Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-24 / 46. szám
1986.február 24. Kelet-Magyarország 3 © K ER DESEI REMI Ital a megyei Dajka S. Bertalan Mi a népi ellenőrzés feladata? — kérdezi Wéber András nyíregyházi lakos. — A népi ellenőrzés általános hatáskörű ellenőrző szerv. Feladata elsősorban az ország gazdasági, szociális, egészségügyi, kulturális fejlesztésével, a lakosság élet- körülményeivel összefüggő céloik megvalósításának ellenőrzése. Feladata továbbá segítséget nyújtani a törvényesség, az állampolgári fegyelem megszilárdításához, a társadalmi tulajdon védelméhez, a visszaélések leleplezéséhez, s nem utolsósorban előmozdítani a hibák okainak megszüntetését, a hiányosságok megelőzését, a kedvező tapasztalatok elterjesztését. Milyen jogkörrel rendelkezik a népi ellenőrzési bizottság? — kérdezi Majoros Géza tiszavasvári lakos. — A népi ellenőrzési bizottság teljes jogkörrel ellenőrzi az állami és szövetkezeti szerveket, a gazdálkodó szervezeteket, az állami felügyelet alatt álló társadalmi szervezeteket, az egyesületeket, valamint a magánszemélyek és társulásaik üzletszerű gazdasági tevékenységét. Nem terjed ki ugyanakkor a jogkör az országgyűlésre, a Népköztársaság Elnöki Tanácsára, a Minisztertanácsra, a tanácsok testületéire, a bíróságokra és ügyészségekre. A népi ellenőrzés szakemberei milyen anyagi elismerést kapnak? Van-e elegendő szakemberük? Liberális-e a népi ellenőrzés? — kérdezi Szabó János, ólehértó-liget- tanyai lakos. — A népi ellenőrök a társadalmi, gazdasági élet különböző területén dolgozó, magas szakmai tudással és nagy élettapasztalattal rendelkező személyek, akik a népi ellenőri tevékenységet társadalmi munkában, külön anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzik. A szükséges szakemberekkel rendelkezünk, a közel 2000 állandó népi ellenőr mellett a speciális feladatokhoz eseti népi ellenőröket is bevonunk. A vizsgálatot végző népi ellenőrök a rendelkezésükre bocsátott dokumentumok alapján állapítják meg a tényállást. Nem érdekük a tényéknél kevesebbet, vagy annál többet, a valóságot megváltoztatva megállapítani. Ebből következik, hogy vizsgálataink, megállapításaink nem liberálisak. Foglalkoznak-e névtelen bejelentéssel? Tudják-e biztonsággal garantálni a nevet és címet közlő (neves) bejelentők kilétének titokban tartását és esetleges jogvédelmét? — veti fel telefonon egy névtelen kérdező. — A népi ellenőrzés a neves és névtelen bejelentésekkel, panaszokkal konkrétságuknak és jelentőségüknek megfelelően foglalkozik. Tapasztalatunk, hogy elsősorban a névtelen bejelentések sok esetben nem elég konkrétak, tényszerűek, s így a vizsgálat során nincs lehetőségünk a bejelentésben foglaltak konkretizálására, NEB elnöke rákérdezésére, s ez bizonyos vonatkozásban nehezíti munkánkat. Sajnos, előfordul, hogy a névtelen bejelentések esetenként megalapozatlanok, sőt némely esetben rá- galmazóak. A neves bejelentő személyének titokban tartását biztosítjuk, csak a bejelentő erre vonatkozó engedélye alapján tárjuk fel a bejelentő személyét. Ha a bejelentő valós tényekre hívja fel a figyelmet és jóhiszeműen közli a visszásságokat, s emiatt jogilag értékelhető hátrány éri, úgy részére a jogvédelmet biztosítjuk. Férjét tavaly almafametszé- sl munkára osztották be, aki kezének érszűkületére tekintettel a munkában folyamatosán részt venni nem tudott, s emiatt illetményföldjét csökkentették. Sérelmezi a gazdaság intézkedését — Írja Horváth Ferencné Tiszadadáról. — A kérdező férjének ügyét a Tiszavasvári NEB kivizsgálta, s megállapították, hogy férje csökkent