Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-11 / 35. szám
1986. február 11. Kelet-Magyarország 3 Érdekegyeztetés—magasabb színvonalon Beszélgetés Sólyom Ferenccel, a SZOT titkárával Véget értek az ágazati szakszervezetek tanácskozásai, a hét végén kerül sor a magyar szak- szervezetek XXV. kongresszusára. Az elhangzott beszámolókban, vitákban központi helyet foglalt el népgazdaságunk helyzete, hangsúlyozva, högy az elmúlt években nehezebb körülmények, rosszabb feltételek között kellett dolgoznunk. Részben ez okozta, hogy vállalt feladatainknak nem is tudtunk mindig eleget tenni. Így, nem csoda, ha a választások és az ágazati kongresszusok sokat foglalkoztak a gazdálkodással, a termeléssel, a bérekkel, az életszínvonallal. Vajon mi a véleménye erről a szakszervezeti vezetőnek? — erről beszélgettünk Sólyom Ferenccel, a Szakszervezetek Országos Tanácsa titkárával. — A mi tapasztalataink és véleményünk szerint a szakszervezeti választásokon és a kongresszusokon is a többi témához viszonyítva helyes — az élet által meghatározott — arányban, s kiemelt módon foglalkoztak a szakszervezeti tagok, a küldöttek a termelés, gazdálkodás kérdéseivel. Ennek okát aligha szükséges elismételnem, mindenki előtt ismert; kül- és belgazdasági problémák miatt népgazdaságunk minden szintjén a vártnál több és nehezebb feladatot kellett és kell a jövőben is megoldanunk — mondta a bevezetőben a SZOT titkára. Ügy ítéljük meg azonban, hogy e fontos tanácskozások mégsem váltak termelési tanácskozássá, mert sajátos, szakszervezeti megközelí- téssel tárták fel és tették szóvá a hiányosságokat, hangsúlyozták a jövő feladatainak kijelölésében és meg- • oldásában saját felelősségüket, tenniakarásukat. Követelményként állították maguk elé a szakszervezetek azt is, az eddigieknél is jobban mozgósítsák tagságukat, aktívabban vegyenek részt a gazdasági feladatok megvalósításában, a maguk eszközeivel segítsék a szervezettebb, a fegyelmezettebb munkavégzés feltételeinek megteremtését, ezáltal a gazdálkodás és a termelés eredményesebbé tétélét, mint egyetlen forrását az elosztható alapoknak, a dolgozók nagyobb keresetének. — Az elmúlt években az érdekvédelmi, érdekképviseleti munka egyre nehezebbé vált, mivel az érdekviszonyok egyre bonyolultabbak lettek. Hogyan tud a SZOT mindennek eleget tenni? — A szakszervezeteknek mindig is alapvető feladatai közé tartozott, hogy a tagság sokszor igen különböző érdekeit egyeztesse, a jogos dolgozói igényeket a fontossági sorrendnek megfelelően rangsorolja. Éppen ez munkánk lényege, hogy az egész tagság érdekeinek szem előtt tartása mellett a kisebb-na- gyobb dolgozói csoportok, rétegek valós igényeinek kielégítésén is munkálkodnia kell a szakszervezeteknek. Az elmúlt években, a gazdaságirányítási változásokkal is összefüggésben, az érdekek sokfélesége tovább nőtt. Gondoljunk csak a kisvállalkozásokra, a gazdasági munkaközösségekre, a leány- vállalatokra! Az érdekellentétek feloldását — úgy gondoljuk — a hagyományos szakszervezeti érdekvédelmi eszközök és módszerek mellett a gazdasági érdekegyeztetés továbbfejlesztésével is Sólyom Ferenc, a SZOT titkára segíteni lehet és kell. Ez alatt azt értem, hogy mind népgazdasági szinten, mind ágazati és vállalati szinten a gazdasági vezetés és a szak- szervezetek között az érdek- konfliktusok feloldásának új módszereit kell alkalmaznunk. Hogy csak egyet említsek: indokoltnak tartjuk, hogy a közeljövőben az ágazati-iparági és ezen belül a rétegérdekek ágazati szinten, esetleg ágazati kollektív szerződésekben is megfogalmazódjanak. Ez garanciát jelenthetne