Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-22 / 45. szám

1986. február 22. Kelet-Magyarország 3 JEGYZETEK Vezetők cseréje ELKÉPZELEM, mekkora felhördülést kelthetett az a döntés, amelynek értelmé­ben egyik termelőszövetke­zetünkben felmentettek tisztségéből egy vezetőt, aki már két évtizede töltöt­te be posztját. Szinte hal­lom a kérdést: így becsül­jük meg azt a stabil em­bert? Érdemes-e egyáltalán megbontani egy jól bevált vezetői szerkezetet? Terme­lőszövetkezeteink nagy szá­zalékában sajnos merőben akadémikus a kérdésfelve­tés, mert a gyengébbek kö­zött akad olyan, amelyik­ben az esztendőt sem húz­za ki egy vezetőgarnitúra. Ez eggyel több ok arra, hogy megbecsüljük a veze­tői stabilitást. De vajon ér­demes-e mindenáron? „Mindenki csak addig maradjon a helyén, amed­dig ott szükség van rá” — jelentette ki a témával kap­csolatban Bácskái Imre, a baktalórántházi termelőszö­vetkezet elnöke. Szerinte tehát a vezetői stabilitás nagyon szép dolog, de nem lehet cél, hanem kizárólag eszköz. Nem tőle hallottam, de a témával kapcsolatban hangzott el egy tanácskozá­son annak a több cikluson hivatalában maradt tsz- párttitkárnak az esete, aki mellett egy elnök sem húz­ta ki egy zárszámadásnál tovább. Így tényleg más ér­telmet nyer az állandó­ság haszna. Baktalóránthá- zán a szakemberek pályá­zat útján szolgáltatnak elő­zetes bizonyítékot arra, hogy alkalmasak arra, amire vállalkoznak. Nem rossz módszer, mert igy garancia van arra, hogy egyik sem csalódik a má­sikban a szerződő felek kö­zül. RÁVILÁGÍT ennek a kérdésnek a feszegetése egy teljesen nyilvánvaló dolog­ra, ami hiába világosabb a napnál, legtöbbször nem­hogy szóba sem kerül, de még gondolatban sem mér­legelik. Arra, hogy a ter­melés folyamata nem em­ber és ember kölcsönhatás­ba kerülése, bár közben ez is megtörténik. Ennélfogva a termelés megszervezése és irányítása sem szorítko­zik a személyek között tör­téntekre. A természet, a technika és a gazdaság tesz fel nap mint nap újabb kérdéseket és hoz döntési kényszert. A szakember, a vezető csak akkor jogosult tagja egy stabil vezető gar­nitúrának, ha van füle az ilyen kérdések meghallásá- hoz és tudása a döntések meghozatalához. Á ZÁRSZÁMADÁSOK IDŐSZAKA tucatnyi közös gazdaságban hoz a felszínre gondokat az előbb soroltak­ból. Ahol változik a veze­tő személye, ott következik a „sorok rendezése” is. Nem árt mérlegelni, mi a fontosabb? Stabil vezetés, vagy célszerű? Persze a jó vezető fontos tulajdonsága az is, hogy az ilyesmit „szőrmentén” hajtsa végre. (ésik) Titok nélkül „korábban kifüg­gesztettek minden üzemrészben, ki mennyi jutalmat, mozgóbért, pré­miumot kapott. Most ez hiányzik. Ezért van az hogy most, amikor egyesek aláír­ják a jegyzéket, nem azt nézik, mennyit kapo;t ő, hanem a másikéra sandí­tanak” — mondta Csortán Ferenc az égyik pár fóru­mon. Kérte, ne a fizetéskor tudják meg, kit hogyan ér­tékeltek egy-egy ide szak­ban a végzett muikája után. Érdemes elgondol kozni azon, amelyet a nyírbátori növényolaj gyár dolgozója mondott. Vajon mikor volt rizikómentesebb táj ékoz­tatni, nyílt fórumon infor­málni mozgóbérről, pré­miumról embereket? Ré­gebben vagy most? Amikor még az egyenlősdi vol; di­vatban, nem járt kvlönö- sebb kockázattál ki ratni az üzemrészekben ell elye- zett táblára, hogy a kivá­lóan és a középszerűé í tel­jesítő esztergályost csak­nem azonosan bírálták el és jutalmazták. Legfí ljebb egymás között tették szóvá a munkások az igazság tálán pénzelosztást. Most viszont, amiké r re­T W arga Zoltán jég jvizs- gáló