Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-03 / 28. szám
1986. február 3. Kelet-Magyarország 3 a megyei tanács ipari osztályvezetője Vargáné Kánási Erika Amíg Gelka volt, tudtuk, ki javitja meg a tévét, azóta nincs gazdája a garanciális javításoknak — írja Kiss Imréné Záhonyból. Várható-e, hogy rend lesz ezen a téren? — Most pillanatnyilag egy címfelvevő van Záhonyban, de a kérdező a MODUL kis- várdai szervizéhez is fordulhat panaszával. Mindenféle készülék javítását vállalja az ELITÁSZ kisszövetkezet is, de ha importból származó televíziója van, akkor csak az ELITÁSZ-hoz fordulhat, mert ezek javítását kizárólag ők végzik. Javít majd Záhony ellátásán, hogy a GELKA a pártbizottság régi épületében egy kis szervizt hoz majd létre. Még egy lényeges tudnivaló: a Videoton készülékek garanciális javítását csak a Márka szerviz végezheti el, ez pedig Nyíregyházán a Dózsa György utcán van. Valamikor a fodrász vasárnap délelőtt is nyitva volt, mert akkor mentek sokan borotválkoz- ni. Tudom megváltoztak a szokások, de , annyija azért nem, hogy ma már szombaton sem nyitnak ki. Milyen rendelet alapján tarthatnak zárva? — kérdezi Franczel József Nyíregyházáról. — A kérdezőnek igaza van: szombaton valóban kevés fodrászüzlet tart nyitva. Eddig a gazdálkodó egységek, tehát *a fodrászszövetkezetek joga volt eldönteni, hogy mikor tartanak nyitva. A változó szokások, a munkaidő csökkentése miatt egyre kevesebb fodrászüzletet nyitottak ki szombaton, de hiába éreztük, hogy ez nincs így rendben, a jogszabályok nem adtak lehetőséget a szombati nyitvatartás kikényszerítésére. A napokban jelent meg egy minisztertanácsi rendelet, amely szerint a szocialista és a magánszektorban egy héten egyszer kötelesek legalább este 8 óráig, szombaton pedig délután egy óráig nyitva tartani.. A rendelet május i-től lép életbe. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a múlt -évben a megyei tanácselnök adott ki egy, a nyitva tartás idejét módosító irányelvet, de sajnos nem sok foganatja lett. Oka volt az is, hogy a szolgáltatásban dolgozók felvetették: ha nekik dolgozni kell, alkalmazkodjon hozzájuk a gyermek- intézmények munkarendje • is. Néhány éve még majdnem húsz kisiparos dolgozott a faluban, mára- majd’ mindegyik „beadta’* az ipart, mert azt mondják, megölik őket az adóval. Miért nem lehet olyan rendeletet hozni, hogy ne a javító, kis keresetű embereket fizetés- sék meg, hanem azokat, akik már csak másokkal dolgoztatnak? — kérdezi egy sényöi olvasónk. — Sényőn soha nem volt húsz kisiparos, de az ipart tsem adták be olyan sokan, hiszen most 11 kisiparos dolgozik. Nincs fodrászuk és kozmetikusuk, van viszont cipész, ami a megye legtöbb településén nagyon hiányzik. Szeretnénk felhívni a nyírturai, de a többi tanács figyelmét is arra: éljenek jobban az adóalap-csökkentő lehetőséggel — ez az új jogszabály szerint 120 ezer forint — merít így magúkhoz csalogathatnak olyan kisiparosokat, akiknek a munkájára szükség van. T.esku Tibomé kisvárdai olvasónk inkább a háztartási gépek javításával kapcsolatos tortúrát írta le, mint kérdezett. — Sajnos ez a rövid idő nem volt elegendő ahhoz, hogy a kisvárdai olvasó panaszát tüzetesen megvizsgáljuk, ezért még néhány napi türelmét kérem és levélben juttatom el a választ. Kovács Zoltán nyíregyházi olvasónk azt teszi szóvá, hogy a szines képek kidolgozásánál nagy az átfutási idő, olykor elcserélik a filmet és hiányosnak tartja azt az ellátást, amit az OFOTÉRT a fotózáshoz szükséges kellékek és anyagok forgalmazásáért tesz. — Nyíregyházán a fotószövetkezetben is lehet színesfilmet előhivatni. Igaz, hogy ezek minősége gyengébb mint a Budapesten elő- hivottaké, ráadásul drágább is. A napokban tárgyalások kezdődtek a nyíregyházi szövetkezet és a FÖFOTÖ között