Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-03 / 28. szám

12 Kelet-Magyarország 1986. február 3, Színes szőttes A SZÁRNYAS LÖVÉSZ Ne tessék Ámorra gondolni, egészen másról van itt szó. Bajnoki mérkőzés egy olasz kisvárosban. Szögletrúgás után óriási kavarodás a vendégcsa­pat kapuja előtt. A labda ma­gas Íven száll befelé, a kapus ugrik érte, ujjheggyel ki is tol­ná, de akkor a labda megper­dül egy mélyen repülő galam­bon és a kapus feje fölött a hálóba kóvályodik. Gól. Gólszerző egy madár. A galamb szédelegve üldögél a fűben. Valamivel odébb a kapus is. SZEGÉNYSOR Honduras Jugoszláviával ját­szott az 1982-es világbajnokság során. A kis csapat remekül tartotta magát. Két perccel a játékidő lejárta előtt még 0:0- át mutatott az eredményhirde­tő tábla és ez mindenképpen Honduras számára volt hízelgő. És akkor a játékvezető lT-est Ítélt a jugoszlávok javára. Be Is lőtték, meg is nyerték a mérkőzést. A hondurasi játékosok pe­dig — láss csodát — még csak nem is tiltakoztak: — Igaz, ne­vetőgörcsöt egyik sem kapott, s a szemek igencsak szikráz­tak, de egy árva szó, egy pici gesztus nem sok . . . annyi sem vette célba "a játékvezetőt. Aztán Spanyolországból ha­zatérve Matomoros, a csapat vezetője szépen megmagyaráz­ta a furcsa jelenséget. •— Van nekünk is szókin; esünk kérem — mondtuk —, rá is zúdítottuk volna a játékve­zetőre a mindenszentek litá­niáját. de hát akkor súlyos büntetést kellett volna fizet­nünk. Honduras pedig — mint tudjuk — igen szegény or­szág ... Hiába, a szólásszabadságnak Is vannak objektív akadályai. ADÓÜGY A spanyolországi labdarúgó világbajnokság NSZK—Auszt­ria mérkőzése sokáig emléke­zetes marad. Ha az NSZK 1 iá­ra győz — mindkét csapat to­vábbjut — ez vN,t az ábra a mérkőzés előtt. Ezek után az eredmény — 1:0 az NSZK ja­vára. A nemzetközi sportsajtó heteken át cikkezett az ügyről. Talán nem is elsősorban a nyilvánvaló „bunda” miatt. Hanem, mert olyan ügyetlenül, olyan tehetségtelenül, őly szemtelen-nyilvánvalóan csi­nálták . . . Érthető, hogy a két csapat hazájában is háborogtak a ke­délyek. Többen azt vitatták, hogyan lehetne megtorolni ezt a huncutságot, hogyan lehetne figyelmeztetni a nagy kedven­ceket arra, hogy végül is min­dennek van határa? A bajor ifjúdemokraták áll­tak elő a legérdekesebb ötlet­tel. — Ezeket a profikat — ötöl­ték ki — csak egy dolog ér­dekli Igazán. A pénz. A mód­szer ezek után kézenfekvő. Emeljék fel az inkriminált mérkőzésen szereplő játékosok adókulcsát hetven százalékra. Ettől talán észhez térnek ... HALLÓ! Az 1966-os angliai VB-n tör­tént. Az egyik hamburgi nagy új­ság riportere egyenesen a li­verpooli Goodison-Parkból ad­ta le tudósítását az NSZK— Szovjetunió mérkőzésről. Het­ven percig beszélt egyfolytá­ban, méghozzá szenvedélyesen és magas fordulatszámmal. Beszámolója végeztével letet­te a kagylót és hullafáradtan indult a kijárat felé. Még a lépcső aljára sem ért, vissza­hívták. A szerkesztőség a vo­nalban. — Halló, ml van veled? — kérdezte a hamburgi ügyeletes Ingerülten. — Mi lesz a tudósi- tässäl ? Kisült, hogy a vonal a har­madik percben megszakadt, s a szerencsétlen tudósító hat­vanhét percen át beszélt feles­legesen, a szó szoros értelmé­ben — a levegőbe. Kapitányok fóruma Hátára vette a pályát A Cardiff. City autóbuszsofőr­jei már 5:l-re vezettek a barát­ságos mérkőzésen. Ügy tűnt, az ügy ezzel él is intéződött, prob­léma egy szál sem. Az ellenfél játékosai másként vélekedtek. Ök a súlyos vereséget egyértel­műen a szerencsétlen játékveze­tő terhére írták és nem is ha­boztak ezt a véleményüket na­gyon is kézzelfogható formában a szerencsétlen Tony Jones tu­domására hozni. Egyikük példá­ul minden teketória nélkül a bí­ró fejéhez vágta a labdát, majd az egész csapat levonult. Természetesen folytatása lett az ügynek és a fegyelmi bizott­ság elnöke mennydörgések kö­zepette hozta meg ítéletét. — Súlyosbító körülménynek te­kintem — kiáltotta —, hogy ép­pen a rendőrcsapat tagjai vete­medtek ilyen sportszerűtlenség­re .. . — Tiltakozom — vágott közbe a rendőregyüttes jogilag képzett vezetője. — A rendőri mivoltun­kat ezúttal nem lehet figyelem­be venni, hiszen egyikünk sem volt szolgálatban ... Sárközit szabálytalanul szereli az egyik védő. V_____________ ________________ Kapitány ... Kapitány... 0 a csapat kép­viselője. Irányítja és ellenőrzi együttesének já­tékát. A kapitány — amikor szükséges — kér­désekkel fordulhat a játékvezetőhöz, feltéve, ha ezt udvarias formában teszi. Mielőtt elhagy­ja a játékteret közölnie kell a játékvezetővel, hogy ki az a labdarúgó aki őt távolléte alatt helyettesíti. A csapatkapitány ezenkívül ütköző­kapocs a játékosok és a vezetők között •.. A foci különböző vonalából három csapatka­pitányt szólaltatuhk meg. Elmondják, miért ők a kapitányok, s hogyan csinálják, miképpen lát­ják el megbízatásukat. íme a válaszaik: A hátára vette a pályát. Ez a kifejezés „zsargon**. Olyan labda­rúgó teljesítményének értékmé­rőjéül szolgál, aki szívét adta a játékba, aki a mérkőzés 90 per­cének túlnyomó részét futással töltötte el. Az ilyen játékos a pálya csaknem valamennyi pont­ján. megfordul. Ott van az első vonalban, ha csapata támad, kö­römszakadtáig védekezik, ha az ellenfél vezet offenzívát. Kevés ilyen játékos volt hazai futball-' berkekben. De — volt! Adottság dolga ez? Játékostí­pus kérdése csupán? Nézzünk egy példát, s az illető legyen Szekrényes András. Megvallom, meglepett, amikor 1982 tavaszán bejelentette, befejezi az aktív labdarúgást, hiszen 31 éves volt. Búcsúmeccs a Fradi ellen Nyír­egyházán. Ott állt a balhátvéd helyén, szeme előtt homályos alakok vibráltak. Hozzá jöttek egymás után. Nem is tudta hir­telen, mi történt. Máshol jártak gondolatai. Mezén vakítóan vi­lágított a hófehér 4-es szám. Mint előtte már annyiszor . . . Aztán az öltözőben lehúzta magáról a mezt. Gondosan összehajtogatta és hosszasan nézte. — Hát ez is megvolt’ — bökte ki végül. Széki, a Nyíregyházi VSSC NB I-es csapatának kapitánya elbú­csúzott. A Szpari színeiben nem szerepelt többé. —■ Mikor kezdte a labdarúgást? kérdeztem. — Nagyon régen, de fiatal kor­ban. Tizenhárom esztendős fi­úcska voltam, amikor bekerül­tem a nyírteleki nagyok közé. Külön „korengedéllyel” játszhat­tam. — Későbbi állomásai? — A Rába ETO csapata, majd' a Nyíregyházi MEDOSZ, a H. Ka­tona J. SE, a Körmendi Főisko­lai SE, majd a Nyíregyháza. — Kedvenc posztja? — A balhétvéd, de valamennyi helyen megfordultam a védelem­től a csatársorig. Szekrényes András tagja volt a Szpari nagy „menetelésének”, az NB II megnyerésének, a sike­res NB I-es éveknek. — Hány élvonalbeli találkozón szerepelt? — összesen 63 NB I-es mér­kőzésen játszottam a szabolcsi csapatban. — Góljai? — Védő létemre háromszor ta- látam a kapuba. — Volt-e baja a bírókkal? — Lelkem mélyén igen, egyéb­ként nem. Tudomásul vettem, hogy ők „dirigálnak”. Széki sportszerű játékról volt ismert és példás családi életéről. Nős, két leánygyermek apja. Fe­lesége általános iskolai tanár. — Mit jelentett életében a foci? — Nagyon sokat, az önbecsü­lést, a hitet! Nem tudom hogyan alakult volna a sorsom futball nélkül, de az eltelt húsz év alatt rengeteg élményt szereztem. — Apropó, Máriapócs! — Csupán levezetés képpen futballozom ebben a szimpatikus csapatban. Nehéz helyzetben vannak, tapasztalatom révén kí­vánok segíteni. Szekrényes Bandi mindenkor „csupaszív” játékos volt. Olyan futballista, akinek esetében nem csupán „szóvirág” az idézett szó. — Legfontosabb, hogy saját ma­gát ne csapja be az ember. Le­gyen önkontrollja, legyen tisztá­ban a képességekkel. Egy futbal­lista akkor tudja a legtöbbet, ha rájön, mi az, amit még nem tud. Ha van szív, pótolni lehet a fo­gyatékosságot. — Pócsi vendégjátékán kívül, milyen kapcsolata maradt a sporttal? — A megyei labdarúgó-szövet­ség elnökségi tagja lettem, ese­tenként ott tevékenykedem. . Egy emlékezetes mérkőzés Szekrényes András életében. Időpont: 1981. június 17. Buda­pest, Fáy utca, 6 ezer néző. „A 77. percben a vendégek tovább növelték előnyüket. A mindvégig derekasan küzdő Szekrényes rö­vid időre lemondott Kiss L. őr­zéséről, de csak azért, hogy pa­rádés egyéni akció után gólt sze­rezzen. A jobb oldalról szánta el magát betörésre, egymás után hagyta maga mögött a hazai vé­dőket. Sőt, szerencséje is volt, ugyanis az egyik Vasas-védő lá­báról visszapattant elé a labda. Bátran betört a 16-oson belülre és a kifutó Mészáros fölött hig­gadtan a kapu jobb oldalába emelt. Végeredmény: Vasas­Nyíregyháza 0:2! Szekrényes: „Ez volt életem legboldogabb pillanata!” — Kik játszanak még a csapat­társak közül? — Szikszai és Moldván. Ott van még a technikai vezető, Pólyák Jóska. — Megtalálta helyét az életben? — A futball mellett gondoltam a jövőre, szakképzettségem gé­pész üzemmérnök. — Hol dolgozik? — A Szabolcs-Szatmár megyei Temetkezési Vállalat főmérnöke vagyok. kevés doiliga akad a bíróknak. Munkahelye az Érdért Vállalat, üzemrendészeti és tűzvédelmi előadó. Hogy mit jelent a kapitányi karszalag Virovecz Pali számá­ra? Valahogy így fogalmazott: ütközőkapoosnak kell lenni a csapat és a vezetés között. Tár­sai mindig számítanak nyu­godtságára, megfontoltságára, ami eddig sok nehéz helyzet­ben átsegítette. Nős, felesége — bármilyen furcsán hangzik — labdarúgó játékvezetői vizsgá­val rendelkezik, így az asszony kritikus szemmel tudja figyel­ni játékát, ök ketten — sport- csailád. Mit segíthet mint kapitány? „Vannak forró pillanatok — válaszolta —, ilyenkor kell úrrá lenni.” Van tekintélye, dönté­seit mindemkor elfogadja a csa­pat. Ezekben a napokman minden eddiginél lelkesebben készüli csapatával a tavaszi rajtra. Nerrt kisebb együttes, mint a listavezető Debreceni - USE lesz az ellenfél a nyitó forduló­ban. Győzni szeretne társaival együtt, tudja ezt várják a szál­kái szurkolók- is. Pataki László Mintegy kétszáz, kiéhezett focirajongó volt kíváncsi szom­baton a nyíregyházi stadion­ban megrendezett két előké­születi mérkőzésre. A kitűnő­en előkészített salakos edző­pályán először az NYVSSC NB H-es csapata és a területi baj­nokságban szereplő H. Asztalos SE gárdája mérkőzött. A má­sodik félidőben már néhány ügyes megoldásnak is örvend­hettek a szurkolók, végül a nyíregyházi együttes biztosan nyerte a találkozót. Ezt követően a megyei I. osztály éllovasa a Nyíregyhá­zi Volán-Dózsa és az NYVSSC vegyes csapatai léptek pályá­ra. A találkozót zömmel ifjú­sági játkosokból álló piros-ké­kek nyerték két góllal. NYVSSC—Asztalos SE 4:0 (1:0). Gólszerzők: Tóth E. (2), Gere és Moldván. NYVSSC- vegyes—Nyh. Volán 2:0 (1:0). Teschmayer László (NYÍREGYHÁZI VOLÁN-DÓZSA) A szabolcsi futball berkeiben Ismerősen cseng a név a Tesch­mayer. A két testvér közül aa idősebb „Tesi” a klubhűség példaképe is lehetne. Hajda­nán a Dózsában kezdett el fo­cizni, majd a fúziót követően a Volán-Dózsa játékosa lett és tizenkettedik esztendeje tagja a klubnak, illetve a lab­darúgóegyüttesnek. Korábban jó néhány magasabb osztályú csapat hívta, ő azonban ma­radt Nyíregyházán. — Négy éve, Povelcsák Ga­bitől vettem át a kapitányi kar­szalagot — emlékezik vissza. Nagyon meglepődtem, hogy rám esett a választás, ám meg­tiszteltetésnek vettem a bi­zalmat. Amire addigi pályafutása alapján joggal szolgált rá. A klub egyik legrégebbi spor­tolója, rutinos labdarúgó, aki az edzéseken és a mérkőzése­ken egyaránt példát mutat társainak. A megyei I. osz­tályban hét ponttal vezető Vo­lán csapatának jelenlegi já­tékosállománya ideális. Né­hány idősebb, tapasztalt játé­kos mellett ott vannak a fia­talok. — Van amikor hajtani, búz- dítani kell a többieket a pa­rázs pillanatokban viszont csi- titani, nyugtatni. Szerencsére mi játékosok is Jól megva­gyunk egymással, a fiatalok hallgatnak a tapasztaltabbra. Ügy érzem szeretnek a többiek és gyakran fordulnak taná­csért, nemcsak a pályán fel­merülő proglémákkal is. A kapitánynak az edzéseken egy lépéssel mindig a többiek előtt kell járnia, hiszen csak úgy kérhet, ha ő mindig a maximumot adja. Fontos összekötő szerepet tölt be a játékosok és a vezetés, vala­mint az edző között. Ügy vélem, jó a kapcsolat köztem és Eszenyi Dénes, a csapat edzője között. Az edzé­sek előtt mindig megbeszél­jük a foglalkozások forgató- könyvét. Néhány nehéz mér­kőzés előtt pedig — ha szüksé­gesnek látta — kikérte véle­ményemet. Virovecz Pál (MÁTÉSZALKAI MTK) (SÉNYÖI TSZ SE) — Mikor választották kapi­tánynak ? * — Három éve vettem át a csapatkaipitá n yi kanszalagot, éppen jelenlegi edzőmtől, Papp Lajostól, aki elkísérte szer­kesztőségünkbe a beszélgetésre. — Mi alapján esett önre a választás? — Ügy érzem, magatartásom és korom miatt — teszi hozzá nevetve a felsoroláshoz az utol­só két szót Pataki László, és elárulja, hogy 27 éves. — És az sem mellékes, hogy beállósként jobban belátom a pályát, köny- nyebben «tudom társaimat irá­nyítani. — Azt se felejtsd ki — szólt köZbe az edző —, hogy ősszel hatszor iratkoztál feil a góllövő­listára. — Szöglet utáni lecsorgó lab­dákból és közeli fejesekkel vol­tam eredményes — egészíti ki a játékos. — Van-e kiváltsága a csapat­kapd tánynak? — Olyannyira nincs, h-ogy amikor én is késtem öt per­cet. csak a cserepadon foglal­tam helyet. — Milyen a játékosok és kö­zönség. valamint játékosok és bírók kapcsolata? — Természetesen szurkolóink Is nehezményeznek egy-két bí­rói ítéletet, ilyenkor a játéko­sokkal együtt szólunk nekik, és ezután megnyugodnak a ke­délyek. A bírókkal ritkán gyű­lik meg a baja a csapatnak, ősszel egy kiállítás volt, amely után közösen marasztaltuk el a játékost. — Szokta-e a pályán hajtani, nagyobb erőbedobásra késztet­ni társait. — Legtöbbször, amikor tá­madás után a fél csapat elől maradt, akkor kiabálok rájuk, hogy fussanak vissza. — Milyen helyezéssel lenne elégedett a bajnokság végén? — Az első és második hely- lyed, akkor jövőre egy osztály- lyal feljebb folytatnánk. _______________________J A csapatkapitány egyáltalán nem a csapat „nagy öregje”. Két okból sem lehet az. Az egyik: még nincs 30 éves. a másik pedig, egyelőre nem szándékozik befejezni a labda­rúgást, 2—3 évig még játszani akar. Hogy miért ő a kapitány? Ennek már jóval több oka van. Kezdve attól, hogy Viro­vecz Pál a Mátészalkai MTK területi csapatának egyik leg­jobbja, valamennyi sikerét ne­héz lenne felsorolni, öt esz­tendővel ezelőtt «társai „ütöt­ték” kapitánnyá. 1967-ben Kaposvárott kóstolta először a foci „ízét”, előbb a helyi Vörös Lobogó, majd a Rá­kóczi játékosa lett. 1976-ban ke­rült Mátészalkára, azóta játszik a csapatban. Több poszton sze­repelt, de a középhátvéd helyén érzi magát legjobban. Sport­szerű labdarúgó, olyan, akivel A megyei labdarúgás máso­dik vonalában tömör az élme­zőny az őszi mérkőzések után. Az első és negyedik helyezet­tet csaik két pont választja el egymástól. A harmadik helyen álló Sényő csapata, s vetélytár- sait hazai pályán fogadja. A gárda csapatkapitánya, Pa­taki László jelenleg sérült, csak február második felében kezdi a felkészülést. Teschmayer László vérbeli csatárként kezdte, és folytat­ta. Az utóbbi időben azon­ban néhányszor visszább ke- került a középpályára. Sőt, az őszi szezon végén már hát­védet is játszott. Bár nem íz­lik neki a hátvéd poszt, oda- állt, hiszen a csapat érdeke ak­kor ezt kívánta. És a csapatért kinek kell legtöbbet áldoz­nia, ha nem éppen a csapat kapitányának? Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács napilapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefonszámok: központ (42) 11-277. Főszerkesztő: 11-218. Sportrovat: 10-329. Esti ügyelet: 15-124. Telexszám: (73) 344. Pos­tacím: N yíregyháza, Pf. 47. 4401. Mátészalkai fiók szer készít Őség: K öltésé y u. 2. Telefon: 612. Telex: 73495. Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefon hirdetésügyben: (42) 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003. Posta­cím: Nyíregyháza, Pf. 25. 4401. Felelős kiadó: Mádi Lajos. Terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELÍR) Budapest, V., József nádor tér 1. — 1900,— közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215—96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hónapra 43,— Ft, ne­gyedévre 129,— Ft, fél évre 258,— Ft, egy évre 516,— Ft. Kérés nélkül küldött kézira­tokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Készül a Nyírségi Nyomdában, Nyír­egyháza, Aroik u. 15. Felelős vez.: Jáger Zoltán. INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133—2058 Súlyosbító körülmény

Next

/
Thumbnails
Contents