ezen a na] on is w korán ébredt. Ko- csordi, 1962 óta vasutas. — Az asszony ébred üőbb, szegény úgy megszokta már, hogy akkor se szól, ha éj­szaka kettőkor kelünk. Nem szoktak beszélni róla, de a vasút nem lenne meg c vas­utasfeleségek nélkül. Este már elég későn érek haza. Most reggel 5,42-kor indu­lunk Nyíregyre, de 50 perc­cel előtte már ki kell állni a vonathoz. Aztán még v ssza- jövök Mátészalkára, e nnan bemegyek Debrecenbe át Nyíregyre. Van úgy -- és nem is ritkán —, hogy meg­járom közben Zajtát, Zsen- gert. Előfordul persze, hogy távolabbra kell menni. Még­is meg lehet szokni ez\ az életet. Az én korosztályom még nem úgy lett vasutas, hogy elment, jelentkezett jegpvizs- gálónak, levizsgázott éi fel­álisan kell értékelni a ki­váló munkát és ennek meg­felelően honorálni, akkor meg is kell indokolni. Nyíl­tan. A differenciálással — ha az igazságos elbírálás alapján történt — nincs kockázat. HA IGÉNYELJÜK A JÖ MINŐSÉGI MUNKÁT, a magasabb értéket, akkor az emberek elvárják, hogy fi­zessék is azt meg, s ne szégyeljék a nyilvános­ság elé tárni, tájékoztatni, informálni róla a közössé­get. így a tisztességes. Igénylik azok, akiket ez kellemesen, s azok is, akiket esetleg kellemetlenül érint. Előbbiek azért, mert azt mondják: lám-lám csak érdemes jól dolgozni, mi­nőséget produkálni, mert megfizetik. Az utóbbiak pedig azért, hogy elgondol­kodjanak. HA MASÉRT NEM, MÁR AZÉRT IS MEGÉRI, hogy pontos, nyílt és rendszeres tájékoztatást kapjanak minden munkahelyen a dolgozók arról, kit miért, mennyi pénzzel honorál­tak munkájáért. Ennek van húzóereje. (farkas) Társas­házak Az utóbbi néhány évben alapvetően megváltozott a nyíregyházi Kórház utca arculata. Képünkön a mo­dern kivitelezésű, emele­tes lakások. (Császár Csa­ba felvétele) Zöld út a „teho”-nak A Domb rád i Nagyközségi Köizös Tanács tagjai minden családdal személyesen be­szélgettek a ,,'teho” beveze- tésérali, mielőtt a tanácsülés döntött volna véglegesen ez ügyben. Tiszakanyár régi álma, hogy külön legyen körzeti or­vosuk helyben. Ezért szolgá­lati lakást és rendelőt kell építeniük. Ugyancsak hiány­zik 4 új tanterem és torna­terem is a faluiban. A kányá­nak áldozatkészségüket meg­mutatták már a korábbi években is, amikor halottas- házat építettek tanácsi pénz­ből és nagy mennyiségű tár­sadalmi munka hozzáadásá­val. Most a lakosság több mint 90 százaléka vállalta az évi 600 forintos teho megfi­zetését a fenti célok megvaló­sítása érdekében. De nagyon sokan voltak, akik úgy nyi­latkoztak, hölgy ha társadal­mi munka kell, csak szólja­nak, és mennek. Damíbrádon gyerirmekorvo- si .körzetet kívánnak létesíte­ni, mely ellátná a környező településeket is. Erre Domib- rádon évii 400 forintot, Űj- domlbrádon 300 forintot aján­lottak az ott lakók. Kistiszaibáton a közműves víz befejezéséhez kérték a la­kosság 300 forintos hozzájá­rulását. A tanács a -napokban a fentiek szellemében egy­hangú szavazattal döntött a teho bevezetéséről. Most már zöld utat kaptak a kitűzött célok. (sz. e.) Újegészségház Egészségház épül Deme- cserben. A nyíregyházi Uni- tas Kisszövetkezet tervezte, kivitelező a helyi építőipari szövetkezet. A mintegy 10 millió forint -költséggel épü­lő egészségházban egyebek között két körzeti, egy gyer­mekorvosi rendelőt, egy kis- labor átéri umot, valamint két szolgálati lakást alakítanak ki. j __________A „Kiváló” elmek krónikája ~] Bizonyít százezer sütemény — Azzal a céllal alakítottuk 1979 májusában a brigá­dot, hogy megmutassuk az idősebb nemzedéknek: lehet a fiatalokra is építeni. Ügy