egy együttműködés kialakítására, s ha ez a tárgyalás eredményes lesz, akkor három napra csökken az előhívás ideje és minden bizonnyal jobb lesz a minőség is. A Mártírok terén egyébként azért szüntette meg a szövetkezet tevékenységét, mert gazdaságtalan volt, de a színesfilmek előhívását nem is ott, hanem a Lenin téren végezték. A kérdésnek az OFOTÉRT-re vonatkozó részét tovább í í ottani az OFOTÉRT-hez, mert ez kereskedelmi szolgáltatás és nem az ipari osztály felügyelete alá tartozik. Régen legalább két-három cipész volt egy faluban, ma 20—10 faluban sincs egy — teszi szóvá egy botpaládi olvasónk. Szándékoznak-e valamit tenni e tarthatatlan helyzet megváltoztatásáért? — .Nem mondók újat azzal, hogy kihaló szakma, nincs utánpótlás, ilyen munkát csak az öregek végeznek. Megpróbáltunk nappali képzést szervezni. 35 jelentkezőből végül nyolcán maradtak, de a szakmunkásképző iskola áldozatot vállalva foglalkozik képzésükkel. Kértünk segítséget a gond megoldásához a cipőipari szövetkezettől is, de még válaszlevél sem érkezett. Szeretnénk felnőttek képzését is megszervezni. Ügy tervezzük, hogy akár fél év alatt szakmunkásbizonyítványt szerezhetnének azok, akik legalább egy évig valamilyen bőripari tevékenységet végeztek, vagy akik családjuk, rokonságuk körébe akár hobbiból is megjavították a lábbeliket, s van hajlam bennük arra, hogy szakmát szerezzenek. Természetesen felsőrészkószit», eipőrész- készítők, vagy betanított munkások jelentkezésére is számítunk. Valamikor volt a megyében is olyan kiadvány, amely tartalmazta a szolgáltatók névsorát, miért nincs most ilyen? — kérdezte Vékony Béla Nyíregyházáról. — Tavaly kezdtünk azzal foglalkozni, hogy kiadunk egy füzetet. Valamennyi szocialista szolgáltató szervezet jelentkezett, szerepelni kíván ebben'á füzetben, legnagyobb meglepetésünkre azonban a kisiparosoknak elenyésző, százalékban alig kifejezhető hányada jelentkezett. Az okát nem tudjuk, pedig előnyös lenne, hiszen az egész megyében tudhatnánk, ki hol, milyen szolgáltatói tevékenységet végez. Reklámnak sem rossz — mindössze 100 forintért. Balogh József S zázhatvanöt éve annak, hogy Budapesten Petrózai Tratt- ner János Tamás betűivel és költségével kinyomtatták a „Magyar Practicus Tenyésztő” című egyetemes mezőgazdasági szakkönyvet, N. Nagyváthy János munkáját. A szerző előszavában akkor így írt: „A’ melly ember a’ maga Nemzetét semmire sem betsül- vén, Hazáját Vadságnak, Hazafitársait keskeny ki- látásúaknak, sőt tudatlanoknak kiáltja: nints esze, ha azt hiteti el magával, hogy azért őt a’ külsők nagyra betsülik”... N. Nagyváthy János nem mondott sem többet, sem kevesebbet, mint azt: tanulni, olvasni kell ahhoz, hogy széles látókörűek legyünk, hogy gazdálkodásunk a „külsők” nagyrabecsülését és nagyra értékelését is el- nyerje. Tudásvágy Gondolatok a mezőgazdasági könyvhónapról Sajnos a több mint másfél évszázad alatt csak kevés olyan szakirodalom jelenhetett meg, amely a mezőgazdálkodás fellendülését technikában, technológiában jobban segíthette volna. A tudomány messze volt a földtől és amire szükség lett volna, az csak a század második felétől, a felszabadulást követően következett be. A mezőgazdálkodásnak ma már hatalmas a szakirodalma és a közreadott műveknek, számottevő az olvasótábora. Példázza a hallatlanul nagy fejlődést, hogy a Mezőgazdasági Könyvkiadó évente 100 szakkönyvet jelentet meg. A szakkönyvekkel, a könyvkiadás mértékével felemásak az érzések és a tapasztalatok. Vannak, akik azt mondják, a gyakorlati munka a legjobb tanító, mások úgy érvelnek, kevesebb, de jobb könyvek kellenének és nem kevés azoknak a tábora sem, akik sajnálják az időt az olvasásra. Szerencsére a szakkönyvek esetében nem az ilyen vagy olyan negatívum a jellemző. A mezőgazdálkodás mai eredményei is igazolják sok már a művelt és olvasott szakember, akik hasznosítani tudják azt, amit az irodalom kínál. A 29. mezőgazdasági könyvhónap országos megnyitóját január 31-én Nádudvaron tartották, a megyei megnyitó ma lesz a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola aulájában. Ezt követően Nyíregyházán még négy, megyeszerte tizenöt eseménye lesz a könyvhónapnak. Minden bizonnyal elhangzik majd a megyei megnyitón, hogy az idei könyvhónapra 43 mű csaknem 600 ezer példányban jelent meg. Nagynak tűnő szám ez, de mégsem az, ha tudjuk, hogy ettől is nagyobb a szakemberek tudásvágya. Seres Ernő Kincset éri kazetták Eddig dollárért vettük, ezután valutáért adjuk Láttak-e már ultrahangos hegesztőgépet, olyan szuper- modern masinát, amely a számítógépekhez szükséges festék- szalagok tökéletes hegesztésére alkalmas? Tudomásom szerint ebből a gépből a megyében egyetlen van csupán, amely az Információtechnikai Vállalat nyíregyházi szervizében található. S ez is azóta, amióta három alkotó országra szóló, valutát megtakarító újítással állt elő, amely érdemessé, nép- gazdaságilag is hasznossá tette a beszerzését. Az újító trió tegjai: Kiss Péter, Szabó Dezső és Zajácz Pál. A szerelőként kezdett szervi zve zető Kiss Péter a közös ál-kottás lényegét így magyarázza: Újratöltik gekhez megkezdik a különböző típusú kazetták gyártását. Sőt, lehetőség van arra is, hogy a korábban importált kazetták helyett a jövőben exportra is gyártsanak. Ebhez bizonyos feltételek biztosítva vannak. Ezt a célt szolgálja a már említett-ultrahangos amerikai gyártmányú hegesztőgép is, amely a számítógépekhez szükséges szalagok tökéletes hegesztését is megoldja. Ennek az alkotóhármasnak ez a másik jelentős műszaki fejlesztést szolgáló újítása, amely már nem csupán a vállalatnak, hanem a népgazdaságnak is jelentős va- 1 utameg takarítást eredményezhet. Farkas Kálmán — Magyarországon, a számítógépekhez, a sornyomta- tótohoz szükséges festékszalag- kazetták ellátása hiányos volt. Főképpen valutáért szereztük be, darabonként 5—15 dollárt fizettünk értük. Ez késztette gondolkodásra n három szakembert. Vállalatuk hosszú idő .óta kapcsolatban áll az osztrák Kores Fixo-céggel. Mivel a cégtől az alapanyag rendelkezésükre állt, így az a feladat következett, hogy megoldják az elhasznált kazetták, szalaggal történő újratöltését. Há ez sikerül, akkor a különböző számítógépekhez a szükséges kazettáikat nem keli eldobni, újra használhatóvá válnak. Ezáltal a gépek, a sornyom- tatók folyamatosan üzemelhetnék. Eddig viszont a (kazetták hiánya miatt csak azok a vállalatok tudták folyamatosan üzemeltetni a számítógépeiket, akiknek bizonyos valutakeret rendelkezésükre állt. Az első megrendelők Ezen a gondon segített Kiss Péter, a nyíregyházi szerviz- üzem vezetője, Szabó Dezső tak-szerelő és Zajácz Pál műszerész. Csaknem háromnegyedévi munkával sikerült elkészíteniük az importot kiváltó kazettatöltő berendezést. A gép december óta sikeresen működik. S már sok vállalatnak és a népgazdaságnak dollárt takarít meg. A nyíregyháziaktól rendeli ma már a kazetták újratöltését a7 OTP, a Videoton, a Gardénia Csipkefüggönygyár. A Skála Metró az új ADS pénztárgépeikhez szükséges festékszalag kazettákat is Nyíregyházáról szerzi be. Továbbfejlesztik Az újítás további haszna, hogy új kazetták gyártására is alkalmas. A sikerek reményében most szó van arról is, hogy a kiíró egyséLACIKA —■ Lacika hatalmas egy pasas — mondta Kovalik Károly, az ismert tv-ripor- ter a Kék. fényben. Előzőleg még azt is kérdezte a riporter alanyától, a szélhámos Lacikától, hogy ekkora tehetséggel miért nem lett menedzser, szervező, organizátor, vagy miegyéb. Lacika emígyen hárította el a felsorolt lehetőségeket: — Az az én bajom, hogyha meglátok egy készüléket, azonnal telefonná válók. (Helyesbített.) Azonnal telefonálni akarok . .. Kedves, kellemes epizódja volt a Kék fénynek Lacika, főként azzal az epizóddal, amikor és ahogyan az úttörővezetőt alakította. Még a bírónő is könnyekig meghatódva szabta ki rá a két hónapot, hiszen az át- ejtés, úttörödalok éneklése közben közjót szolgált. Egy csapat árva gyermeknek kellemes kirándulást adott. Lacika járt most a fejemben, és az, hogy menynyire balekok vagyunk. Mennyire könnyű egyeseket palira venni. Tudok néhány megyei példát. Sokak által ismert egy vállalati főmérnök esete, aki évtizedig töltötte be posztját légből kapott és bediktált diplomaszám alapján. Akkor bukott le, amikor a kilométerpénz elszámolásakor a gépkocsija számát is kérték. Kiderült, hogy a rendszám és a diplomaszám egy és ugyanaz. Akkor rákérdeztek: — Mondd főmérnök elvtársi, most mid van, diplomád vagy gépkocsid? A főmérnök kijelentette: — Nektek mi a fontos, az, hogy jól mennek a dolgok, vagy az, hogy mivel furi- kázok? Egyébként se diplomám, se gépkocsim. Telefonom van... Volt még egy másik eset is. Egyik nagyvállalatunk igazgatóját felhívta holmi Kovács, hogy üzemlátogatást tesz náluk a miniszter. Egy hétig takarították. Azóta sem volt olyan rend és tisztaság a vállalatnál. Természetesen a miniszter nem ment. Áprilisi tréfa volt. Szóval Lacika sok van, közöttük olyan is, mint. Günter Walraff, a besurranó riporter. Ö is másnak adta ki magát, mint ami. Mint vendégmunkás, illegálisan utazott az NSZK-ba, volt WC-pucoló, verklis, maiteroslegény és sikeres könyvet írt. Lacika is írhatna egyet. Sikere lenne. Bár ki tudja milyen kockázattal járna, ha ezúttal írónak adná ki magát. (seres) Szabó Dezső Ba rock-típusú festékszalagot tölt kazettába. (Császár Csaba felvétele) A ki szereti a számokat, alaposan búvárkodhatott a hét végén: a szombati napilapokban — így a Kelet- Magyarországban is — megjelent a Központi Statisztikai Hivatal szokásos jelentése a gazdaság és a társadalom fejlődéséről. Ezúttal terjedelmesebb volt a dokumentum, hiszen nem csupán egyetlen esztendőről, hanem a VI. ötéves tervidőszakról is nyilvánosságra hozta a legfontosabb tényeket. Egy ilyen részletes elemzésből az ember sok mindent kiolvashat, egybevethet saját tapasztalataival. Teljesen szubjektív, hogy melyik adatsort választja ki az olvasó, hogy esetleg eltöprengjen rajta. Egy azonban bizonyos, hogy őszinte, tárgyilagos, a gondokat is bemutató jelentés került igen széles körben az érdeklődők kezébe. Magam nemcsak kéziratban olvastam el, nyomdába adás előtt; tegnap újra részletesen megnéztem, számomra az újságban mindig kicsit másképpen hat a szöveg. Gondolom, nem én voltam az egyetlen, aki a jövedelmeket értékelő résznél időztem _eí elsőként: vajon milyen mértékben látja másnak az én pénztárcámat a KSH, mint jómagam. A jelentés azt írja: hét-nyolc százalékkal magasabb a reáljövedelem, mint öt éve, s az főként a társadalmi juttatások és a kiegészítő tevékenységek révén emelkedett, mert a reálbér színvonala most mintegy öt százalékkal alacsonyabb A számok visszaigazolják tehát', hogy a megszokott életnívóért ma valóban többet, de mindenképpen jobban kell (kellene) dolgozni. A feltételes módot a jelentésnek egy egész másik, immár nép- gazdasági dolgokkal foglalkozó fejezetére alapozom: az állóeszközök kihasználásnak hatékonysága romlott és az állami költségvetés egyensúlyának javulása tavaly megállt. Ezek figyelmeztetnek: mert nemcsak az egyes embereknek nehéz ugyanis gazdálkodni mostanában, hanem népgazdasági szinten is. Mégis van sok olyan dolog ebben a jelentésben, amit jóleső érzés olvasni: mennyi mindennel gazdagodtunk' országos ' méretekben, vagy éppen egyénileg ezekben a „szűk esztendőkben”. Marik Sándor SZERKESZTŐI OQOOOOOO
