Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-21 / 44. szám
4 Kelet-Magyarország 1986.február 21. Országos értekezlet a MÉM-ben A magyar Mezőgazdaság feladatai . ”Vev,ík agyunk az elkövetkező öt évben a Jó “W termékekre^ A mezőgazdaság és az élelmiszeripar eredményeiről és további feladatairól tanácskoztak az ágazat felügyeleti és érdekvédelmi szervei, továbbá a vállalatok és intézmények vezetői csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémia székházában. A tanácskozáson részt vettek: Maróthy László, a Minisztertanács elnökhelyettese és Szabó István, a TÓT elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Villányi Miklós államtitkár megnyitó beszéde után Ván- csa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tartott előadást. Rámutatott, hogy aiz élelmiszer-termelő ágazatok sikeres ötéves tervidőszakot zártak. Az aszályos élvek ellenére öt óv alatt több mint 70 millió tonna gialbonát itermelteik, ez csaknem' 10 millió tonnáival több a megelőző tervciklusahoz képest. Az 1985. évi megtorpanás ellenéire jó eredményt 'könyvelhetnek el a vágóállat-termelésben. A tehenészetek öt év alatt 7 százalékkal növelték a tejtermelést úgy, hogy közben a tejtermelő tehenek száma 15 százalékkal csökkent. Az élelmiszer-fogyasztásról a miniszter elmondotta, hogy az — változatlan áron számolva — a tervidőszak elejétől 4 százalékkal emelkedett. Az élelmiszer-kivitel 34 százalékkal nőtt. A VII. ötéves terv azzal számol, hogy.100 ezer hektárral növekszik a gabonafélék ivetésterülete, ezen belül a kukorica aránya növekszik jolb- toan. A hozamok 10—15 százalékos emelése révén kell acz évi 17,5—18 millió tonna gabonát megtermelni. A vágóállat-termelés négyötödét a sertés és a baromfi adja, a tervidőszak végére vágósertésből az 1984. évi rekordot akarják elérni. Az állattenyésztésiben feszültségek alakultak ki; ezek feloldása a kormányzatra és az üzemekre egyaránt sok tennivalót ró. A közgazdasági szabályozásban minden állattenyésztési ágazatnál fenntartják, s ahol szükséges, növelik az érdekeltséget, fokozzák a termelési és értékesítési stabilitást. A húsipar munkájában a minőséget helyezik előtérbe. Elmondta, hogy a hazai élelmiszer-fogyasztás kismértékű növekedésével számolnak az elkövetkező öt évre. Ezen beliül a hús és húskészítmények fogyasztása 6—7, a tejé 8 százalékkal növekszik. Továbbra is nagy jelentőségű az agrártermékek exportja. A kivitelt öt év alatt 20 százalékkal akarják növelni. A szocialista export erőteljesebben, 25 százalékot meghaladóan emelkedik a iterv sízenint. A konvertibilis elszámolású kivitel 18 százalékos növelését tervezik, a piaci túlkínálat miatt ennek elérése igen nagy feladat lesz. A termelés feltételeinek megteremtéséről a miniszter egyebek között elmondotta, hogy a műtrágya hektáronkénti hatóanyag-mennyiségét a jelenlegi 232 kilogram- ról 300 kilogramm fölé növelik, ezen belül a lényegesen kisebb veszteséggel kijuttatható folyékony műtrágya részarányát is jelentősen emelik. A felhasznált növényvédő szerek mennyisége lényegében nem változik, de szélesebb körben elterjesztik a környezetkímélő, takarékos technológiákat, és a növényvédelem természeti biológiai módszereit. Folytatják a meliorációs beruházásokat: jelenleg 33 térségben végeznek ilyet, ebből 10 helyen hamarosan befejeződik e munka. Nagy jelentőségű az, hogy az öt év alatt 140 ezer hektár öntözhető terület rekonstrukcióját és 60 ezer hektáron új öntözőtelepek építését irányozták elő. Nagyobb kapacitással bővül a húsipar és a növényolajipar, s 1,3 millió tonna gabona befogadására építenek új tárolóteret. A miniszter részletesen szólt a termelés irányításának, szervezésének fejlesztéséről is. Kiemelte azt is, hogy a mezőgazdaság VII. ötéves tervének végrehajtásához javítani kell a termelési fegyelmet, a munkaidő- alap kihasználását. Gyorsabban kell a vállalati, belső érdekeltségi rendszert korszerűsíteni. Az eddigi eredmények jó alapot adnak a továbblépésre — fejezte be előadását Váncsa Jenő. A tanácskozáson felszólalt Maróthy László a Miniszter- tanács elnökhelyettese. A Minisztertanács elnökhelyettese a párt Központi Bizottsága és a kormány nevében üdvözölte a tanácskozás résztvevőit, hangsúlyozva a VII. ötéves tervvel kapcsolatos teendők zavartalan végrehajtásának nagy jelentőségét. Rámutatott, hogy a párt agrár- és szövetkezetpolitikája változatlan, gazdaságunknak továbbra is jelentős tényezője a mezőgazdaság és az élelmiszeripar. Mint mondotta, a mezőgazdaság célkitűzéseiről már korábban is sok szó esett a különféle tanácskozásokon, fórumokon, s a vitákban kibontakoztak az ágazat fejlesztését meghatározó tennivalók részletei is. Az élelmiszer-termelés a hetedik ötéves terv időszakában is stabilizáló szerepet tölt be gazdaságunkban, ezért feladatai — a lakosság jó színvonalú és megfelelő választékú ellátása, a növekvő exportkötelezettségek teljesítése és a gazdaságok jövedelemtermelő képességének növelése — változatlanok. Kiemelte: e feladatokat beszédében a mezőgazdasági miniszter is megfogalmazta, s amit elmondott, az jól tükrözte a kormány véleményét, szándékát. Mezőgazdaságunk fejlődése, teljesítménye meghatározza a lakosság közérzetét, növeli határainkon túl országunk megbecsülését — mondotta. A továbbiakban kiemelte: a mezőgazdaság termelésének alakításakor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a világban átrendeződik az egyes térségek, országok gazdasági szerepe, s több ország, amely korábban termékeink jelentős vásárlója volt, mára versenytársunkká vált a világpiacon. A külpiac változásaihoz való rugalmas és gyors alkalmazkodás lehetősége nagymértékben függ a hazai gazdálkodó szervezetek cselekvési egységétől. A miniszterelnök-helyettes egyetértését fejezte ki azokkal, akik a munka előrelátóbb tervezéséhez, a világgazdasági környezethez való sikeresebb alkalmazkodáshoz a kormányzattól a korábbinál kiszámíthatóbb cselekvési irányt várnak. Az új ötéves tervidőszak indításának tapasztalatairól szólva elmondotta: a mező- gazdasági nagyüzemek most körvonalazódó terveikben általában igazodnak a fő célkitűzésekhez. Tevékenységük segítéséhez külön pénzeszközök nem állnak a kormányzat rendelkezésére, de a központi fejlesztési programokhoz kapcsolódva részesülhetnek azokból az anyagi forrásokból, amelyeket gazdaságunk élénkítésére koncentrált a költség- vetés. A mezőgazdasági üzemeknek a központi programok megvalósításában történő részvétele azért is fontos, mert a kutatások, a fejlesztések meggyorsítása, eredményeik mielőbbi gyakorlati alkalmazása ebben az ágazatban is az előrehaladás meghatározója. Az agrártermelés