Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-08 / 33. szám

1986. február 8. e Balogh Béla (52 éves) ismert adó­ügyi szakember. 1953-ban a Vásáros- naményi FMSZ-hez került dolgozni, majd a járási tanács főkönyvelője. In­nen a megyei tanácshoz hívták, ahol előbb csoportvezető volt, tíz éve a pénzügyi osztályvezető helyettese. Több éven át vezette a megyében a könyvelői tanfolyamokat. Felügyeleté­hez tartozik a termelőszövetkezeti cso­port, az adócsoport és az illetékhivatal. A Ma még csak álom a munka szerinti el- w osztás, a rászorultság szerinti támoga­tás és a jövedelem szerinti igazságos közteherviselés. Mit tehetnek azért, hogy a közteher, tehát az adó betöltse rendeltetését? — Az adófizetés az állammal szemben fennálló olyan kötelezettség, amelynek tel­jesítése hatósági intézkedések (zálogolás, árverés, banki számláról való lehívás) ki­kényszeríthető. A társadalmi, gazdasági körülmények változása indokolja az adó­rendszer állandó, folyamatos karbantartá­sát, finomítását, ám utólag gyakori változ­tatás bizonytalanná teszi az adózók gazdál­kodását, s ez — különösen a szolgáltatások területén — érezteti hatását. Aki figyelem­mel kíséri az adójogszabályokat, illetve azoknak változását, módosulását, tapasztal­hatja, hogy ezek az igazságos köztehervise­lést célozták meg. Egy-két példát erre. Nem titok, hogy az építmények adója az új jog­szabállyal emelkedett különösen az üdülők esetében (a minimális adó 500 forint), tehát a kialakult vagyoni viszonyok alapján an­nak nagyságától függően von el jövedelmet. Ugyanakkor az országos adótételek megha­tározása mellett a helyi tanács további dif­ferenciálásra, csökkentésre és emelésre is kap hatáskört, tehát a konkrét ismeretei alapján érvényesíti az igazságos köztehervi­selést. Másik példa a TEFA. Mentesülnek a fizetés alól, akiknek a jövedelme nem éri el a 2500 forintot. Az adóhatóság konkrét lehetősége és egyben feladata is ezeBtaek az adójogszabályoknak a végrehajtása, különö­sen fontos az ellenőrzés, tehát, hogy min­denki a tényleges jövedelme és vagyona után fizessen adót. A Változásokat emlegetett. Melyek ezek lényeges vonásai? — A közelmúltban látott napvilágot né­hány módosított lakossági adórendelet. A szabályok összességében a kisiparosok túl­nyomó többségét kedvezően érintik, de a fegyelmezettebb adózást kívánják szolgálni. Az általános jövedelemadó továbbra is va­lamennyi jövedelemre kiterjed a háztáji jö­vedelmek és a munkaviszonyból származó keresetek kivételével. — Bővültek az adómentességek. Módosult a jövedelem után fizetendő adók mértéke. A progresszív adókulcsok — a korábbiak­hoz képest — mintegy 200 000 forint adókö­teles jövedelemig változatlan elvonást, ezt meghaladó jövedelem esetén magasabb el­vonást eredményeznek. 1986-tól azonban megszűnik az adójárulékaként fizetendő 20 százalékos községfejlesztési hozzájárulás. Ennek eredményeként a 200 000 forint alat­ti jövedelmeknél köztehercsökkenés követ­kezik be. — A kormányrendelet lehetővé teszi az önadózás bevezetését. Ez az adózási forma kötelező jellegű azok esetében, akiknek az előző évi bruttó bevétele (kisiparos, átalány­elszámolásos, ipari üzemeltetés) a 2 millió forintot, (magánkereskedő, szerződéses ke­reskedelmi üzletvezetője esetén) a 8 millió forintot, vagy jövedelme az 500 000 forintot meghaladta. Bármelyik összeghatár túllépé­se esetén a következő évtől önadózással kö­teles adózni. Lényeges változás a nem lakás Hétvégi interjú Balogh Bélával, a megyei tanács osztályvezető- helyettesével céljára szolgáló helyiségek adójának beve­zetése. Ez az adó nem új, hiszen korábban is kellett házadót fizetni az üdülők, műhe­lyek, üzletek, műterem stb. után. Az adó az építmények alapterületétől függ, mértéke négyzetméterenként 20-tól 120 forintig ter­jed. Az új adó csak azokra a garázsokra vonatkozik, melyek üdülőhöz kapcsolhatók. A Hallani róla, hogy a jövőben a kiugró- w an magas jövedelmeket sajátosan fog­ják adóztatni. Ez esetleg azt jelenti, hogy valamilyen módon elszámoltatják a másokat irritáló jövedelműeket? — A korábban jelzett változtatások nem változtattak az adóellenőrzési módszereken, csak annak szervezetén. Jövedelemelszá­moltatást már ma is ismerünk, a gyakorlat­ban alkalmazzuk is. A munkával megszer­zett jövedelemmel nincs gond. A munka _ nélkül szerzett adózatlan jövedelem irritálja a lakosságot. Itt a wagyonosodási vizsgálat­tal lehet operálni, ez azonban még nem nyert polgárjogot. Az illetékhivataloknak csak ellenőrzési hatásköre maradt, létrejött az úgynevezett „szuper-revízió”.' Eddig is volt hatáskörünk elszámoltatni adóalanyo­kat, minden évben több eredményes vizs­gálatunk is volt. Ennék módszere: megnézi az I. fokú adóhatóság, hogy egy bizonyos időszak alatt ki mennyit költött, s vizsgálja azt is, hogy adózott és adómentes jövedelme arányban állt-e ezzel. A Hány embert érint megyénkben körül- w belül a 200 000 forintnál nagyobb jöve­delem? — Megyénkben az 1984. éves adómegál­lapítás után 197 kisiparos és 28 kiskereske­dő esetében volt 200 000 forintnál nagyobb jövedelem. A Választhatnak az adózók a bevallás és w az átalány között. Az átalány egysze­rűbb, de több. Vajon békén hagyják aki átalányt fizet, vagy időnként őket is ellenőrzik? — Ha a kisiparos nem kötelezett önadó­zásra, választhat, hogy átalányadót fizet Vagy az adókivetés általános szabályai sze­rint adózik. A kisiparosok körében népsze­rűvé vált az elmúlt években az átalány út­ján történő adózás. Az új általános jövede­lemadó-rendelet — előreláthatóan — nem talál ilyen népszerűségre. Még a könyvve­zetés területén tett könnyítés sem lelkesítet­te fel az adózókat az átalányadó iránt. Ez a magatartás meg is érthető, mert így a leg­több adózó magasabb adó alá esik, mintha kivetés útján adózna. A magasabb adót ép­pen a legalacsonyabb jövedelműeknek kel­lene fizetni, ami nem lesz ösztönző hatással a szolgáltatás javítására, a „fehér foltok” felszámolására. Ha pedig az ellátás javítása érdekében a helyi tanácsok jobban fognak élni az adóalap-csökkentő kedvezmények szélesítésével, nem biztos, hogy ez minden esetben találkozik az emberek igazságérze­tével. Az átalányfizetés feltétele, hogy az egyéni vállalkozó ne lépje túl az adott be­vételi sávot, illetve ha azt túllépte a követ­kező év január 15-ig vallja be. Ha bevallja, megfizeti a két bevételi sáv közötti adókü­lönbözetet, akkor semmiféle szankcióval nem sújtható. Amennyiben a bevallási kö­telezettségének nem tesz gleget, meg kell állapítani az adókülönbözetet, s ekkor 20— 50 százalék felemelt adót is ki kell vetni. Ezekből kitűnik, hogy az átalányadót fize­tőket is fogja az I. fokú adóhatóság ellen­őrizni, de az ellenőrzés csak a bevételre irá­nyul. A Hallottuk nemrég a pénzügyminiszter - w helyettestől a tv-ben, hogy a kisiparos átháríthatja áraiban a megemelt mű­helyadót, vagy a bérleti díjat. Akkor most kit akarnak megadóztatni? En­gem, aki szolgáltatást veszek, vagy a kisiparost, aki sokat keres? — A kérdés megválaszolása inkább az árhatóság feladata lenne. Azért elmondom: a kisiparos árait a felhasznált anyag- és a rezsi óradíj összege adja. A reasióradíj — mint neve is mutatja — tartalmazza többek között a kisiparos rezsiköltségeit, így a mű­hely bérleti díját is. Azt hiszem, hogy ez ’ természetes is, hiszen a munkavégzéssel kapcsolatos költségeinek meg kell térülnie, s jövedelmezőnek is kell lennie. Ezzel együtt megítélésem szerint a kisipari árak alacso­nyabbak a nagyipari áraktól. A Többször előfordult már. hogy adóked- w vezménnyel kecsegtettek embereket arra, hogy vállaljanak ilyen-olyan szakmákban szolgáltatói feladatot, az­tán felemelték az adót. Nem gondolja, hogy ez bizalmatlanságot eredményez? — Eddigi beszélgetésünkből is kitűnik, hogy a jelenlegi változtatás csak az átla­gosnál nagyobb jövedelműek adóját emelte. A hagyományos értelembe vett szolgáltatói feladatokat ellátók ezt általában nem lépik túl. Emellett is a „rábeszélő” csak a tanács