a szakmai érdekek erősebb érvényesülésére. A jövőben nagyobb gondot kell fordítanunk az egyes társadalmi csoportok, rétegek — többek között az értelmiség, a pályakezdő fiatalok, a nyugdíjasok — valós igényeinek /figyelembevételére, különösen az életszínvonal-politikai célok és eszközök véleményezésében, s a megvalósítás során. Ezt a célt a rétegpolitikai bizottságok működtetésével, általában a rótegpolitika lehetőségeinek jobb kiaknázásával kívánjuk elérni. — Az ágazati kongresszusok alapján, véleménye szerint melyek azok a kérdések, amelyek legélesebben fogalmazódnak majd meg a szakszervezetek XXV. kongresszusán? — Várhatóan a korábbinál nagyobb követelményeket támaszt majd a tagság velünk szemben. Azt várják, hogy az eddigieknél hatásosabban mozgósítsuk a tagokat a feladatok megoldására. A szakszervezetnek megkell újítania' munkamódszerét: legyen határozottabb, markánsabb érdekvédelmi, -képviseleti munkája, s ehhez biztosítson nagyobb nyilvánosságot. Határozottabban, türelmetlenebbül, esetenként kevesebb megértéssel teszik majd szóvá többek között, hogy állítsuk vissza a fő- munkaidő rangját, az ez alatt végzett becsületes munka legyen elegendő a tisztes megélhetéshez; jobb munka- szervezéssel, tartalékaink kihasználásával növeljük a termelés színvonalát, versenyképességünket; őrizzük meg szociálpolitikai vívmányaink reálértékét, a differenciálás alapja pedig a rászorultság legyen. Minden bizonnyal többen is szóvá teszik majd az idős korúak, a pályakezdők, a családalapító fiatalok helyzete javításának szükségességét, s azt, hogy legyen könnyebben elérhető az első lakás. Ott, ahol még nem bevezetett a negyvenórás munkahét, jogosan kívánják ennek megvalósítását. — Ismerve gazdasági, politikai, társadalmi helyzetünket, lehetünk-e a jövőt illetően optimisták, s ha igen, ön szerint ez az optimizmus miből táplálkozhat? — A szakszervezeti mozgalomban lezajlott, a tagsággal folytatott nyílt és őszinte párbeszéd, a dolgozók véleményei az érezhető jobbító szándék és tenniakarás, a javaslatok optimizmussal töltenek él bennünket. Tagságunk reálisan látja az ország, a társadalom, a gazdaság és saját munkahelye helyzetét, a gondokat és a hiányosságokat is. Büszke elért vívmányainkra, azokat tovább akarja gyarapítani. De azt is tudja, hogy egyéni élete, sorsa és boldogulása bár mindannyi unk, de ugyanakkor saját kezében is van, s csak munkája eredményeként javulhat tovább. Arról is 'megbizonyosodhattunk, hogy tagságunk ismeri, érti és támogatja pártunk politikáját, a VII. ötéves tervben megfogalmazott célokat, s kész azok végrehajtásáért dolgozni. Mindezek és a szakszervezeti mozgalom munkája iránt kifejezett bizalom táplálja optimizmusunkat, de egyben a tagság jövőbe vetett bizakodását is kifejezi. M. É. Mátészalkán az Esze Tamás Gimnáziumnak 1100 négyzetméteres játékcsarnokot épft az fiPSZER. A 40 millió forintos beruházást 1985-ben kezdték, a tervek szerinti átadás ez év novemberében lesz. Képünkön; a vázszerkezet-szerelés. (Jávor László felvétele) Tízéves a népművelés tanszék Nyárfástól a bizonyításig „Nyárfás tanszék" volt kezdetben a bizalmas neve azokról a fákról, melyek a hátsó udvari megüresedett felvonulási épületet körülfogták. Ott, a főépület impozáns tömbjének árnyékában kezdődött meg a nyíregyházi tanárképző főiskolán az 1975—76-os tanévben a népművelőképzés. Egy időben annál is mostohább körülmények között az alagsorban kaptak helyet. A jelenlegi elhelyezkedés azonban mindenért kárpótol : az 1. számú gyakorlóiskola régi helyén, csöndes sarokban rendezkedtek be, majdnem ideális módon. Energikus, fiatal tanszék: az átlagos életkor harminc év. ösz- szesen nyolcán vannak. Jelentős fordulat a tanszékké minősítéssel következett be: a főiskola ehhez a ranghoz képest igyekszik ezt a tanszéket is fejleszteni. Még egy hasonló van az országban a szombathelyi főiskolán, a többi csak tanszéki csoportként működik. A „legfiúsabb“ Két tagozaton képeznek népművelőket: nappali képzés keretében évente általában negyven—ötven hallgatót vesznek feli, s körülbelül ugyanennyien tanulhatnak munka mellett a levelező tagozaton. Korábban volt orosz—népművelés szakpárosítás, arra azonban a fiúk nem nagyon, pályáztak. A jelenlegi szakpárosítás sokkal vonzóbb — a magyarral, rporonyházbéli isme- £ rősöm meséli. Megy a minap haza, éppen szombat volt. Délelőtt, úgy tíz és tizenegy között. Mint rendesen, hétvégeken, a lift most is rossz volt. Elmondta magában az ilyenkor szokásos átkot, szusszant egyet, s nekiindult a tizedikre, ahol lakik. Megfontoltan, az erőt okosan beosztó n. Megy, mendegél, s valahol az első táján beleszimatol a levegőbe. Fánk! — mondogatja magában, mélyet szippant az illatából. Megindulnak a nyálmirigyek, Pavlov kutyája is megirigyelhetné. A másodikon merőben változik a helyzet. Itt keménymagos sült húst sütnek valahol. Leng, árad, úszik a lépcsőházi légtérben a csoda, a szeletelt hús látványát ingerlőén előcsalogató. Barátom egyre lelkesebben megy felfelé. A harmadikon a vadas- hús szaftjára oly jellemző illat csapja meg, a negyediken a legjobban kivehető a kelt tészta sülő illata. Már bódul, s próbálja a sorrendet felállítani, hogy a sokféle ingert hogyan is foglalná össze egyetlen menüvé. Az ötödiken megzavarodik. Minden eddigit felülmúló élmény fogadja. Valahol pörköltet készítenek. Emeletes menü S szomszédom imádja a hagyma, a paprika elegyült szagát, s a benne oly szépen sülő húsdarabokat. S ha még ez tejfeles és borjú! — sóhajt magában, s őrizvén az illatélményt, lassúbbra fogja lépteit. A hatodik következik. Majoránna összetéveszthetetlen aromája lebeg a levegőben. Mivel társíthatom — morfondíroz. Csirkével? De nem ér a gondolat végére. A hetediken sült halat készít a háziasszony. Keszeget? Csukát? Egy jó kis sült keszeg — sóhajt, s nem a lépcsőtől, hanem az elképzelt ropogós hal be nem teljesült élménye miatt. A nyolcadikon krumpli sül, igazi pommes frites, ami — s barátom ezt azonnal társítja — kiváló lenne a sült ital mellé. Űjabb fejbeli komputerizálás: a menü sorrendje változik. A koronát a kilencediken a rétes semmihez sem hasonlítható illata teszi fel, immáron végképp elhódítva barátom agyát, lelkét és kiválasztó szerveit. És itt a tizedik. wrégre a saját lakása. Y Benyit. Felesége fogadja. — Késtél. Már kihűlt a keménymagos leves meg a paprikás krumpli. Egész nap takarítottam, ez van. Barátom legyint. — Nem vagyok éhes. Nem tudom mitől, de elteltem. Lelombozód- va megy a csaphoz. Kiereszti, hogy jó hideg legyen, aztán nagyot iszik a vízből. A lépcsőházi menüre. A szépen tálalt paprikás krumpli csúfondá- rosan nézi a csalódott férfit. (bürget) történelemmel, vagy a földrajzzal 'kapcsolható. — Így most ez a „legfiúsabb” tanszék a főiskolán, amelyre zömmel lányok jelentkeznek. Ezen a szakon most fele-fele az arány. Igen nagy az érdeklődés a népművelés szak iránt, egyes szakpároknál 7—8-szaros. Ez igen előnyös a képzés célját tekintve, mert bőven van merítési lehetőség. Ezzel kapcsolatban hívja fel dr. Mankó Mária tanszékvezető a figyelmet egy több éve tapasztalható furcsa jelenségre: — Szeretnénk nagyobb arányban felvenni szabolcsiakat, hiszen 70 százalék a megyében a szakképzetlenek aránya, de nem tudunk. Három megye jön hozzánk, és a borsodiak „aratnak”, de jobbak a Hajdú megyeiek is. A szabolcsiak nem érik el azt a pontszámat. Nem tudom, mi lehet ennek az oka... Megőrzött elképzelések Akiknek sikerül, bemutatkozó dolgozattal keizdí, melyet megőriznek a végzésig. Akkor összevetik, mikor milyen elképzelései voltak a hallgatónak a pályáról. A négy év alatt általában a vélemény átalakulása a jellemző, sokan eredetileg csak afféle link dolognak, könnyű keresetnek vélték. Miközben kiderül, hogy milyen összetett ez a szakma, hányféle készséget, képességet, tulajdonságot igényel, van, akinek úgy elmegy a kedve, hogy „elmenekül”, feléje sem néz a művelődési háznak. Mások meg éppen azért szeretik meg ezt az összetettségének igen szép élményéket kínáló munkát, mert sokoldalú személyiséget kíván. A lányok inkább mennek el tanítani, a fiatalemberek jobban maradnak; hamarabb jutnak vezető beosztáshoz — é.s ez vonzó. A hallgatók az elméleti képzés mellett a tanterv szerinti gyakorilatokon vesznek részt a különféle művelődési intézményekben, az ott dolgozó, oktatásra kijelölt szakvezetők irányításával1 — TIT, színház, képcsarnok, (könyvtár, múzeum, stb. — Az erre előírt idő azonban legfeljebb ha a felszínes tájékozódásra elég, a szakma kuliisz- szatifkai rejtve maradnak. Ezért vált szükségessé olyan megoldások bevezetése, melyek a gyakorlati feladatokra jobban felkészítenek. Az egyik módszer: fakultatív tanulás keretében speciális felsőfokú moziüzemi szakemberekké is képezik a hallgatókat, s ugyancsak szabadon választható a könyvtár- kezelői specializáció. Nagyon hasznos gyakorlat, hogy vendégségbe olyan neves népművelőket, a szakmában ieg- becsültébb személyiségeket hívnak meg beszélgetésre, akiktől a kudarcokról, de a kárpótló sjkerekről is részletes módszertani tapasztalatokat szerezhetnek. Legújabban pedig egy kísérletbe fogtak, és az orosi művelődési házban, a tanszék gyakorló művelődési házában „élesben” készülnek a pályára. A plakátírástól a pénztár- kezelésen át a hivatalos tárgyalásokig mindent a hallgató csinál, tanári felügyelettel. — Nagyon sok vád ért bennünket az itt végzett hallgatók gyakorlati készületlen- sége miatt — mondja dr. Mankó Mária. — Lépnünk kellett. Félév után büszke vagyok. Arra a szellemiségre, ami ott kialakult. Ezekből a fiatalokból teljesen hiányzik az a mentalitás, hogy „értem van a világ”. A hallgatók rájöttek a közösségi munka értelmére, hogy ha X nem végezte el rendesen a munkáját, akkor Y sem járhat jól. Kilenc év — hogy úgy mondjam — kudarcának a válasza: Oros ... Tudományos munkák A napi feladatok mellett nagyobb horderejű, a kutatás területéhez tartozó munkák színhelye is a népművelés tanszék. Részt vesznek ebben a hallgatók is, szociológiai felméréseket végeznek, adatgyűjtéssel foglalkoznak, sokoldalúan segítve az itt készülő tudományos munkákat. Az utóbbi idők érdekes témája volt például a szórakozás és szórakoztatás témakörének feldolgozása, ebből készül most dr. Mankó Mária kandidátusi értekezése. Mások is törekszenek tudományos fokozat elérésére, többen rendszeresen publikálnak. Sok örömet hozott, de a jövőbe nézve is legtöbb gondot az okozza, hogyan lépjenek tovább Oroson? Először a víz bevezetése lesz aktuális, utána el kell dönteni, hogy hol lesz jobb helyen a pénz; ha emeletráépítésre fordítják, vagy ha a fűtést korszerűsítik? Ami pedig a szorosan vett szakmai feladatokat illeti, a tanszék célja, hogy minőségi munkával az ország főiskolái között az élvonalban maradjon. Lehetőleg szorosan a most legjobb szombathelyi közelében. Baraksó Erzsébet