hatékonysága, jövedelmezőségének fokozása nagymértékben függ a föld termőképességének javításától, az élelmi- szeripari termékek verseny- képességének növelésétől: előbbre kell jutnunk a biotechnológiai módszerek alkalmazásában és mindazokban a biológiai alapkutatásokban, amelyek eredményeit a mezőgazdasági üzemek is közvetlenül hasznosíthatják. Célunk olyan gazdasági környezet kialakítása — mutatott rá a miniszterelnökhelyettes —, amely elősegíti egész gazdaságunk, s ezen ; belül a mezőgazdaság terme- i lésének intenzifikálását. To- j vábbi fejlődésünk biztosítása i érdekében azonban el kell J gondolkodnunk azon, hogy J jövőbeni feladataink ellátásához elegendő-e a múltban § bevált módszerek ismétlése,! finomítása, vagy netán a ko- I rábbiaktól eltérő, újszerű I megoldásokra is szükség j van-e — mondotta. Jelentős | eredményeket értünk el pél-1 dául a gabonatermesztésben,! de nem sikerült a kukorica I vetésterületét . a szükséges j mértékben növelni. A terme-1 lesi költségek emelkedése, aj külpiaci értékesítési árak | csökkenése miatt romlott a| húsipar jövedelmezősége. Az| állattenyésztés hozamai ösz-l szességükben megfelelőek, vi-l szont a technikai színvonal, aj gazdaságosság, a minőség el-j marad a fejlett állattenyész-j téssel rendelkező országoké-1 tói. A hagyományos módsze-l rekkel a zöldségellátást nemi tudjuk a fogyasztók teljes! megelégedésére javítani. A j termelésben jelentkező hűl- j lámzások kiegyenlítésére új j utakat kell keresnünk. Vizs-j gálnunk kell, hogy a háztá-1 ji gazdálkodás még milyen j kiaknázatlan lehetőségeket j rejt magában. E kérdés I elemzésénél számolnunk kell J azzal, hogy városban és fa-J lun egyaránt változik az em-1 berek életformája, ma már aj vidéki településeken sok más j lehetőség kínálkozik a jőve- j delemszerzésre, de kívánatos,; hogy tovább élénküljön a ’ háztáji gazdálkodás. Befejezésül Maróthy Lász- ló rámutatott: máris bizonyos, hogy a piaci követelmények a korábbiaknál erőseb- ] béri hatnak a gazdálkodó j szervezetekre, alapkövetel- | ménnyé vált a termékek mi- i nőségének javítása. A tudomány is mind nagyobb mértékben járul hozzá az anyagi ] javak termeléséhez, összességében megállapítható, hogy a viták során kialakult a továbblépés iránya, koncepciója. A feladatok végrehajtása közügy, megkívánja a vállalatok, a szövetkezetek, a tanácsok és a kormányzat munkájának szoros összhangját. Beszélgetés V. I. Ocseretyinnel, a Szovjetunió kereskedelmi képviselőjével Mire számíthat a magyar almaexport? Hogyan érinti a magyar bor- és ital kivitelt a Szovjetunióban folyó alkoholellenes kampány? Milyen gépeket, iparcikkeket vár tőlünk a Szovjetunió? Bővül-e a záhonyi— csopi vasúti átrakókörzet teljesítőképessége? ... Csak néhány kérdést soroltunk fel — elöljáróul —, annak érzékeltetésére, hogy lapunk milyen témák kapcsán kért felvilágosítást, véleményt Viktor I. Ocseretyintöl, a Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviselőjétől. — Tudjuk, hogy Magyar- ország 5—6 százalékkal részesedik a Szovjetunió évi külkereskedelmi forgalmának értékéből. Vannak olyan magyar iparcikkek, áruk, amelyeknél lényegesen magasabb ez az arány? — Először is pontosítanék: a magyar részesedés aránya 1985-ben elérte a 6,6 százalékot. S ami a kérdés érdemi részét illeti: az MNK szállításai fedezték tavaly