ha azt feltételezzük, hogy itt feleződtek a költségek, akkor nagyjából 17 filmmel számolhatunk, ennyire tellett a korábbi évek 20—22 alkotásával szemben. (A számokban nincs benne a moziforgalmazásra kerülő tiszta dokumentumfilmeké!)

Abból, hogy az elkészült filmek mennyisége csökkent, nem kellene törvényszerűen következnie minőségi romlásnak is, de a jelek arra utalnak, hogy a baj nem járt egyedül. A gyerek korosztály az egyetlen, amely nem járt rosszul 1985-ben. A számukra készült filmek elfogadható-jó színvonalat képviselnek, ráadásul a műfaji változatosságra sem panaszkodhatunk, s számbeli részarányuk is dicséretes (Álmodik az állatkert, Szaffi, Süsü a sárkány és a Gyermekrablás a Palánk utcában).

A jegyzetíró véleménye szerint a már említett Higy- gyetek nekem mellett a Valaki figyel, az Eszterlánc, a Megfelelő ember kényes feladatra és a Városbú jócska a sürgősen elfelejtendő filmek kategóriájába sorolható.

Az eddig még nem említett 11 film mindegyike tártál; máz részletértékeket, de jó vagy kiváló minősítést mindössze kettőnek adhatunk. Az egyik a ritkán jelentkező Lu- gossy László alkotása, az 1848—49-es szabadságharc

bukása után játszódó Szirmok, virágok, koszorúk, a másik Szabó István Redl ezredese. Szabót joggal félthettük, hiszen előző filmjével rendkívül magasra helyezte a mércét önmaga számára, így annál örvendetesebb, hogy nem engedett a színvonalból.

A magyar filmgyártás a szórakoztató funkciót tavaly is átengedte a külföldi filmeknek. Azok a nézők jártak tehát rosszul, akiket a nem rétegközönség kategóriába sorol a filmszociológia. Számukra gyakorlatilag két film nyújtott némi kárpótlást: az elsőfilmes Gárdos

Péter Uramisten című munkája, valamint Palásthy György Kálmán-filmje, az Egy élet muzsikája. Ez utóbbira olyan nehéztüzérségi össztűz zúdult a hazai kritika részéről, amelyet aligha érdemelt. Aki e film kapcsán ízlésrombolást sejtet, annak nincs fogalma a valós helyzetről. Ahhoz, hogy valami lerombolható legyen, előzetesen fel kell épülnie. De a moziba járó nagyközönségnek ebben az építésben mostanság elég kevesen segédkeznek. A moziforgalmazás az utóbbi , időben szárnyra bocsátott néhány olyan filmet, amelyek miatt — enyhén szólva — meg kellett alkudjon elvekkel és eszményekkel, mindezt a bevétel érdekében. Lelke rajta (ha van neki!), de ilyen körülmények között a kritikának sincs sok alapja elmarasztalni Palásthyt, aki kétségkívül nem jutott el filozófiai mélységekig, de legalább nem csapta be a nézőit, azt nyújtotta, amit filmje címe ígér.

A magyar film számára adott a lecke: vissza kell szereznie a közönség megingott bizalmát. Szó, ami szó: az eddigi '86-os bemutatók aligha ebben az irányban hatnak.

Hamar .Péter

Háború és béke

1 Bulat Okudzsava: Találkozás Bonapartéval

Nem, nem Tolsztoj halhatatlan regényéről van szó. De arról igen, hogy a most hatvankét éves Bulat Okudzsava, aki a legutóbbi másfél évtized leforgása alatt (költő és dalénekesi múltja, sikerei után) a kortárs szovjet próza élvonalába emelkedett, legfrissebb (ál) történelmi regényében tudatosan is visz- szautal, stilárisan is „rájátszik” a monumentális előd klasszikus művére, s részint azt az időszakot fogja át a Találkozás Bonapartéval lapjain, amit Tolsztoj is a Háború és békében.

Okudzsava nem lenne Okudzsava, ha nem tartogatna jó néhány meglepetést. Például mindjárt azt, hogy Napóleon teljességgel melléhallható a térártalom isy Kaján- kodva megkérdezhetnénk: vajon a víziszonyból vízártalom, a tömeghisztériából pedig tömegártalom lesz egyszer? Magát a betegség szót is felcserélhetik az ártalommal.