érezzük, nem becsülték az időseb­bek a fiatalokat. Közülünk hiába bizonyították alkalmassá­gukat, nagyon nehéz volt az előlépés. A csak azért is hozott össze bennünket. így kovácsolódtunk aztán igazán közös­séggé. Simon János, a nyíregy- váló Ifjúsági Brigád cím el- há-zi Martinovics féri kenyér- nyerését. Ez a legemlékeze- gyár Dobó István ifjúsági tesebb, mert az első volt — szocialista brigádjának veze- szólal meg ifj. Pernyák Pe­tője fogalmazott így a kol- renc, a brigád újítója, -lek-tíváról. vállalat-tói — tájékoztat Kantár Eleonóra. — A mosa­tási pénzt összeadjuk. így tudtunk kirándulni Kassáira. Tapasztalatokat szereztünk az ottani kenyérgyárban. — Vonattal mentünk, hogy kevesebbe kerüljön. Két na­piig tartózkodtunk a -kassai kollégáknál — egészíti ki Benkő János. o Részlet a brigádnaplóból: „1980. Vállaltuk az élelmi­szeripari szakmunkástanulók patronálását. Élen jártunk az anyagnorma-megtakarítás- ban.” — Egy teljes osztálynyi fia­tallal bajlódtunk. Először nem -is gondoltuk, mennyi gondot veszünk a nyakunkba. Csak­nem mind vidéki volt. Kö­zöttük nyolc állalmi gondozott fiú. Legtöbbet talán Varga Béla foglalkozott velük. De /honorálták: Sinkó Laci és Vas Imre a péktanulók or­szágos versenyéről harmadik helyezéssel tért haiza. Hajdú László volt a mesterük — említi Benkő János, a műve­zető. A fontosabb eredmény: a patronált fiatal pékek közül többen a vállalatnál marad­tak. Egy másik vállalkozás: -ta­pasztalták a liszt pocsékolá­sát. Meg akarták szüntetni. Magas volt a selejt -is. Ezt meg csökkenteni szerették volna, összefogott a brigád. Az üzem egész kollektívájára hatással- voltak. Abban az év­ben 190 mázsa lisztet takarí­tottak meg. És azóta is ileg-a- -lább ennyit évente. — A Sóstón, a Krúdy ét­teremben ünnepeltük a Ki­Részlet a brigádnaplóból. „1981-(ben hulladékgyűjtési akciót szerveztünk.” — Varga Béla kezdemé­nyezte — emlékezik Molnár Ilonka szakmunkás. — Itt maradtunk műszakok után és gyűjtöttük a papírt. Egy esz­tendő alatt 30 (!) -mázsányit. Magunk sem gondoltunk ennyire. A bevételiből kirán­dultunk Nyírbátorba. Megte­kintettük a műemlékeket és laz ottani pékekkel közös sportnapot rendeztünk. Ha­lászlével zártuk az ismerke­dést. Emlékezetes év .volt azért is, mert ekkor vettük fel a brigádba Vas Imrét — veti közbe Kantár Eleonóra szak­munkás. — ö tanulóként is -kiváló volt és bizonyít most is. Hamarosan katona lesz. A farsangi bálunkon búcsúz­tatjuk. o Részlet a brigádnaplóból: „1982. Családi ünnepségeket szerveztünk, össaekovácso- lódiifk a brigád.” Külön kasszája van a Do­bónak. — Magunk mossuk köpe­nyeinket. Ezért havonta 40 forint mosatási pénz jár a Részlet a brigádnaplóból: „1983. Ez évi Legjelentősebb vállalásunk egy nyalcgyerme- k-es anya háza alapjának el­készítése volt. A munka ér­téke meghaladta a 40 ezer forintot.” A házépítés segítését Varga Béla kezdeményezte. A bri­gád — aki csak tehette — ki­ment Szabolcs községbe. Be­tonoztak. Fényképek sokasá­gát őrzik a gyerekekről. Egy­szer már jártak azóta is ott, de a kapcsolat megszakadt. — Most újra kívánjuk éleszteni — summáz a bri­gádvezető. Részlet a brigádnaplóból: „1984. Személyenként 20 óra társadalmi munkát vállal­tunk, de 50-et teljesítettünk. A Sóstói Múzeumfaluban vé­geztük a társadalmi mun­kát.” — Segítettünk az építkezé­seknél. Maltert kevertünk, téglát hordtunk. Ott segítet­tünk, ahová irányítottak ben­nünket — összegez Simon Já­nos. o A if vizsgáló monológja vették. A vasutasságnak va­lamikor nagy rangja volt. Vasutasnak lenni biztos nyugdíjasállást