autóbusz-, hajó- és úszódarubehozatalunk mintegy 90 százalékát, friss alma és zöld; ségkonzerv-importunk több mint felét, gyógyszerbehoza- : tálunk csaknem egynegyedét. Az idén például mintegy : 7500 magyar autóbuszra szá- i mítunk. Azt hiszem, e szá- i mok, arányok önmagukért beszélnek. — Ismeretes, hogy viszonzásul Magyarország a Szovjetunióból szerzi be a vasérc 85—90, a kőolaj 75—80, a földgáz 40, a fenyőfűrészáru szükségletének 60 százalékát, a villamosenergia-igény több mint egynegyedét, s persze igen sok gépet vásárol. Jelenleg mintegy 500 ezer szovjet gyártmányú személy- és teherkocsi fut Magyarország útjain. Az elmúlt másfél évtizedben 76 ezer traktort, 10 ezer kombájnt, 25 ezer különböző mezőgazdasági gépet, 300 mozdonyt, 310 metrókocsit, 200 elektronikus számítógépet vett tőlünk Magyarország — hogy csak néhány számot említsek. — Az SZKP XXVII. kongresszusa kapcsán a Szovjetunióban is nyomatékos hangsúlyt kap a termékek minősége. Azt jelenti ez, hogy a magyar áruknál is emelték a mércét? — Ahogy a világ többi táján Is szokás. Márkás csengése van nálunk az Ikarus, Videoton, Rába, Tungsram, Ganz-MÁVAG, Bábolna névnek, szeretnénk, ha még több ; magyar ipari és mezőgazda- sági üzem felsorakozna mel- J léjük. Ezért fogadtuk meg- ! elégedéssel nálunk azt a hírt, | hogy 1986—90 között Ma- I gyarország a Szovjetunióba ! irányuló gépexportjának í csaknem 35 százalékát új gé- i pék alkotják. Más szavakkal: | több és jobb elektronikus ve- ! zérlésű szerszámgépet, gyógyászati berendezést, illetve i dízelmozdonyt, robotot, kor- . szerűbb kőolaj- és földgázki- ■ termelő berendezéseket szerezhetünk be Magyarorszag- I ról. — A magyar közvélemény meglehetősen tájékozott már a Haladás gázvezeték építésének részleteiről, illetve arról, hogy magyarok is dolgoznak majd a Kaszpi-tenger közelében fekvő Tengizben. Keveset tudunk viszont egy _ másik beruházásról: mi is reszt veszünk a krivojrogi ércdúsítómű építésében. PeI * dig a magyar kohászati szakemberek szerint ez is igen fontos, mikor adják at az új üzemet? — Az új kombinátot 1988- | ban avatjuk fel. A kohászok, j köztük a magyar kohászok I várakozása teljesen érthető: V------------------------------a dúsított érc szállítása kevesebb vagont igényel, feldolgozása jóval energiatakarékosabb, mint a nyersércé. — örömmel olvastuk a szovjet pártdokumentumokban, hogy a vállalatok közötti kapcsolatok kiépítését, bővítését szorgalmazták a Szovjetunió és a KGST többi tagországa között. Milyen kibontakozásra számíthatunk a jövőben? — Ilyen kapcsolatok már most is vannak, hiszen a magyar vállalatok részt vesznek Moszkva, Leningrad, Ki- jev, Voronyezs, Lvov, Baku, Jereván cipő-, kötöttáru- és autóbuszgyárainak rekonstrukciójában. A moszkvai Vörös Október Szerszámipari Műveket a csepeli testvérüzemmel, a moszkvai 1-es számú Állami Csapágyműveket a debreceni GÖCS-csel, a Ívovi autóbuszgyárat az Ika- russal kötik össze a kooperációs szerződések. Ami a jövőt illeti, hadd utaljak csak egyetlen tényre: magyar— szovjet vegyes vállalat épül Magyarországon, amelyben magyar részről a Medicor is részt vesz, s korszerű orvosi diagnosztikai berendezéseket, és hasonlókat állítanak majd elő. — Az almaexportról. Magyarország bővében van ennek a gyümölcsnek, a Szovjetunióban viszont — amint ottjárva láttuk — több is