Előfordulhatnak olyan kifejezések is, amelyek egész mondatot helyettesítenek. Ez még nem lenne baj, csakhogy itt az ártalom szónak igen erős homályosító szerepe van. Amikor azt halljuk: könyvártalom, többnyire arra gondolunk, hogy a könyv szenvedett károsodást. Pedig épp az ellenkezőjéről van szó: egy- egy ember lelki, gondolkodásbeli eltorzulását jelenti, amit egy (vagy több) könyv elolvasása okozott. Hatására már kialakult a filmártalom, illetve a tévéártalom kifejezés is.

Végezetül elmondhatjuk, hogy az ártalom bizony ártalmas lehet, mivel közlésünk érthetőségét, mondanivalónk tisztaságát károsítja meg.

kés szereplője a könyvnek. De ő a katalizáló egyéniség, valamiképp benne testesül meg a XIX. század, s ő — azaz pontosabban a napóleoni parancsra Oroszországot lerohanni akaró francia hadak támadása — kényszeríti a szereplőket, hogy számot vessenek életükkel és eszményeikkel. Találkozás a történelemmel — mondhatnánk kifejezőbben, de költői- etlenebbül. Négy, egymással fölfűtött kapcsolatba kerülő — vagy épp kapcsolatba nem kerülő — figura, négy fordulatosán érdekes sors. A história gyűrűjében.

A regény szerkesztésmódja, szövegkezelése szándékosan utánoz — a tolsztojin kívül is — múlt századi irodalmi mintákat, de hasonló kedvvel és tehetséggel alkalmazza azt a montírozó módszert, amely a cselekmény egyenes vezetése helyett levélrészletekre, kommentárokra, s főként az olvasói képzettársításokra, az alkotó fantáziára bízza a kiteljesítést. A regény egyik tragikus sorsú fiatalember hőséről például nem tudjuk meg, valójában mi okozza teljes meghasonlását, az azonban biztos, és súlyos élménnyé válik bennünk, hogy mindennek így kellett történnie.

A könyv talán legdöntőbb tanulsága, hogy még az erőnek erejével megragadni, át- élni-átérteni akart történelem is átsöpör az egyén feje fölött. Bizony még a nagy Bonaparte feje fölött is. Nem föltétlenül keserűség, pesszimizmus ez. A szenvedélyes- ségeít a higgadtsággal váltó, a groteszkre és a gyorsabban ható nyelvi humorra is érzékeny Okudzsava szerint egyszerűen: tény. Életünk, sorsunk rajtunk kívüli eleme, amellyel éppen ebben a valóságában kell számolni.

Ami az egyénnek nem sikerül, sikerülhet a közönségnek. A nép, a nemzet, az „embermillió” — így a hazáját megvédő orosz nép a Napóleonnal való szembefordulás idején — eggyé válik a történelemmel. Okudzsava nem rejti pátoszát, de a felemelő küzdelmet is mindig többarcúságában mutatja. Nem a legkézenfekvőbb, de a legbeszédesebb példát hozva: az egyik hősnő — a központi szereplő, a vezérőrnagy szerelme — világosan látja, hogy a honvédő harc nagyszerűsége mögé rejtőzve mennyi aljas indulat szabadul el. Tiszta szemű, tiszta szívű erkölcsi lény tehát. De amikor az ő kétségbeesett jobbágyai gyújtják a csóvát — minden további nélkül vízbe fojtatja őket.

A történelem és az egyéni lét paradoxonainak szép regénye a Találkozás Bonapartéval. Osztovits Ágnes — mint megszokhattuk — a legapróbb részletekig beleéli magát az író világába,^ ezzel olvasóját is kezdettől belevonja a részletgazdag, s egyben nagy formátumú világba. Fordítása arról sem hagy kétséget, hogy Bulat Okudzsava újabb „múlt-utazása” nem annyira múlt, inkább az utazó, a XX. századi ember okán-jogán keletkezett. Aki az ott-ban az itt- et keresi; aki a történelmi emberről, a szabadságvágyról, hősiesség és alantasság, tett és tehetetlenség talán mégsem örök összefonódásáról gondolkodik.

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

1986. február 1.