lehet, neki azonban lehetősége van 120 000 forint adóalapcsökkentő kedvezmény bizto­sítására. Én nem hiszem, hogy aki a rábe­szélést megfogadta, az az adó miatt csalód­na, amiatt bánná meg a jogosítvány kivál­tását. A kedvezmények, illetve a jelenlegi kedvezményi rendszer nem ösztönző, így az ellátás sok, különösen kis településen nem megoldott. Az ellátatlan területeken az adó- mentesség biztosítása a javító-szolgáltató tevékenység esetén indokolt lenne. A Mi igaz abból, hogy a lakások nagysá- w gától függő házadót vezetnek be? — A házadóról és a házértékadóról szóló rendeletet 1986. január 1-től módosították. A lakáspolitikai célkitűzésekkel összhang­ban az elsődleges életszükségletet kielégítő állandó lakás céljára szolgáló építmények adóztatása elválik az egyéb rendeltetésű építményektől. A módosítás a házadó-köte- lezettséget, annak nagyságát továbbra is a szobák számától teszi függővé. Tehát maradt a mentesség és a szobák számától függő adótétel. Tudomásom szerint a jogalkotók dolgoznak ennek az adónemnek is a módo­sításán. A Hallani, hogy állami ellenőrzés lesz a w KIOSZ és a KISOSZ adóközössége he­lyett. Miért? — Nemcsak a tételes adójogszabály vál­tozott, hanem módosult az adómegállapítás szervezeti rendszere is. A kisipari és a ma­gánkereskedői adóközösségek 1986. július 1- től megszűnnek. Ettől az időponttá a me­gyei tanács adómegállapító hivatala hatás­körébe tartozik az általános jövedelemadó megállapítása. Az adómegállapító hivatal létrehozását a személyijövedelem-adózásra való felkészülés indokolja. Az adóközösségek feladatukat összességében jód látták el, ezért az adómegállapító hivatal erre a két szervezetre épül. Az adómegállapító hivatal nemcsak a kisiparosok adókivetésével, ha­nem valamennyi jövedelemadó kivetésével foglalkozik majd. Az adómegállapító hiva­talhoz átkerül valamennyi jövedelemtulaj­donos (adóalany) ügye. így például a ma­gánpraxist folytató orvos adókivetésével is foglalkozik majd. A megyei illetékhivatal hatáskörébe az adóellenőrzések és a. jöve­delem-összevonások tartoznak július 1-től. Természetesen változatlanul ellátják az illetékkiszabással összefüggő adóigazgatási feladatokat. A Van-e, lesz-e elegendő ember az ellen­w őrzéshez? — Való igaz, hogy az adómorál megrom­lott, ehhez járul még hozzá az adóalanyok számának emelkedése. Ezt a változást meg­ítélésem szerint nem követte az ellenőrző apparátus létszáma. Adóügyi szakemberek képzése nem főijük, így több év kell, míg egy új dolgozó megszerzi a kellő ismerete­ket, a rálátást. És akkor kezdődik a csábí­tás, hisz a munkavégzéshez meg kellett ta­nulniuk jogszabályt értelmezni, alkalmazni, ezért a „munkaerőpiacon” nagy a kereslet irántuk. Az új rendelet bevezetése megítélé­sem szerint nagyobb létszámú adómegálla­pító és még ennél is magasabb létszámú el­lenőrző apparátust igényel. A Nem kerül-e többe az ellenőrök fize­tése, mint amennyi eredményt hoz majd munkájuk? — Nem. Az ellenőrzési munkát végző ap­parátus munkája nyomán feltárt eltitkolt adó és illeték összege és a fizetések között igen jelentős az első javára. Az ellenőrzés­nek nemcsak az eredmény elérése a célja. A megelőzés, a visszatartás nagyon fontos az ellenőrzési munkában, ez nem „forinto- sítható”. Az állampolgárok tudati formálá­sához is nagymértékben hozzájárul az el­lenőrzés. Természetes, ha valaki jogszabá­lyainkat megsérti, számolnia kell a megfe­lelő szankcióval. • A Az ellenőrt anyagilag zsebre vágja az, w akit ellenőriz. Nem kell-e tartani attól, hogy esetleg megvesztegetik? Mert volt már rá példa. — A kérdés jogosnak tűnik. Megtévedt emberek minden területen lehetnek és nyil­ván vannak is. A mi területünkön szeren­csére alig volt rossz példa. Ha ilyesmi törté­nik, nyilván keményen és .következetesen járunk el. Tesszük ezt azért, mert társadal­mi veszélyessége mellett a tisztességes pénz­ügyi dolgozók presztízsét is rontja. Köszönöm a válaszait. Balogh József ... sincs igazuk azoknak, akik egy kalap alá