munkaképességéről orvosi igazolást munkahelyének nem nyújtott be, így arról munkahelyi vezetői nem tudtak. A munkahelyén folyamatosan nem vett részt a munkában, távolléteit, táppénzes állományba vételét, a népi ellenőrök általi meghallgatásokon sem tudta igazolni. A gazdaság az illetményföldjét a kollektív szerződés alapján — az 5 napi igazolatlan hiányzás miatt — jogosan csökkentette 50 százalékkal. A vizsgálat azt is megállapította, hogy férje ténylegesen több napot hiányzott igazolatlanul munkahelyéről. Kiskereskedelmi egységnél van-e joga az eladótérben motozást végezni az ott dolgozóknak? — kérdezi Farkas Béláné nyírbátori lakos. — A kiskereskedelmi egység vezetőjének vásárlói lopás gyanúja esetén sincs jo- ga személymotozást végezni. A bolti dolgozó rendőri segítséget kérhet és a további intézkedéseket a rendőrhatóság foganatosítja. Több bejelentő levélben kéri a választ, kérésüknek megfelelően eleget teszünk. Az „Aggódó tsz-tagok” aláírással érkezett levélre rövid időn belül az újság hasábjain visszatérünk. j# Nagydobosi haragszomrád Társulás a becsapásra? SZERKESZTŐI 1 OOOOOOOO Középszer Nagy fába vágták a fejszéjüket közel három éve Nagydoboson, amikor galvanizáló ipari melléküzem létesítését határozták el. Ügy hitték, jó partnert találtak a Nyíregyházi Elek- terfém Szövetkezet személyében, ahonnan kapták a szaktudást, a berendezéseket, helyben viszont rendelkezésre állt a fűtött épület, a szorgos munkáskéz. Most viszont kiábrándult mindkét fél. Kölcsönösek a vádaskodások, becsapottnak érzik magukat. Bár hivatalosan gazdasági társulást működtetnek, azonban mit ér az olyan társulás, ahol csak a veszteségen lehet osztozni. Mert mióta megvan az üzem, ráfizetésnél egyebet nem termelt létrehozóinak. \l — Abban, hogy a társulás így működik; nem csak a termelőszövetkezet a hibás — bizonygatja Selmeczi Béla elnök. Igaza van, bár az ok, amiért foglalkoztunk velük, egy január 3-i cikkre vezethető vissza. Ott szerepel az Eletk- terfém párttaggyűlési beszámolójában egy idézet Nagydobosról, miszerint „Az üzem gazdálkodására a hanyag, pazarló, szakszerűtlen gazdál- dálkodás a jellemző.” Nem véletlenül, hiszen szakértők nyilatkoztak úgy, hogy havi másfél milliós termelésre is képes az üzem, miközben .tavaly csak 13,5 milliót értek el. A tanulópénzt is meg 'kellett fizetni, a selejt is tölbb volt a kelleténél, akadoztak a határ.időPásztor Erzsébet galvanizált lemezeket emel ki a kádból. re történő szállítások. Ezek után akár egyértelműen elmarasztalhatnánk a termelőszövetkezetet, aimit mégsem tehetünk a további tények ismeretében. Ugyanis éppen az Elekterféim akkori betegségei — amelyek a mai veszteséghez, szanáláshoz vezettek — voltak egyik okozói a kisebb figyelemnek, a gyengébb nagydobosi eredményeknek. Jól bizonyítja ezt a mostani megváltozott helyzet, amikor megrősítve a szakembergárdát, felelős irányítással jó szintű termelést mutat fel a galvanizáló. A piaci verseny dönti el, mit ér ez az üzem — állítja dr. Bódi István, a gazdasági társulás vezetője. — Potenciálisan még ennél is nagyobb termelésre képes, azonban az indulás veszteségeivel is számolni kellett volna. — Nem egy ember váltja meg a világot, mégis az áltálunk odaküldött vezető személye lett a biztosíték a jobb eredményekre — ellenkezik dr. Endresz István, az Elek- iterfém elnöke. Ezek után lehetne sorolni a vádaskodásokat, azokat a betartásokat, amelyeket talán csak egy pártatlan bíróság tudna megítélni, ha valóban belátna nemcsak az üzleti könyvekbe, hanem az emberek — ipari és termelőszövetkezeti vezetők leikébe. Engedtessék meg, hogy erre ne vállalkozzunik, azonban vonjunk le egy szomorú tanulságot: Nem sokat ér egy olyan társulás, amiben a másik nem partner, hanem ellenfél az esetek többségében. Márpedig most ez kapott nagyobb szerepet a korrekt együttműködés helyett. Ennek pedig nemcsak annyi a kára, hogy egy üzlet rosszul sikerül, hanem az is, hogy megrontja a bizalmat azoknál, akik hasonló együttműködésre készülnek. Vehetjük intő példának is a nagydobosi haragszomrádot, olyannak, amit mielőbb el kell kerülni, meg kell szüntetni, mert csak vesztesei lehetnek. Lányi Botond Kockáztatni kell...! Nálunk mindig történik valami Árengedmények — a kereskedő szemével Alig múlik el nap, hogy ne kerülne újabb, kedvezményes vásárlási akciót hirdető tábla az utcákra. Ha vonzó az ajánlat, vagyis 20—40, netán 50 százalékkal olcsóbban kínálnak egyes portékákat, szinte biztos, hogy ostromra számíthatnak az üzletben. Tavaly Nyíregyházán a Kelet Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalat több, mint 10 millió forint árengedményt adott a vásárlóknak. Ebből csak a Kelet Áruházban mintegy 5 és fél millió forintot takaríthatott meg a lakosság. He maradion elfekvő készlet A kedvezményes akciók csalogatóak, bár mindig akadnak kételkedők, akik szerint a bóvlin próbálnak így túladni az üzletek. — Ez azért nem egészen így van — csóválja a fejét Csécsi György, a Kelet Áruház igazgatója. — Az idei téli vásáron például csaknem 7 millió forint értékű ruhaneműt, cipőt vontunk be a leértékelésbe. A termékek egyik fele szeptembertől decemberig, a többi pedig januárban érkezett áruházunkba. Az akcióra éppen mondani, hogy miből menynyire lesz szükség. Az árukiválasztás általában fél évvel szezonkezdet előtt történik. A nagykereskedelmi vállalatoknak még hamarabb dönteniük kell — nem szólva a gyártókról. Mivel ezeknél a cégeknél is előfordulnak készletezési gondok, ezért megtörténik, hogy az üzleteknek eleve kedvezménnyel kínálják termékeiket. — Nálunk az a szokás, hogy amit olcsóbban szerzünk be, azt olcsóbban is adjuk tovább a vevőknek — folytatja Csécsi György. — De élünk például az áralku lehetőségével is. Ha egy nagykereskedelmi le- rakatban egy-egy termékből a teljes készletet megvesszük, akkor mi diktálhatunk. Ha több ezer darabról van szó, akár 40—50 százalékkal is lealkudhatjuk az árat. Nemrég így vettünk 2800 import blúzt a Skála- COOP-tól, féláron. Másfélszáz kedvezméav Ha megfelelő az ár, nincs eladhatatlan holmi — tartják a kereskedők. Nagy segítséazért volt szükség, hogy ne maradjon elfekvő készlet a raktárban. Azt a luxust nem engedhetjük meg magunknak, hogy egyik szezonról a másikra átvigyük a készletet. Számunkra az a gazdaságos, ha havonta egyszer meg tudjuk forgatni a pénzt. Ezért ami az idény végén megmarad, azt kedvezménynyel igyekszünk értékesíteni. Beszerzés — áralkuval — Tavaly januártól változott a helyzet — magyarázza Füredi Sándor, a Kelet- Szövker. főkönyvelője. — Most kockáztatni kell. S ha nem jól gazdálkodunk a kedvezményekkel, az a mi zsebünkre megy. Hiszen az árengedmény az árrést terheli, ami egyben az összes költség és a nyereség forrása is. A szabályozóváltozás nem riasztotta vissza a kereskedőket a kockázat vállalásától. Tavaly sem adtak kevesebb kedvezményt, mint 1984-ben. S nem fizettek rá: a forgalom vállalati szinten 14 százalékkal nőtt az előző évhez képest. Nincs az a szakember, áki hónapokkal < előre meg tudná get jelent például az utcai árusítás, mely bevált a Kelet Áruházban. Jórészt így adták el azt a 10 ezer Dallas farmert is, melyeket szintén áralkuval vettek a Skálától. — Az az elvünk, hogy nálunk mindig történnie kell valaminek — szól az igazgató. — Tavaly 52 Keddtől keddig akció, s ugyanennyi csütörtök esti meglepetés mellett 54 alkalommal hirdettünk árleszállítást: például gyermeknap, nők és anyák napja alkalmából, valamint névnapokon, s jeles ünnepeink: mint a húsvét vagy a karácsony tiszteletére. Mindenesetben az osztályvezetőktől kérünk javaslatot, hogy mire és hány százalékos engedményt adjunk. Vannak tiltó listák, melyek szerint például a bébiholmikat, a nemes szőrméket, s a tőkés import áruk jó részét nem szabad leárazni. Megesik, hogy nem fogy el minden leértékelt áru. Ezeket újabb akció keretében — végső esetben filléres végkiárusításon — dobjuk piacra. Olyan még nem volt, hogy MÉH-be kellett volna valamit küldeni, mert nem vették meg ... A Kelet-Szövker.-nél jól gazdálkodnak a lehetőségekkel. Tavaly 1 milliárd 210 millió forint értékű árut adtak el. Az eredménynövekedés nagyobbrészt annak köszönhető, hogy a korábbinál több vevő fordult meg az üzletekben — főleg a kedvező árleszállítások miatt. Idén legalább annyi kedvezményt igyekeznek nyújtani, mint tavaly: elsősorban a kedvező beszerzések, s az áralkuk segítségével. E gy gondolat tóvább- gördítése érdekében a szerkesztő visszaél azzal a helyzeti előnyével, hogy ismeri egy olyan interjú szövegét, ami csak a hét végén, pontosabban a KM szombati számának mellékletében jelenik meg. Gál- völgyi János — a népszerű színész — arra a kérdésre, hogy „szeretik-e pályatársai?”, így felel: „A sikeresek igen. A sikertelenek utálnak.” A kiváló munkás portréjához gyűjtöm az anyagot. Beszélgetésünk vége felé röstellkedve, kissé félszegen a következőt kéri tőlem ez a munkában nagyszerűségét sokszorosan bizonyító ember: „Nagyon kérem, ne írjon rólam dicsérően, így is sok az irigyem...” És van egészen durva eset is példatáramban: tv-riportban szerettem volna népszerűsíteni a szakmája legmagasabb elismerését frissen átvevő átlagon felüli képességű, tevékenységű szakembert. „Sajnos nem ülök kamera elé... elég nekem azóta elviselni a környezetemet. .. még csak egy tv- riport hiányzik nekem.. Hát kérem, van min elgondolkodni, mert — ha még nincs is szó tömegjelenségről —, de terjed valami, amit nem tudnék másként nevezni, mint a középszer stílus-diktátumaként. Ha jól meggondoljuk, nem más lehet ez, mint a vonal alatti minőséget, mennyiséget teljesítők preventív védekező reflexe korunk új (jogos) kihívásával szemben: a nagyobb megbecsülésnek, az anyagi és erkölcsi elismerésnek fokozatosan át kell helyeződnie a vonal felettiek irányába. Minőséget követel korunk a munkástól, a színésztől, a tudóstól, a parasztembertől. Fogadkozik is gazdaságpolitikánk: minőségi elismerést is megteremt majd a vonal fölött teljesítők számára. Csakhogy már most, amikor még csak cs\ázik, sarjad a teljesítmény szerinti elismerés elve-gya- korlata, fel kellene figyelni erre a veszélyes kísérő jelenségre: a középszer — bízvást kis létszámú, de annál nagyobb hangú — csoportjainak ostoba bojkottjára. Igenis népszerűsíteni kell a nagy munkabírású, kiváló színészt — a sikertelenek ellenében is. El kell mondani a jót —példának kell állítani a szocialista munkaversenyben napjainkban élen járó szerelőt, a dobogó legmagasabb fokára kell állítani a gyermekünket okosan, szeretettel tanító, nevelő pedagógust. És még valamit: a „középszer” önmagát skatulyázza be, helyezi ebbe a vonal alatti kategóriába. A kilépés, a felülemelkedés a legtöbbször az egyénen, produkcióján múlik. A sikertelenek utálatát pedig érdemes vállalni. Szilágyi Szabolcs