elfogyna belőle. Mi akadályozza hát a kölcsönös előnyök jobb kiaknázását? — A terv szerint 1984- ben 280 ezer, 85-ben 315 ezer tonna almát vásároltunk volna Magyarországtól, ám ebből 84-ben csak 220 ezer, 85- ben pedig 207 ezer tonna realizálódott. Tavaly az időjárás sem kedvezett a magyar almatermelésnek. De nem ez a fő ok, hanem a vagonhí- ány. Óriási mennyiségű áru zúdul át Záhony—Csop között, és fordítva különösen ősszel, nem volt, elég vasúti kocsi és teljesítőképesség. Sokat enyhíthet ezen a gondon, ha mindkét fél hűtőházakat épít, ami közös, elhatározott szándékunk. Az idén 380 ezer tonna almát szeretnénk vásárolni Magyarországról, van tehát piaci lehetőség. Különösen akkor, ha az egyébként kedvelt jonatán mellett más almafajtákat is vehetünk. — Végül Záhony—Csop- ról. Nemcsak a magyar almaexport, az egész magyar —szovjet külkereskedelem kulcskérdése, hogy bővíteni tudjuk-e a két határ menti vasúti átrakókörzet teljesítőképességét. Az ezzel kapcsolatos magyar fejlesztéseket, terveket ismerjük, szovjet barátaink döntéseit viszont nem. Mi a szándékuk? — Kezdjük a tényekkel: most évente 11—12 millió, 1990-ben viszont már várhatóan 15—16 millió tonna áru érkezik a Szovjetunióból Magyarországra, a magyar fél jelenlegi évi 5 millió tonnás exportja 5 év múlva elérheti a 7—8 millió tonnát is. (A I jugoszláv és osztrák tranzit- forgalmat nem is vettem most számításba.) Valóban óriási mennyiség ez, ami bennünket is cselekvésre késztetett. Évek óta építkezünk, fejlesztünk mi is. A magyarok tudják, hogy Záhony neve valójában több falu határára kiterjedő pályaudvarrendszert foglal magában. Ugyanezt mondhatom Csopról is. Amit mi a csopi átrakókörzetnek mondunk, az már kiterjed Batyevóra, s néhány év múlva Jeszenyre is. Az ezzel kapcsolatos beruházásokban, korszerűsítési munkálatokban magyar barátaink is részt vesznek, s már csak idő kérdése, hogy a vasércet szállító szovjet vasúti szerelvények minden átrakodás nélkül elérhessenek Miskolc, Dunaújváros M. L. A „B” kategóriájú Nyíregyházi Sütőipari Vállalat vállalati tanácsa pályázatot hirdet IGAZGATÓI munkakör betöltésére. Az igazgatót a vállalati tanács meghatározott időre, 5 évre választja. A 800 embert foglalkoztató vállalat tevékenységi köre: sütő-, tészta- és édesipari termékek előállítása, forgalmazása. A munkakör betöltésének feltétele: — egyetemi vagy szakirányú főiskolai végzettség, — legalább középfokú politikai képzettség, — legalább 5 éves szakmai vezetői gyakorlat, — erkölcsi feddhetetlenség. Munkadíjazás az 5/1983. (XI. 12.) ME. rendelet figyelembevételével, a vállalati tanács döntése alapján megállapodás szerint. A pályázat tartalmazza: — a pályázó munkahelyének nevét, — beosztásának, munkaköri besorolásának és jövedelmének megjelölését, — eddigi munkaköreinek felsorolását, — részletes önéletrajzát, — kitöltött „személyi adatlapot”. A pályázó a pályázatban fejtse ki a szakmai munkájára vonatkozó terveit, a betöltendő munkakörrel kapcsolatos elgondolásait. A pályázathoz csatolják a végzettségüket igazoló okiratok hiteles másolatát. A pályázatot ajánlott levélben „PÁLYÁZAT” felirattal a közzétételtől számított 30 napon belül lehet benyújtani aj Nyíregyházi. Sütőipari Vállalat vállalati tanácsa elnöke címére. Nyíregyháza, Mártírok tere 9. III. em. Telefon: 10-034 (385)