véve gyanúba fognak mindenkit, akinek — úgymond — meg­futott, s aki az átlagtól job­ban gyarapszik anyagiak­ban. Az így általánosítok ugyanis eleve feltételezik, hogy a mi viszonyaink kö­zött csakis a mások rová­sára, tisztességtelen eszkö­zök igénybevételével lehet a többségtől eltérő, magasabb életnívót elérni. Persze eszem ágában sincs megvé­delmezni azokat, akik való­ban ügyeskedéssel, kétes kapcsolatok révén — főként munka nélkül — jutnak fényűző élethez, bár sze­rény tapasztalatom szerint az ilyen másök-hátán-szá- guldók gyakorta kínosan vi­gyáznak rá, nehogy fölös­leges külsőségekkel hívják fel magukra a figyelmet. Azt sem állítom, hogy manapság fehér holló az ilyen gyorsan és gyanúsan tollasodó ember körülöt­tünk. Akárcsak másokat, engemet is felbőszít, de legalábbis elkeserít, hogy egyesek valóban milyen könnyedén zsebelnek be százezreket. Az is csak rész­ben megnyugtató, ha hal­lom, hogy itt-ott milyen nagyhalat fogott ki a gazda­sági rendőrség; vagy hogy már készülőfélben vannak a különböző machinációkat megelőzni vagy megtorol­ni hivatott rendelkezések. Amíg ugyanis ezek a szabá­lyok megszületnek, életre kelnek és hatnak, addig jó néhányon szedik meg ma­gukat — törvénytelenül, * mások rovására. Mondom, az ilyenek jog­gal irritálják az egyszerűbb és a nehéz munkájuk után is gondok között élőket. Csakhogy nekem egyre in­kább szemet szúr néhány másfajta jelenség. Az. hogy az igazságtalan általánosí­tással sértjük azokat is, akik pedig valóban szorgalmuk­nak, felkészültségüknek, vállalkozó szellemű munká­juknak köszönhetik anyagi létük kedvező változását. Ilyen módon pálcát tör­nek azok fölött is, akik az általánostól lényegesen ma­gasabb képzettséggel, mun­kabírással és tiszteletre méltó szorgalommal szerzik meg a kocsira, a nagyobb lakásra, esetleg egy drágább külföldi útra valót. Gyanú­ba keverik a kurrens ter­méket készítő, keresett szol­gáltatást űző embertársun­kat is. rásütvén a tisztes­ségtelen haszonszerzés vád­ját. Nem minden forint „eny­ves”, amihez a jobban ke­resők jutnak. Ismerek olyan műszákit például, akinek alacsony a havi fixe, ám megvan a lehetősége rá, hogy — a vállalati gazda­sági munkaközösségben — egy másik fizetést is meg­keressen. (Persze, ezen is el lehet gondolkodni, nem ta­gadom: ' miért nem fizetik meg tisztességesen főmun­kaidőben az ilyen tehetséges embert?) A válasz nem egy­szerű: mérnökünk ugyanis jórészt „szólóban” végzi el a hétvégén, a vállalatnak is sürgős munkákat. Rá és né­hány megközelítően azo­nos képzettségű, képességű munkatársára most még nincs külön nomenklatúra, — talán egyszer ennek is eljön az ideje. Hallom az ellenvetést: nem az ilyenekről van szó, hanem azokról, akik sötét úton, üzleteléssel, jórészt fá­radság nélkül tömik degesz­re a zsebüket. Aztán azok­ról is szó van, akik értel­metlenül hajtják magukat, akik szinte rablógazdálko­dást folytatnák erejükkel, idejükkel, csakhogy tíz he­lyett húszezret tudhassanak magukénak havonta. „És itt nincs megállás, kérem, akit elkap a gyűjtés, a gazda­godni vágyás heve, az nem tud kiszállni, megnyugodni, míg végül rámegy az egész­sége, sok esetben a családi élete is.” Nem akarom cáfolni; ilyen szélsőségekkel is ta­lálkozhatunk. Például azok­kal, akik idő előtt kiégnek, elfásulnak, s akik módossá­guk mellett is keserű lélek­kel élik napjaikat; képtele­nek felfogni az apró örömö­ket. Csakhogy azt is tudom, nem ők vannak többségben, hanem azok, akik a keve­sebbet is becsülni ‘ tudják, mert ha nehezebb körülmé­nyek között, ha több mun­kával is, maguk teremtet­ték elő. Ez a többség — szintén tapasztalatom sze­rint — nem általában ítéli el a lehetőségekkel élni akarókat, nem irigykedik a valóban tehetségesekre, akik jövedelmükben meghalad­ják az átlagot. Ezért is veszik jó néven a rendteremtés jeleit a jövedelmek alakulásánál, mert ezek a születő intéz­kedések nyugalmunk garan­ciáit is jelenthetik. KM HETVÉ6I MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents