Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-07 / 32. szám

1986. február 7. Kelet-Magyarország IRATRENDEZÉS KÖZ­BEN akadt a kezembe az elmúlt évi sertéshús-ter­melési, juhtenyésztési és az energiagazdálkodási ver­seny értékelése. Csak a kí­váncsiság késztetett arra, hogy ismételten áttekint­sem a győztesek, névsorát. Aztán megdöbbentemr Élen­járó gazdaságokról van szó, de mekkora különbö­zőségekkel. Legyen első a juhtenyész­tés. A győztes termelőszö­vetkezetnél az egy anyára eső szaporulat 120,8 szá­zalék volt, az ötödik he­lyezett gazdaságban már csak 99,4 százalék. Viszont az ötödik helyezett juhte- nyésztőknél a bárányelhul­lás 1,7 százalék, az első dí­jazott termelőknél ez 6,7 százalék. Nem kell szakem­bernek, (juhásznak) lenni ahhoz, hogy felfogja a meghökkentő eltérést. Na­gyon gyenge az a juhászat, ahol a szaporodás nem éri el a 100 százalékot, de még a 120 százalék sem kiváló szint. Ugyanez vonatkozik az elhullásra, ahol minden 100 bárányból 6—7 darab a veszteség, ott baj van a szakértelemmel, az állat- egészségüggyel, avagy a gondozói munkával. Ki­áltó ellentétek var iak to­vábbá a díjazott gazdasá­goknál az árbevételben, a gyapjútermésben. Volt ahol az egy anyára jutó ár­bevétel 4752 forintot tett ki, másutt csupán 2258 fo­rintot. Nézzük a sertéshús-ter­melés különbözőségeit is. A három helyezett gazda­ságban a malacszaporulat 22 darabos átlag körül meg­egyezett, de az elhullás 13,2, 16,2, 7,9 százalék, már lé­nyegesen differenciált. Az egy kilogramm hústerme­léshez felhasznált abraknál majdnem 1 kilogramm az eltérés. így az is érthető, hogy az egy koca férőhely­re jutó telepi eredmény 13 300, 11 400 és 7300 forint. A legkisebb eredménynél a túlzott mértékű munkaóra rontott a legtöbbet. Olyan gazdaságok adatai­ról van szó, amelyek a jók között is a legjobbak. Az egyes mutatók alapján va­lóban ki is érdemelnék a rangot. Ami elgondolkod­tató: megközelítőleg azo­nos követelmények és fel­tételek mellett mennyire elütő eredmények szület­nek. Következésképpen nem nehéz meghatározni a jó, vagy jobb gazdálkodás kö­vetelményeit. Szabolcs-Szatmárban meg- közelítően 200 ezer anyajuh van (szinte teljes egészé­ben a termelőszövetkeze­tekben), az anyakoca 32 ezer körül, és ebből 9 ezer a szövetkezeti. A száz anyá­ra jutó bárányszaporulat a tsz-eknél megyei átlagban 1975-ben még 120 volt, a nyolcvanas években nem érte el a 110-et. Sertések­nél ez a szám 1500 körüli, szintén alacsony. A jöve­delmezőség javítása érde­kében nem kell tehát nagy dolgokra törekedni, csak arra, hogy növekedjék az élő szaporulat, csökkenjen az elhullás. Mindezt annak figyelembevételével érjük el, hogy figyeljük szom­szédainkat, környezetünket. Amit más meg tud tenni, arra lehetőség van minde­nütt. Mert mi akadálya van annak (és most öt külön­böző gazdaság mutatóit írom egymás mellé), hogy például juhtenyésztésben ilyen eredmény szülessen: az egy anyára jutó szapo­rulat 120,8 százalék. — korosbításarány 24,8 szá­zalék, — bárányelhullás 1,7 százalék, egy átlag anyára jutó árbevétel 4752 forint, egy anyára jutó gyapjúter­melés 9 kilogramm. Ez nem a maximum. Ezek a mu­tatók egyik-másik termelő- szövetkezetben létező ered­mények. Valahol már telje­sítették őket, tehát elérhe­tők. Sommázva a leírtakat, ha az állattenyésztés eredmé­nyességét akarjuk, figyel­jünk a tartalékokra is, ke­ressük meg azt a gyenge pontot amelynek megszün­tetésével sikeresebb mun­kát végezhetünk. Seres Ernő Kilométeróra-számláló léptető motorjait készítik a Ganz Műszerművek nyirbélteki gyá­rában. (elek) Megdolgoznak a mellékesért Gmk, másodállás, kisipar — szabadidőben Több tízezren vannak, akik kemény munkával, a napi nyolcórai műszak után egészítik ki jövedelmüket. Közülük mutatjuk be most három család példáján: ho­gyan is változott meg életük a munkaidő után, s azt: ki miként, mennyi munkával tesz szert mellékjövede­lemre. „Moidják, sokat keresőnk“ Szűcs Illés a Nyíregyházi Konzervgyár dolgozója egy harmadik emeleti kétszobás szövetkezeti lakásban él, ő hatezret, felesége a konzerv­gyár bérosztályán négyezer forintot keres. Egy nyolcadi­kos lányuk és egy ötödikes fiuk van. — Ennyi pénzből nem le­het megélni. Ha elmegy az ember szombaton a boltba, otthagy 500 forintot és ebből jó, ha megvan egy kiadós va­sárnapi ebéd. Azt már emlí­teni sem merem, hogy ha be­megyünk a kislánynak egy csizmát venni, ezer körül még nem is a jobbak közül 'válogathatunk. Két évvel ez­előtt megtudtuk, ‘hogy gazda­sági 'munkaközösséget tehet alakítani a tmk-üzemben. Miénk volt az első a kon­zervgyárban. Profil VGMK- nak kereszteltük. És 1984-ben munkáihoz láttunk. — A műszak reggel 6-kor kezdődik, délután 2-<ig tart, aztán megebédelünk és kezd­jük elölről, csak aztán már gmk-ban — mondja Szűcs A verekedés a buszon kezdődőit Petris nemcsak nézte A verekedés előzménye még a buszon kezdődött , az erősen ittas férfi már jó ideje szemtelen megjegyzése­ket tett a vele szemközt'uta­zó ifjú hölgynek. A vele uta­zó két lovag csak az adandó alkalomra. pontosabban a megfelelő megállóra várt, ahol (szerintük) lovagias mó­don rendezhettek, a kis ba­rátnőjükkel szemtelenkedő férfiú molesztálásail. A busz meg is állt a nyíregyházi Jósa város egyik buszmegállójában. Ekkor kezdődött az egyoldalú vere­kedés: a két suhanc ütni, rúgni kezdte az amúgy jó­kötésű felnőtt férfit. A közeli lakóházban a Pet­ris család már lefekvéshez készülődött, amikor András, a családfő felfigyelt az ut­cáról beszűrődő furcsa zajra. Nem sokáig tétovázott: öltö­zött és lerohant az utcára. A verekedőkből már csak a sér­tett maradt az aszfalton, a három alak — a két fiú és egy leány —, mint aki jól vé­gezte dolgát, elindultak a Jó- saváros belseje felé. Petris András utánuk ment, majd igazolványát felmutatva iga­zoltatta őket és felszólította, kövessék őt a tett színhelyé­re. A három fiatal — talán a meglepetéstől, vagy a hatá­rozott fellépéstől ellenvetés nélkül megindult vissza az Öszőlő utca felé. Ott már a közben értesített rendőrök fogadták az előállított tette­seket. Később derült ki, hogy a munkásőr által előállított két fiatal fiút már más, ha­sonló bűncselekmény elkö­vetéséért is keresték a rend­őrök ... Petris Antal munkásőr a nyíregyházi Szamuely Tibor Munkásőrség tagja, 1980-ban a Szabolcs Cipőgyár párt- alapszervezetének javaslatá­ra lépett be a testületbe. Munkahelyi vezetői, elvtársai megbízható munkaerőnek, jó kollégának és közösségi em­bernek ismerik. A cipőgyári rajban lövész, ezen belül mint híradó munkásőr telje­sít szolgálatot. Mikor megkérdezték, miért avatkozott a verekedésbe, hi­szen rajta kívül még sok száz szempár tanúja volt az eseménynek, ezt válaszolta: — A közösségért, a rendért felelősséget érzek és felelős­séggel tartozom. Nekünk, munkásőröknek az ilyen ese­tekben a beavatkozás köte­lességünk. Császár Csaba Illés. — Ha valami időigé­nyesebb és nagyobb munka van, igyekszünk szombaton hozzálátni, mert az ilyen munkákat nem jó félbehagy­ni. Egy év alatt 60—70 ezer forintot keresek, de ezt na­gyon megérzi a család. Na­ponta 13—14 órát dolgozom, nincs egy szabad hétvége és már hiába kapcsolom be a televíziót, ahogy leülök, be is csukódik a szemem. Hallot­tam. hogy korábban irigyel- tek bennünket, amiért, úgy­mond sokat keresünk. Két gkm-s év után őszintén mon­dom: nem vagyok meggyé­ződrve arról, hogy ilyen áron äs érdemes ezt csinóipi. Csák eszembe jut, hogy ha enélkül kellene beosztani a fizeté­sünket, akkor . . . Szükség van . a munkájára Törpényi József a megyei művelődési központ fővilágo- sítóga tizennyolc éves mun­kaviszonnyal a háta mögött havonta 4800 forintot keres. Felesége a 19-es .iskolában ta­nít, de most gyesen van öthó­napos gyermekükkel, az idő­sebbik 'most négy és fél éves. — Oktatástechnikus voltam 1981-ig a Pedagógiai Tovább­képző Intézetnél. Ekkor egy átszervezéssel- megszüntették ezt a részleget, így gyakor­latilag megszűnt az az egyet­len szervezet, amelyik az ál­talános iskolák oktatástech­nikai eszközeinek javítását végezte. Ekkor a megyei ta­nács művelődési osztályának egyik vezető beosztású dol­gozója felkért: próbáljam megoldani akár gmk-ban, akár .iparengedéllyel ezt a te­vékenységet. Ekkor váltot­tam ki az ipart, természete­sen úgy, hogy a munkám mellett végzem. Törpényi József ügyeleti rendszerben dolgozik, ez le­hetőséget ad rá, hogy vidék­ről is behozza a dia-, írás- és filmvetítőket, magnókat, le­mezjátszókat, s megjavítva vissza is szállítsa. Persze sok idő kell az anyagibeszerzésre. Tavaly 120 ezer forint jöve­delme volt ebből a tevékeny­ségből, de megvolt ennek az ára is. Az elmúlt öt év alatt körülbelül ötször volt Sós­tón, körülbelül nyolcszor mo­ziban, olvasásra nincs ideje, mert ha könyvet vesz a ke­zébe. akkor az tankönyv, mert beiratkozott a Színművészeti Főiskola műszaki vezetői sza­kára. — Aztán kell idő arra is, hogy választóim gondjával- bajával törődjek, mer.t tavaly lakókörzetemben tanácstag­nak választották és tagja let­tem a tanács művelődési bi­zottságának. Ezek uten azt hiszem, természetes, hogy a családra alig marad ;idő, 'hogy a feleségemre sokkal nagyabb teher hárul, de a .tanítói és az én 4800 forintos fizetésem­ből egyszerűen nem tudnánk megélni. Ha az ember csalá­dot alapít, akkor azt tisztes­séggel kell ellátni. Ehhez pe­dig nagyon sok munka szük­séges. Szakéllé a bíróságon Nagy József 30 éves szak­mai gyakorlattal, felsőfokú műszaki végzettséggel a me­gyei tanács építési és vízügyi osztályának főmunkatársa­iként havonta 8 ezer forintot keres. Felesége vezető óvó­nő, tehát az óvónők átlagos fizetésétől többet keres, de a két iskolás korú — egy kö­zépiskolás és egy főiskolás — gyerek ellátása, a házgyári 2+2-es szövetkezeti ‘lakás fenntartása tőle is azt köve­telte, hogy valamilyen mel­lékkereset után nézzen. — Az igazsághoz tartozik, hogy a szakmám szere te te is inspirált, hogy valami mel­lékfoglalkozás után nézzek. A magántervezői munka ösz- szeférhetetlen itteni beosztá­sommal, ezért 1979-től igaz­ságügyi műszaki szakértő. — Túlnyomó többségében polgári peres eljárásban ve­szek részt, hogy segítsem a bíró munkáját, akinek egy sor speciális szakkérdésben kell dönteni. Az ügy termé­szetéből adódóan vannak ki­fejezetten műszaki felada­tok, de nem ritka .az ingat­lanforgalmi érték meghatá­rozása sem. Előfordul, hogy büntetőügyben rendelnek ki .igazságügyi szakértőt, ilyen­kor műszaki feladatokat kell ellátni. Nemrég például az egyik gimnázium erkélyének mellvédkor látja szakadt ,le, s arról kellett véleményt mon­dani, hogy kinek a mulasz­tása vezetett idáig. S hagy mit lehet ezzel ke­resni? Nagy József azt mond­ja, körülbelül havi 4000 fo­rintot.,Egy órára 40 forintot kap a szakértő és ez manap­ság igazán! nem mondható magasnak. Ahhoz, hogy ha­vonta négyezer forint körüli összeget keressen, szinte minden szabad időre szükség van. ★ Három férj, három eltérő foglalkozás, három különböző család, s gondjaik mégis azo­nosak. Életükből lassan el­tűnt a szábad idő, órákra csökkentek az együttlétek, a hobbikért, a gyermeknevelés, -a háztartás a feleség gondja maradt. Valamennyien remé­lik: talán néhány év múlva elérjük, hogy a főmunkaidő­ben keresett bérből is tisz­tességesen meg lehet majd élni. Balogh József Micsoda különbségek? fi vállalati tanács haszna Gyakorló­iskola Ü gy tűnik, hogy siet ve­lünk a világ. Az utób­bi évek közül egy sem volt olyan, amelyben ne kellett volna új közgaz­dasági szabályzókkal, vál­lalatirányítási formákkal ismerkednünk és birkóz­nunk. Tavaly — részeként ennek az újnak, segítője­ként a nagyobb önállóság­nak — a Mátészalkai Sütő­ipari VáiUalatnál is megala­kult a vállalati tanács. Elöljáróban annyit: az elmúlt öt évben a vállalat kétszer volt kiváló, egy­szer miniszteri dicséretet kapott. Minden eredmény a kollektív munka minősí­tése. Akár a futballnál, nem egy ember nyeri meg a meccset, hanem az egész csapat. Valamikor nyáron sokat beszéltek itt is arról: jó-e ez a vállalati tanács — rendszer. Sok kérdőjel élt még az emberekben akkor. Voltak, akik az igazgatói jogkör egyfajta korlátozá­sának hitték. Azóta sok minden meg­változott. Az új irányítási forma nem jelentett meg­rázkódtatást. Sikerült ál­landó jelleggel jó kínála­tot nyújtani a terület peri­fériáján is. Mit jelentett ebben a vál­lalati tanács? Munkájában részt vesz­nek a különböző telephe­lyek képviselői, tehát min­den közösséget képvisel valaki. Az igazgató el­mondta: egy-egy kiszállá­son semmiképp sem tudha­tott meg korábban annyit a helyi problémákról, amennyit most a tanács tagjaitól. A vállalati stra­tégia kimunkálása az igaz­gató, a főmérnök és a fő­könyvelő elsőrendű dol­ga. Más kérdés, hogy könnyebb tervezni, ha a terveket a kollektív böl­csesség műhelyében, közö­sen alakítják ki. Nagy előny, hogy a vállalati tanácsok mindennapos kapcsolatot jelentenek munkahely és munkahely, vezető és be­osztott között. Az infor­máltság tehát kétoldalúan áramlik. Ami a legfonto­sabb: lényegesen gyorsab­ban, mint korábban. Vannak vitáik is termé-' szetesen. Olyan vitájuk is volt, amikor az igazgató módosította . az álláspont­ját. Ez nem volt pesztízs- kérdés. Gépeik, felújított üzemeik egyre termelőké- pesebbek. Van, volt néhány olyan kisüzem, ahol nagy­szerű dolgozók voltak, ám veszteséges üzemeket fenn­tartani nem szabad. Meg kell tehát találni annak a lehetőségét, hogy ezeket megtartsák, olyan termé­két készítsenek bennük, amelyekben az ott dolgo­zók szakmai tudása, fel- készültsége jobban kama­tozik. Nem véletlenül ke­restek kapcsolatot a győ­riekkel, növelték a termé­kek számát. Reálisan arra számolnak, hogy e kis­üzemek — elsorvadás he­lyett — szolid lehetőségek között is több embernek teremtenek foglalkoztatási lehetőségeket. Lesz felelős testület, vállalati tanács, hogy ezt velük megbeszél­jük, ha úgy tetszik, az el­képzeléseket népszerűsít­sék is. És születhet a beszél­getéseken jó ötlet, finomod­hatnak részletek, A vállalati tanács a de­mokrácia gyakorlóis­kolája. Valami te­hát elkezdődött, amit ezután — hisznek benne — mind jobban csinálnak. Ezek is hozzátartoznak a jelentős emberi tartalékokhoz, ame­lyekkel okosan kell gaz­dálkodni mindenkinek. Bartha Gábor 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents