Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-24 / 46. szám

1986. február 24.

Kelet-Magyarország

7

Atlétikai IBY-remények Nyíregyházán

Újdonságok a „királyai“ udvarában

Beszélgetés Nagy Gábor megyei főtitkárral

Nagy Gábor; „Kevés a lelkes, hozzáértő szakember . .

Bakos! EBbronzérmes

így is megtartotta dobogós helyezését. Különlegesen jó formaidőzítéssel érte el figyelemreméltó eredményét, hiszen idén nem versenyzett csúcsformában, a madridi repülőjegeyt is csak korábbi sikereire való tekintettel szavazták meg neki. Az „öreg harcos” azonban méltó volt a bizalomra, s messze túlszárnyalta az elvárásokat, hiszen legjobb esetben is csak az első hat közé

vonatnak szüksége van a már említett műanyag pályára.

— A megyénkben megrendezett versenyeken szinte csak idő- sebb versenybírók működnek, tegyük hozzá közmegelégedésre.

— Évről évre ugyanazok segítik munkánkat, de sajnos ők sem fiatalodnak. Hiába végzik el a fiatalabbak a versenybírói tanfolyamot, csak papíron léteznek, alig vállalnak tevékenységet.

— Az atlétika a sportok „királynője”. Ezen belül a futás — sajnos — nem eléggé népszerű. Hogyan lehetne ezen változtatni?

— Az atlétika, egyik fontos

alapsportág, megs z e rettet és ét

már az óvodában el kellene kezdeni. Aztán később az iskolai testnevelésben is vezető szerepet kellene kapnia. Ha a tanár jól közelíti meg a kérdést, élményt tud nyújtani vele a fiataloknak. Mi is azon munkálkodunk, hogy minél több diákot vonjunk be a versenyzésbe — mondta befejezésül -Nagy Gábor.

Máthé Csaba

Startra kész

a „Start“

Ki ne ismerné Székely Éva bajnoknőt, a helsinki olimpia kétszáz méteres mellúszásának győztesét? Miután abbahagyta a versenyzést, edzőként dolgozott tovább. Most új szerepkörben találkozhatunk vele, a Start Sportegyesület társelnöke.

— Nemigen hallottunk eddig erről a sportegyesületről, mit takar a név?

— A Start 1985 áprilisában alakult meg, az előkészítés mostanáig tartott, borzasztó nehéz volt beindítani. Az ötlet Lóska Szilárdtól, az Állami Ifjúsági Bizottság titkárától származik, aki egy tehetséges ember, igazi menedzser. A sportegyesület valódi célja, a nevelőotthonokban, -intézetekben élő állami gondozott gyerekek tömeg- és versenysportjának szervezése, népszerűsítése. Ezt társadalmi adományokból finanszírozzuk. Az elmúlt héten kétezerötszáz levelet írtunk alá: kértük, támogassanak bennünket sporteszközökkel vagy pénzzel. Ezideig több millió forint érkezett a Start számlájára, de számtalan más felajánlást is kaptunk; a Kőbányai Gyógyszerárugyártól 200 trikót és sportkrémet, a Tungs- ramtól 500 pólóinget, a Hungária Műanyagipari Szövetkezettől négy müanyaghajót, a Duna Cipőgyár sportolási lehetőséget biztosít, de hosszan sorolhatnám még, ki milyen módon segíti céljaink megvalósítását. Gyerekszerető ország a miénk, ezért gondolom, hogy az erkölcsi és az anyagi támogatás nemcsak időleges, hanem később is számíthatunk rá.

— A Start vezetősége — tudomásom szerint — fizetség nélkül dolgozik. Miért vállalta mégis ezt a nem kevés fáradsággal járó munkát?

— Szeretem a gyerekeket, és szentimentális vagyok, nem is kicsit, örömet okoz, ha segíthetek. Amikor felmértük a helyzetet, jártunk nevelőotthonokban; százhuszonkét intézetben 15 ezer gyerek él, háromtól tizennyolc éves korig. Vannak jó és vannak gyengébb intézetek. Tulajdonképpen mindenhol tartanak sportfoglalkozást, a fiúk általában fociznak, a lányok kézilabdáznak. Mi azt szeretnénk elér-s. ni, hogy a sport mindennapjaik részévé váljon, mint . az evés, vagy a tisztálkodás. Ezeknek a gyerekeknek a Start Sportegyesület kitörési lehetőséget ad, ugyanakkor az élsport bázisa is szélesedne általa. A sport nevelő hatása itt sokkal fontosabb, mint a családokban élő gyerekeknél. Nekem sokat segített, hogy rendezett életet éltem, csodálatos szüleim voltak. Köny- nyebb volt így évekig napi hat órát edzeni — egy perc miatt. A sport hihetetlen dolgokra képes. Megtanultam úrrá lenni a leg- kilátástalanabb helyzeteken, és hogy akkor is tovább kell dolgozni, amikor az egészet a pokolba kívánom. Nem a győzelemért, hanem azért, hogy bizonyítsam; meg tudom csinálni. Megtanultam elviselni a kudarcot és a győzelmet, nem is tudom melyik a nehezebb.

— Mit gondol Székely Éva, eléri célját a Start Sportegyesület?

— Igen. Nekem ez szívügyem. Mindenki segít bennünket. Különböző programokat indítunk, meghirdetjük a sportkörök közötti tömegsportversenyt, a Jó tanuló—Jó sportoló, az Együtt a Starttal pályázatot. Fontos szerepet szánunk a természetjárás valamennyi ágának, a téli és a vízisportoknak. Kétévenként rendezzük meg a Start Olimpiát.

— Bár nem tudunk teljes részletességgel beszélni a tervekről, a tennivalókról, az látható, komoly lekötöttséget jelentő munkába fogtak. Emellett Székely Éva naponta jár az uszodába, két-háromezer méter az „adagja”. Mire futja még az olimpiai bajnoknő idejéből?

— Sokat foglalkozom az unokámmal, Andrea kisfiával, csodálatos gyerek. Mellette írogatok, rövidesen megjelenik a második könyvem: kis történetek a férfiakról. Minden hónap utolsó szombatján pedig a Kenguru című rádióműsort szerkesztem a gyerekeknek, és hangos szóval biztatom őket a mozgásra.

Horváth Teréz

A megyei atlétikai szövetség megyénk egyik legeredményesebb sportágát irányítja. A szövetség vezérkara öt éve változatlan összetételben dolgozik, vidékről a kisvárdai Csucska Bogát és a nyírbátori Gyenes József segíti az elnökség munkáját.

— Hiába legeredményesebb a sportág, a három vidéki szakosztályon (Záhony, Kisvárda, Nyírbátor) kívül alig van mozgolódás.

— Kevés az arra alkalmas pálya a többi helyen — mondotta Nagy Gábor, a megyei atlétikai szövetség főtitkára —, és olyan városokban, mint Fehérgyarmat, Mátészalka, Vásáros narfiény és Tdszavasvári, nincs olyan lelkes és hozzáértő szakember, aki vállalná a szakosztályi munkát.

— Így a tehetségek is elvesznek.

— Nem — válaszolta határozottan a főtitkár —. mert a megyei sporthivatal által kidolgozott kiválasztó rendszer lehetővé teszi a tehetségek bekerülését a Vasvári gimnáziumba, valamint más középfokú iskolákba. Ezen a szűrőn került a felszínre Pá- lóczi, Vasvári, Senczi, Ficsor és a legújabbak közül a rakamazi Kovács Tímea és a mátészalkai Fogarasi Katalin.

— A három vidéki bázis hogy épül be a megyei atlétika vérkeringésébe?

— Ezek a szakosztályok (mindhárom helyen 2—2 edző foglalkozik a fiatalokkal) bizonyos korig készítik fel a versenyzőket, közülük a legjobbak az NYVSSC-ben folytatják pályafutásukat.

— Ezzel a helyzettel elégedett a megyei szövetség?

— A szövetségünk anyagilag is támogatná azokat a vidéki atlétikai szakosztáilyokat, amelyek működni szeretnének. Néhány egyesületnek, amelyek olyan iskolákkal álnak kapcsolatban, ahol testnevelés tagozatos osztályok vannak, lehetőséget biztosítunk, hogy bekapcsolódjanak a 10—12 évesek számára kiírt versenysorozatba. A szövetség terveiben egyébként 1990-ig hét újabb atlétikai szakosztály beindítása szerepel.

— Hány versenyt rendez egy évben a szövetség?

— A városi atlétikai szövetséggel közösen, amelynek vezetője Bányai András, kb. 55—40-et. Ezek között mezei futóversenyek, emlékváltók, úttörő-olimpiai bajnokságok és a városi stadionban lebonyolított versenyek szerepelnek. Nagyon örülünk, hogy beüzemelték a főiskola csarnokában a fűtést, ugyanis a fe- dettpályás viadalok már .most nagyon népszerűek.

Az, hogy a huszadik század embere egyre kevésbé van felvértezve az általa kialakított, rohanó, stresszel teli világban

— tény! Mint ahogy igaz is: ifjúságunk, a jövő nemzedéke, egyre inkább veszít vitalitásából, ellenállóképességéből, testi erejéből . . .

Hogy ennek a végzetessé is válható folyamatnak gátat tudjunk szabni, nagy szerepe kell, hogy legyen az iskolai testnevelésnek, az ottani sportéletnek.

A Minisztertanács az elmúlt év áprilisában járult hozzá, hogy a KISZ, a Magyar Úttörők Szövetsége, a SZOT, a Hazafias Népfront, az OTSH, az Állami Ifjúsági Bizottság, a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatala, a Pénzügyminisztérium, az MHSZ és a Művelődési Minisztérium kezdeményezze a Magyar Diáksport Szövetség létrehozását. Első lépésként májusban az előkészítő, majd decemberben az ideiglenes intéző bizottság alakult meg, amely elkészítette a diáksportegyesületek és a diák- sportkörök alapszabályzatának tervezetét, majd társadalmi vitára bocsátotta azt. A hozzászólásokat, észrevételeket és javaslatokat február 22-ig lehetett elküldeni érintett fórumokhoz.

Akit a téma érdekelt, a nyilvánosságra hozott társadalmi vitaanyagokból tájékozódhatott az alapszabály-tervezet fogadtatásáról. Ezzel kapcsolatban Szoóh Béla, a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács művelődési osztály test- nevelési és sportfőelőadó véleményét kértük:

— Mi a helyzet Szabolcs-Szat- márban?

— Magáról az alapszabály nyilvánossá tételéről hadd idézzem Barcsay Imre, az OTSH főosztályvezetője a Népsportban

— Már többször terveztek egy nagy nemzetközi viadalt Nyíregyházán.

— A lehetőség most is megvan. Hja elkészül a műanyag borítás, akkor Nyíregyháza kapja az 1987. évi Ifjúsági Barátság Verseny rendezési jogát.

— Eddig a vidéki szakosztályokról beszéltünk, nézzük azt a kettőt, amelyek a megyeszékhelyen működnek.

— A tíz éve ,,A” kategóriás NYVSSC atlétikai szakosztályának 3 nemzetközi, LI I. osztályú és 46 aranyjelvényes versenyzőjét 7 főfoglalkozású és 13 mellékfoglalkozású edző készíti fel a versenyekre. Idén januártól a tanárképző főiskola átalakította atlétikai szakosztályát, a 2 edző feladata: a főiskolások közül minél több versenyzőt bevonni a munkába.

— Milyenek a létesítmények Nyíregyházán?

— A városi stadion, a tanár-'* képző és a vasutaspáilya az utánpótlás neveléséhez biztosítják a feltételeket. A felnőtt élVasárnap, a madridi fedettpályás atlétikai EB második, egyben befejező napján magyar szempontból rendkívül jó teljesítménynek lehetett szemtanúja a közönség. A hármasugrásban az első és a második helyezett szovjet versenyzők mögött Bakosi Béla 16,93 m-t ért el. Bakosi 16,41 m-rel kezdett és a második sorozatban megugrottá a bronzérmet jelentő 16,93-at. Ezután már nem volt érvényes ugrása, de

megjelent észrevételét: ,,A szervezeti elképzelések nyilvánosságra hozatala, tartalmi kérdések helyett, elhibázott lépés volt.” Ez az egész elképzelésnek csak a burka. Ebből annyit tudhatunk meg, ki lesz az a DSE, vagy DSK elnöke, nem azt, hogy a gyerekeket hogyan

fogjuk mozgatni. Véleményem szerint sem volt szerencsés lépés. Másik döntő szempont, tudomásul kell venni: hétköznapi munkát meghatározó verseny- rendszer nélkül nem lehet dolgozni.

Lezárult a társadalmi vita

A Magyar Diáksport Szövetség alakulásáról

Még sok a bizonytalanság

Az Országos Sport Napok főszereplői, a diákok.

Mi történt 1921-ben?

Mozaikok Nyíregyháza

sportéletéből

IFJÚSÁGI testedző egyesület alakult április 17-én, mely hivatva volt az iskolán kívüli ifjúságnak testi s egyeben erkölcsi nevelést is adni. A testi neveléssel Ferenczy István tanárt bízták meg. Az ifjúság nagy lelkesedéssel fogadta az egyesület megalakulását. A városi polgári fiúiskola tornaterme, hol a testnevelőórákat tartják, már szűknek bizonyult — írja az egykori tudósító a Nyírvidék április 22-i számában. Közel félezer ifjú áldozta fel munkájuk végeztével, néha késő esti szabad órájukat testük épségé- nek megóvására, fejlesztésére. A kir. tanfelügyelő beleegyezésével a nyíregyházi elemi iskolák valamennyi 12 évet betöltött ifjúsága, a kereskedő és iparos tanulók összessége, a Nyíregyházi Iparos Ifjúság önképző Egyletének minden tagja •heti két órában részesült a modern testnevelés áldásaiban.

Debrecen, Szolnok, Hajdúnánás, Hajdúböszörmény, Nyíregyháza küldte el atlétáit. Kisvárda ezúttal távol maradt. A hűvös, borús idő miatt kisszámú közönség jelent meg a versenyen. A nap hőse Hadházy Dezső, a Debreceni MOVE kiváló all-round atlétája volt, aki négy bajnokságot vitt el.

EGY NAPJAINKBAN IS SOKAT EMLEGETETT gond megoldására kerestek városunkban megoldást június hónapban. A Nyírvidékben megjelent cikk panaszosan említi, hogy az iskolában csak heti 1—2 óra jut a testre, a felnőttek pedig 80—90%-a nem végez semmiféle mozgást. Azért látunk oly sok sápadt, vérszegény, szűk mellű, gyenge szívű és tüdejű, rövidlátó, ideges, görbe, ferde gerincű gyermeket és felnőttec — írja a tudósító. Ezen a hely- zeten kívántak javítani amikor is meghirdették a „Nyíregyházi Testnevelési" tanfolyamot az iskolai szünidőre mind- két nembeli egyének részére. Az oktatás 10 béten át folyt az ág. ev. főgimnázium tornatermében és annak udvarán, s nagába ölelte a modem svéddán tornát, játékot és a tőr- és kardvívást. A gyakorlás több nagyobb és kisebb csoportban történt. Voltak csoportok 3—fi. 7—10, 11—14 éves leány- és fiúgyermekek, s ennél idősebbek és felnőttek részére is. Egyéni oktatást is vállaltak a testnevelők. Kívánatra családhoz is elmentek oktatni. Tandíj : svéd-dán torna és játéké 250 L., vívásé 500 K.. a vívószerek használata 100-tól 200 ko- rónáig. Teljesen egyéni és a családoknál való oktatás díia megállapodás alapján történt.

(orosz)

KELET-MAGYARORSZÁGI KERÜLETI ATLÉTIKAI BAJNOKSÁGRA került sor június 21-én az NYTVE bujtosi sporttelepén. A bajnoki viadalra

r

Nyíregyháza város sport társadalmi munkása, Leviczki László órásmester bocsátotta rendelkezésünkre a már elsárgult, 1921. május 25-én készült képet, amelyen az NYTVE láb- darúgócsapata látható. A felvétel az NYTVE—Ferencváros hírverő mérkőzésen készült a nyíregyházi együttesről. Balról jobbra állnak: Jakab, Deák, Csevó, Weisz, Miskolczi, Füredi, Vizeli, Sipos, Kiss, Kotz, Mikusiti, mögöttük: dr. Krommi Károly elnök és Liszkai Béla intéző. A lenti kisfiú Jakab Bandika.

— És az általános iskolákban?

— Ami az elképzelésben pozitív, hogy az általános iskolákban is lehet sportkör, amely eddig nem volt. Szervezeti, szervezési és nem utolsósorban anyagi vonzatát tekintve is haladó perspektíva. Szintén előrelátó gondolat: a vállalatok, üzemek jogi tagként mint önálló jogi személyeket, anyagilag is segíthetik az iskolai sportot. Itt viszont problémaként felvetődhet, hogy egy vállalat ezután nem biztos, hogy egy társadalmi egyesületet fog támogatni, hanem egy iskolát. Ami az egyesületi és az iskolai sport közutt összeütközést eredményezhet.

— Előnye még, hogy amit ma a testnevelők, edzők gmk-ban csinálnak, az megvalósítható di- ak-sportegyesület keretében. Viszont nem elhanyagolható szempont, lényegesen megnő a bürokratikus, adminisztrációs- feladat. Márpedig a testnevelési és sportmunkát nem adminisztrációval kell továbbfejleszteni. Arra van szükség, hogy minél többen mozogjanak, nem arra, hogy minél többet írjanak a testnevelők a sportról.

— Mi lenne a megoldás?

— Az említett pozitív gondolatokat a jelenlegi keretek között — a középiskolákban már bejáratott jogi szabályokkal — meg lehetett volna valósítani az általános iskolákban. Amely még mindig eredményesebb lehet, mint egy új, bizonytalan úton elindulni. Az általános iskolákban már most megvannak a területi társadalmi szervek. Ezt a vonalat kellene továbbfejleszteni, elsősorban gazdasági megközelítésben. Olyan versenyrendszert kialakítva, hogy gyerekeknek ne kelljen száz kilométert utazni egy-egy versenyre. Például Tyúkod, ököritófülpös, Porcsalma legyen egy egység, ezek sportoljanak együtt. Legyen szervezett, iskolák közötti sporttalálkozó, amelyre esetleg kerékpárral mennek át a szomszéd községbe. Ezek kell, hogy túlsúlyba kerüljenek, megtartva természetesen a feljutásos versenyeket. Hiszen ott csak a tanulók 15—20 százalékát foglalkoztatják, nekünk viszont célunk a száz százalék.

— A szakmunkásképzőkben elhanyagolt a sport?

— Középfokon a legnagyobb gondot a szakmunkásképzők iskolai sportja jelenti. Egyrészt a kötelező testnevelési óraszám kevesebb, másrészt a szakmunkástanulók egyenletes váltással járnak iskolába, illetve gyakorlatra. Itt előrelépést jelenthet, ha a munkahelyek is lehetőséget kapnak a sportoláshoz, amihez nem új szervezeti keret szükséges, hanem pozitívabb szemlélet és megközelítés.

— A diák-sportegyesületek megalakításához a különböző szintő oktatási intézményeknél az ezerfős tanulói, hallgatói lét-, szám szükséges, illetve ez alatt külön engedély. Ha van egyesület, nem szükséges, de lehet sportkört is működtetni. A sportegyesületek és sportkörök között azonban sok az átfedés, a kétértelmű megfogalmazás. Két-három iskola is megalakíthat diáik-sportegyesületet, amely jogi személyként funkcionál. Ám ezzel felruházhatok a DSK-k is, fel lehetne ruházni a DSK-kat is, és egyesületet eddig is bármely iskola vagy iskolák alapíthattak, a megfelelő szervek hozzájárulásával.

— A társadalmi vita lezárult, az ideiglenes intéző bizottság országos szinten munkához lát. Bár megyei szinten nem alakíthattunk bizottságot, napról napra figyelemmel kísértük a vitát. Értékeltük az észrevételeket és a szabolcs-szatmári sajátosságokat szem előtt tartva, alakítjuk ki koncepciónkat.

— A Magyar Diáksport Szövetség demokratikusan, alulról fölépülve kellene, hogy létrejöjjön. Am például a testnevelők az alapszabály-tervezetről híva-»- talos formában nem kaptak tájékoztatást. Aki a két lapot nem olvasta, kívül maradhatott az ügyön. A nem egyértelmű megfogalmazások pedig a felnőtteknek is gondot okoztak, mennyire érthették meg a tanulók, akikért mffidez történt. Ami egyértelműen létkérdés: az iskolai testnevelés és sportban lépnünk kell.

A miértre, a hogyanra találóan fogalmazott az egyik testnevelő tanár: „Szerintem nem a mai szervezeti forma gátolja a célok megvalósítását, hanem hiányoznak az objektív feltételek (létesítmény, tárgyi, személyi), nem megfelelő a társadalom és a tanulóifjúság sporthoz való hozzáállása (szülői ház, családi háttér). Ez olyan betegség, amelyet nem tünetileg kell kezelni.

Mán László