jelentett. Mi még krampácsolóként kezd­tük. Ha jól emlékszem 4,60 filléres órabérért. Közel van Szalka, Kocsor- don kicsit hagyomány is ez, a vasúthoz szegődni. Nekem lányaim vannak, így aztán ezt a hagyományt tovább már nem adom, de huszon- négy-huszonöt éves szolgálat után is azt mondom, hogy nagyon jó volt az a rend­szer, amikor a vasútról ne­künk mindent meg kellett ta­nulnunk. Igazából össze se tudnám számolni hirtelenjé­ben, hány tanfolyamon vet­tem részt. Nem is volt az ak­kor olyan egyszerű, ha vala­kiből vonatvezető, jegyvizs­gáló lehessen. Sokszor kérdezik, hány kilométert tettem meg ed­dig. Nem számoltam, de azt hiszem, elmehetnék többszö­rös űrhajósnak. És amikor két út között várakozunk, az ember megebédel, vacso­rázik, harap valamit, vagy — erre ritkán van idő — pihen valamennyit. Ma is azt mon­dom, nincs két egyforma út, ahogyan nincs két egyforma utazás sem. Csak a tegnap­ról: egy részeg ember vere­kedni akart, amikor meg­mondtam neki, hogy rossz vonatra szállt. Nem rajtunk múlott, nem a vasúton, hogy néhány órával később talált csak haza. Egy kicsit rossz érzés, hogy valamikor egy ilyen vita alkalmából a jegy­vizsgáló pártjára álltak az utasok. Manapság a jó érzésű utas legfeljebb hallgat, az unatkozó már csak a műsor kedvéért is a jegyvizsgáló el­len beszél. Azt tőlem senki nem kér­dezi meg, milyen energiából teljesítem azt a plusz száz órát egy hónapban. Azt sem tudják, hogy manapság nem két-három kocsit visz egy- egy jegyvizsgáló, hanem (mert kevesen vagyunk) al­kalmasint hatot. Valamikor úgy tanultam, hogy igenis fe­lelős vagyok az utas közérze­téért, de hat kocsiban ez lehetetlen. Könnyebb lenne, ha az utazók akarnának a vasutas partnereivé lenni. Nem tudom, milyen érzések­kel menne be a munkahelyé­re valaki, ha az a hit élne benne, ő itt a közellenség. Mi ezt néha így érezzük. Pén­teken, hétkezdéskor, vagy a diákkocsikban. Nézze, én felszállók ma — átlagot mondok — tíz vonatra. Fele­lős vagyok érte. Nyilvánvaló, hogy a majd negyedszázados vasutashűség után szeretném úgy csinálni a dolgom, hogy ne érhesse szó a ház elejét. Nem védem azokat a kollé­gákat, akik esetleg most ke­rültek a vasúthoz,- akik nem járták ki a vasutasiskolát, akiknek az utas nem több, mint egyféle munkatárgy. De visszasírom azt az idői, ami­kor a jegyvizsgáló, meg az utas valóban együtt indult el valahová. Elhiheti nekem, hogy ez nem panasz, hanem az általános jó érzéshez szol­gáló kívánság. Valamikor éj­félben majd lefekszem, vala­miképpen megnyugszom a néhány feleslegesen ingerült vita után. Valamit elmesé­lek a feleségemnek, de az is lehet, hogy nem fejezem be a történetet, mert három órá­ra fel kell húzni a vekkert... Feljegyezte: Bartha Gábor Részlet a brigádnaplóból: „1985. Legfontosabb a minő­ség védése, a fogyasztói kifo­gások csökkentése.” Naponta 100 ezer különbö­ző sütemény készül a ke­nyérgyárban. — Tavaly két ízben for­dult -elő minőségi kifogás ter­mékeinkkel szemben. Ezeket a tepertős pogácsákat sem a mi brigádunk tagjai készítet­ték — mondja -a brigádve­zető. A Dobó István ifjúsági szo­cialista brigád eddig minden esztendőben elnyerte a ki­váló címet. Alapító tagjait egy kivétellel Kiváló Dolgozó kitüntetéssel ismerték el. Két fiatalt választottak a pártve­zetőségbe, egyet főbizalmi­nak és négyet bizalmainak a szakszervezetben, ketten a KISZ-vezetőség tagjai. A bri­gádban több párttag és mun­kásőr van. Bizonyították: lehet a fia­talokra számítani. Farkas Kálmán L2J D e

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents