Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-01 / 27. szám
1986. február 1. Kelet-Magyarország 3 '--------------------------------------------------------------------------------------------------------— Munka és kultúra A Hajdúsági Iparművek mosógépeihez műszakonként 400 villanymotort gyártanak az Ipari Műszerművek fehérgyarmati gyárában. Az egyik munkahelyen Mike Mária a villanymotorok adattábláját tölti ki. (elek) Pénz nélkül futnak forinthoz Érdek hozott lendületet Az összesítés ugyan még hiányzik, de a részeredmények azt mutatják, tavalyi munkájával ismét dobogóra állhat a baktalórántházi fogyasztási szövetkezet megyénk áfészei között. Ez a megye kereskedelmi szakembereinek nem is okozott különösebb meglepetést, hiszen a baktai- ak hosszú ideje a legjobbak között szerepelnek már. A baktai úton haladó teherautót minden gépkocsi igyekezett megelőzni. Ennek egy oka volt. A kocsi rakománya, egy csomó léc, fahulladék, szépen, módszeresen potyogott az útra, az út szélére. Érthető: senki nem akart szélvédőjére kapni az ingyen hulladékból. Az eset elgondolkodtatott. Hogyan indulhatott így útnak egy teherkocsi? Ki a hibás, ki a felelős? A legegyszerűbb lenne azt mondani: mindennek a sofőr az oka. Neki kell ellenőrizni a szállítmányt. De ez így túl egyszerű, s nem is igaz. A hulladékot kiírta a szállítólevélre egy adminisztrátor. Kiadta, feltehetően bizonylatolta egy raktáros. Feldobálta néhány markos legény. A végén a sofőr beült a fülkébe és elindult. A folyamat egésze volt tehát rossz. A szervezéstől a végeredményig sorra, rendre hiányzott a körültekintés, a felelősség, az érdekeltség. Ha ehhez még azt a feltételezést is hozzátesszük, hogy a végén az egész szállítmányt csak úgy, egyszerű közvetlenséggel leborították a platóról, akkor kész is a kép. Az egymáshoz kapcsolódó munka- folyamatokat végző emberek se mint egyének, se mint közösségek nem álltak a helyzet magaslatán. Manapság az Hyen jelenségre mondjuk: hiányzottá munkakultúra. De mi is a munkakultúra? A Debreceni Akadémiai Bizottság legutóbbi ülésén Nyers Rezső akadémikus, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének nyugalmazott igazgatója nem vállalkozott a definiálásra. Az kiderült: nem önkényes és ötletszerű szó- kapcsolatról van szó. Az is megfogalmazódott: a munka és kultúra egymás mellé kerülése sem véletlen. A megközelítő summázat szerint arról van szó: milyen minőségben kapcsolódnak egymáshoz a munkafolyamatok, a tervezéstől a végtermékig, milyen kooperációs kapcsolatok alakulnak ki üzemen belül és azon kívül, miként jelenik az egyén és a közösség szaktudása, a hatékonyságot és a minőséget szolgáló magatartása. Vélhető ebből, hogy a termelési tevékenység és a kultúra azon a ponton találkozik, amikor azt vizsgáljuk: mennyire tudatos, felelős, a technikai szintet biztonsággal kezelő, a folyamat egészét áttekinteni tudó emberi tevékenység. Még egyszerűbben, a szakmai ismeret, az általános műveltség úgy találkozik a mindennapi gyakorlatban, hogy a gondolkodás és döntéshozatal optimális eredményt hoz. A magyar munkakultúra, nemzetközi ösz- szevetésben, közepes szintűnek mondható. Pontosan olyan, mint gazdaságunk fejlettsége. Mindez logikus, hiszen kiemelkedő gazdasági előrehaladás nem létezhet kiemelkedő munkakultúra nélkül. A szocialista munkakultúra sajátos vonásokkal is rendelkezik, illetve kell, Vegytisztítás, szőnyegszegés Megkezdődött a „szezon” a Patyolatnál. A megrendelők naponta 3—400 darab, most már főként tavaszi ruhát, elsősorban ballont, kosztümöt, öltöny vegytisztítását igénylik — kéthetes határidőre. Sok vállalat pedig szőnyegtisztítást és -szegést végeztet a Patyolattal. Régi szőnyeget csak akkor szegnek, ha azt a Patyolattal mosatták. Agyneműt kevesebben tisz- títtatnak a Patyolattal, visz- szaesett a bérágyneműk iránti kereslet is. hogy rendelkezzék. A tulajdonosi érzés, a közösségi munkaformák, a társadalmi kontroll csupa olyan elem, amely képes gazdagítani a munkakultúrát, bár egy pillanatig sem helyettesítheti a hatékony munkához szükséges fegyelmet, szaktudást, felelősséget. Hogy a munkában nélkülözhetetlen minőségi elemek túlsúlyban legyenek, ahhoz föltétlenül szükséges az egyén szakmai és általános műveltségének folyamatos emelése. Ehhez társulva válik szükségessé a szakmacsoportos képzés, más szóval a sok helyen használható, kiválóan képzett szakemberek sokasága. Nem véletlen, hogy 2000-re a középiskolai szinten végzettek számát 40 százalékra, a felsőfokú végzettekét 10—11 százalékra kell emelni. Ilyen egyszerű lenne? — tehetjük fel a kérdést? Csupán iskolázottság kérdése a munkakultúra? A debreceni előadáson úgy fogalmazódott meg az igény: ha ehhez nem járul a szocialista munkaerkölcs, akkor csupán félmegoldást értünk el. A ma gyakorta joggal kifogásolt munkaerkölcsöt viszont reális érdekeltségi rendszerrel és tudati ráhatással kell javítani. A kép tehát tisztábbá válik. A munkaerkölcs, az érdekeltség, a szakmai és általános ismeret együttese érvényesítheti a magasabb munka- kultúrát. Különösen igaz lesz ez akkor, ha a mostaninál intenzívebben lesz jelen a csúcstechnológia, amikor a magas szintű szervezés, a nemzetközi és belső kooperáció nem tűri a kibúvókat. Egy rosszul rakott teherautó volt kiinduló példánk. Nem a legnagyobb probléma, amivel a magyar gazdaság küzd. De némiképpen jelzője annak, hogy az egymásra épülő, s részeiben szemlélve rossz munkafolyamatok a tökéletes csődöt eredményezik. Nyilván egy sor üzemi, mezőgazdasági példát is hozhatnánk fel annak bizonyítására, hogy a folyamat egészét át nem fogó, a következményeket nem számító cselekvések tartós rossz eredményt hozhatnak. Most már csupán az a kérdés marad, kin, kiken múlik a változás, kik lehetnek munkáiéi annak, hogy a hatékonyságot és a minőséget szolgáló munka kultúrája változzék. A DAB tanácskozásán részt vevők összetétele részben válaszolt erre. Pedagógus és politikus, gazdasági vezető és közgazdász, pszichológus és szociológus mind-mind érdekelt ebben a munkában. Mert téves volna az a vélekedés, hogy a magasabb követelmény majd kitermeli a megoldást. Fordított sorrend kívántatik. A feltételeket előre kell megteremteni, különben mindig közepesek maradunk. Márpedig a két fogalom: szocializmus és közepes — nem fér meg egymással. Bürget Lajos A segítők látogatóban Látogatásra hívta január 29-én a városi tanács azoknak az üzemeknek, vállalatoknak képviselőit, akik Nyírbátor legújabb, Fáy úti óvodájának építéséhez jelentős anyagi segítséget nyújtottak. A tavaly átadott, 100 személyes óvoda tetemes építési költségeiből 2 millió 860 ezer forintot vállaltak. A növényolaj gyár, a határőrség, és a TITÁSZ dolgozóin kívül a VOSZK, a FEFAG, a dohányfermentáló és a sütőipari vállalat segített az építkezésben, s vállalt további feladatokat az udvar kialakításában, parkosításában is. Különösen a felvásárló tevékenységük érdemel figyelmet, módszereik szinte évről évre módosulnak, megpróbálva alkalmazkodni a lép- ten-nyomon változó élethez. A legérzékenyebb pont — A felvásárlás az egész szövetkezeti tevékenység egyik legérzékenyebb pontja — magyarázza az áfész elnöke, Kincs Géza. — Ha itt hibázunk, egyszerre két öngólt is rúgunk. Ráfizet a szövetkezet, de a kistermelő is. Tavalyelőtt sajnos, „sikerült” az öngól, felvásárlóink 700 ezer forint veszteséget hoztak össze. Tavaly aztán fordult a kocka, ugyanilyen nagyságú nyereséggel rukkoltak ki. Az MSZMP helyi gazdaságpolitikai bizottsága e szavakkal értékelte tevékenységüket : kimagasló eredményeket értek el a mezőgazdasági termékek felvásárlásában és értékesítésében. A „hogyan ?”-ra azonban még mindig nem kaptunk választ. — A tavalyelőtti kudarc nyomán át kellett értékelnünk munkánkat — kapcsolódik a beszélgetésbe a fel- vásárlási vonal vezetője, Balogh Gyula. — A különféle elemzések során rájöttünk, hogy a tetemes költségnövekedés — ez volt a veszteség döntő oka is — egyebek mellett a túlságosan sok munkabérrel magyarázható. A felvásárolt termékek válogatását, csomagolását, rakodását tavalyelőtt mintegy harminc, állományon kívüli emberrel oldottuk meg, igen nagy ösz- szegért. Ezt megszüntettük. Átszerveztük a szállítási tevékenységünket is, itt pedig éppen hogy magánfuvarozókkal kötöttünk szerződést, mert ők pontosabban teljesítették kötelezettségeiket, mint a társ-áfészek, a szállítóvállalatok. Biztos piac Gyümölcsöző kapcsolatot sikerült kialakítaniuk a vajai termelőszövetkezettel is. A baktaiak igénybe vehették a vajaiak személyi és tárgyi lehetőségeit, cserében alapanyagot adtak a konzervüzemnek, és részt vettek az ott készült termékek forgalmazásában. Az áfész működése alig egy tucatnyi környékbeli településre terjed ki, ám felvásárló, de különösen értékesítő tevékenysége jóval nagyobb területet fog át. Uborkáért például elmentek Jármiba és Kékre, ennek köszönhető, hogy a tavalyi uborkaínséges időben is több mint hétszáz tonna savanyúságnak valót vettek át, s értékesítettek. De elmondható ugyanez a káposztára, az almára, a paprikára, a paradicsomra is. Tehetik, hiszen felvásárlóik már a biztos piac tudatában vehetik nyakukba a megyét. Szerteágazó szerződéses kapcsolataik láttán egy régi filmsorozat jut az ember eszébe: ott lenni minden kilométerkőnél. Lehetetlen felsorolni, mi mindent és hová szállítanak. Mohácsra például hordós káposztát. Kiskunhalasra almát és szintén káposztát, Siófokra itt készült konzervet, Salgótarjánba és a fővárosba ... amit csak az ottaniak kérnek. S még nem is beszéltünk az exportjukról! — Bulgáriába ötven, Csehszlovákiába pedig negyven vagon káposztát küldtünk — folytatja az elnök. — S ami alapos próba volt, de betudtuk kötni a zsák száját: negyven vagon uborkát exportáltunk tőkés országokba, az NSZK-ha, Dániába és Ausztriába. Új érdekeltségi forma Az áfész tavaly új érdekeltségi formát vezetett be felvásárlói között és kiiktatta a termék útjából a Zöldértet. Az előbbi húzással növelte a felvásárolt termékek mennyiségét, az utóbbival pedig a nyereséget. Ám az idén már újból változtatnak, felelevenítik a kapcsolatot a Zöldérttel, tisztes haszon reményében besegítenek a vállalat által felvásárolt mezőgazdasági termények eladásába, ráadásul igénybe vehetik majd a vállalat kihasználatlan eszközeit is. Okos piackutatással, az érdekek egyeztetésével így lehet pénz nélkül pénzhez jutni. Balogh Géza Ruhaexpert Sályibél Évek óta eredményes évet zár Szamossályiban a ruha- üzem. A tsz és a debreceni ruhagyár együttműködési szerződése alapján működő melléküzemágiban 40 leány és asszony talált munkalehetőséget. A biztos havi kereset mellett mód van arra, hogy a felszabaduló időt ki-ki a háztájiban hasznosítsa. A tsz-nek nagy segítség, hogy az őszi mezőgazdasági munkák idején (1986- ben augusztus 20-tói november 1-ig) az üzem dolgozói is a kertészetiben, illetve növénytermesztésben dolgoztak. A 2600 darabos rendeléssel, a pamut alapanyagú inői ruhákból több, mint 2,2 millió forint árbevételre számíthat így a szamossályi Üj Élet Tsz. A termékek egy része szovjet exportra kerül. ŰJ NSZK-GYÁRTMÁNYÜ dobozzáró gépet helyeznek üzembe Tyúkodon a konzervgyárban. A gép majdan teljesen automatikusan, emberi kéz érintése nélkül fogja lezárni a konzervdobozokat, méghozzá a korábbinál sokkal gyorsabban, és jobb minőségben. A gépet nyugatnémet szakemberek szerelik össze, állítják üzembe. G yoisszolgálat Kiró Kircsev hatalmas csomaggal állít be a mosodába: — Könyörgöm, mossák ki a lehető leggyorsabban, megfizetem a sürgősségi díjat, ami jár érte. Kilátástalan helyzetben vagyok: a feleségem itthagyott két gyerekkel, és ismeretlen helyre távozott! — Hát nem irigylésre méltó helyzet! — mondta együttérző hangon az átvevőnő. — Higgye el, ennek a megrendelésnek a teljesítését a mi mosodai kollektívánk elsőrendű feladatának tekinti. Három nap múlva átveheti a fehérneműt. Ám három nap múlva nem volt kész a fehérnemű. Sőt egy hét múlva sem. A felháborodott Kiró a központhoz fordult. Per pillanat objektív nehézségeink vannak — magyarázta el neki lágy hangon az igazgató. — De energikus lépéseket teszünk, hogy változtassunk a helyzeten. Az ön megrendelésének a teljesítését, tisztelt Kircsev úr, a mi vezetőségünk elsőrendű feladatának tekinti. Még ma rendkívüli gyűlést hívok össze. Legyen nyugodt, nem hagyjuk magára a bajban! És valóban már másnap felhívták Kircsevet a mosodából: — Problémája megoldódott, tisztelt Kircsev úr, bár emiatt az egész várost ösz- sze kellett szaladgálnunk. — Vagyis a fehérneműt még nem mosták Jci? — Két oldalról közelítettük meg a kérdést: megkerestük a feleségét, és rábeszéltük, hogy menjen vissza magához. — De miért? — Hogyhogy miért? Amikor kollektívánk részletesen elmondta neki a maga búját-baját, egészen meghatódott, javíthatatlan méláknak nevezte magát, és nem csak kimosta, de ki is vasalta a holmiját! Jöjjön ide gyorsan a mosodába, várja magát! Juhász László fordítása
